“Amikor útnak indult Jézus, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: “Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Az pedig így felelt: “Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

Miután Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: “Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

E válasz miatt elborult az ember arca és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.”

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, a te nagy nevedet hívtuk segítségül ennek az évnek első napján, és most téged áldunk és magasztalunk az utolsó estéjén. Köszönjük megtartó kegyelmedet, köszönjük gondviselő szeretetedet, köszönjük, hogy hordoztál minket, körülvettél védelmeddel ott és akkor is, amikor sokszor nem gondoltuk, és megajándékoztál sok mindennel, amit nem is kértünk talán, és nem is köszöntünk meg.

Köszönjük, hogy abból élhettünk, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővöl-ködsz a megbocsátásban. Olyan sokszor borulhattunk le előtted szégyenkezve, bűnbánattal, és te mindannyiszor feloldoztál, kegyelmet és új kezdést adtál. Legyen áldott érte a te nagy neved!

Valljuk, Urunk, hogy egyedül a te kegyelmed, hogy még nincsen végünk. Megvalljuk bűnbánattal, hogy bizony nem így van, ahogy most énekeltük, mert olyan sok mulasztás vádol minket, amit már nem pótolhatunk. Helyrehozhatatlan hibákat követtünk el, amiket nem javíthatunk ki. Megbántottunk téged és egymást számtalan sokszor. Hitetlenségünk, hálátlanságunk, önzésünk, tisztátalanságaink olyan sokszor a te haragodat ingerelték fel.

Ezzel a bűnbánattal borulunk most is eléd és kérünk: ne bűneink szerint cselekedj velünk, hanem nézz a te egyszülött Fiadra, Jézusra, és őérette adj nekünk aján-dékot ennek az évnek az utolsó estéjén is. Segíts most igazán elcsendesedni előtted belsőleg, lelkileg is, és adj külsőleg is csendet. Te magad szólíts meg minket, a te életet támasztó igéddel. Olyan nagy szükségünk van arra, hogy te szólj bele az éle-tünkbe. Olyan sok hiábavaló és üres beszédet kell hallanunk. Köszönjük, hogy a te igéd nem ilyen. Ajándékozz meg minket most olyan igével, ami a te szádból származik, és ami éppen ezért nem tér hozzád üresen, hanem meg tud minket vigasztalni, bátorítani. Világosságba állít minket és tud nekünk utat mutatni. Azt az utat, amelyik az életre visz.

Így mondjuk most együtt: szólj, Urunk, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.

Igehirdetés

Ma este nem az időről szeretnék elmélkedni, és nem is egyfajta összegezésre, visszatekintésre hívlak titeket, hiszen a vasárnapi igehirdetés olyan kedvesen bátorított a helyes emlékezésre, és az év végi hálaadásra.

Ma este olyan értékre szeretném felhívni a figyelmeteket, ami felett nem repül el az idő. Ami nem veszít az értékéből az éveinkkel, sőt az életünk elmúlásával sem. Ami érték itt, és érték lesz a következő nagy világkorszakban is, amit úgy szoktunk mondani: örökkévalóság. Ez pedig az, ami után ez a gazdag fiatalember érdeklődött Jézusnál. Az örök élet vagy más aspektusból nevezhetjük ma így is: az üdvösség.

Két oka van annak, hogy ennek az évnek utolsó istentiszteletén erről hangzik az ige. Az egyik: ez az az érték, ami a legátfogóbban és a legalapvetőbben meghatározza egy ember életét már itt a földön is, és a következő nagy világkorszakban, az örökkévalóságban is. A másik ok: egy Gallup-felmérés szerint Magyarországon a célértékek ranglistáján az utolsó helyen áll az üdvösség. Sőt az egyik szociológus megjegyzi: leszakadó-an az utolsó helyen áll.

