SZEGÉNYSÉG ÉS GAZDAGSÁG

Mózes 5. könyvének 28. fejezetében olvasunk az Isten Igéje iránti engedelmességből származó áldásokról. A 11-12. vers például a következőt állítja: "És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednekminden munkáját; és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt." Látjátok, Isten bőséggel áldotta meg Ábrahámot és leszármazottait, mert megesküdött rá a szövetségben. Dicsőség Istennek!

Ezek után a 15. verstől a törvény átkának összefoglalását találjuk. "Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsd minden parancsolatát és rendelését, reád jönnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad." Az átok pedig teljes és tökéletes nincstelenséget mond ki az élet minden területére. A szegénység nem Isten áldása. Aki azt hiszi, hogy mégis az, és hogy a szegénység valamiféle alázatosságot hoz, az lényegében abban hisz, hogy Isten az átok szerzője, pedig az valaki más. Az áldás Istentől. Nem Isten átkozta meg Ádámot. Ő kertet épített neki, és mindenről gondoskodott, amit az valaha is megkívánhatott. Az átkot a Sátán szerezte. Amikor Ádám a Sátán mellé állt, minden átkozottá lett a földön. Később Isten egy védőernyőt feszített ki az Ábrahámmal kötött szövetség révén, amely oltalmat nyújtott – a kimenekedés útját,- ez alól az átok alól.

Ameddig Ábrahám az Úrral járt és hallgatott a szavára, védelmet élvezett; de abban a pillanatban, amikor figyelmen kívül hagyta Isten hangját és a saját megértésére támaszkodott, kilépett e védőernyő alól, és ismét sebezhetővé vált a Sátán számára. Miért tűnik oly nehéznek, hogy kijöjjünk Istennel? Hiszen Ő tudja, mi a különbség a jó és a rossz között, és ismeri azokat az alaptörvényeket, amelyekre ezek az értékek épülnek. Nagyon bölcsen átlátja az életet kormányozó erőket. Létrehozott egy meghatározott módon működő rendszert, de mivel a Sátán becsapott bennünket, mi azt hisszük, hogy az épp fordítva működik. Isten nem velünk van haragban. Ő azt utasítja el, hogy a Sátánnal alkudjon meg. Mi történt Évával az Édenkertben? Isten figyelmeztette, hogy ha eszik a tiltott gyümölcsből, meghal. A Sátán azonban megkörnyékezte, és kételkedést ültetett benne a kérdezősködésével: "Valóban Isten mondta...?" Végül meggyőzte, hogy Isten Igéje nem igaz, így Éva engedetlen lett Istennek, Ádám pedig csatlakozott hozzá. A törvény azonban működésbe lépett, és abban a pillanatban meghaltak, bár testük halála csak évekkel később következett be. Ádám bukása óta az emberi nem átkozott. Az idő folyamán lassan hozzászokott a csaláshoz, és nem is volt meg a szükséges szellemi ismerete, hogy kiszabaduljon a csapdából. Miután néhány nemzedék eltelt, Ádám tanítását elfelejtették. Senki sem tudott már Istenről vagy a szellemi törvényekről; amit Isten mondott, nagyrészt idegenné vált az emberi elme számára.

Jézus azt tanította: „adjatok, és néktek is adatik.” Csakhogy ez ellenkezik a gondolkodásmódunkkal. "Ostobaság - mondjuk erre -, semmi értelme, mindenki tudja, hogy ha kiadod a kezedből, többé már nem a tiéd!" De Isten ismeri az adakozás törvényének alapelvét. A Sátán is ismeri, és megpróbál becsapni téged, hogy tudatlanságban, gyenge és erőtlen állapotban tartson, és irányíthasson. Amikor Isten megkötötte Ábrahámmal a szövetségét, a legtöbben képtelenek voltak azt megérteni. Amíg engedelmeskedtek Istennek, áldás alatt éltek, de mihelyt a maguk eszére hallgattak, ismét visszatértek az átok alá. Isten újra és újra intette őket: "Ha nem követitek Igémet, nem cselekszitek, amit mondok nektek, semmit sem tehetek az érdeketekben. Nem gyakorolhatok hatalmat a saját szabad akaratotok felett!" Érdemes elgondolkozni azon, hogy amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, megígérte, hogy gondot visel rájuk és az utódaikra. Ezek az emberek tehát szabadok voltak! Következésképpen azok a zsidó rabszolgák is, akik az egyiptomi uralom alatt a korbácsütéseket szenvedték, valamennyien szabadok voltak,- csak sajnos nem tudtak róla! Ezért hívta el Isten Mózest, és ezért adott neki képességet és hatalmat, hogy lejegyezze az Ábrahámmal kötött szövetséget. Így a nép tudomást szerzett a történtekről és arról, hogy milyen egyezség született. Mózes a szövetség nevében ment el és tett csodákat Isten erejéből a fáraó szemei előtt, és a szövetség nevében, vezette ki népét a kötelékből. Már négyszáz évvel korábban szabadon távozhattak volna, de nem ismerték a szövetségüket.

