Isten biztosan tudja, mi a legjobb.

Én pedig nem.

Tudom, hogy Ő törődik velünk.

Ilyen és hasonló mondatokat könnyű kimondani, amikor szélcsend van. De ha az összetört kocsidat szemléled, vagy felfedezel magadon egy gyanús anyajegyet,vagy amikor kitör egy háború, vagy a rablók betörnek, olyankor tudsz bízni Benne?

Az Írás az Ószövetségtől az Újszövetségig, a prófétáktól a költőkön át a szónokokig egyszólamú kórusként zengi: Isten intézi az emberiség ügyeit.

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2Tim 1,7

Szia. Julie vagyok. Hosszú-hosszú ideig joggal hívhattak volna Félős Julie-nak.

Sok döntésem alapult félelmen. A képzeletemet is rossz irányba befolyásolta – mindig a legsötétebb forgatókönyv szerint álltam hozzá a lehetséges történésekhez.

Még abban is meg tudott akadályozni a félelem, hogy lépéseket tegyek olyan cél felé, amiről éreztem, hogy Isten tűzött ki elém.

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején felmagasztaljon benneteket.” 

          1Pt 5,6

Érezted már, hogy kezelhetetlenné vált egy kapcsolatod? Talán a kellős közepén vagy egy bonyolult, zűrös, megjósolhatatlan kimenetelű szituációnak?

Előfordul, hogy hiába küszködök, nem találom a megfelelő szavakat, amikkel mederbe terelhetek egy vitát.

Az évnek ezen időszaka az ajándékozásról szól. Felmerült-e már benned, hogyan tehetnéd különlegessé valakinek az életét ezen a Karácsonyon?

Szerintem a lehető legjobb mód erre, ha JÉZUSRÓL A VILÁG VILÁGOSSÁGÁRÓL beszélsz neki.

Mert nagyon sok ember számára ez a világ igenis egy sötét helynek számít, mivel:

Sokfelől veszély leselkedik ránk ...

Az elvárások leterhelnek bennünket...

„Imádkozzatok szüntelenül.” 1 Tessz 5,17

- Még mindig vele beszélsz? – kérdeztem Kaitlyn lányomtól. Barátnőjével csevegett, szerintem már órák óta pötyögtetve a telefonját.

Bólintott, és folytatta a pötyögtetést.

- Egyszerűen nem értem, miről tudtok annyit dumálni. Sosem hagyjátok abba? – kérdeztem.

- Sosem – válaszolta büszkeséggel a hangjában. – Igazából sosem fejezzük be a beszélgetést, nem búcsúzunk el. Legfeljebb néha szünetet tartunk, aztán ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

„Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” Zsid 11,23

Nem kezeltem túl jól, hogy az egyetemre bejutott legidősebb gyermekem, Morgan, elköltözik itthonról, kollégiumba megy.

Örömteli izgalom is volt bennem életének új szakasza miatt, ugyanakkor a biztonságáért való aggódás és rettegés újra meg újra összeszorította a szívemet.

Az érettségi utáni nyári hetek alatt sok kellemes órát töltöttünk együtt, remekül szórakoztunk, mialatt mindent előkészítettünk a kollégiumi életmódra.

Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

(Jeremiás siralmai 3:24)

Időnként úgy futok Istenhez, mintha egy mennyei bevásárló központ lenne, ahol minden igényemet kielégítik.Változzon meg a családom. A munkahelyi problémám megoldódjon. Minden az én akaratom szerint történjen! Ahelyett hogy figyelmesen meghallgatnám az Úr csendes hangján elmondott akaratát, önző módon elkezdem kiabálni, hogy én mit akarok, mire vágyom, mit igényelek.

„Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” Mt 28,5-7

 Lysa Terkeurst

Számomra még nincs vége a húsvétnak.

Tudom, hogy mi e szent nap dicső üzenete általában a világnak.

„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme újjá lett minden,”

2 Kor 5:17

Lila bimbókat látok! Kibújtak az első krókuszok! Egy-két nap múlva a kedves kis virágok kibontják szirmaikat, nem törődve azzal, hogy az időjárás-jelentés újabb havazást ígér.

Közép-Nyugat Amerika északi részén szívesen látott vendég a tavasz. Hosszú reménykedés előzi meg az érkezését. A hosszú téli hónapok során hóborította, csonttá fagyott földön botladozunk, kerülgetve a hó alatt megbúvó „fekete” jégbordákat, amiken lábunk és autónk fölött is könnyen elveszítjük a kontrolt.

"Én vagyok aki feltámasztom a halottakat és újra életet adok nekik. Bárki, aki hisz bennem, bár meghal, mint ahogy mások is, újra élni fog. Örök életet kap, mert bennem hisz, és soha nem lesz semmivé." (János 11:25-26, TLB fordítás)

Jézus feltámadása mindent megváltoztatott. Szó szerint kettéhasította a történelmet, Krisztustól indítva a időszámítást. Ez a legnagyobb jelentőségű esemény az emberiség történelmében, és három dolgot bizonyít.

Először is bizonyítja, hogy Jézus pontosan az, akinek állította magát.

„Minden szavad igazság, igaz ítéleted örökre érvényes.” Zsolt 119/160

Nagyon sok a fájdalom.

Nagyon sok a zűrzavar.

Nagyon sok a stressz.

Nagyon fáradt vagyok testileg, lelkileg, agyilag.

Folytathatnám. De akkor nagyon depresszióssá válnék.

Olyankor, amikor így érzem magam, már tudom, hogy ki kell cibálnom a gondolataimat a mocsárból, s bele kell kapaszkodnom Isten biztatásába.

Ha nem kapcsolok át más előjelű „nagyon” kezdetű megállapításokra, nagyon hamar a gödör fenekén találom magam.

„Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.”

2Kir 23,3a

Tucatjával halmozódtak az óriási lapok az íróasztalon, mint papír-vízesés omlottak alá az asztal szélein. Építési szerződések ellenőrzésével foglalkozó férjem szorgalmasan dolgozott legújabb munkáján, átfésült minden részletet a legutolsó adatig.

„Egyszercsak megállt: ’Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül enged szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!’” Lk 10,40b

Mikor elárasztanak az élethozta feladatok, eszedbe jut, hogy Isten vajon látja-e egyáltalán, mi mindenben kell helyt állnod – például hogy mennyire igyekszel mindenről és mindenkiről gondoskodni? Éjszakáig dolgozol, hogy kifizethesd a számlákat, majd szétszakadsz, hogy eleget tehess otthon és a szolgálatban, s közben ápolod idős szüleidet, robotolsz a munkahelyeden és fuvarozod a gyerekeket?

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Jn 15,5

Egy hatgyermekes, igencsak elfoglalt anyuka mondta egyszer, hogy „Túl sok tennivalóm van ahhoz, hogy ne imádkozzam!” Itt van a titka a hatékony életnek.

Akkor találunk rá a békére, az erőre, az örömre, amire annyira vágyunk, ha Jézust és az imádkozást helyezzük az első helyre. Mégis, valljuk be, hogy a nagy rohanásban az imádkozás gyakran háttérbe szorul.

„Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. Mk 3,14-15

Tudtam, hogy boldognak kellene éreznem magamat. Annyi mindent felsorolhatnék, amiért hálás lehetek. Mi hát ez a csalódottság-érzés, ami őszinte perceimben ott hullámzott a felszín alatt? Elcsendesedtem, és elszomorodtam.

Sokat dolgoztam, mindent Istenért, de igazában alig fordítottam időt arra, hogy Vele töltekezzem.

Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.

„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11

Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé.

Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.

Kinyitom a Bibliát a Zsoltárok könyvénél, és imádkozom a verseket, hogy ezzel induljon a napom. Minél tovább imádkozom, annál kevésbé hallom a világ zsémbelődését. Isten igazságának harmonikus dallama kél, és aggódásom szertefoszlik a fényben.

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta. és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.

Lukács 19:41-42

Mély érzelmi viharok kavarogtak miközben Jézus Jeruzsálembe érkezett virágvasárnapon. Egy rövid igei szakasz leírásán belül azt olvashatjuk, hogy Jézus követői ujjongó örömmel veszik Jézust körül, miközben a farizeusokat majd szétveti a düh. A tömeg lelkes, Jézus pedig sír.

„Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.” Zsolt 33,6

Örökzöldek szegélyezik az utat, hegycsúcsok jelennek meg, majd tűnnek el, ahogy a szerpentin nagyot kanyarodik, majd visszafordul, állhatatosan emelkedve minden kanyarulattal. Meg sem tudom számolni, hányszor autóztam már ezen a kétsávos úton, mely Seattle városi világától kanyarog felfelé Kelet-Washington csendes kertjei, tanyái felé. Azért építették az utat, kifeszítve a világ többi része fölé, hogy összekösse keletet nyugattal.

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8)

Egy pici, kelet-texasi városban nőttem fel, és egészen óvodától a 10. osztályig ugyanabba az iskolakörzetbe jártam. A világom összeomlott, amikor édesapám bejelentette, hogy Dallas külvárosába költözünk. Miközben idegrohamot kaptam, hogy alkalmazkodjam az összes változáshoz, visszanézve látom, Isten által csodálatos módon növekedhettem abban az időszakban.

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” Jn 15,11-12

Miért olyan nehéz leállnom a munkával, s lazítani egy kicsit?

Sok embernek ez könnyen megy. Minden alkalmat megragadnak, amikor eldobhatják a portörlőt, ott hagyhatják a mosatlant, kikapcsolhatják a gépet, és irány a park! Vagy egy film. Vagy egy kirándulás. És sok-sok nevetés.

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32,7-8)

Gyakran játszottam bújócskát a három testvéremmel, valamint a sok baráttal és unokatestvérrel, akik gyakran vendégeskedtek nálunk gyermekkoromban. Emlékszem elbújtunk az ágy alá, a szekrény mélyére, sőt még a konyhaszekrénybe vagy a játékos ládába is belegyömöszöltük magunkat, csak hogy minket találjanak meg utoljára.

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.

(Jób könyve 14:7)

Nem ismerek olyan embert, akinek életcélja a kudarc lenne, mégis a bukás életünk része, realitása. A siker kulcsa pedig nem az, hogy miként tudjuk megúszni ezeket a kudarcokat, hanem sokkal inkább, hogy miként kezeljük azokat.

* Beethovennek a zenetanára egyszer azt mondta, hogy reménytelenül rossz zeneszerző.

* Abraham Lincoln az Illinois állambeli közgyűlésben lévő helyért kampányolt, sikertelenül.

Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

(Ezékiel 3:15)

Nemrégiben, az egyik előadásom után, egy értelmileg sérült ember, aki vastag szemüveget és bő nadrágot viselt, odacsörtetett hozzám, és szorosan átölelt. Aztán beszélgettünk, miközben ő szorosan mellettem állt, nyakkendőjét csavargatva. Barátairól és gyülekezetéről kérdezgettem.

A felséges Istenhez kiáltok, Aki véghezviszi szándékát énbennem.

57. zsoltár 3. verse, angol fordítás szerint

Látnod kellene, mennyi félig kész alkotás van a műtermemben. Szerte széjjel hevernek. Eszembe jut valami, készítek egy gyors vázlatot, majd a figyelmem más felé fordul, talán egy korábban elkezdett festményt folytatok, vagy valamilyen határidős munkát igyekszem befejezni. Néha visszanyúlok a vázlatokhoz, de leginkább valamelyik halom tetején pihennek ezek a megkezdett festmények.

„Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.” Siral 3,25-26

Ültem az ágyon, és nyitott tenyeremet felfelé fordítva próbáltam imádkozni. Az én nézőpontomból fájdalmasan rossz volt az elmúlt időszak.

Kifacsart a munkám, a sok gyorsan közeledő, túl gyakori határidő. Pár hónapon belül méhemben kétszer is élet sarjadt, majd hamar el is távozott onnan. Kislányunk a sürgősségire került, betegsége tartósnak bizonyult, és elrabolta éjszakai nyugalmunkat.

„Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” Gal 5,26

Elvárhatnátok tőlem, hogy gyorsabban tanulok.

Hát nem. Már megint ugyanott tartok. Most épp a próbafülkében. A kíméletlenül éles fényben. Rajtam az a bizonyos divatos szabású-stílusú ruhadarab, mely XY-on olyan jól áll.

Rajtam kevésbé.

Ezen a csípőn, ebben az életkorban, ilyen bőrszínnel.

Próbálom utánozni, amit aranyosnak, menőnek, elegánsnak, modernnek, hatásosnak látok valakin.

Hallottam egy történetet egy fiatal párról, akik költözködés közben az ágymatracukkal együtt a liftben ragadtak. Egy órát kellett a liftben várakozniuk, mire jött a segítség.

Már a költöztető teherautó felé igyekeztek az ágymatraccal, amikor zajt hallottak az épület felsőbb részéről. Felnéztek, és megpillantottak egy három év körüli kisfiút, aki a harmadik emeleti erkélyrácson játszott. Próbálták meggyőzni, hogy másszon vissza, de nem figyelt rájuk.

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam” Zsolt 139,15a

Csodálatos, ahogy Isten az üzeneteit küldi – néha csendesen, lágyan, máskor hirtelen és váratlanul. Elmesélem, hogyan oktatott engem legutóbb egy hétvégi ifjúsági lelkigyakorlaton, amit én tartottam a templomunkban.

Egyik esti közös program alatt láttam, hogy egy tizenhárom év körüli lány kinn üldögél egyedül az előtérben. Leültem mellé, és megkérdeztem, miért nincs benn a többiekkel.

„Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.” Mk 10,52

Nem igazán szeretem a hétfőket, de ezen a reggelen, még a szokásosnál is jobban utáltam ezt a rettegett napot.

Alighogy magamhoz tértem egy nyugtalan éjszaka után, gondolataim máris az előttem álló hét körül kezdtek kavarogni. Hideg szorítást éreztem a szívem körül, s csak arra tudtam gondolni, bárcsak már péntek lenne.

Legtöbb ember azért várja a pénteket, mert akkor kezdődik a hétvége, nekem viszont most azt jelentette, hogy ha elérkezik a péntek, nem kell tovább aggódnom, hogy vajon milyen kihívásokkal fogok szembesülni.

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

(Lukács 10:38)

A kiegyensúlyozottság megköveteli, hogy a prioritásainkat könyörtelenül nagyító alá tegyük. Mert a számunkra fontos dolgok nem csupán elvégzett feladatok és kitűzött célok listája, hanem szívünk vágyának őszinte visszatükröződései. És az elsőbbséget élvező dolgok az időnket, energiánkat, figyelmünket és a tartalékainkat emésztik fel. A helyes és kiegyensúlyozott mérlegelés fontossága Márta életében nagyon szembetűnő.

Mekkora az én hitem? Elég? Miből, kiből áll? Emberekből? Mondatokból? Érzésekből? Eseményekből? Tapasztalatokból? Könyvekből?

Emberek. Vannak negatív hőseim. Ma is érzem a szégyent, amit gyerekkoromban egy pap okozott egy hittanórán, amikor rám szólt egy kételkedő megjegyzésem miatt, hogy ilyet többet meg ne halljon. Hangomat sem hallotta ezután.

Pozitív hőseim is vannak. Például apai nagymamám. Templomba nem járt, Bibliát sem olvasott. Nem játszott velünk soha, nem is beszélgettünk.

„A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess fel engem a kősziklára, amely túlságosan magas nekem!” Zsolt 61,2

Kihagyod a reggelit. Elkésel a munkából. Elfelejtettél tízórait csomagolni a kisfiadnak. Everestnyi a szennyes a fürdőszobában. Valaki, akit nagyon szeretsz, kórházba került. Nem lesz időd bevásárolni a napi szükséges élelmiszert. Még mindig nem válaszoltál a rengeteg telefonüzenetre, emailre.

Édesanyádnak szüksége van rád.

„Az Úr így szólt Mózeshez: ’Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.’” Kiv 14,15

Elővettem egy régi imanaplómat, és igen, ott volt, saját kézírásommal . Egy kérés, amiért éveken át imádkoztam.

Könnyeim elhomályosították a leírt szavakat.

Kibontakozóban volt a válasz imámra. Ez ugye jó hír? De alig öt perce még azon szorongtam, hogy túl nagy a feladat. Reggel, mint a vizsgálatvezetők szokták, nekiszegeztem a kérdést férjemnek:

Biztos vagy benne, hogy menni fog?

„Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” /Lukács 9,23/

„Igen, én követni fogom Jézust.” Örömmel követjük Jézust a Galileai tó körül és lakunk jól ötezer másik emberrel. Iszunk a vízből készített borból. Tapsolunk a vak ember meggyógyításakor, és ámulattal nézzük, ahogy feltámaszt egy embert a halálból. Követjük Jézust mindenhová, kivéve...a kereszthez.

„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5

Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal-járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságaim.

Talán te is így vagy vele. Vágytál már valamire úgy, hogy mindig belenyilallt a szívedbe, valahányszor rágondoltál? Mennyivel szebb lenne az élet, ha megszerezhetnéd azt a valamit. Boldogabb lennél. Elégedettebb. Teljességet és békét hozna az életedbe.

„Mert mindnyájan Isten fiai /gyermekei/ vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”

Gal 3,26

Mikor első gyermekem még kicsi volt, gyakran bevontuk vacsora előtt egy butácska játékba. Miután hazajött az apja, és már az asztalnál ültünk, megkérdeztem izgő-mozgó gyermekemet: - Kinek a kicsi fia vagy?

Sosem lehetett előre tudni, mit válaszol, de minden este élvezte a játékot.

Nagyra nyitott szemmel várakoztatott minket, nézett egyikünkről a másikra, míg eldöntötte, melyikünkkel köt pillanatnyi szövetséget.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

(23. Zsoltár 1.vers)

A rossz hírem az, hogy a vihar az életünk realitása. A jó hírem pedig az, hogy a mi Istenünk nagyobb minden viharnál amivel valaha is szembe kell néznünk.

Amikor lányunk Danna, a totyogós időszakában volt, apukájával közösen volt egy kedvenc játékuk. Dan feltette egy magas helyre, majd kitárta karjait, és így szólt: "Ugorj Apához!" Én nagyon aggódtam a játék közben, de Danna nagyon élvezte, és mindig kacagva leugrott apukája karjaiba.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.

(Jeremiás siralmai 3:22)

A rossz hír hallatán megdermedtem. Egyáltalán nem erre a tájékoztatásra számítottam.

"Önnek duktális karcinómája van", magyarázta az orvos, "ami azt jelenti, hogy az emlő tejcsatornáinak sejtjei rendellenes elváltozást mutatnak."

"Kétoldali lumpectomiát, vagyis a daganat eltávolítását javaslom azonnali beavatkozásként."

"Most komolyan?

„’Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is átadom őt az Úrnak. Egész életére az Úrnak szentelem.’ És (Éli) imádta ott az Urat.” 1 Sám 1:27-28

Öt tizenéves gyermek édesanyjaként az egyes gyermekeimért való imádságaimban újra meg újra ugyanaz a kérés ismétlődik. „Atyám, kérlek, őrizd meg …..-t épségben itt és itt (ahol éppen van).” Ha kell, megjegyzem, miért kell különösképpen vigyázni ma rá, aztán tovább lépek a következőhöz.

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” Jak 1,2

Tavaly egész évben kínzott a rossz hangulat. Gyakran jutott eszembe a mondás: ha létezik szerencse, az csak balszerencse lehet. Egész évben morgolódtam.

Életem minden területén felütötte fejét a baj. Fontos kapcsolatok estek szét, álmok váltak köddé, szűkösek voltak az anyagi lehetőségeink, határidők csúsztak, és még a gyülekezeti szolgálatban is csalódások értek, sokat idegeskedtem.

„Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” Jer 32,27

Szememet behunyva, fejemet lehajtva soroltam aznapi kéréseimet: „Kérlek, Uram, őrizd meg a gyermekeimet… vigyázz édesanyámra… segítsd a férjemet a munkájában.” Kis szünetet tartottam, aztán így folytattam: „Most egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád…”

Egy barátnőmért akartam imádkozni, aki előrehaladott stádiumú rákkal küzd. Isten bizonyára tudta, mit fogok kérni, és azt is tudta, hogy csodáért imádkozom.

„Testvéreim, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” Gal 5,13

„Anyu, hiába hívom a kutyát! Úgy látszik, megint kiszaladt.”

NE. Ez most az ÉN időm. Miért nekem kéne törődnöm a kutyával? Soha nem is akartam, hogy legyen kutyánk! Ilyen és hasonló pocsék gondolatok suhantak át a fejemen este fél tízkor, egy kötelező tennivalókkal zsúfolt nap után. Épp azt a pár percet szerettem volna élvezni, amit nem azzal töltök, ami „kell”, hanem amit „szeretnék”.

