"...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé" Fil 3,14

Célba érni nagyszerű érzés... a pillanat felszabadító öröme felejtetteti a szenvedést, ami a starttól kezdődően minden küzdőnek kijár. Pál apostol leveleiben gyakran hoz ismerős képeket, hasonlatokat a krisztuskövető élet jobb megértéséhez...

Gyakran felteszik a kérdést: "Na, de miben különbözik a keresztény ember a nem-kereszténytől, amikor mindannyian elesnek az élet nagy futásában?!" Tény, hogy a keresztény ember sem szent... gyakran nem sokkal jobb, mint a másik ember, s hogy mennyivel "különb" azt csak az Isten látja. Mi teszi hát mássá mégis az Istenben bizakodó embert? Először is: ha elesik, rögtön felkel.

Látszólag egyszerű feladat, de mégsem az. Igen nehéz talpra állni akkor, amikor elbukunk (mert elgáncsoltak, mert magunkat gáncsoltuk el, mert elfáradtunk, mert s egy kis gödörbe léptünk, amit észre sem vettünk)... a bukás mindig nagy fájdalommal jár! Tovább futni? Amikor a többiek messze előre szaladtak...

Tovább futni, amikor ösztönösen a sebeinket akarjuk nyaldosni? "Nekifeszülni a célnak" - szinte lehetetlennek tűnik.

A keresztény ember mégis megteszi. Feláll, s továbbfut. Ebben rejlik a titok. Tudja a krisztuskövető ember, hogy mindez kegyelem, s hogy az "esés" nem büntetés, hanem törvény, az élet törvénye: "Még a legkiválóbbak is eleshetnek" - mondja Ézsaiás.

"De akik az ÚRban bíznak... szárnyra kelnek"

Miért is futunk a cél felé? Mert tudjuk, hogy ott a helyünk. Istennél, Istennel akarunk egyek lenni. Vonzását érezzük egész életünkben, s ahogyan nem tudja megtenni a piciny gyermek, hogy ne szaladjon szülei felé, ha hallja azoknak hívását, a hívő ember is fut, szalad Teremtője felé.

A hazaváró Szeretet hihetetlen erőt ad. Megújít, ha elesünk, továbblendít, ha megfáradunk.

Pál tudja, hogy mindez kegyelem, s egyedül, csakis "a Krisztusért" lehetséges a célbajutás. Ezért buzdítja övéit, minket is.

Ima

Uram, Istenem! Könyörülj rajtunk, szereteted hangját erősítsd szívünkben, hogy Hozzád futhassunk.

Ámen.