BŐVÖLKÖDÉS: A VILÁG SZERINTI JÓLÉT KONTRA ISTEN BŐSÉGE III.

Sok keresztény elméjében motoszkál a nagy kérdés, hogy származhat-e anyagi "áldás" a Sátántól? Bár sokszor úgy tűnik, hogy az istenteleneknél van az összes pénz, de ez mégsem igaz így. Több rejtett gazdagság létezik, mint amennyinek ők valaha is a birtokába jutnak. A Biblia világosan beszél arról, hogy Isten nekünk adja a világ rejtett gazdagságát, a titkos helyek elrejtett javait (lásd Ésa.45,3). Elmondja nekünk, hogy "...a bűnösnek marhái eltétetnek az igaz számára" (Péld 13,~2). Akkor miért a bűnös rendelkezik felettük? Azért, mert Isten pénzügyi törvénye körül vannak bizonyos tényezők, amelyek addig nem érvényesülnek, amíg működésbe nem hozzák őket. Izrael példája bizonyítja ezt.

Isten megtanított bizonyos dolgokat Ábrahámnak, amelyeknek a zsidók ma is hasznát veszik. Ezek az elvek ma is érvényesek. Nem találni egyetlen zsidót sem, aki a szegénységben hinne, mert a szegénység nem az áldások között szerepel az Ószövetségben. A vallásban igen, de a Bibliában nem!

A szegénységet a középkorban tették a keresztény vallás részévé; abban az időben, akkor elvették az emberektől a Bibliát, és eldugták a kolostorokban. A szegénységi fogadalmakat akkor vezették be a kereszténységben, amikor a vallási hierarchia uralomra jutott. Azok pedig, akik ezt a rendszert működtették, nem voltak újjászületett emberek. Ha szemügyre veszed a világ pénzügyi, rendszerét, a maga teljességében felfedezheted benne a Sátán néhány szóval kifejezhető sémáját -"a tolvaj pedig nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson" (Ján.10,10).

Hogyan lehet tönkretenni egy vízfolyást? Úgy, hogy meggátolod az áramlását. A fizikai test hogyan pusztítható el? Úgy, hogy megakadályozod a működését. És hogyan lehet Krisztus Testét anyagilag tönkretenni? Ha félreteszik a teljes felhalmozott pénzkészletet, és nem teszik lehetővé a mozgását. A Sátán csaló. Semmi sem áldás, amit tesz. A Példabeszédek 1,32 ezt így erősíti meg: "A balgatagoknak szerencséje [jóléte] elveszt őket." Megeshet ugyan, hogy látszatra áldást ad, de valójában ő mindig pusztít. Mindig zsákutcába vezet, ahonnan nincsen kiút. Ami azt illeti, ha meg akarod különböztetni Isten és a Sátán munkáját, ne felejtsd el: a Sátán mindig azt mondja, hogy nincs kiút, Jézus viszont ezt: "Én vagyok az Út" (Ján.14,6). A kétség, a vereség, a csüggedés MINDIG a Sátántól van.

Ha hiszel Istenben, és magadra vállalod Krisztus Teste szükségeit, nyitott edénnyé válsz, amelyen Isten dolgai átfolynak másokhoz. Mindaz, amit Istentől kaptál, Jézuson keresztül áradt rád. Vajon elveszített Jézus valamit is azzal, hogy adakozott? Nem, a mai napig minden az övé. Az 1János 4,17 megdöbbentő kijelentést tesz: "...amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban." Nem azt állítja, hogy amint Ő volt, vagy amint mi egy napon leszünk; hanem hogy amint Ő van, úgy vagyunk mi is. Az Isten jobbján elfoglalt jelenlegi pozíciójában Jézus többet birtokol a javakból, mint amennyit továbbadhat. Mi viszont a társörökösei vagyunk, tehát Ő gondot visel arra, hogy bőven legyen nekünk is, amiből adakozhatunk (lásd Fil.4,10-19). Az adás csatornájára a Jelenések könyvében láthatunk példát. Isten kijelentést adott Jézusnak, aki angyala által felfedte azt szolgája, János előtt. Az angyal tehát átadta a kijelentést Jánosnak, neki viszont tovább kellett adnia a gyülekezeteknek. A gyülekezetek továbbították azt Krisztus Testének, végül az Egyház megismertette a kijelentést a világgal.

Ha a csatorna állandóan nyitva áll, az áradás folyamatos: a szeretet és erő, a pénz, a táplálék és mindazon dolgok, amelyekre szükség van, szünet nélkül áramlanak! Azt az alapelvet, amely biztosítja Isten tervében a Krisztus Testéről való gondviselést és azon keresztül a világ ellátását, egyetlen vers foglalja össze a Prédikátor könyvéből: "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd.11,1). Adj, és egy idő után az majd visszatér hozzád. Valamikor el kell döntened, hogy "kiveted a kenyeredet". Ne halogasd tovább! Nem várhatod, hogy visszatérjen a kenyered, ha még nem vetetted ki. Sokan várják, hogy befusson a hajójuk, pedig még sohasem bocsátották vízre. Nem, ez a dolog nem így működik. Nem mondhatod a kályhának: "Melegíts fel egy kicsit, aztán majd megraklak fával." Te adsz, és azután neked is adatik. A kulcs a folyamatos adásban van. Amint az Igében jársz, és Isten bősége megterem az életedben, eljutsz egy pontra, ahol minden hullámmal a kivetett kenyered jön vissza. A te dolgod annyi, hogy a vízre dobd. Azt pedig, hogy viszontlásd, bízd Istenre! Törődj a magad dolgával, és hagyd, hogy Isten is megtegye, ami Rá tartozik. Akkor folyamatosan kapsz majd. Minél többet adsz, annál többet kapsz, és minél többet kapsz, annál többet kell adakoznod. Isten tervezte el, hogy a dolgok így működjenek.

Amikor eljutsz idáig, több lesz a bevételed, mint amennyit továbbadhatsz.

FOLYT.KÖV.

KENNETH COPELAND