„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"

Lk 2,13-14

A vidámság – és a stressz időszaka van. Hiába kellene a békességről szólnia, a lelkünk néha jobban össze van gubancolódva ilyenkor, mint egy rosszul elpakolt karácsonyi égősor.

Van, aki előre retteg a karácsony előtti zűrzavartól, tudja, hogy idegesség, magány vagy akár depresszió járhat vele. Bár egyesek boldogan várják ezt az időszakot, aggódás, rohanás, családi konfliktusok, túlzott elvárások és ebből adódó csalódások árnyékolhatják be az ünnepet.

Mindig választhatunk: hagyjuk, hogy a stressz nyomjon a földre, vagy imádattal borulunk le az Úr előtt.

A Szentírás gyönyörű képet fest az imádásról a Lk 2,13-14-ben. Mikor Jézus megszületett, angyal jelent meg a pásztorok előtt, és nemsokára rengetegen csatlakoztak hozzá a mennyből, hogy együtt dicsőítsék az Istent.

„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!’”

Nem ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol az angyalok imádják Istent. A Zsid 1,6-ban olvassuk: „Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: ’Imádja őt Isten minden angyala.’” A Jelenések könyve 5,11-12-ben pedig: „És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: ’Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.’”

Az angyalok mintául szolgálnak nekünk az imádásra. Leborulnak Jézus előtt. Elképzelhetetlen örömmel zengik dicsőítő éneküket. Az imádáson keresztül hirdetik Isten dicsőségét, fejezik ki hódolatukat. Az angyalok örömmel szánnak időt Isten dicséretére.

Krisztust benne tartani a karácsonyi ünnepségben nem csak egy klisé, hanem az imádás szándékos választása. Olyan hódolattal teli lelkület kell hozzá, amilyen az angyaloké. Ha Jézust állítjuk ünneplésünk középpontjába, az Ő szeretete, békéje és öröme tölt el bennünket.

Ez pedig arra indít, hogy az Ő keze és lába legyünk a szükséget szenvedők felé. Ha imádattal telik meg a szívünk, kevés hely marad benne a hosszú sorban állás miatti bosszankodásra az áruházakban. Arra összpontosítunk, amiről valójában a Karácsony szól - egy Megváltót kapunk ajándékba –, és nem stresszelünk a tökéletes ajándékok kiválasztásán. Higgadtak és kedvesek maradunk valakivel, mikor okunk lenne az ellenkezőjére. Az imádat arra késztet, hogy hálát adjunk Jézusnak mindazért, amit tett érünk, a dicsőítés nem engedi, hogy a stressz kiűzze Isten örömét a szívünkből.

Arra is indíthat, hogy csatlakozzunk a mennyei kórushoz, és dicséretet zengjünk a Báránynak – még ha kicsit hamiskásan is.

Az ünnepekkel járó felfokozott érzelmek beleránthatnak az izgatottság forgatagába, stressz-szintünk egészségtelen méreteket ölt, és ez megakadályozza, hogy átadjuk magunkat az imádatnak és dicséretnek, amivel ünnepelhetnénk Azt, Akiért ez az egész időszak létrejött.

Sok döntést hozunk decemberben: kiken segítünk, milyen ajándékokat veszünk, milyen rendezvényekre megyünk el. De a legfontosabb döntés, hogy imádjuk és dicsőítsük Urunkat. Az Ajándékért, a szeretetért, a békességért, amit kapunk Tőle.

Ha a szívünk békére lel, békés lesz az ünnepünk is.

Uram, imádni és dicsőíteni akarlak a mostani karácsonyi időszakban. Segíts, hogy figyelmemet Rád és a Te jóságodra összepontosítsam. Ámen.