E szociológiai tanulmány rámutat arra, hogy az országonként eltérő üdvösségrang-helyek összefüggésben vannak azzal, hogy a lakosság milyen arányban hisz a halál utáni életben. A konzervatív Amerikában a népesség 78%-a túlvilághívő — ahogy ő írja, de még ennél is többen hisznek a mennyország létezésében: 86%-ban. Ezzel szemben Magyarországon a lakosság 73%-a tagadja, hogy van túlvilág, de még ennél is többen, 84% tagadja, hogy létezne valamiféle pokol. Megállapítja a szerző, hogy a mai ember civilizáltabb Isten- és túlvilág-képre vágyik, és éppen ezért azt tanácsolja: “A túlvilággal és a pokollal kapcsolatos egyházi álláspontnak közelednie kell ahhoz, amit a mai társadalom hihetőnek és elfogadhatónak érez”, hiszen a jelenlevő világvallások és a különféle ezoterikus elméletek olyan nagy kínálatot adnak a ma emberének, hogy csak akkor tud a keresztyén egyház “piacon” maradni, ha tekintettel van a “vevők”-re is.

Nos, egy piacorientált gondolkozású ember nyilván nem is fogalmazhat másként. Mindenesetre e fogalmazás és az itt érintett teológiai vonatkozású gondolatok mögött alapvető tévedések vannak. Ezért fontos tudnunk, mit ért a Szentírás üdvösségen. Mi az, ami az utolsó helyre szorult, és amit ugyanakkor Isten igéje ma is, nekünk is az első helyre tesz? Mi az, amiről nemcsak egy esztendő utolsó estéjén érdemes gondolkozni, hanem jó, ha ennek az évnek utolsó estéje arra figyelmeztet minket, hogy egyszer kivétel nélkül mindannyiunk számára eljön az életünk utolsó estéje is, és azon az estén vagy napon semmi más nem lesz fontos, csak az, hogy van örök életünk vagy nincs? Ott teljesen elveszíti jelentőségét, hogy mennyit sikerült pénzben összetakarékoskodnunk, hogy milyen diplomá-ink vannak otthon, hogy milyen érmeket, kitüntetéseket szerzett meg valaki kemény, szorgos munkával a tehetsége révén. Ott minden egyszerre elveszíti az értékét és a jelentőségét. Egyetlen kérdés lesz csak döntő, de az az örök sorsunkat eldöntő: van-e örök életünk? Van-e üdvösségünk?

Nem felesleges tehát, és nem valami hajánál fogva előrángatott téma szilvesz-ter estéjén az, hogy mit tanít a Szentírás arról, amire olyan szenvedélyesen kérdezett rá ez a fiatal ember Jézusnál: “Mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?”

Szeretném röviden elmondani, mit tanít a Szentírás az üdvösségről vagy örök életről, és utána öt, remélhetőleg világos tételbe összefoglaljuk azt, amit erről tudnunk kell. Aztán, hogy ki mit hisz, az már a személyes felelősségünk.

I.

Mi az üdvösség? Isten uralma az éle-tünkben. Mindnyájan a bűn országába születünk bele, amikor a világra jövünk, és a bűn kezd el uralkodni rajtunk. Aki megfigyelt már pici gyerekeket, akik kü-lönösebb rossz példát nemigen láthattak még családon kívül vagy belül sem, az elképed azon, hogy mennyire a vérünkben van az, amit a Biblia így nevez: bűn. Isten azonban nem hagyta az embert ebben a kényszerhelyzetben, hogy kénytelen mindig önmaga és Isten ellen cselekedni, vagyis vétkezni, hanem szabadítást készített.

