„Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok!” 

(Zsidó 10,35 EFO)

Mentél már valaha keresztül olyan időszakon, amikor teljesen el voltál bizonytalanodva? Talán most is épp ilyenben vagy. Higgy nekem, egy cipőben járunk. Barlangba rejtőztem Illéssel, a tök alá Jónással és a sivatagba Mózessel.

Akkor lép fel a bátortalanság, ha nagy rés kerül az elképzeléseid és megtapasztalásaid közé – amikor rés kerül aközé, amit reméltél és ami valójában történt. A bátortalanság le tudja rombolni a szenvedélyt, és alá tud ásni célkitűzéseidnek. Gyökeret verhet amiatt, amit valaki kimondott vagy éppen nem mondott ki – egy édesanya, aki túl sokat mondott vagy egy édesapa, aki túl keveset. Összeegyeztethetetlen elképzelések képezik a bátortalanság táptalaját, ami így megkétszereződhet és gyökeret verhet.

Egyértelműen látjuk ezt Mózes életében. Amikor negyven éves volt, arra számított, hogy ő lesz majd az emberei beszállítója. De amit megtapasztalt, csak elutasítás és megbánás volt. Negyven évvel később, amikor Isten őt hívta, hogy vezesse ki a zsidókat Egyiptomból, Mózes így érvelt: „Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én” (2Mózes 4,10). Amit Mózes dadogva próbált elmondani, nem volt igaz. Ahogy Lukács emlékeztet bennünket: „Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben” (ApCsel 7,22). Mózes a hibái alapján bírálta el és ejtette túszul önmagát a bátortalanság állandósult állapotában. Kedves barátnőm, nagyon oda kell figyelnünk, hogy mi ne essünk ugyanebbe a hibába!

A bátortalanság nagyon sok hívőnél eredményezi a kereszténység zsákutcájába jutását, és a kalandos hit élményeinek megtagadását. Azt motyogják reményeiknek és álmaiknak címezve, hogy „ha egyszer becsapsz, az a te szégyened, ha kétszer, az már az enyém”. Azzal a hamis hiedelemmel töltik be a remélt és a tapasztalt dolgok közti rést, hogy nem éri meg az erőfeszítésük. Amit mi úgy élünk meg, mintha állandó állapot lenne, Isten ideiglenesnek látja. Amit az egyik legnagyobb visszaesésednek látsz, az Isten építőeleme bámulatos csodái végrehajtásához. Ha reményeidben és álmaidban ellenállásokba ütközöl, lehetséges, hogy jó helyen vagy. A gonosz sem piszkálna, ha nem fenyegetnéd őt tervei végrehajtásában.

A gonosz valójában el akarja kobozni önbizalmadat, és ehhez a legmegfelelőbb alkalom számára az, amikor a bizonytalanság időszakán mész keresztül. De te őrizd csak a szíved. Ne maradj tudatlan, nehogy megengedd neki, hogy visszatartson, hogy elgáncsoljon. A körülmények – nos azok csak a körülményektől függnek, de járulékos veszteséget okoznak a Krisztusba vetett bizalmadtól való eltántorítás csatájában. Szóval ne hagyd győzni a gonoszt. Jézus Krisztus által te több vagy mint győztes! Hagyd az elgyengítő bizonytalanságot, és láss hozzá az újabb feladataidhoz!

Szerető Atyám, beismerem, hogy néha elbizonytalanodom, és úgy érzem, már nem megy. Amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy én elképzeltem, fel akarom adni. Segíts emlékeznem, hogy a legnagyobb kudarcok is a Te építőelemeid bámulatos csodáid végrehajtásához. Adj nekem isteni bizalmat, amire igenis szükségem van a továbblépéshez.Jézus nevében, ámen.

/virtualiskavezonoknek.blogspot.com/