Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.
Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Fil 4,10-13.

ERŐ KRISZTUSBAN
Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)

Hat gyermekemmel több hónapon át fedél nélkül, egy totálkáros autóban éltünk. Élelmünk legnagyobb részét kukákból szedtük, és a benzinkutak fürdőiben mosakodtunk.
Minden nap az életben maradásért küzdöttünk. A család és a barátok elfordultak tőlünk, mintha bűnözők lennénk.
A legtöbb ember, aki látta, hogy az autóban lakunk, nem vett tudomást erről. Láthatatlannak éreztem magam. Mindent eladtam, miközben igyekeztem elkerülni, hogy az utcára kerüljünk. Csupán néhány ruha, takaró, edény és a Bibliám maradt meg.
Éjszaka, miközben a gyerekek aludtak, sírtam. Mitévő legyek? Imámban azt mondtam Istennek, közel állok ahhoz, hogy feladjam.
Egyik este erőt keresve a fenti igénél nyitottam ki a Bibliát. Bámultam a szavakat, majd újra és újra elolvastam, látva a mögöttük rejlő értelmet és erőt.
Megerősített, hogy nem számít, milyen nehézségekkel állunk szemben, milyen akadályokat gördít elénk az élet, Isten erőt adott nekünk, hogy túljussunk ezeken.
Időnként bárkit padlóra kényszeríthetnek az események. Túl nagynak tűnnek, hogy legyőzzük őket. Majd eszünkbe jut, hogy Isten kezében vagyunk.
Istennek és az általa küldött szerető embereknek köszönhetően megmenekültünk az autós élet nyomorúságaitól.
Tudom, hogy semmivel sem kell egyedül felvennem a küzdelmet, hiszen Isten segítségével vívhatjuk a csatát.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy erőt adsz, hogy túljussunk életünk nehézségein. Ámen.

Isten megerősít és felemel.
Judy Ann Eichstedt (Oklahoma, USA)