LETÉT ELHELYEZÉSE A MENNYEI BANKSZÁMLÁDRA

A mennyei folyószámlára alapvetően négyféleképpen adakozhatunk, vagyis helyezhetünk el bankbetétet a mennyben. Ez a négy mód a tized fizetése; a szegényeknek való adakozás; az evangéliumba való befektetés és az Isten dicsőítéseként történő adás. Tekintsük most át röviden mindegyiket, hogy megtanuljuk a működési elveiket. Fontos megértened, hogy ezek az adakozási módok határozottan elkülönülnek egymástól, de mégis van bizonyos átfedés közöttük. Mindegyiket a rá jellemző igei törvények szabályozzák, és mindegyik a maga törvényeinek megfelelő profitot hozza. Például a tizedfizetés nem ugyanaz, mint az evangéliumba való befektetés. A tizedfizetés olyan befektetés, amelynek során a jövedelmednek Istenhez tartozó hányada közvetlenül Hozzá jut. Tizedfizetőként bizonyos

előjogokkal rendelkezel és erről fogunk most beszélni.

A TIZEDFIZETÉSE I.

Az anyagiak területén természetesen a tized a legismertebb téma a keresztények számára. Csaknem mindannyian ismerjük a tizedfizetés gyakorlatát, igazi jelentőségével azonban csak nagyon kevesen vannak tisztában. A tized fizetéséről adott törvényben Isten megparancsolta Izraelnek, hogy első termésük tíz százalékát adják Neki. Már említettem korábban, hogy amikor Isten először mondta, hogy tanítsak a tizedről, az 5Mózes 26-hoz kalauzolt, ahol bevezette ezt a gyakorlatot Izraelben. Olvassuk el, tehát ezt a részt az első verstől, és nézzük meg, hogy miként érvényesül a tized törvénye az Újszövetségben. "Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban..." Hogyan vonatkozik ez a keresztényekre? A Kolosse levélben 1,13-ban Pál leírja, hogy Isten megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket az Ő drága Fiának országába. Isten országában élünk. Beléptünk abba az örökségbe, amely Jézus Krisztus által a miénk, és amelyet az Ő nevében birtokolunk. Jézus Krisztusba vetett hitünk által rendelkezünk egy olyan okmánnyal, amely igazolja a jogcímünket e királysághoz. Isten tehát hatalommal ruházott fel bennünket, a tizedfizetés kiváltságával pedig azt akarja megmutatni nekünk, hogyan tarthatjuk hatékonyan ellenőrzésünk alatt az anyagi szférát.

Nézzük tovább az ószövetségi igeszakaszt: "...akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből, amelyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba, és menj arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja" (5Móz.26,2-3). Ki ez a pap? A Zsidó levél szerint Jézus a mi Főpapunk (Zsid.3,1). Sőt, ugyanez a levél leszögezi azt is, hogy Jézus személyesen vesz tőlünk tizedet (Zsid.7,8). Nekünk tehát Hozzá kell vinnünk a tizedet, és ezt kell mondanunk: "Megvallom a mai napon az Úr Isten előtt, hogy azért az örökségért jöttem, amelyről az Úr megesküdött, hogy nekem adja." Ez rendkívül fontos része a tizedfizetés folyamatának: tégy vallást a

Főpapod előtt. A 4. vers: "És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé." Ezen a ponton követjük el a mulasztást. Amikor hozzánk érnek a kosárral, gyorsan bedobjuk a tizedpénzt, vagy gondolkodás nélkül borítékba zárjuk. Ehelyett azonban Jézushoz kell vinnünk, aki viszont Isten oltára elé helyezi.

Az ige további részében az Úr felépít Izrael számára egy megvallást. Az 5-10. versek megemlékeznek azokról a hatalmas tettekről, melyeket véghezvitt az életükben, és arról is, hogy megszabadította őket az egyiptomi rabságból. Nekünk, keresztényeknek, változtatnunk kell e megvallás szövegén az Újszövetségben elfoglalt pozíciónknak megfelelően.

Mi a világ bűnösei voltunk, tehát a megvallásunknak valahogy így kell hangzania:

"Azon a földön állok most a Mindenható Isten országában, amelyet Tőled kaptam Jézus Krisztusban. Bűnös voltam, és a Sátánt szolgáltam, ő volt az istenem. De segítségül hívtam Jézus Nevét, és Te meghallottad kiáltásomat. Megszabadítottál a sötétség erejétől és hatalmából, és átvittél engem a Te drága Fiad országába. Jézus az én Uram, és mint Főpaphoz, most Hozzá viszem munkám első gyümölcsét, és ezzel imádlak Téged. Örvendezem mindabban a jóban, amit nekem és hozzátartozóimnak adtál."

Ez megfelel annak a megvallásnak, amely felidézi Izrael szabadulását Egyiptomból. A Bibliában ugyanis ez az esemény annak az előképe, amikor mi kiszabadulunk a Sátán rabságából. Izrael Egyiptomra mutatott a megvallásában, mi pedig a Golgotára.

A következő - az egész 5Mózes 26-ra alapuló- megvallást, vezérfonalként használhatod:

"Megvalljuk ezen a napon Neked Urunk, hogy beléptünk abba az örökségbe, amely felől megesküdtél, hogy nekünk adod. A Mindenható Isten országában vagyunk, azon a földön, amelyről Jézus Krisztusban gondoskodtál. Bűnösök voltunk és a Sátánt szolgáltuk, mint istenünket. De segítségül hívtuk Jézus Nevét, és Te meghallottad kiáltásunkat, és megszabadítottál minket a sötétség ereje és hatalma alól, és átvitté bennünket a te drága Fiad országába.

Jézushoz, a mi Urunkhoz és Főpapunkhoz visszük bevételünk első zsengéjét, és azzal imádjuk az Urat, a mi Istenünket. Örülünk mindannak a jónak, amit nekünk és a mieinknek adtál. Hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, és mindenben aszerint cselekedtünk, ahogy megparancsolta nekünk. Most tekints le a mennyből, szent hajlékodból, és áldj meg bennünket, ahogyan az Igédben mondtad. "

Mindez része a tized fizetésének, és könnyen belátható, hogy nem lehet megtenni néhány másodperc alatt, amíg a kosár elhalad előttünk. Tervszerűen kell végezni, de biztosítalak, minden rááldozott perc megtérül!

FOLYT. KÖV. 

KENNETH KOPELAND