Isten egy szerződés formájában fejezte ki a legbensőségesebb gondolatait, vágyait és akaratát, és mindezeket a Bibliában hozta nyilvánosságra. Innen szerezhetünk tudomást ezekről, hogy Jézus nevében megszabaduljunk a Sátán hatalmától Isten Szelleme által. Jézus azt mondta: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (Ján.8,31-32). Már láttuk, hogy Isten érvényt szerzett a szövetségének. Láttuk, hogy a bőség Ábrahám egyik áldása, a szűkölködés pedig a törvény átka alá tartozik.

Hogyan érint mindez bennünket, akik az Újszövetségben Krisztus Testének tagjai vagyunk? A Galata levél szerint "Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök" (Gal.3,13-14 és 29). Jézus értünk szenvedte el a törvény átkát. Vereséget mért a Sátánra, és elvette az erejét.

Nincs már okod arra, hogy a törvény átka alatt élj. Arra sincs okod, hogy szegénységben tengődj. Sok újjászületett hívő él szellemi nyomorban, szellemi alultápláltságban. Embrióként ugyan hatalmas szellemi "szupermenek", de mivel nem táplálkoznak megfelelően, nem növekednek egy dekát sem. Szellemben csak úgy fejlődhetsz, ha Isten Igéjével táplálkozol, és megcselekszed azt. "Az Ige hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek" (lPét.2,2). Mivel Isten szövetséget kötött, a jólét viszont olyan ellátás, amely ebből a szövetségből ered, meg kell értenetek, hogy a jómód most, a jelenben tartozik hozzánk!

Talán ezt mondod erre: "Isten látja a jövőt. Ő tudja, hogy ha volna pénzem, nem költeném el bölcsen, vagy éppenséggel valami ocsmány dologra fordítanám. Ezért nincs egy fi11érem sem." Ez valóban így van, de csak azért, mert ebben hiszel. Nem Isten Igéjébe veted a hitedet, és nem is abba, hogy jogod van a rendezett anyagi körülményekhez, mert keresztény vagy. Ezért kerültél kifosztott állapotba. A Sátán adta be neked ezt a hazugságot, és nem Isten.

Ébredj fel! Isten azt akarja, hogy bővölködj (lásd 3Ján.2). Bőségre juthatsz, és valljuk meg őszintén, ostoba dolog lenne, ha nem kérnél belőle. Úgy lesz valaki értékes személlyé, ha rádöbben, hogy joga van bővölködni, majd megragadja Isten Igéjét, jómódúvá válik, ezután pedig másokat is részesít a javaiból.

Pál apostol megtanulta az adás szellemi törvényét, és nagyon értette a módját, hogyan éljen vele. Elég erős volt az Úrban ahhoz, hogy higgyen a bővöIködésben, megnyerje azt, majd továbbadja. Ez már valóban sokat jelentő, értékes áldozat! Isten Igéje felszólít bennünket: "adjatok, és néktek is adatik".

Ha elkezdesz e törvény alapján élni, látod, hogy el sem menekülhetsz előle! Miközben adakozol, az adományod olyan gyorsan tér vissza hozzád, hogy nem tudsz a továbbadással lépést tartani! Ahogy az Mózes 8,18-ban olvassuk, Isten ad nekünk erőt a meggazdagodáshoz, mégpedig azért, hogy hitelesítse számunkra a szövetségét. Azért, mert ezt mondta! Ha teljes mértékben felfogod, hogy Ő a tiéd és te az Övé vagy, és hogy mindent megtehetsz Krisztus által, aki megerősít téged (lásd Fil.4,13), akkor szíved minden keménysége megolvad. Megérted, hogy nélküle semmit sem tehetsz, és mihelyt megérted ezeket a dolgokat, nem fogsz félni az adakozástól. Nem rettegsz a veszteségtől. Ha adsz, akkor kapni is fogsz, és még több áldás birtokába kerülsz, amit továbbadhatsz! Állandó folyamat lesz ez, dicsőség az Úrnak!

FOLYT.KÖV.

KENNETH COPELAND