„ És hogyan prédikálnak, ha el nem küldik őket? Amint meg van írva: Mily szépek a jó hírt hirdetőknek lábai!” Róma 10:15

Érdekes, hogy bizonyos hangok milyen jó érzéssel töltenek el, ahogy megmelengetik a bensőnket. A tűz ropogása. A teafőző sípolása. A harangszó zúgása a szélben. Az alvó kisgyermek egyenletes szuszogása.

Amikor ilyen kellemes hangokra gondolok, visszaidézem az ismerős lépések hangjait, amint kórházi szobám felé haladnak a folyosón – látogatók!

„Hiszen ő maga ígérte: ’Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.’ Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?” Zsid 13,5b-6

Szeretném, ha az élet olyan biztos lenne, mint a matematika. Kettő meg kettő mindig négy. Négy ma, négy holnap, és négy a következő évek bármelyik holnapján.

Egy matematikai egyenletnek nincsenek szakításai és idegösszeomlásai. Nem támadja meg a rák. Nem helyezik át a legjobb barátnőjét több száz kilométerre, az ország túlsó felére.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

(Róma 8:28)

Egy lány arról panaszkodott anyukájának, hogy milyen rosszul alakulnak dolgai: "Bukásra állok matematikából, a fiúbarátom épp szakított velem, és a legjobb barátnőm pedig elköltözik." Anyukája türelmesen meghallgatta, majd megkérdezte tőle: Éppen tortát sütöttem, kérsz egy szeletet?" Lánya elmosolyodott és így válaszolt: "Köszönöm, nagyon örülnék neki, tudod mennyire szeretem a sütijeidet!" "És szeretnél-e egy kis étolajat?" A lánya csodálkozva ránézett, és így reagált: "Fújj!" "Esetleg néhány nyers tojást?" folytatta anyukája, "Vagy egy kis sütőport?" "Anya, ezek mind-mind undorító dolgok!", válaszolt a lánya.

„Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”Ef 5,31-32

Julia rémülten, elbizonytalanodva nézett körül.

„Hol van David?” – kérdezte a balján ülő vendégtől. Jobbról David rátette kezét az övére, és megszólalt: „Itt vagyok. Nincs semmi baj.” Egy gyöngéd mozdulattal megnyugtatta, Julia világa újra békéssé, biztonságossá vált.

„Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” Szof 3,17

Szerettem volna, ha megnyílik a padló, és mindenestül elnyel engem. Tűnjek el a mélységben, rejtsen el, szabaduljak el innen.

Fájdalmas egyedül lenni egy emberekkel teli helyiségben.

Mindenkinek volt beszélgetőtársa. Csevegtek, kacagtak, a kapcsolat szimfóniája felemelte a lelküket. Körbenéztem, de egyetlen ismerős arcot sem fedeztem fel.

„Szenved valaki közületek? Imádkozzék!” Jak 5,13a

 Metropolitan repülőtér, Detroit, 22:16. Törölték a járatot, amire át kellett szállnom, a terminál üres volt, és a csomagom sehol.

Próbáltam nyafogás nélkül elmagyarázni a helyzetet a magányos ügyintézőnek a pult mögött. „Mikor fogom visszakapni a csomagomat?” Megvonta a vállát. „Lehet félóra, két óra, de az is lehet, hogy sohanapján.” Soha? „Hogy a …?” Felemelte a kezét, jelezve, hogy nem kíváncsi a véleményemre.

"…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére” Kol 2,2

Ahogy belépett az ajtón, láttam rajta a változást. 16 éves Andrew gyermekem edzésről érkezett, és a szokásos fásult, kimerült kifejezés helyett mosoly ragyogta be az arcát, mely így olyan volt, mint a telihold.

Meg sem kérdezhettem, mi történt, már mondta is: „Ahogy jöttem kifelé, az előcsarnokban megállított az igazgató, s azt mondta ’egy bajnokhoz is méltó lett volna’, ahogy dolgoztam.”

Egy megjegyzés feldobta Andrew hangulatát.

"Ha félek is, benned bízom!”

 (Zsolt 56,3)

Ézsaiás próféta mondta: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson” (Ézsaiás 59,1). A szívemmel tudom, hogy ez igaz, mégis néha aggodalmak és kétségek közt vacillálok, hogy mi van, ha Isten keze mégis rövid, füle mégis süket. Az egyik barátnőm, Erica is így van ezzel.

Egyik nap beállított hozzám egy csomaggal, amit át kellett vennem, és egy történettel, amit meg kellett hallgatnom.

„Lépj ki a komfortzónádból!”- hangzik sokszor a felszólítás. Minél többször hallottam ezt a mondatot, annál jobban bosszantott. Legszívesebben feladtam volna egy hirdetést, hogy „Kb 3 éve elveszített komfortzónámat keresem. Ha valaki látta, kérem szóljon. Már azt sem tudom, hogy néz ki, így leírást sajnos nem tudok mellékelni. Már nagyon hiányzik!”

Munkám során rengeteg változást kell elfogadnom. Gyermekeim évről évre újabb kihívások elé állítanak.

Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

Zsoltárok 36:7 

Az autómobilok elterjedésének hajnalán egy férfi Ford T- Modellje lefulladt az út közepén. A tulajdonos hiába próbálkozott, nem tudta elindítani. Ekkor egy limuzin húzódott le mellé, és egy szívós, energikus férfi szállt ki a hátsó ülésről, hogy felajánlja a segítségét.

Az idegen pár percig babrált a motorban, aztán így szólt: „Most próbálja meg!” A motor azonnal életre kelt.

 „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13

Gyilkos vagyok. Komolyan. Kimondom, elismerem. Nem úgy, ahogy talán gondoljátok, de az életemben hosszú ideig barátsággyilkos voltam.

Sokat töprengtem azon, vajon a gyermekkori élményeim okozták-e. Évente költözködtünk, ami tizenéves koromig minden évben iskolaváltást is jelentett. Egy rendkívül félénk kislány számára ez maga a rettenet.

Az első iskolai nap előtti éjszakán mindig kivert a víz a félelemtől, hogy megint új osztály, új vizslató tekintetek, új suttogások a hátam mögött, új vihogások várnak.

„Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.” Jak 4,8a

Szoktad úgy érezni, hogy beleroppansz a fájdalomba?

Megértelek. Én is átéltem ezt. A fájdalom éles erővel belém hasított, úgy éreztem, átvágta a bőrömet, a csontjaimat, s a szívemig hatolt. Az ilyen fájdalom elbizonytalanít, hogy tudok-e még valaha normális emberi lényként funkcionálni.

Csakhogy Isten gyöngéden figyelmeztetett, hogy nem maga a fájdalom az ellenség. A fájdalom csak jelzi, hogy megsérültem.

7Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 

8Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 9rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

10Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.

11Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem!

12Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:

13A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Mk 16,15

Felhajtottam a házunk elé, és leállítottam a motort. Néztem azt a találkozóhelyet, amit családom „otthonnak” nevez. A szívem suttogni kezdett:

Uram, mondd, jól csinálom?

Az életet, amit rám bíztál, az embereket, akiket rám bíztál, a hivatást, amit rám bíztál… Nagyon igyekszem, hogy jól csináljam. Úgy, hogy ne érezzek onnan mélyről fájdalmas lelkifurdalást.

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 

(121. Zsoltár 1-2)

Az életben olyan sok minden miatt aggódhatunk, még akkor is, amikor ismerjük Isten igazságát, és hisszük, hogy Ő az események irányítója. Az aggódás nagyon könnyen a napi küzdelmeink részévé lesz.

Ha a körülményekre tekintünk, akkor bizony elcsüggedünk, elkeseredünk, türelmetlenné és cinikussá válunk.

Ez pedig az aggódáshoz vezet bennünket.

„Ha a bűnöket számon  tartod, Uram, Uram, ki állhat meg előtted? De nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” Zsolt.130:3-4

Valahol a legbelső gondolataimban van egy listám. Ennek a listának a neve pedig a következő: „Megbocsátott bűnök, amiket nem tudok elfelejteni!”. Ez  nem egy hosszú lista, de azért fel tudnék sorolni jó párat a múltbéli vétségeim, botlásaim közül amelyek számomra szégyenletesek és tisztességtelenek. Sokszor kapom magam azon, hogy ezek a múltbéli el nem feledett bűneim zöld neon fényként cikáznak a gondolataimban.

„Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Ez élteti lelkedet…” Péld 3,21-22a

- A nők nevetségesek! – mondtam a férjemnek, mialatt szipogva bebújtam az ágyba. Egyetértő pillantással nézett rám, nem volt mivel enyhítenie szívem fájdalmát.

Pár órája tudtam meg egy barátnőmről, hogy hazudott nekem. Valami lényegtelen dologban, de ettől csak rosszabb volt az egész. Múltak az órák, és az agyam tovább zakatolt a történteken.

Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.

Példabeszédek 21:9

Ha valaki nagyító alá venné a háztartásom, akkor bizony nem kapna rajta rendszeres nagymosáson hétfőnként, súroláson szerdánként és ínycsiklandó lakomák készítése közben péntekenként. Egy szép napon azonban nekiálltam leporolni a rolókat. A férjem, James, fel is figyelt a különös hangra, hátha a gyerekek sántikálnak épp valamiben. Odakiáltott nekem: „Mi ez a zaj?”

„Csak én vagyok, a rolókat pucolom!” – kiáltottam vissza büszkén.

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

(Példabeszédek 15:1)

A szívem elkezdett gyorsabban verni, amikor megláttam a mobilomon megjelenő telefonszámot. Minden porcikám tiltakozott a beszélgetés ellen. Iszonyatosan bosszús voltam, meg voltam bántódva és persze mérges is voltam. Belefáradtam már a magyarázkodásba.

Mégis felvettem a telefont, miközben a következő két cél lebegett előttem - mégpedig, hogy bebizonyítsam az igazamat, és igazoljam a beszélgető társam helytelen gondolkodását.

„Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.” Jn 20,30-31

Nagyon úgy érzem, hogy nekünk, akik gyülekezetben nőttünk fel, akik könyv nélkül fújjuk vallásunk hittételeit, és nagyokat ásítunk az Apostoli Hitvallást mondva – nekünk valamit tennünk kell, hogy újra érezzük azt a lelkesedést, rettegést, ámulatot és csodát, amit Isten Fia jelent: ő, aki az Atyától született az idők kezdete előtt, akin fénylik Isten minden dicsősége, lévén az ő megszemélyesült képmása, aki által minden létrejött, és aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget.

