A hit tudósai néha több száz oldalas könyveket írtak és írnak a Szent Lélekrol, mi pedig néha azt gondoljuk, hogy a Szent Lélek dolga talán valóban olyan bonyolult, mint ezekben a könyvekben.

Pedig a Szent Lélek ügyénél alig van ami egyszerubb lehetne, mert amint az Isten egy és az Úr egy, azonképpen a Lélek is egy. Amikor tehát a Lélek ajándékairól elmélkedünk, mint például a nyelveken szólás, a lelkek megítélése, a betegek meggyógyítása, a prófétálás, ésatöbbi, akkor nem az ajándékok kívánatosságára érdemes koncentrálni, hanem arra, hogy az ajándékozó Egy. Egyszeruvé kell valnunk ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit jelent az, hogy a Szent Lélek újjászül bennünket a Krisztus hasonlatosságára.

Ugyanis az Egyhez való hasonlatosság az egyszerûség, ez pedig a Szent Lélek munkája bennünk. Ide tartozik a szent együgyûség is, ami nem jelethet kevesebbet, mint hogy valakinek csak egy ügye van:

Isten. Tehát, hogy valakinek Isten mindennél fontosabb ezen a világon. Bár az egyszerûség könnyû feladatnak tunik, valójában a legnehezebb mind közül. Mert nem lehetek úgy egyszeru, hogy én magam akarok lenni az Egy, hiszen abból csak egy van.

Ez nem csak teljességgel lehetetlen, hanem ráaadásulaz egyetlen Egy ellen irányuló felségsértés, amire nézve a Sátán azt ígérte: Nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint az Isten, mindenttudók és hatalmasok. Ezért ûzettünk ki a Paradicsomból, mert az ember akart önmaga istene lenni.

És azért nem engednek a kapuõrzõ szeráfok vissza bennünket, mert ez még ma is így van.

Némelyek még mindig valakik akarnak lenni, többnyire vagyon és hatalom által, akár a másik ember elnyomása vagy népek leigázása árán is.

Pedig pozitív értelemben naggyá lenni sem lehet úgy, hogy valaki harácsol vagy rabol, hanem csak úgy hogy ad. Adja önmagát, tehetségét, erejét, ha kell az életét is másokért. Nevesítve: családért, gyülekezetért, népért, nemzetéret, az emberiség javáért.

Az ember még mindig azt képzeli, hogy elõbb vagy utóbb teljhatalmú Úr lesz legalább a természet felett, és így nem lesz szüksége Istenre. Pedig nyomatékosan meg van írva: aki magát felmagasztalja megaláztatik, de aki magát megalázza felmagasztaltatik. Magától értetõdik, hogyha az ember a pokol minden seregeit is segítségül hívná, az Egyet le nem döntheti, mert nem bálvány az, hanem maga az Élõ Isten, maga a Valóság.

Az egyetlen út az Egyhez, az Egy hasonlatosságára való újjászületésre, az Egy-szerûségre az, amit Pál apostol ír:

Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

(Galatha 2:20)

Vagyis meg kell értenünk, hogy az ember semmi, és csak Istennel való kapcsolatán keresztül valaki és valami, mert az Isten az, aki megelevenít és újjászül, megtart és megerõsít. A mi erõnk semmi. A hozzá vezetõ út az, hogy az ember a maga tökéletlen és bûnös akaratáról lemond, és azt keresi, hogy mi az Õ akarata, amint Jézus Krisztus a Gecsemáné kertjében imádkozott csütörtök éjszaka:

És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén * és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e + pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. (Máté 26:39)

Tehát nem szabad úgy tekinteni a hitet, hogy egyfelõl vagyok én, másfelõl meg van (talán) az Isten, nézzük hát hogy milyen kölcsönösen elõnyös kapcsolatot (üzletet) tudunk kialakítani, hanem csakis úgy, hogy én semmi vagyok, és csak Te vagy a Valóság és az Élet. Azért, hogy életem, életünk lehessen, beengedlek a szívembe, az otthonomba, a gondolataimba.

És ez a sötétség foglalásával ellentétben nem rabszolgatartó gyarmatosítása a léleknek, hanem olyan, mint amikor a gyötrõdve szomjazónak egy tiszta korty vizet adnak, mikor a szenvedve éhezõnek megszegik a kenyeret, mint amikor az elepedt lelkût megvigasztalják, mint amikor a vakok újra látnak, a siketek újra hallanak, a betegek meggyógyulnak és a halottak föltámadnak. Úgy jutunk hát az egyszerûséghez, hogy az egy Istenhez képest, a magunk megnyerni szándékozott hatalmi egységét feladjuk. Így, amint az egyébként is lehetetlenség, nem lesz az egybõl kettõ, hanem marad az Egy, akivel egyesülve visszatérünk az Egységbe, ahonnan a bûn miatt kiûzettünk.

Ezért mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy :

Én és az Atya egy vagyunk.

(János 10:30.)

Nekünk pedig azt mondja: Maradjatok én bennem és én is ti bennetek.

(János 15:4)

Amen

György Attila László