,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.”

Filippi 2:3b,4

Mielőtt a fiúnk, Jaxon megszületett volna, valahányszor olyan valakire néztem, akit nem ismertem, mindig csak egy idegent láttam benne. Most már egy embert látok, egyedi történettel.

Mióta Jaxon kóros kisfejűséggel született (születési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a csecsemő feje kisebb a normálisnál), a feleségem, Brittany és én sokkal együttérzőbbek vagyunk a körülöttünk élőkkel. Látunk fiatal házaspárokat, és arra gondolunk, vajon vannak-e gyermekeik, akik egészségügyi vagy érzelmi problémákkal küszködnek. Látunk középkorú embereket, és azon tűnődünk, vajon átéltek-e hasonló esetet, mint mi. Idősödő emberekre nézünk, és elgondolkozunk azon, vajon ültek-e az unokájuk kórházi ágya mellett.

Milyen akadályokat küzdöttek le, és hogyan birkóztak meg a kihívásokkal? Annyira áldottak, hogy viszonylag átlagos, normális életet élnek? Valószínűleg nem. Mindenkinek vannak harcai. De a legtöbben csak a legjobb barátaink előtt fedjük fel ezeket a próbákat, mindenki más elől elrejtjük őket.

Nemrég az edzőteremben láttam egy idős urat, aki nagyon lassan mozgott az egyik közeli futópadon. A régi énem röhögött volna a látványtól, azon tűnődve, hogy miért pocsékolja az idejét. De az új énem arra gondolt, mi mindenen mehetett át ez a férfi élete során. Vajon hogyan vette rá magát, hogy mozgékony maradjon? Mi van, ha megsérült, miközben a hazánkat szolgálta? Talán sportoló volt fiatal korában? Honnan van bátorsága, hogy együtt eddzen sokkal fiatalabb és kisportolt emberekkel?

Nem hiszem, hogy a ,,Jaxon előtti” években eszembe jutottak volna ilyen gondolatok.

Mindenkinek megvannak a harcai. Ha ismersz valakit, akinek a világon semmi gondja nincs, csak adj neki egy kis időt. A nehézség és a fájdalom mindegyikünket utoléri.

A legtöbb ember, akivel találkozunk, nem is gondolná, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül a gyermekünkkel. Általában igyekszünk megtartani pozitív hozzáállásunkat, de néha lehetetlen elrejteni érzelmi problémáinkat és személyes fájdalmunkat. Megtanultuk, hogy amikor a dolgok rosszra fordulnak, csak át kell élnünk azokat a nehéz érzelmeket, addig, amíg már nem érezzük őket. És ez így van rendjén.

Általában naponta próbálok közzétenni valamit a Facebook oldalunkon, ami azt jelenti, hogy gyakran nézek aranyos képeket Jaxonról. A képek és videók viszont nem mesélik el az egész történetet. Nem ragadják meg az ő fájdalmát vagy a mi könnyeinket, amikor egy megszokott megfázás egy életveszélyes fertőzést okoz neki.

Ennek ellenére nem akarunk leragadni a nehézségeknél, hiszen Jaxon története végül is a bátorságról szól. Miközben őszintén vállaljuk a viszontagságokat, amiken keresztülmentünk és az előttünk álló kihívásokat, elsődleges üzenetünk mégis a remény. Az élet Isten drága ajándéka, és mi ünnepelni akarjuk minden egyes percét. 

Most, hogy tisztában vagyok vele, hogy a felszín mögött milyen sok ember él meg nehéz történeteket, sokkal érzékenyebb vagyok arra, amin keresztülmehetnek. 

Isten felhasználja a helyzetünket, hogy megtanítsa az alázatban maradás fontosságát, és hogy ne csak a saját, hanem a mások szükségét is nézzük. A kulcs igeversünk ezt mondja: ,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.” Filippi 2:3b,4

Amikor az élelmiszerboltban felfigyelek az előttem álló nőre, aki a gyors-pénztárnál a szigorúan csak tíz dolog helyett húszat pakol fel, elgondolkozom rajta, hogy milyen családi vészhelyzet késztette arra, hogy megszegje a szabályokat, és hazasiessen. Talán egy beteg gyerek vagy egy türelmetlen férj. Vagy csak nyomás alatt van, és elfelejtette a gyors-pénztár szabályát. Bármi legyen is az oka, én megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet, hogy türelmes maradjak vele. Azért, mert neki is megvan a saját története.

Drága Uram, segíts nekem, hogy könyörületes és támogató legyek az emberekkel, akik talán másak vagy, akiket nem értek. Köszönöm, Atyám, hogy mindegyikünknek megvan a saját, egyedi története, amit elmondhat, és hogy ezeket nem egyedül kell megélnünk. ámen.

Forrás:virtualiskavezonoknek.blogspot.com