A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

Máté 14:25

A hit lehetővé teszi, hogy bízzunk abban, amit nem látunk. John Shedd így fogalmaz: "A hajó biztonságban van a kikötőben, de a hajónak nem az a rendeltetése, hogy ott álljon." A hit vállalja a kockázatot, megragadja a láthatatlant, és képes elhagyni a biztonságos partot.

Mi azonban gyakran félünk a következményektől, és nem értjük az Isten által nekünk rendelt utat.

„Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol 1,17

Késő van. De még csak 9 óra. Akkor is nagyon késő van. Mindjárt indul az esti műszak, a nappali turnus pedig fürdetéssel és a szokásos fogmosás-küzdelemmel véget ér. Kihasználom, hogy Peter, a férjem, végre hazajött, visszahúzódom rövid időre a szobámba egy kis elcsendesedésre, talán szundikálásra az esti menet előtt.

Persze rám találnak.

Lábujjhegyen osonnak végig a folyosón, s ahogy befordulnak a sarkon, a falon hosszú árnyékok nyúlnak a szobám felé, aztán már hallom is a suttogást: „Mama, idejöhetünk hozzád?” Szendvicsként közrefognak, és elkezdődik az eleve vesztes csata a beszélgetés ellen.

„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1

Szoktad hallani a belső vádló hangot? Ilyesmiket suttog: nem az vagy, akinek lenned kellene… a múltad meghatároz… nem tudsz megváltozni…

Sajnos, én hallom a hangot. Egyik gyengeségem az önmarcangolás. Ha hagyom, minden önbizalmamat elveszi nőként, feleségként, anyaként.

Szerencsére Isten igazságaival épp olyan ismerős vagyok, mint a Sátán hazugságaival

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Mikeás 6:8

Amikor gyermekeink kicsik voltak, férjemmel, Braddel, sokat fogtuk a kezüket. Néha azért, hogy a veszélytől óvjuk őket, amikor például átmentünk az úttesten. Máskor azért, hogy a félelmeiket csitítsuk el, és biztonságban érezhessék magukat.

Már kislány koromban is éreztem és 40 éves koromra nagyon nehezen, de elfogadtam, hogy nehezebben, lassabban értem meg a világot, a körülöttem történő dolgokat, az embereket és a fogalmakat.

Amikor elkezdtünk templomba járni csak kapkodtam a fejem. Gyülekezet, lelkész, lelkipásztor, lelki élet, szolgálat, testvér… Mindegyikkel meggyűlt a bajom, és volt, amelyikbe bele is tört a bicskám. 

Közösségünkben a továbbadás éve van.

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

(II. Korinthusi levél, 12:9)

Hosszú éveken keresztül mindent tőlem telhetőt megtettem, hogy elrejtsem vagy semmissé tegyem az életemben rejtőző gyengeségeket. Miután rájöttem, hogy hasztalan próbálkozom, egyszerűen azt mímeltem, hogy a gyenge területeim nem is léteznek.

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Erőteljes leckét kaptam Istentől egy szorongató helyzet által. Elvesztettem a kulcsaimat. Ugyanazon a karikán csüngött a kocsim, a garázs és a lakásunk kulcsa.

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” Róm 5,3-4

Kaptál már olyan besorolást, olyan címkét, amit nem te választottál? Olyat, ami érzed, rád ragad, és életed végéig meghatároz?

Amikor először kaptam meg a diagnózist, hogy pajzsmirigyrákom van, épp ezt éreztem.

„Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” Róm 5,8

Hogy tehette ezt velem?

Pörögtek a gondolatok a fejemben, ránéztem az órára, éjjel 1:25 volt. Legközelebb 2:15. Átfordultam, hogy ne világítson rám a számok piros fénye, és reméltem, hogy vissza tudok aludni, mielőtt az ébresztőóra megszólal. De a gondolataim nem hagytak nyugton.

Napközben megtudtam valamit a fiamról, és volt egy nagy vitánk emiatt.

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,16

Azt mondta anyukám, hogy nem lesz otthon egész nap, menjek át hozzájuk felkészülni. Egy csendes házban nagyobb eséllyel tudom összeszedni a gondolataimat, és befejezni a gyülekezetünk női lelkigyakorlatának bevezető előadását.

A tervek szerint anyu délután 5 körül ér haza. Utána J.J., a férjem, fél 6-kor megérkezik a fiúkkal.

„Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.” Zsolt 18,33

 Mintha minden egyszerre romlott volna el. De nem egy „nehéz napról” volt szó, hanem egy „nehéz hónapról”.

Magasra hágott az érzelmi feszültség nálunk, mikor legidősebb fiam hazaköltözött a kollégiumból, és a ház minden négyzetméterét betöltötte tesztoszteronnal. Legkisebb fiam akkor fejezte be a középiskolát, volt egy balesete, műteni kellett. A számítógépem összeomlott, nem egyszer, hanem háromszor is.

Amikor meghallották, hogy az ÚR gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak.

II. Mózes 4:31

Minden egyes esetben, amikor Isten megígér valamit, az ellenség igyekszik annak beteljesedését meggátolni. Amikor az ellenségnek teret engedünk, törvényszerű, hogy magunkat helyezzük előtérbe, és a saját erőnkből igyekezzük elérni céljainkat. 

Urunk! Segíts bennünket, hogy a sötétségben ne felejtkezzünk el arról, amit a fényben mondtál nekünk!

Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton…

II. Móz. 13:21

Kimerítő, hosszú napokat éltem meg, valószínűleg te is voltál már hasonló helyzetben...

A rengeteg felmerülő probléma közepette beleszédültem a döntések terhébe. Hetekig kutattam a Bibliát, támogató igeverseket keresve, remélve, hogy kapni fogok egy biztos, szent választ a kérdéseimre.

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”

Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.

Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől.

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.” Lk 15,11-13

Igaz, tisztelettudóan engedélyt kért, hogy megnézhesse.

„Az égből szózat hallatszott: ’Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik’.” Mt 3,17

Nemrég történt. A mosogatónál álltam, próbáltam enyhíteni a stressz szúró érzését. Nagy volt rajtam a nyomás.

Beszélgetés közben türelmetlen voltam a férjemmel. Hajtottam a gyerekeket kifelé az ajtón. Rohantam a következő feladathoz, majd a következőhöz. Gyorsan főzzem meg a vacsorát, majd sürgettem a családomat, hogy mielőbb végezzenek vele.

Rohanásra van beállítva az életem.

„Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.” 1Pt1,13

Whitweréknek két hőn szeretett kutyájuk van: Kona és Sammie. Ahogy reggel kilépek az ajtón, vagy mikor hazaérek valahonnan, az első dolog, hogy meglátom őket, és muszáj elmosolyodnom. Mindkettőért odavagyok, pedig nagyon különböznek egymástól.

Kona meglehetősen szeszélyes természetű husky.

„Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” Mt 6,27 UF

Aggódásból olimpiai érmet szerezhetnék. Ami nem meglepő, mert felmenőim igencsak jártasak voltak az aggódásban.

Nagyszüleim viszik el a pálmát. Gyermekkoromban a családi összejövetelek előtt két órával már megjelentek, nehogy véletlenül elkéssenek. Aztán fél háromkor Papa fészkelődni kezdett, mert haza kell érniük sötétedés előtt.

"Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti."

(Ézsaiás 40:11)

A pásztorok a nyájukkal laknak, bárányaiknak legelő helyet és friss vizet keresnek, óvóhelyet biztosítanak nekik a viharok idején, és védelmet a hőségben. A bárányok, ha nem a megfelelő mennyiségű és minőségű füvet nem a megfelelő időben fogyasztják el, akkor elpusztulnak.

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el."

(Ézsaiás 43:2a)

Teljesen váratlanul ért orvosom tájékoztatása: "A jobb hangszálán egy polip van, míg a bal hangszálon egy csomót látok. A reflux-a miatt a nyelőcsöve pedig sárga és gyulladt. Tisztában vagyok azzal, hogy Ön előadóművész, rendszeresen énekel, valamint előadásokat is tart, most azonban egy 4-6 hetes kötelező hangszálkímélő időszakot kell beiktatnia.

„Hiszen ő maga ígérte: ’Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.’ Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?” Zsid 13,5b-6

Szeretném, ha az élet olyan biztos lenne, mint a matematika. Kettő meg kettő mindig négy. Négy ma, négy holnap, és négy a következő évek bármelyik holnapján.

Egy matematikai egyenletnek nincsenek szakításai és idegösszeomlásai. Nem támadja meg a rák. Nem helyezik át a legjobb barátnőjét több száz kilométerre, az ország túlsó felére.

„Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” Mt 6,27 UF

Aggódásból olimpiai érmet szerezhetnék. Ami nem meglepő, mert felmenőim igencsak jártasak voltak az aggódásban.

Nagyszüleim viszik el a pálmát. Gyermekkoromban a családi összejövetelek előtt két órával már megjelentek, nehogy véletlenül elkéssenek. Aztán fél háromkor Papa fészkelődni kezdett, mert haza kell érniük sötétedés előtt. Háromkor el is indultak, hogy utánanézzenek a kutyának, meg annak, hogy nem gyulladt-e ki a házuk.

                                                                                          „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm 8,16

Örökre beleégett a szívembe az a perc, mikor megtudtuk, hogy csodálatos ajándék érkezik a családunkba. Lányom és vejem nemsokára megkapja azt, amire három éve vágyik.

Sosem felejtjük el a napot, mikor értesítést kaptak, hogy egy anyaotthonban élő anyuka őket választotta születendő gyermeke nevelőszüleinek.

„Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” 1Krón 29,11

Néhány éve egy michigani repülőúton az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam A. J.-vel. Az előttem lévő sorban ült, és nem halogatta üdvözlésemet, ahogy elhelyezkedtem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy mindenki tudomást szerezzen róla, mennyire örül A.

„kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda közt, hogy messziről láthassátok, és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem.”Józsue 3:4a

Félsz az ismeretlentől? Ha igen, tudod, mennyire kimerítő. Rettegsz az ismeretlentől, és értékes energiákat veszítesz azzal, hogy igyekszel felkészülni a legrosszabbra. Két gond van ezzel a félelemmel:

1. A jövő nem most van.

2. A jövő nem a mi kezünkben van.

                                                                                                    A próbák nehéz percében, napján, esetleg hosszan elnyúló évében, lelkünk ellensége a következő szavakkal gyengít bennünket: "Vesztettél" De ez egy hazugság. 

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 

(Róma 8:37)

Sérülések érnek bennünket életünk során. Sérülünk és sebeket kapunk.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

„Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsolt 16,11

A repülőtéren mellettem ülő asszony viseltes műbőr hátizsákot tartott az ölében, ami láthatóan sok eseményt, történetet mesélhetne gazdája életéből. A nő lábán lévő kopott túrabakancs is több ezer mérföld megtételéről tanúskodott.

