Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?"
Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Jn 4,7-14.

SZOMJAS KEZEK

Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint kiszikkadt föld. (Zsolt 143,6)

Ahogy az ősz télbe fordult, azt vettem észre, hogy a kezeim egyre feszesebbek. A bőröm repedezni kezdett és az ujjaim közötti területek kiszáradtak. Napközben azon kaptam magam, hogy többször használtam testápolót és más hidratáló krémeket. Egyik reggel azonban megértettem, hogy nem egy külső, hanem egy belső probléma tünetei voltak. A bőrömön jelentkeztek az elégtelen vízbevitel jelei.
Különböző életszakaszokban a belső lelki életünk is megmutatja a szomjúság külső jeleit. Amikor az élet gondjai megsokasodnak, akkor Isten igéjének olvasása és tanulmányozása megfogyatkozik. A valaha buzgó imaélet "aszályossá" válik. Üdvösségünkben szerzett örömünket a stressz és a frusztráció kezdi ki. Ezekben az időszakokban lelkünk úgy szomjazik, "mint a kiszáradt föld."
Jézus megígérte nekünk a mai igében, hogy a lelki szomjúságot Isten élő vizével kiolthatjuk, amikor a száraz, töredezett, irritált lelkünket megmártogatjuk benne. Ahogy közelebb kerülünk hozzá, és elmélyítjük a kapcsolatunkat az élő Istennel, élő víz folyamai töltenek fel bennünket, és nem szomjazunk meg többé. (Jn 4,13-14)

Imádság: Drága Atyánk, szerető Urunk, segíts meríteni abból az élő vízből, amit egyedül tőled kaphatunk. Ámen.

Egyedül az Istennel való kapcsolatunk tud megelégíteni és felüdíteni.