De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek.
De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze.
Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez.
Térj vissza te is a sógornőddel együtt! De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!

Ruth 1,11-17.

HELYESEN ELTÖLTÖTT IDŐ

Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! (Zsolt 71,9)

Nemrég két idős barátommal látogattam el egy istentiszteletre. Később, amikor meghívtak ebédelni az idősek vasárnapi iskolájának tagjaival, udvariasan elfogadtam, bár nem ez volt az elképzelésem a szórakozásról.
Délután meghívást kaptam, hogy segítsek levezetni az istentiszteletet egy nyugdíjas közösségben. Nem így képzeltem el a hétvégém utolsó pár óráját.
Szerettem volna szórakozni, filmet nézni, bevásárló körútra menni, vagy kávézni egy baráttal. De kötelességemnek éreztem, hogy a nyugdíjas közösségbe menjek. Ahogy megérkeztem, a hozzáállásom gyorsan megváltozott. Érdekes beszélgetéseim voltak, öleléseket kaptam, és figyeltem, ahogy ezeknek az idős szenteknek felcsillant a szemük az örömtől.
A nyugdíjas otthonban töltött vasárnap délutánom Ruthra és anyósa, Naomi iránti elkötelezettségére emlékeztetett, ami mindig is arra ösztönzött, hogy jobb ember legyek. Aztán rájöttem, hogy Ruth története arról is szól, hogyan törődjünk az idősekkel. Amikor megtiszteljük őket, és minőségi időt töltünk velük, éreztetjük, hogy értékesek, és ezzel Istent tiszteljük meg. És akármikor Istennek tiszteletet adunk, váratlan gazdagságok ajtaján léphetünk be, akárcsak Ruth.

Imádság: Istenünk, vezess minket a döntésben, hol, mikor és kikkel töltsük el időnket, hogy a legjobban tudjuk megosztani határtalan szeretetedet másokkal. Ámen.

Isten egyik nagy ajándéka a másokkal együtt töltött idő.
Kenneth Avon White (Tennessee, USA)