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő hatalmas erejében.” Ef 6,10

Sötét éjszaka volt, kint zivatar tombolt. A szobámban ültem a laptop előtt, hátam mögött a zümmögő légkondi próbálta távol tartani a nyári hőséget.

Egy pillantás az órámra igazolta, mennyire későre jár, nekem pedig még sok-sok oldalt meg kellene írnom.

Többször kértem halasztást a könyvem megírásához, nagy volt rajtam a nyomás.

„Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.” Fil2,3

Egyik túloldali ülésen ült, és motyogott magában. Egy hajnali gépre szálltam fel Texasban a hétvégi konferencia után, ahol együtt szolgáltam Lysával. Átpillantottam a motyogó férfira, s azt gondoltam magamban: „Na fiam, ez érdekes lesz.” Aztán lehunytam a szemem, hogy megnyugodjam.

"Akarsz-e meggyógyulni?"

(János evangéliuma 5:6b)

Amikor a tizenkét éve vérző asszony meggyógyításának történetét olvassuk, akkor nehéz elképzelnünk, itt a XXI. században, hogy ez a típusú betegség ilyen sokáig fenn állhatott. Jézus idejében lévő kezdetleges ismeretek óta a tudomány rengeteget fejlődött, és ma már teljesen valószínűtlennek tűnik az asszony állapota.

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" 

(János 7:37-38)

Sokszor nehéz békében élni egymással. Egyik dolog, mely oly megnehezíti a békés együttélést, az az, hogy szeretjük a gondolatainkat, hitünket, érzéseinket rávetíteni a másik emberre.

„Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” Péld 31,11

Az ékszerész hölgy mosolyogva nézte, hogy a vőlegényemmel megérintjük a sötétkék bársonyra helyezett gyémántokat, amiket elénk rakott. „És mégis mekkora keretben gondolkoznak?” – kérdezte, és hangjában reménység csengett.

Bill nyelt egyet. „400 dollárban”. Összerezzentem, pedig tudhattam, hogy főiskolai tanári fizetéséből nem telik többre. 400 dollár annyi évvel ezelőtt is csak egy igen apró gyémántra volt elég.

„Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?” Zsolt 13,3b

Harmincéves koromban, mikor újra meg újra költözködnöm kellett, sokszor imádkoztam így: Meddig még, Uram?

Élet- és munkakörülményeim hatására annyit cseréltem a lakcímemet, hogy egy életre elegem lett belőle. Magamnál hodtam korábbi lakcímeim listáját, hogy emlékezni tudjak rájuk, s megőrjített, ha a benzinkútnál irányítószámot kellett megadni az elektronikus fizetés hitelesítésére.

"Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!"

I. Thessz. 4:18.

Amikor az embert veszteség éri, az elmondhatatlanul nehéz. Amikor egy barátot veszít el, az leírhatatlan fájdalom. Ilyenkor fel tesszük magunknak a kérdést. Idővel jobb lesz? Vagy jobb lehet? Erre a választ csakis Isten tudja megadni. Az ő vigasztaló erejével jobb lehet napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Én egy nagyon jó barátnőmet veszítettem el egy hirtelen jött betegség miatt.

„Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’" Mt 14,31

Nagyon elcsüggedtem. Katasztrófa! Világvége! Egyre csak az örvénylett az agyamban, mi mindent rontottam el.

Nem úgy történtek a dolgok, ahogy reméltem. Este, mikor már ágyban voltam, újra végiggondoltam a történteket, s a bánat teljes súlyával rám nehezedett.

Szívesen mondanám, hogy az volt az utolsó alkalom, amikor kételkedtem magamban, de ez nem lenne igaz, mert azóta is többször megpróbált felfakadni bennem.

 „Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket.” Iz 49,10b

Döntést kell hoznod valamiről, ami nagyon izgalmasnak tűnik, de a lelkedben folyton ott a tétovázás?

Van egy barátunk, Wes, aki már kisfiú kora óta odavolt a pilótákért és a repülőgépekért. Mindig is arról álmodozott, ami aztán a foglalkozása lett: oktató egy repülőiskolában.

Csodálatos. Igen ám, de nemrég ez az egész kicsit bonyolultabbá vált.

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

(40. Zsoltár 2.vers)

A türelem nem a legnagyobb erényem. Nem szeretek várakozni - senkire és semmire sem - ezért nem ajánlatos az élelmiszer boltban a hátam mögött lenni a sorban. Függetlenül attól, hogy ketten vagy tízen vannak előttem, az én sorom minden bizonnyal a leglassúbban halad. Istenre sem szeretek várni ... mégsem volt más választásom, amikor egy olyan gödör mélyén ültem, amelyet klinikai depressziónak neveznek.

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.

(40. Zsoltár 2-4)

1995. tavasza volt, és teljesen üresnek éreztem magam. Semmihez sem volt energiám. Teljesen kimerültem, és nem csoda, hogy ilyen állapotban voltam, kimerítő év állt mögöttem.

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm 8,26

Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az „erősek”. Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek.

Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.  

Józsué könyve 1:8

Tetszik, ahogy Józsué könyve rögtön a lényegre tér. Isten egyértelmű utasítást adott Józsuénak: „Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok!” Isten tudta, hogy a feladat nem könnyű, ezért további parancsokat is adott.

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

 Mik 6,8 (KG)

Néha olyan bonyolult tud lenni az élet. Jó volna mindig tisztán látni, mi a helyes döntés. De akár kapcsolatokról, akár feladatokról vagy anyagiakról van is szó, könnyen összezavarodom. Főleg mostanában.

Olyan időszakába értem az életemnek, amikor döntenem kell, hogyan tovább.

„Isten a magányosokat családba helyezi, a rabokat elővezeti énekszóval, de a lázadók napégette pusztaságban élnek.” (Zsolt 68:6 az új nemzetközi angol bibliafordítás – NIV - alapján)

Sokáig úgy gondoltam, hogy a fenti idézet egy kedves ígéret a magányos embereknek, biztosítja őket arról, hogy Isten nem feledkezik meg róluk, és egy család szeretetével fogja körbevenni őket. Amellett, hogy ezt ma is így tartom, nemrég, mialatt ezt a verset olvastam, egy másfajta értelmezés is bevillant.

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Jer 1,5a

„Milyen Istentől ihletett álmokat dédelgettek a lelketekben?”

Gyülekezetünk nőtagjai számára rendezték az eseményt, melyen én vezettem egy kiscsoportos beszélgetést. Hangosan felolvastam a kérdést, majd várakozva mosolyogtam a körülöttem ülő hölgyekre.

Ki lefelé nézett, ki fel, ki oldalra.

„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8

Bölcsen befektetni a kapcsolataimba: jó. Hagyni, hogy maguktól alakuljanak: könnyű.

Betartani a sebességet: jó. Túllépni kicsit a sebességhatárt: könnyű.

Egészségesen étkezni: jó.

"Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Énekelek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom."

(2Mózes 15:1-2)

Milyen szép ez az ének! Az egész 15. fejezet egy felemelő dicsőítés miután az Úr utat nyitott a Vörös- tengeren keresztül. Bizonyára Izráel népe csodálkozva szemlélte, ahogy a víz kettéválik, majd üvegfalként megáll, mint egy felhőkarcoló.

„… a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!”

1Mózes 4:7

Vágyakozik. 

Rád vágyakozik. 

Milyen csodálatos! Ha egy férfi vágyakozik felesége után, ha a lelkem vágyakozik Istenemre, ha Isten vágyik a velem való kapcsolatra. De itt nem ez van írva. A bűn az ajtó előtt leselkedik, vágyakozik: rád! Hogyan teszi ezt? Türelmesen? Szelíden? Halkan? Finoman? Hát azt kötve hiszem. Türelmetlen, most akar téged, meg akar kapni, el akar ejteni.

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!”

Zsolt18,2b-3

Mindnyájunknak vannak gyengeségeink. Amelyekről úgy gondoljuk, sosem tudunk megszabadulni tőlük, miattuk nem leszünk olyanok, amilyenek lenni szeretnénk. Miattuk nem leszünk győztesek. Miattuk nem vagyunk erősek. Miattuk nem vagyunk „egészek”.

Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim – különösen ilyenkor, év elején.

                                                                                           "A bölcsek nyelve tudást ad tovább, az ostobák szája meg balgaságot áraszt." Péld 15,2

Hangüzenet volt. Két kezemet a halántékomra szorítva azt kérdeztem magamtól: „Most ez miért kellett? Miért éppen ma?” Annyira a hatása alá kerültem a kritikának, hogy szerettem volna elbújni a világ szeme elől egy földalatti üregbe.

OLvasói gondolatok :

“Semmiért ne aggódjatok, inkább imádkozzatok mindenért! Mondjátok el Istennek, hogy mire

van szükségetek és köszönjétek meg mindazt, amit tett! Ha ezt teszitek, meg fogjátok

tapasztalni Isten békéjét!” Filippi 4:6,7.

Ha éjfélkor szeretnéd látni a szebbnél szebb fénycsóvákat és hallani az ezzel járó durranó

hangokat,

És elmész hogy átéld ezt az élményt,

Ne felejts el közben köszönetet mondani...

                                                                                               „A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik. De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.” Róm 8,5-6

Van egy pillanat a háziorvosi váróban, amitől mindig rettegek. Nem az, amikor rám teszik a köpenynek csúfolt papírszalvétát. Még csak az sem, amikor megbökik az ujjam – pedig irtózom a vértől.

„Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója. Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.” Ter 16,1-2

Érthetetlen volt az egész. Az elvárások tökéletesen illettek rám. Tudtam, hogy Isten akarta, hogy észrevegyem ezt a lehetőséget, mert ismerte szívem vágyát a missziós munka iránt.

„Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor terveid valósággá válnak.” Péld 16,3

Nem akartam azzal foglalkozni, amit el kellett volna végeznem, inkább áttettem másnapra. Aztán a holnap továbbtolta a következő holnapra. Mikor végre megtettem, amit halogattam, már fásult voltam, rosszkedvű, úgy éreztem, egyáltalán nem is volt szükség arra, amit végül megcsináltam. Ilyesmikre gondolok:

Jobban odafigyelek arra, mit eszem – holnaptól.

Olvasom a Bibliát és imádkozom – holnap.

" Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk."

