IGE A MAI NAPRA

A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

Zsolt 139,1-10.

EGY SÓHAJ IS ELÉG

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (Zsolt 139,3)

Amíg nem küzdöttem a rákkal, soha nem értettem a különbséget a fáradtság és a kimerültség között. Amikor fáradt voltam, egy belső erő még engedte, hogy elvégezzek bizonyos feladatokat, de amikor kimerültem, nem tudtam dolgozni többé. Egy gödörnél is alacsonyabban éreztem magam. Néha nem volt energiám az evéshez, a zuhanyzásról nem is beszélve.
Egyik reggel annyira kimerült voltam, hogy mindössze sóhajtani tudtam. Aztán áhítat közben felfedeztem a Zsoltárok 38,10-et: "Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom." Micsoda bátorítást éreztem a lelkemben! Isten megértette legmélyebb sóhajomat, nem számít, mennyire kicsinek vagy gyengének éreztem magam. Isten szeretett engem, bármilyen kimerült vagy kedvetlen voltam. Ő tudta, mit érzek és mire vágyom.
Isten elhalmoz gyengéd szeretetével - annyira, hogy képes meghallgatni még egy sóhajt is. Még ha szenvedésünk hatalmas tehernek is tűnik, soha nem tarthatja vissza Isten irántunk való gondoskodását.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy semmi sem tarthat téged távol tőlünk, még gyengeségeink sem. Szenvedéseinkben légy vigasztalásunk, és adj nekünk békét! Ámen.

Nem számít, hogy mennyire elesettnek érzem magam, Isten kegyelmét kínálja, hogy felemeljen.