Elkezdte ezt a valamit Jézusnál keresni, legalább látni akarta Jézust. Nem volt rest felmászni egy fára. Az akkor sem volt kisebb szégyen és botrány, mint ha valaki ma ezt csinálná. És láss csodát: Jézus megáll az alatt a fa alatt, nevén szólítja őt, kedvesen beszél hozzá és bejelentkezik nála. Ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhette volna ezt a közutált embert. Azonnal jön le a fáról, sarkig nyitja Jézus és tanítványai előtt az ajtót, és beszélgetnek a terített asztal körül mindenféléről. Egyszer csak Zákeus kezdi magát rosszul érezni. Azt mondja: Uram, itt sok lopott pénz van. Arra gon-doltam, hogy akire még emlékszem, hogy becsaptam, azt négyszeresen kárpótolnám, ami meg marad, kiosztanám a legszegényebbek között. Jó lesz-e ez így? Jó lesz. S miután Zákeus nekiindul, még egy mondatot mond az Úr: “Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Miért? Mert akkor léptek érvénybe Isten törvényei Zákeus életében. Azon a napon ismerte el Zákeus maga fölött úrnak Jézust, aki nem prédikált neki hosszasan arról, hogy milyen csúnya lopott pénzt rejtegetni, hanem Jézus jelenléte elviselhetetlenné tette Zákeusnak a rejtegetett bűnt. Egész világos lett, hogy vagy a lo-pott pénzzel lakik tovább egy fedél alatt, vagy Jézussal él tovább együtt — a kettő együtt nem megy!

Melyiket választja? Ő ezek után Jézust választotta. Olyan szeretetet kapott tőle, hogy arra nem lehetett más válasz, csak ez a hála. Átlépett egy másik országba, egy másik uralom kezdett érvényesülni az életében, és ő engedelmeskedett ennek az új Úrnak. Akkor is, ha ilyen árat kell fizetnie. Rámegy a vagyona! Na és? Mindennél többet ér neki a Jézussal való közösség. Az üdvösség a Jézussal való valóságos közösség. Az üdvösség az élő Krisztusnak való folyamatos engedelmeskedés a hétköznapokban is. Az üdvösség az a szabadítás, ami felszabadítja az embert a bűn kényszere alól, és szabaddá teszi arra, hogy engedelmeskedjék Isten törvényeinek. Ez elkezdődhet, és el kell, hogy kezdődjék már ebben az életben a számunkra.

Nem értette ez a gazdag fiatalember sem, ezért olvastam fel alapigének ezt a történetet. Olyan tanulságos az indítása ennek a történetnek. Jézus tanít, és ez a fiatalember nincs ott. Intézi a dolgait, rengeteg intéznivalója van egy gazdag embernek. Aztán lihegve fut oda akkor, amikor Jézus már elindult onnan, hogy továbbmenjen. Jellemző Jézusra, hogy megáll, és kedvesen beszélget vele, nem mondja: elkéstél. Még nem késett el. S akkor lélekszakadva jön elő belőle talán szaggatottan a kérdés: “Mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus válaszából kiderül, hogy nem jó a kérdés. Téves az egész gondolkozás és elképzelés. Itt nem teljesítménybérezés van. Mert ha az lenne, akkor már tied lenne az örök élet, hiszen azt állítod, hogy fiatal korod óta az Isten minden parancsát megtartottad. Akkor mi a prob-léma? Ezért járna az örök élet és az a bizonyosság, hogy neked ez van, és ezzel az örömmel élhetsz. De nem ezzel élsz, nincs ilyen bizonyosságod, nincs ö-rök életed. Miért nincs, ha állítólag minden parancsot megtartottál? Ha valaki megtartja, akkor jutalmul (ugye) meg kellene kapnia. Na de ez nem jutalom! Ez ajándék. Isten szeretetből adja és kínálja. Az a kérdésed, mit cselekedjél? Nem neked kell cselekedned, Isten akar cselekedni benned, meg veled, hogy érvényesüljenek az Ő törvényei az életedben, és használjon téged mások javára. Itt kezdődne az örök élet. Nem neked kell cselekedned.