(Ap. cselekedetei 17.fejezet, 28. vers)

Éppen befejeztem és elküldtem a szerkesztőnek legújabb, a "Mit gondol Isten valójában a nőkről?" című könyvem kéziratát. Tizenkét hónapon keresztül szüntelenül azok a hölgyek jártak a gondolatomban akikkel Jézus földi élete során találkozott. Már most tudtam, hogy hiányozni fognak: hiányozni fog az, hogy nem fogok a "cipőjükben járni", a levegő amit belélegeztek, a könnyeik, amit ejtettek, a vizes csupraik amiket cipeltek.

Semmit sem akar inkább a Sátán, mint behatolni életed bizonyos területeire, és ott uralomra jutni. Mindent megpróbál, hogy elmozdítson a középpontból, hogy elvonja figyelmedet, és alkalmatlanná tegyen Isten országára.

25 év női missziós szolgálat után hiszem, hogy van néhány terület, ahol nemcsak nőknél, de mindnyájunknál elindítja támadását. Ha tisztában vagyunk stratégiájával, résen lehetünk, és visszaverhetjük, mikor megközelíti a támadási pontokat.

„Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.” 1Pét 2,17

Délután volt, esett az eső. Hetedikes fiammal az iskola folyosóján haladtunk a kijárat felé az aligazgatónál tett látogatás után. Épp elővettem az esernyőmet, hogy védekezzem a kinti hideg zuhany ellen, mikor felhangzott mögöttem egy női hang:

– Helló!

„Szüntelen imádkozzatok.” 1Tesz 5,17

„Fiúk!! Lefekvés!!” – üvöltöttem.

Nem bírtam tovább. Kikészültem. Ez a jó szó arra, ahogy abban a percben éreztem magam, és ami azt illeti, nem csak abban a percben, hanem máskor is, naponta többször. A fiúk már ágyban voltak, harsány nevetés tört ki, és tudtam, hogy ha nem hagyják abba, és nem alusznak el hamar, reggel mind fizetni fogunk érte.

Pár percig csend volt, aztán a röhögés, bolondozás újrakezdődött.

Uram, az év ezen időszakában jó lenne, ha mindenki felhőtlenül boldog lehetne, mégis sokunkat leterhel az élet küzdelme: olyan nehézségek, melyek megrabolnak bennünket a karácsony örömétől. Kiszámíthatatlan természeti csapásokról hallunk, melyek nem várt területeken tarolnak, megrendítve a békés otthonok nyugalmát, összezavarva az ott lakók életét. Tragédiák történnek, ártatlanok szenvednek, és egy hang azt sugallja, hogy féljünk. Szükségünk van a békédre, Jézusunk!

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

Modern korunk csodálatos vívmányának tartom az összeszerelhető karácsonyfát, amire még a fényfüzérek is előre fel vannak rakva. A fa három részét összeillesztjük. Közös elosztóban három dugó, majd együtt a konnektorba, és voilá! Egy pillanat alatt gyönyörűséges, tökéletesen megszerkesztett látvány.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           „A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti,

’Velünk az Isten’”.

„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” Zsolt 106,3

„Nem szeretem az ünnepeket” – suttogtam.

Régebben, mielőtt férjhez mentem, szerettem. Mielőtt éreztem volna a nyomást, hogy egyszerre sokfelé kell teljesítenem. Mielőtt azt tapasztaltam volna, hogy bármennyire igyekszem, valaki mindenképpen kimarad, megsértődik, rosszul érzi magát.

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13

Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés,  vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között.

„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.” 1 Jn 5:11b

A karácsony nálunk az ajándékokról szólt. A lakás kitakarítása-feldíszítése, vásárlások, sütés-főzés, látogatások, karácsonyfa-állítás, és végül a csúcs: az ajándékok felbontása. Pedig az kéne, hogy Az Ajándék álljon a középpontban. Valamin változtatni kellett.

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács 2:19)

A Karácsony üzenete mindannyiunk számára ismerősen cseng. Kívülről fújjuk a karácsonyi verseket és énekeket, elismételjük a születés történetét sokszor anélkül, hogy mélyen belegondolnánk a jelentőségébe. Egy régi angol mondás szerint, a "megszokás megvetést szül", így hát megállok, és egy kicsit elgondolkodom...

„Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Mt 22,37

„MIT akarnak felvenni?” – kérdeztem.

Korlátozott volt a telefonhasználat hossza a libériai árvaházból, ahonnan a férjem hívott. Feszült figyelemmel próbáltam elkapni minden szót rövid beszélgetésünkből.

„Az afrikai kosztümjüket – válaszolta. – Azt akarják, hogy abban szálljanak le a repülőgépről Phoenixben

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás. Felborult karácsonyfám miatti idegességem, szomorúságom elérte a csúcspontját.

„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21

 Miután befaltam egy hatalmas szendvicset, egy zacskó teljes kiőrlésű ropogtatnivalót és egy fehércsokoládés makadámdiós süteményt, kínálhatnának bármilyen finoman illatozó ínyencfalattal, visszautasítanám, mert tele lennék.

„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” (Zsolt 139,14)

„Istennek köszönhetően elegendő vagyok.” – Éva a bűnbeesés előtt.

„Nem vagyok elegendő.” – Éva, miután a kígyó megkísértette (1Mózes 3).

Hűvös szellő simogatta Éva arcát, miközben az Édenkertben sétált férjével és Istenével.

                                                                                                   „Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás.

"Az Úr pedig eljött, megállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád." 

 1Sámuel 3:10

"Nem hallak!" kiáltottam az emeletről lányomnak, aki éppen próbált valamit elmondani nekem. Az üzenet lehetett jelentéktelen, vagy akár nagyon fontos is, de nem kaptam meg, mert a fürdőszobában voltam. Ahhoz, hogy meghalljam lányom mondanivalóját, vagy neki kellett volna közelebb jönnie hozzám, vagy nekem hozzá. 

Erről az jutott eszembe, hogy a nap folyamán vajon hányszor szeretne mondani nekem valamit az Úr, de én nem jó helyen vagyok ahhoz, hogy meghalljam.

"Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet."  Zsidók 10:35-36

Be kell valljak valamit. Néha túl hamar feladom. Akkor adom fel, amikor a folytatás már erőfeszítésbe kerül. Néha belefáradom abba, hogy újra és újra próbálkozzak. Máskor pedig abba, hogy küzdenem kell. És tudod mi történik így? Sok áldást mulasztok el az életemben, csupán azért, mert belefáradok a harcba.

                                                                                                           „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

Évekig büszke voltam rá, hogy csupa nyüzsgés az életem.

Család, munkahely, otthon, gyülekezet – túlcsordulásig megteltek a napjaim. Átláthatatlan volt a napirendem, jómagam, mint a mosogatórongy - de hatékonyságom büszkeséggel töltött el.

Nagyon élvezem a karácsonyi kekszek sütését, vagy az ünnepi hangulat megteremtését az otthonunkban, mégis rájöttem, hogy ha kiégek miközben megvalósíthatatlan, valószínűtlen és fölösleges dekorációt, (vagy tökéletes kekszeket) készítek, akkor az egész értelmét veszti. Valójában, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor elismerem, hogy minden törekvésem a tökéletes ünnep teremtésére a stressz szintemet igencsak megemeli, sőt teljesen kimerít.

Most az egyszerűség csodáját igyekszem megtanulni.

„Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.” Zsolt 14,2

Egyik nyáron, pár évvel ezelőtt, Mark fiam egy családi táborba ment dolgozni. A hegyek lélegzetelállítóak voltak, sok barát vette körül, és a menüt a tinédzserek álmai szerint állították össze, az otthon mégis hiányzott neki.

„Legyen bár olyan teljes a hitem, hogy hegyeket mozdíthatok el, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.”

1 Kor 13:2b

Ahogy közelednek az ünnepek, vigyáznom kell, hogy ne gondolkozzam felületesen a szeretetről. Néha olyan magas szeretetmércét állítok a karácsony elé, hogy a végén csak csalódottságot és ingerültséget érzek. Veled történt már ilyen?

,,Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.” 

Kolossé 3:13

Emlékszel még Jézus utolsó szavaira a kereszten? ,,Elvégeztetett!” A szó szerinti fordítás talán így hangzana: ,,Teljesen kifizetve.”

Soha nem felejtem el, amikor végre kifizettem a hitelt az első autómra.

„Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Jn 2,16

Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten adjon éleslátást, amivel felismerem az ellenség mesterkedéseit ellenem. Észre akarom venni, és el akarom kerülni a csapdáit.

Egyik válasz az imámra akkor jött szerintem, mikor egy nap Éva megkísértését tanulmányoztam a Teremtés könyve 3. részében, és összevetettem mai alapigénkkel: „Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2,16).

„Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” Fil 3,12b.13b

Meleg, bolyhos köntösömben kimentem, és leültem a hátsó bejárat elé. A nyírfa levelei dideregtek a friss reggeli szellőben, a telet az avar alatt átvészelő százszorszépek kitárták arcocskájukat a napfény előtt.

És akkor megszólalt. A kakas.

Ku-ku-ri-kúúú. Nem tudom, hol lakik, de mindenesetre hallótávolságon belül.

„(Jézus) rájuk szólt: ’Mit féltek, ti kicsinyhitűek?’ Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.” Mt 8,26

Megbuktam esküvőszervezőként.

Senkinek sem kell olyan szervező, akit úgy felbosszant a menyasszony idegbeteg anyukája, hogy elhányja magát a bejárati ösvény mellett, ahol érkeznek az első vendégek. Ez aztán az üdvözlés.

Megbuktam kütyüárusként.

Senkinek sem kell olyan ügynök, aki belevág a hüvelykujjába pizzaszeletelés közben, mialatt a vágóeszköz biztonságosságát ecseteli.

Gondoltam, én is írhatnék valamit. Valamit, ami könnyed és vicces, picit elgondolkodtató: karácsonyi habcsók, szép, édes és pár percre eltelít. Kész vagyok. Közzétehetném. Mégsem teszem.

Most itt ülök a szövegszerkesztő fehér lapja előtt, és megint gondolkodok. Mit írhatnék arról, akinek a közelgő karácsony nem örömet hoz, nem felhőtlen vidámságot. Akinek vesztesége súlyosabb és fájdalma erősebb semmint pár odavetett ige tompíthatná. Aki tudja, hogy Isten ura mindennek, hogy minden a javunkra válik, hogy reményteljes a jövő, amit tervez az ÚR, hogy a szenvedés csak egy pillanat… de nem érzi most.

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.” – a Mt 5:4 alapján

Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott.

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Akarom, hogy szeressenek az emberek. Kedvükre akarok tenni, és azt színlelem, hogy képes vagyok mindenki igényeit kielégíteni.

