Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át,
aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses:
Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.
Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek,
a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.

Ézs 43,16-21.

ELENGEDÉS

Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Ahogy felszedtem a fagy miatt elpusztult egykor gyönyörű téli zöld növényeket, rájöttem, hogy nem csak a régi növényzettől szabadulok meg, hanem helyet készítek az újnak. Ugyanez igaz az életünk eseményeire is. El kell engednünk a múltat, hogy helyet készítsünk a jövő számára.
De elengedni féltve őrzött pillanatokat vagy fájdalmas élményeket nem olyan könnyű, mint kidobni az elsorvadt, élettelen növényeket.
Péter ott akart maradni egy felemelő pillanatban a megdicsőülés hegyén (Mt 17,1-4).
Sokunkhoz hasonlóan nem akart elengedni egy nagyszerű pillanatot. Ezek a pillanatok - az élet nagy áldásai - nem azért vannak, hogy állandó otthonunkká váljanak, hanem a megpihenés szép állomásai az életünk során.
A fájdalmas pillanatok még inkább elválasztanak a jövőbeli örömöktől. De hogyan léphetünk tovább? Úgy, hogy Istenre figyelünk, akinek kegyelme és áldásai minden nap megújulnak. Megtalálhatjuk ezeket az áldásokat, és teljes örömünk lehet bennük, ha elengedjük a múltat, és a jelenünket és jövőnket Istenre bízzuk.

Imádság: Drága Istenünk, adj nekünk kegyelmet, hogy elengedjük a múltat és hittel nézzünk a jövőbe! Ámen.

A múlt elengedése képessé tesz Isten lehetőségeinek megragadására.
Eddie D. Fleming (Kentucky, USA)