Aranyosi Ervin: Szeress, hogy szeressenek
Ami legjobban fáj: A szeretet hiánya.
Erre vár sóváran az ember fia, lánya.
Mindent megtesz érte, hogy szívből szeressék,
ám az nem működik csak úgy: – Nesze, tessék!
Sokszor ott keresed, hol szeretet nincsen,
elgondolkodtál már kalitkán, bilincsen?
Mindent feladsz azért, hogy valaki szeressen,
hogy a szíved kicsit boldogabb lehessen,
s közben önmagaddal nem vagy elégedett,
nem mutatod hát ki belső szépségedet.
Gyakran a szép szíved kalitkába zárod,
s már gyerekkorodban megéled halálod,
mert az élet üres szívszeretet nélkül,
s halálba, magányba belenyugszol végül.
Pedig nem kéne más: – Megnyitni a szíved,
s szeretetet adni. Ki bőséget hirdet,
annál, bíz’, beindul a szép áradása,
mert a szeretetnek belső a forrása.
Nyisd hát meg forrásod, s máris kezdj el adni,
hisz szeretned kéne, s élve megmaradni!
Ismerd meg önmagad, éld meg a csodádat!
Szeresd azt, aki vagy, s menekül a bánat.
Ha magad szereted, máris többre tartod,
derű árad benned, s kivirul az arcod,
a mosoly szikrája gyújt majd izzó lángot,
fogadd be szívedbe az egész világot.
És ha te szereted, a világ is téged,
örömben, vígságban bőven lesz majd részed.
Könnyű szeretetnek bőségében lenni,
nem is kell mást tenni, csupán csak szeretni.
Kommentáld!