Ettől aztán teljesen összekuszálódik minden bennem is és körülöttem is.

Nem beszélve arról, hogy mialatt mindenkinek kedvében akarok járni, a hozzám legközelebb állók mindegyre énem rosszabbik oldalát tapasztalják meg.

„Várj az Úrra, légy erős, légy bátor szívű, és várj az Úrra!” Zsolt 27,14

Szeretek hatékony lenni. Elvégezni a dolgaimat, mégpedig gyorsan. Nem mondhatom, hogy türelmes vagyok, miközben várok, hogy egy oldal betöltődjék a gépemen, vagy hogy a gyerekeim megtalálják a cipőjüket, de akkor sem vagyok a türelem megtestesítője, mikor Istenre várok, hogy meghallgassa valamilyen kérésemet.

Mai gyorsan!-kell!-mostkell! kultúránkban könnyű azt gondolni, hogy már nem kell várnunk semmire.

„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.” És 64,3

Nem ismerek olyan embert, aki szeret várni.

Műszakilag fejlett világunk arra tanít, hogy nem kell várakozni. Hogy mást ne mondjak, pillanatokkal az után, hogy megosztottad a szociális médián, már az egész világ láthatja a képeket, amiken a barátnőddel ebédelsz.

Amint eszünkbe jut, csevegni kezdhetünk bárhol, bármikor, bárkivel.

„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” 2 Tim 1:7

Ott álltam a sziklafal szélén, mindkét kezemmel a vékony rúdba kapaszkodva. Egy régi gyermekdal jutott eszembe, ahogy túl a szikla peremén a két működő vulkánból előtörő füstcsíkokat néztem.

Cidri cica, cidri cica...

El Salvadorban voltam a polgárháborúban árván maradt gyermekekkel. King Castle volt a kedvenc helyük, s egy nehéz nap végén néhány gyermek és egy segítő felcipelt engem is a káprázatos látványt ígérő sziklára.

,,A megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne.” 

Ézsaiás 30:15 b

Vannak napok, amikor inkább átírnám a ,,Lelkem kíván téged” című régi énekünket valami hasonlóra…

Csak téged, csak is téged,

Jézus, csak is téged,

Csak téged kíván lelkem,

Minden percben, Uram!

Ó, az az érzés, amikor kétségbeesetten vágysz Jézus után! Voltak ilyen napjaid, amikor úgy érzeted, hogy muszáj belekapaszkodnod minden percben, tizenhat másodpercenként?

Gyakran eltévedek. Itthon és külföldön, városban és az erdőben. Ismerős helyen és ismeretlenen. Eltévedek a kapcsolataimban, az emberek és a fogalmak között. Még Isten Országában is.

Nagyon sok időbe, 40 évembe tellett, hogy ilyenkor ne ijedjek meg nagyon. Ne kezdjek el kapkodni, csapkodni, segítségért kiabálni. Hanem álljak meg, és figyeljek. Keressek egy ismerős pontot, egy ismerős érzést, amiből kiindulva lecsendesedhet a lelkem, és kitusztulhat újra a kép.

,,Az igazakat feddhetetlenségük vezeti, de a hitetleneket elpusztítja gonoszságuk.” Példabeszédek 11:3

Egy nemrégiben tett repülőutam során átlapoztam egy magazint, amit valaki ottfelejtett. Felfigyeltem az egyik cikk címére. ,,A kinézet a minden”- jelentette ki a szerző. Azon kaptam magam, hogy néhány percig még egyet is értek a szerző kijelentésével.

Aztán a Szent Lélek azt súgta: ,,Vizsgáld meg a magatartásodat!”-és én tudtam, hogy ez mit akar jelenti.

 '

„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Mózes 15,2A)

Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel.

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől.

,,Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” I.Kor.2:2

Telefonon beszéletem egyszer az ALS utolsó stádiumában küszködő keresztény nővel, keresve a szavakat, melyekkel megnyugtathatnám. Végül rájöttem, hogy a legtöbb, amit adhatok, az Jézus vigasztalása, ezért elénekeltem az egyik kedvenc énekemet:

Jézusnak kell elmondanom minden próbámat, nem bírom egyedül ezeket a terheket;

Gyötrelmeim közt Ő segítségemre siet, Ő örökké szereti és törődik övéivel.

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

Mégis te vagy a Szent, aki a trónon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.” Zsolt 22,2-4

Hason feküdtem, kétségbeesve ütöttem öklömmel a padlót.

Oly mély volt a fájdalmam, eszembe se jutott, hogy felébreszthetem 4 éves 9 hónapos ikreimet, akik a szomszédos szobában szunyókáltak.

,,Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, mindig mindenhez hozzászoktam, a jóllakáshoz is, az éhezéshez is, a bővölködéshez is, a szűkölködéshez is.” 

Filippi 4:12

Hallottam egyszer egy történetet, ami remekül megfogalmazza az öröm fogalmát. Egy fiatal hívő azzal a panasszal fordult egy társához, aki már évek óta követte Krisztust, hogy elvesztette az örömét. Az idősebb és bölcsebb keresztény így felelt: 

- Menj, és tégy valamit valaki másért.

,,Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.” Jakab 1: 2-4

Néha eléggé félénk tudok lenni.

„Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”

(Máté 17,5)

Lehetetlennek tűnt – esélytelennek, reménytelennek. Nem volt rá időm, beszűkültek a készségeim, segítséget se találtam, hogy tényleg megtörténhessen. Végül is nem vagyok egy fényes jelölt. Nagyon ritkán tudom végigvinni a dolgokat, a hozzáállásom eléggé gyenge, hitem pedig aligha ér fel a hegytetőkig.

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Gal 6,9

Fásultnak éreztem magam. Tudtam, hogy meg kell újítanom elkötelezettségemet az adakozás iránt.

Hiába csodáltam mindig a nagylelkű embereket, és közéjük szerettem volna tartozni, a szívemben valamilyen ellenállást kezdtem érezni a jókedvű adakozó-léttel szemben életem minden területén, legyen szó az időmről, a képességeimről, anyagiakról.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1

„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”

Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.

Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban.

„Ruházata erő és méltóság” (Péld.31:25a)

Hogy viselkedhettem így? Hogy süllyedhettem odáig, hogy hangosan veszekedjem tíz év alatti lányommal: „De nem!” „De igen!”

Mikor kijöttem az iskolaudvarról, éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet. Elvileg én volnék a felnőtt, nem? Érett, jámbor, a Példabeszédek 31. fejezete szerinti asszony? Hát abban a pillanatban minden voltam, csak az nem.

„Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok.” 2 Pét 5,6-7

Katherine Lee barátnőm egyszer a következő kérdést szegezte nekem: „Ezt most azért csinálod, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek?” Nagy kérdés.

Valamit azért tenni, „hogy szeressenek”, csapda, amibe sokan bele szoktunk esni.

„Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk.” Eféz.1:18

Iszonyatos pusztulás látványa a képernyőn. Agyam nem is tudta mindazt befogadni, ami Haitin történt a földrengés után. A rengeteg szenvedést és fájdalmat.

„Éljetek…teljes alázatban, szelídségben, türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. … Bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Ef 4:2, 32

Azt hittem, túl vagyok azon a sérelmen. Biztos voltam benne, hogy továbbléptem. De ahogy a hüvelykujjamat végighúzva a ragasztáson, felnyitottam a borítékot, amiben tízéves érettségi találkozóra hívtak, rádöbbentem: nem bocsátottam meg.

Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.

(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)

Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak.

„Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből.” 

(Lukács 13,12)

Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy Isten tudja a neved? Megkérdőjelezted-e már valaha gondoskodását, amikor keresztül mentél valami nehézségen? Érezted már magad teljesen egyedül és értéktelenül? Én igen. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal az asszonnyal, aki a Lukács 13-ban jelenik meg. Talán nem ugyanazok a problémáink, de az érzések és indulatok igen – így hát a válaszok is.

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” Zsolt 27:14

A várakozás egy képesség, amire nagyon vágyom, de nem igazán sikerült elsajátítanom. Te hogy állsz vele?

Rohanó, kell-nekem, most-kell kultúránk agymosásának hatására úgy érezzük, a várakozás valami rossz, amit nem kéne megérnünk. Másodpercek alatt megtudjuk, milyen az időjárás Dél-Mongóliában, rendelünk egy csinos felsőt valamelyik felkapott áruházból, szkájpolunk a kontinens túlsó felén lakó barátnőnkkel.

„Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.” Zsolt 149,4

Úgy gondolod, te aztán nem vagy vonzó? Távol állsz attól, hogy szépnek mondjanak? Talán épp a mai lélekerősítő, Isten igéje alapján, kell ahhoz, hogy megváltoztasd álláspontodat.

Először is: Isten gyönyörködik benned. Nem csak elfogad, megbocsát, elvisel. Gyönyörködik!

„A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt. 13:23

Nekem, aki az arizonai sivatagban nőttem fel, más fogalmam van a vetésről, mint azoknak, akik az ország más részein laknak. Ezt azóta látom tisztán, mióta a gyönyörű és bőven termő Oregonban jártam pár évvel ezelőtt.

Néhány barátommal a magvető bibliai történetéről beszélgettünk.

"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez..."

Nehémiás könyve 2:4b

Állandóan úton voltunk, vagy tanácsadóhoz vagy orvoshoz mentünk. Minden erőfeszítésünk ellenére a fiam osztályzatai egyre romlottak. Az iskolából kapott tanári visszajelzések szétszórtként, figyelemhiányosként és fegyelmezhetetlenként jellemezték.

Mit csináltam rosszul? Többet kellett volna olvasnom neki? Még egy évet várni kellett volna az iskolakezdéssel? Rengetek kérdésemre ritkán jött valódi válasz.

„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” 

Ef. 1:4

Egyszer Firenzében egy művész megkérdezte a nagy reneszánsz szobrászt, Michelangelót, mit lát, amikor egy hatalmas márványtömbre tekint. „Egy csodálatos formát látok, mely a tömbben rejtőzik, és az én felelősségem, hogy fogjam a vésőmet és kalapácsomat és addig dolgozzam, míg a forma ki nem bontakozik.”

A Kolossé levél első fejezetének 27.

Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról

„Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul.” Péld 17,17

Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.

Nem úgy készültem, hogy beugrom hozzá boltba menet, de mondott valamit tegnap, ami azóta is szomorúan visszhangzik a fejemben.

„Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” Lk 13,12-13

Hallotta a hangját, de nem látta. A környező tömeg eltakarta előle.