Az mindig az egyszerűbb dolog, amikor valaki azt mondja: tessék megmondani, most mit kell csinálni, mondjuk a gyülekezetben, vagy mire kell ada-kozni. Mindig kell valamire. De ez nem függ össze az üdvösséggel és az örök élettel. Ott Isten akar cselekedni benned. Arra vár, hogy Úrként ismerd el, mint Zákeus, és kezdd csinálni azt, amit Ő mond. Azt tartsd igaznak, amire Ő azt mondja: igaz, s szakíts mindennel, ami ennek az akadálya. Ennek a gazdag ifjúnak az életében a gazdagság volt ennek az akadálya. Akkor el kell tenni az útból — mondja Jézus. Micsodát? A gazdagságomat? Hát azt nem! Nem lehet valahogy másként az örök életet? Nem lehet! Mert ami megakadályoz abban, hogy Jézussal közösségre juss, azt félre kell tenni az útból. Ez az akadálya az örök életnek, akármi az. Ha nála a vagyona, akkor azt kell félretenni. Hát azt azért nem! — és szomorúan megy el Jézustól.

Olyan szomorú ez az egész történet. Valaki nagy érdeklődéssel, futva viszi Jézushoz a kérdését, és nagyon fontos kérdést tesz fel, aztán megkapja rá a vá-laszt, és ettől elszomorodik. Ahelyett, hogy komolyan venné, ahelyett, hogy meglátná: még így elkésve is foglalkozik vele Jézus, és mennyire szereti őt, — azt mondja: ekkora árat azért nem fizetek érte!

Zákeusnak semmi sem volt drága. Ő akkora árat is fizetett érte. Mert amíg valakinek megmarad az énuralma — mint ennek a gazdag ifjúnak —, addig világos: nem kezdődhet el a Krisztus-uralom. Vagyis nem kezdődik el az üdvösség. Addig marad a bűn országában. Aki tele van önmagával, a maga kese- rűségével vagy érdemeivel, erényeivel vagy fájdalmával, a maga igazával vagy bármivel, az még a bűn országában van. Akinek ténylegesen Jézus lesz az ura, és neki elkezd engedelmeskedni, az lépett be az üdvösségbe.

II.

2. Az üdvösség nem a túlvilággal kapcsolatos, hanem egy adott emberrel. Annak a személynek az e földi, meg az úgynevezett túlvilági életét is meghatározza. De nem majd ott kezdődik el, hanem itt, és aztán folyamatosan kiteljesedik.

3. A Biblia azt tanítja, hogy akinek nincs üdvössége, az a kárhozatban van. Itt nincs semleges zóna. Különösen Jézus élesen beszél erről. Ahhoz semmit sem kell tenni, hogy valaki a kárhozatban legyen, abba születünk bele. Azért jött Jézus, hogy innen átmehessünk az Ő országába, az élők közé.

A Nikodémussal folytatott beszélgetésben mondja Jézus: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ebben benne van, hogy aki nem hisz Őben-ne, az elvész. A következő mondat még élesebb: “Aki hisz Őbenne, nem megy kárhozatra. Aki azonban nem hisz, már elkárhozott, mivel nem hitt az isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn 3,18) Vagy Krisztus uralma érvényesül az életünkben, vagy a bűn uralma. Itt nem az egyházaknak kell valahogy “eladhatóbbá” tenniük a maguk tanítását, hanem ezt kell komolyan vennünk, amit Isten az Ő igéjében mond nekünk. Nem az egyház találta ki a kárhozat meg a pokol fogalmát az emberek ijesztgetésére, hanem Isten az Ő igaz igéjében hívja fel a figyelmünket arra, hogy ebbe születünk bele a bűneset óta, és aki ebben hal meg, azon nem lehet utána már segíteni.

Ezt a néhány esztendőt kaptuk arra, hogy átmenjünk a halálból az életbe.

4. Az, hogy az üdvösség, illetve a kárhozat van-e vagy nincs, nem attól függ, hogy hisszük vagy tagadjuk. Ez a mi hitünktől, kételkedésünktől, tagadásunktól függetlenül létezik. Éppen ezért közömbös az, hogy egy társadalom mit érez hihetőnek és elfogadhatónak. A döntő, hogy mi a valóság. Isten minket oda akar elsegíteni, hogy a valóságot ve-gyük komolyan, és azzal számoljunk. Azt fogadjuk el valóságnak, amire Ő azt mondja. Üdvösség, kárhozat nem üres fogalmak, hanem olyan megjelölések, amikkel a valóságot jelöli meg Isten igéje.

