Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony
A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.
A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
– falakat építünk, s szakadékot ásunk.
Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!
Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében, boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.
Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: – Emberként, boldogabban élek!
Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban, tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek, hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.
Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony!
Kommentáld!