BŐVÖLKÖDÉS: A VILÁG SZERINTI JÓLÉT KONTRA ISTEN BŐSÉGE II.

Ha az Ige alapján élsz, akkor szíved kívánságai fejlődni kezdenek, míg végül összhangba kerülnek Istennel. Ő pedig akkor rád árasztja minden kegyelmét (2Kor.9,8). Az első lépés az, hogy vond el a gondolataidat önmagadról, és vállald fel Krisztus Testének gondjait úgy, mintha a sajátjaid lennének. Az Ige hangsúlyozza, hogyha hozzád jön valaki, akinek ételre meg ruhára van szüksége, nem elég csak imádkozni érte, s azzal éhesen és fázva elküldeni. Tápláld, ruházd fel az ilyeneket!

Egy másik dolog: Isten nem csak a foglalkozásod szerint tölti be a szükségleteidet. Némely üzletembertől hallottam olyan véleményt, hogy ezek a dolgok csak nálam működnek, mert én prédikátor vagyok. Ostobaság! Mindenfelé ismerek prédikátorokat, akiknél nem, működnek. Egyesek ekként vélekednek: "De hát nekem nincs lehetőségem, hogy adományt gyűjtsek. Én nem állok ki prédikálni, nem rám gondolnak, amikor adakoznak. Nekem meg kell dolgoznom a magaméért." Nos, ha nagyobb a hited a munkádban és a saját munkavégző képességedben, mint Isten Igéjében, akkor számodra valóban járhatatlan ez az út. Isten fel akarja használni a munkád adta lehetőségeket, hogy megáldjon téged, vagy akár adhat neked jobb foglalkozást is. De egy biztos: Őt nem korlátozza a te munkád, hacsak te magad nem szorítod Istent a foglalkozásod korlátai közé. Tarts most egy percnyi szünetet, és gondolkodj el azon, hogy Isten nem egy prédikátorral kötött szövetséget, hanem egy Ábrám nevű dolgos gazdaemberrel. A Szentírás feltárja, hogyan beszélt Ábrám a szodomai királlyal: "Én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot" (lMóz.14,23). Ábrahámot nem ember tette gazdaggá, hanem Isten. Ugye érted már?

Van egy fontos igazság, amely végigvonul az egész Biblián, az egész történelmen, amióta csak Isten az emberekkel foglakozik. Amikor valamilyen igény felmerült, Istennek mindig akadt olyan embere, aki rendelkezett a megfelelő szellemi, értelmi vagy anyagi forrással, hogy azt a szükségletet kielégítse, tekintet nélkül arra, hogy mi is volt az. Izrael számára ez az ember Mózes volt, a világ számára viszont Jézus. Jézus talált egy férfit, akinek volt egy szamara; Efézusnak pedig Pálra volt szüksége. A Biblia azt mondja, hogy Isten ajándékokat adott az embereknek: apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat (lásd Ef.4,11). Mindig volt valaki, aki által Isten minden igényről gondoskodott. Senki sem lehet olyan szellemi, hogy nincs szüksége mások segítségére. Mindnyájan egymásra szorulunk. Kezdd el átérezni azokat a gondokat, amelyektől Krisztus Teste szenved. Az igényeid közepette se feledkezz meg az elveszettekről. Tegyük fel, hogy ruhára van szüksége valakinek, és tőled próbál kérni, de éppen neked sincs mit felvenni. Bajban lennétek mindketten, nem? Neked is szükséged volna öltözékre, és őt is fel kellene ruháznod. Jézus azt mondta: "Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: ˝Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." (Mt 6,31-32). De ezt is mondta: "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek." (Lk,6,38).

Mikor megértettem ezt és mások szükségleteit a magaméi elé helyeztem, azt tapasztaltam, hogy a saját nehézségeim természetfeletti módon megoldódtak! Hátborzongató volt! Addig a pontig gyakorlatilag a teljes felnőtt koromban adósságban éltem. Úgy tűnt, hogy minden vállalkozás, amibe belevágok, egyszerűen szétesik, és csak tetézi a csődöt. Akkor az Úrhoz fordultam, és eltökéltem, hogy az Igének szentelem az életemet. Majd felmarkoltam a Bibliámat, és a hálószobámban föl-alá járkálva teli tüdőből harsogtam: "Az én Istenem betölti minden szükségemet az Ő dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban!" Nap nap után, órákon át vallottam ezt kitartóan! Akkor még teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem. Nem volt lehetőségem prédikálni, de mondanivalóm se sok! (Azért valamit mégis tudtam mondani: "Az én Istenem betölti minden szükségemet az Ő dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban!" Ezt a mondatot kiválóan tudtam!) Tizenegy hónappal később egy fillér adósságom se maradt.

Közben megtanultam, hogy a problémáim között másokról se feledkezzem meg. Adakoztam nekik, foglalkozni kezdtem velük. Amikor elkezdtem az adakozást, hirtelen rádöbbentem, hogy milyen rengeteg még a dolgom Isten munkájában! Évek teltek el, és úgy éreztem, hátralékban vagyok. Amikor eljutsz erre a pontra, ha kell, Isten a mennyet és a földet is megrázza, hogy elérjen.

FOLYT. KÖV.

KENNETH COPELAND