Az üdvösség tehát nincs az üzleti forgalomban. Ott nem vásárolható. Csak Jézus Krisztustól lehet egészen személyesen ajándékba kapni. Nem lehet megfizetni, nem lehet megérdemelni, nem lehet kierőszakolni, de nem lehet elveszíteni sem. Akinek Ő egyszer odaadta, az elvehetetlenül az övé, és bearanyozza az életét már itt, akármilyen nyomorúságok között vezet sokszor ez az élet, és elkészített hely várja az atyai házban — ahogy erről Jézus szintén nyilvánvalóan beszél. (Jn 14,1-13)

De ha nem hallottuk is, ma este Isten ezt világossá tette a számunkra, és újra kínálja. Hinni azt jelenti, hogy ezt az ajándékot valaki alázatosan elfogadja. És akkor nemcsak új esztendőt kezdhet el, hanem új életet is. Azt az életet, amiben aztán semmi törést nem jelent a meghalás, hanem az az élet a Krisztus élete, amit ajándékba kapunk, egyre inkább kiteljesedik.

*

A mi értéklistánkon hol helyezkedik el az üdvösség? Isten azt mondja: ez a legfontosabb, ez legyen az első; vagy még inkább azt mondja: aki ezt adja, és akinek a jelenléte jelenti az üdvösséget, az a Jézus legyen az első, és akkor minden a helyére kerül. Mi is visszazökkenünk oda, ahonnan a bűn kizökkentett, mi is a helyünkre kerülünk.

Isten segítsen minket, hogy tudjunk őszintén gondolkozni még ma ezekről a dolgokról, és kezdődjék el egy egészen új élet már a mai nappal, — vagy erősödjünk meg, mélyüljünk el, újuljunk meg abban az új életben, ami valamikor elkezdődött, de ellaposodott, kihűlt, langyossá, erőtlenné vált, éppen, mert a Krisztus-uralom nem valóság bennünk.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, téged dicsőítünk ennek az évnek a végén azért, mert mindent elvégeztél érettünk, mindent elszenvedtél helyettünk, és ugyanazzal a szeretettel kínálod nekünk ma az üdvösséget, és az újra kezdést, amivel azzal a gazdag fiatalemberrel beszélgettél. Köszönjük, hogy senkire nem erőszakolod rá, de köszönjük, hogy ingyen, ajándékként kaphatjuk, te fizetted meg az árát. Magasztalunk téged ezért. Segíts ezt elkezdeni, vagy újra kezdeni! Engedd, hogy egészen valóságos legyen életünkben a te uralmad!

Hadd találjuk szépnek és igazaknak törvényeidet. Add a te Szentlelkedet, hogy tapasztaljuk, hogy a te törvényeid valóban nem nehezek. Csak addig nehezek, sőt teljesíthetetlenek, amíg a magunk erejéből próbáljuk azokat megvalósítani. Köszönjük, hogy nem kell erőlködnünk, elég reád hagyatkoznunk. Segíts, hogy valóban téged engedjünk érvényesülni életünk minden pillanatában. Hogy ne a magunk indulatossága szólaljon meg, hanem az az indulat legyen bennünk, ami tebenned. Ne a magunk önzése vagy félelme vezérelje cselekedeteinket, hanem az az egyedülálló szeretet, ami benned van, és amit te adsz a benned hívőknek.

Segíts valóban minőségileg újat kezdetni. Hadd tudjuk elmondani boldogan: az örök élet már e földön a miénk lett. Segíts méltóképpen, neked kedvesen befejezni ezt az esztendőt, és veled elkezdeni és végigjárni az újat.