AZ EGÉSZET NÉZD!
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (Zsolt 103,13-14)
Hatéves voltam, amikor édesanyám öngyilkosságot követett el. Én találtam rá. Senki sem beszélt róla, miután meghalt. Úgy nőttem fel, hogy nem ismertem őt teljes emberi mivoltában. Legelevenebben életének legrosszabb pillanata élt bennem.
Halálának ötvenedik évfordulóján az Úr arra késztetett, hogy megismerjem édesanyámat. Félévig kutattam az életét, elutaztam azokra a helyekre, ahol élt, tanult és dolgozott. Feleségem, apukám és sok más ember támogatásával lehetségessé vált, hogy édesanyámmal "találkozzak". Megismertem életét, és hogy mennyire szeretett engem. Így vált - egy távoli, ismeretlen és sérült személy helyett - az anyukámmá.
Ebben a folyamatban Isten megmutatta, hogy ha szeretnék másokat úgy látni, ahogy ő szemléli őket, túl kell, hogy lássak legrosszabb pillanataikon. Jézus nem fokozta le Pétert azzá a kicsinyhitűvé, akinek bizonyult, amikor a hullámok elborították, vagy amikor megtagadta az Urat. Sőt, inkább úgy tekintett Péterre, mint egy törékeny követőre, aki szereti őt, és akinek olyan ajándékai vannak, melyek messze túlmutatnak bűnein.
Ugyanezt a gyógyító kegyelmet terjeszthetjük ki mindazokra, akik körülvesznek bennünket, és akik előttünk jártak.
Imádság: : Urunk, segíts, kegyelmedet azokra a családtagokra is kiterjesztenünk, akik fájdalmat okoztak nekünk. Ámen.
Isten nem a legrosszabb pillanataink alapján ítél meg minket.
Steve Messer (Indiana, USA)
Kommentáld!