Teste hajlott volt, nem tudott felegyenesedni, nyakát nyújtva próbálta megpillantani. És akkor Ő váratlanul magához hívta.

El tudom képzelni, mekkorát dobbant az asszony szíve, majd lassan megindult előre a zsinagógában.

„Fordítsd el a szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!” Zsolt.119,37

Van hozzád ma egy kérésem: ne olvasd a Bibliát.

Meglepődtél? Megkönnyebbültél? Felbosszantottalak? Kíváncsi lettél?

Olvasd tovább, s meglátod, hogy értem.

Kereszténnyé válásom útján Isten sokáig a kötelességeim listáján szerepelt. Menetközben összeraktam egy listát különböző tennivalókról, tulajdonságokról, amelyek egy jó kereszténytől elvárhatók: imádkozik, olvassa a bibliát, templomba jár, kedves, nem káromkodik.

„Adjatok, és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.” Lk. 6:38

9 éves kisfiam, Robbie, Sponge Bob-os pizsamában, papucsban, egy takaróval felmászott az ölembe egy kis lefekvés előtti összebújásra.

Januári este volt, nagyon hideg volt a kezem.

„Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

Megmondom úgy, ahogy van. A „megállni” ige – „nem mozdulni” értelemben – hiányzik a szótáramból. Nyugton maradni? Nyugton ülni? Nyugton feküdni? Kizárt. Egyik lábamról a másikra állok, hintázom a széken, kétpercenként megfordulok az ágyban, hogy kényelmesebb legyen.

Így hát, mikor Isten azt mondja, álljak meg, gondban vagyok. Lehetne ennek nyugtató értelme is, ám a Szentírásban ez egy gyöngéd, de határozott számonkérés.

„ … Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: ’Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni’.” 1Sám 9,5

Aggódtál már a gyermekedért? Hát persze, én is.

Amikor legnagyobb gyermekem, Ethan, elsős lett, egy nagy állami iskolába került, ahova több mint ezer gyermek járt. Féltettem a sok ismeretlen dologtól. Mi lesz, ha olyasmit tanítanak neki, amivel nem értek egyet? Mi lesz, ha rosszat les el valamelyik barátjától?

„Ha tehát a száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz.” Róm 10:9

Nem kértem engedélyt, és még csak nem is szóltam szüleimnek, hova indulok. Abban a nagy stadionban lecsúsztam a székemről, s futni kezdtem a színpad felé. Jézushoz futottam. Édesanyám utánam szólt, kérte, álljak meg. Egy pillanatra visszanéztem, de a köztünk lévő távolságot egyre jobban feltöltötték az emberek.

"Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, ..." 

Máté 19:13a

A szeretteinkért mondott ima az egyik legnagyobb ajándék, amit nekik adhatunk. Az ajándékozásnak pedig fontos részét képezi az, amikor tudatjuk velük, hogy imádkozunk értük. Ez az igazság a gyerekekre is vonatkozik.

Két unokánk Kansas-ben él, szóval elég gyakran láthatjuk őket. Férjemmel nagyon örülünk ennek, és mindig keressük az alkalmat, hogy velük lehessünk. 

Egyik alkalommal áthívtuk magunkhoz Justust és Hudsont, hogy bemutassuk nekik új lelkipásztorunkat és feleségét, akiknek gyönyörű hármasikreik és egy Hudson korabeli fiuk van.

„Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok!” 

(Zsidó 10,35 EFO)

Mentél már valaha keresztül olyan időszakon, amikor teljesen el voltál bizonytalanodva? Talán most is épp ilyenben vagy. Higgy nekem, egy cipőben járunk. Barlangba rejtőztem Illéssel, a tök alá Jónással és a sivatagba Mózessel.

Akkor lép fel a bátortalanság, ha nagy rés kerül az elképzeléseid és megtapasztalásaid közé – amikor rés kerül aközé, amit reméltél és ami valójában történt.

„Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.” Jób 37,5-6

Volt egy szakasza az életemnek, amikor minden igyekezetemmel azon voltam, hogy szakszerű, elegáns, rendezett egyéniségnek lássanak. Nadrágkosztümöt viseltem. Minden határidőt szigorúan betartottam, olyan feladatokat vállaltam el, amik másra voltak szabva.

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” 

(Kolossé 4,2)

A Southerland családnál komoly dolog a karácsony reggele. Az események sora nem nagyon változik: először kitesszük a zoknikat. Mindenkinek megvan a maga kis ajándékokkal tömött zoknija. És én nemcsak a régimódi zokni-dologról beszélek. Minden évben hallgatom és figyelem a gyerekeket és unokákat, ahogy ragyog a szemük, kivirágzik az arcuk.

„És így felelt: Kicsoda vagy, Uram? És az így felelt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” ApCsel 9:5-6

Lysa TerKeurst a színpadon állt, megosztotta velünk „A kiválóság nyomában” című tanúságtételét, de az én lelkem színpadának közepén a Szentlélek adott elő. Az az este, a szokásos éves She Speaks Conference (A nő beszél konferencia) estje, egyike volt a néhány válaszút-élménynek, amit átéltem: tudtam, hogy Isten szól hozzám, és kéri, hogy döntsem el, melyik irányba indulok tovább.

„És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” 1Jn 4,16

Mindig listákat írok. A hűtőn egy mágneses jegyzettömbre vezetem a bevásárló listát. Az éjjeliszekrényemen lévő jegyzetfüzetbe az ötleteimet irkálom. A táskámban van egy határidőnapló, amibe a rövid- és hosszabbtávú tennivalókat sorakoztatom.

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.

Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra. Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.

Uram, irgalmazz.

„A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.” Péld 22,1

Annyi mindent szerettem volna mondani a kislányomnak ebben a fontos pillanatban. Tartsak beszédet? Vagy idézzek egy híres embert? Álljak elő egy kidolgozott, szépen megfogalmazott lelki útravalóval?

Holnap lesz élete első napja az egyetemen. Tudom, hogy nemsokára döntéseket kell, hogy hozzon, fontos döntéseket, amilyenek még nem voltak az életében.

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Mk 16,15

Felhajtottam a házunk elé, és leállítottam a motort. Néztem azt a találkozóhelyet, amit családom „otthonnak” nevez. A szívem suttogni kezdett:

Uram, mondd, jól csinálom?

Az életet, amit rám bíztál, az embereket, akiket rám bíztál, a hivatást, amit rám bíztál… Nagyon igyekszem, hogy jól csináljam. Úgy, hogy ne érezzek onnan mélyről fájdalmas lelkifurdalást.

„Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt139,16b

Azt mondják, érzékeink közül a szaglás az, ami leginkább felidézi az emlékeket. Ezt megtapasztaltam. A muskátlik illata visszavarázsol egy nyugat-texasi kis tornácra, ahol az egész életében földet művelő nagymamám nevelgette virágait. Magam előtt látom a locsolócsővel a kezében, ahogy a ház előtt az udvart locsolja, hogy megszabadítsa az izzó nyári délután hőségétől és szálló porától.

Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem;

(Ap.csel. 17:26-27)

Milyen messzire megy el Isten az emberért, hogy megszólítsa? Vegyük példaként Kumiko, egy fiatal japán nő történetét. Férjét a cége áthelyezte egy kicsi Winsconsin-i városkába.

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mond a nyelv.” Péld 16,1

„Én is szeretnék szövegkönyvet kapni”, vallotta be kislányom, mialatt a színházterem bejáratánál álltunk, és néztük a gyerekek színpadig kígyózó sorát.

Vándortársulat érkezett a városunkba, és a helybéli gyerekeket kérték fel, hogy segítsenek egy musical színrevitelében.

Nem volt felső határa a kórustagok számának, minden színészpalánta, aki elmerészkedett a meghallgatásra, helyet fog kapni a színpadon.

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” 

    Jn 15,9

Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.

Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.

Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt.

„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Róm 8,28

 Nemrég egy ismerősöm megkérdezte, szoktam-e csalódást érezni. Mondtam, hogy igen, s igyekeztem valami kegyes magyarázatba göngyölni a válaszomat. Másnap aztán bekövetkezett. Egy igazi nagy csalódás vágott fejbe, s szorította össze a szívemet.

„Mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” Zsolt 25,5,

Hónapokig dolgoztam rajta, nagy reményekkel, bízó várakozással.

Egy szempillantás alatt összeomlott. A hír hegyes késként a szívemig hatolt, álmaimat apró darabkákra vagdosta.

Olyan nagy volt a csalódás, hogy nem tudtam az érzéseimen felülemelkedni. Fáradhatatlanul dolgoztam ezen a projekten, és most kiderült: hiába. Csalódást és elutasítást éreztem.

Aztán ez az érzés ingerültségbe fordult, majd sértődöttségbe.

Isten az én erős menedékem, ő teszi biztonságossá az utamat!

(2Sámuel 22:33)

Egyik kora reggel, még hajnalban, kint ültem a viharban. A távolból mennydörgés zaja hallatszott, és viharos szél fújt. Én biztonságban voltam a tető védelmében, egy forró csésze kávéval, a Bibliámmal és a kedvenc plédemmel felszerelkezve nyugodtan ültem, miközben körülöttem a vihar tombolt.

Nyugodt voltam, mert Isten így emlékeztetett: „Biztonságban vagy itt velem.

„Ki az, aki örül az életnek?

Aki szereti a napokat, hogy jót láthasson?”

Zsolt 34:13

Milyen a mai napod?

Vajon szép idő van-e nálatok, vagy felhős égre ébredtél, kicsit borús kedvvel? Vajon felbosszantott-e ma valaki – családtagod, munkatársad, a főnököd? Elrontották a kedved? Rágódsz valami kellemetlen incidensen, szorongsz egy feladattól, nem hagy nyugodni ma reggel valami?

"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek...Lehajtotta az eget és leszállt...lenyújtotta a kezét a magasból, és felemelt,

kihúzott a rohanó, örvénylő vizekből!"

18. Zsoltár 6-7, 9, 16

A fájdalom mindig megrendíti az atyai szívet. Barátom, Jim, nagyon jól tudja miről beszélek.

,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.”

Filippi 2:3b,4

Mielőtt a fiúnk, Jaxon megszületett volna, valahányszor olyan valakire néztem, akit nem ismertem, mindig csak egy idegent láttam benne. Most már egy embert látok, egyedi történettel.

Mióta Jaxon kóros kisfejűséggel született (születési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a csecsemő feje kisebb a normálisnál), a feleségem, Brittany és én sokkal együttérzőbbek vagyunk a körülöttünk élőkkel.