Ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket.

Jer 4,10.

KIT KÜLDJEK EL?

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)

Nemrégiben a feleségemmel felmentünk a Budai Várba, és a Nemzeti Galériában megnéztük a Munkácsy kiállítást.

Ahova tettél, ott szolgállak,

Ahol megsejtelek, megcsodállak.

Ahol tudlak, ott követlek,

Ha meg-megbotlok, nem csüggedek.

Amim van, azért magasztallak,

Amim nincs, azért nem zaklatlak.

Ami a munkám, azt megcsinálom,,

A jó szót érte sose várom.

Ha nem sikerül, nem kesergek,

és holnap mindent újra kezdek!

/Ha az Úr úgy akarja, és élünk!/

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra   megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

  És elmosolyodott. Örült neked. Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet; látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első"a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba. Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged. Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet, a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...

Jézus mondja:  "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.  Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."  "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

Az imádság egy drága lehetőség, hogy ne maradjon senki egyedül.

Hogy te se légy egyedül akkor se, ha eltemetted életed párját, hogy az örökkévaló Istennel olyan élő kapcsolatod legyen az imádságon keresztül, hogy vele meg tudd osztani az örömedet, a bánatodat, a sikereidet, a kudarcaidat, az egészségedért hálát tudj adni és a betegségedet elé tudd tárni.

Isten ezért is adja az imádság drága lehetőségét, hogy ne maradj egyedül, hogy legyen kivel megosszad az életedet.

Ne szégyelld a munkától kérges kezeket, ezek csak tiszteletet érdemelnek!

Ne arra törekedjél, hogy kezed tele legyen, hanem tiszta!

Ne hagyd tétlenül a kezeidet!

Emeld fel azokat, akik elestek!

Vezesd biztonságba azokat, akik eltévedtek!

Úgy dolgozz, hogy két kezed munkája áldást fakasszon az emberekre!

Ne kapaszkodjál kezeiddel túlságosan a földi javakba, mert a halál úgyis kiüti azokat belőle!

Csókold meg azt a kezet, amely jót tett veled! Az édesanyádét és az édesapádét!

Semmiért se aggódjatok… (Filippi 4:6)

  Milyen szívmelengető biztatása van Isten Igéjének.

Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki megfogalmazta.

Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet. Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak?

Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere?

Másból bizony: az Úrral való szoros kapcsolatából.

 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 

 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 

 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.  

 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 

Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 

 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 

 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. 

 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 

 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 

 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!

 Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.  Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.  Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.  A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!  Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;  és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által,  azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;  és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:  járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,  a testét pedig megmosták tiszta vízzel.

„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én

lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)

Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet”.

Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha mellékszerepet játszhatnak.

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is:  mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.  A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.  Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

„Minden nap tiszta lap: írd rá, amire emlékezni szeretnél.” (Ismeretlen)

Nagyon kicsi és jelentéktelen volt. Legalábbis ő, a pislákoló fényű gyertya ilyennek érezte magát. Pedig fénye barátságos és kellemes volt. És ha az emberek melegségre, kedélyességre, fesztelen ünnepi hangulatra vágytak, meggyújtották s jól érezték magukat fényénél.

És ő is elégedett volt önmagával és a világ folyásával addíg, amíg fel nem fedezte, hogy világosabb fények is vannak, mint ő.

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.  Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.  Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.

Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.

(2 Sámuel22:50)

Ha az emberek látják, hogy Isten áldásának a teljességében élsz, és emiatt sikeres vagy, akkor kritizálni, irigykedni és bírálgatni fognak. De tudod mit? Legyen ez az ő problémájuk. Nem kell magyarázkodnod amiatt, amit Isten tesz az életedben.

Amikor szabadkozol amiatt, hogy Isten milyen jó hozzád, vagy elbagatellizálod az Ő jóindulatát azzal, hogy szerencsének, vagy a véletlen munkájának nevezed azt, akkor ezzel Istent sérted meg.

Levelek vagyunk mindnyájan

Az unokatestvéremnek lánya született, - mesélte K.V. főorvos-, amikor megszületett a lány, azon gondolkodott, hogy egyáltalán gyermek-e.
Egyszerűen torzszülött volt. Az unokatestvérem és a felesége szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. Az unokatestvérem minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet, nem tehetik tönkre azzal, hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek. (...)
Az unokatestvérem felesége azonban megmakacsolta magát.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

Késő délután volt, úgy hét óra körül, amikor a szerkesztőségből hazaindultam. Szakadt az eső.

A villamos zsúfolásig megtelt. Fáradt voltam és alig vártam, hogy hazaérjek. Egy jó, meleg fürdőn járt éppen az eszem, amikor szíven ütött egy hang.

Sírt egy gyerek. Valahol a villamos közepén. Nem láttam az összezsúfolódott emberektől. Azon morfondíroztam, ki lehet az a vadember, aki még a villamoson is veri a gyerekét. De nem.

De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 

 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már a: ideje! 

 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 

 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 

 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 

 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 

 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 

 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 

 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 

 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 

 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. 

 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 

 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 

 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 

 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz.

"Bízz az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,5-6 )

Átadni magad Istennek azt jelenti, hogy Istenre bízod a jövődet. A Példabeszédek 3,5-6 ezt mondja "Bízz az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." 

Életed melyik területét nem adtad át Istennek? Átadtad már Istennek életed területei közül a "konyhát" és a "nappalit".

Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.  Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában.  Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!"  Péter felkelt, és velük ment.

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2 Korint.12:9)

Mindenkinek vannak gyengeségei, hibái, fogyatékosságai. Sokszor a hibáinkat és korlátainkat használjuk kifogásként, és megelégszünk a középszerűséggel. Azt gondoljuk, úgysem tudunk semmi nagyot létrehozni a korlátaink miatt. De az a jó hír, hogy Isten nemcsak tökéletes embereket használ.

Ha így tenne, egyikünknek sem lenne esélye.

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé s szeretetben."

János első levele 4:18

"Azon az éjszakán megjelent neki az Úr és ezt mondta: "Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat, szolgámért, Ábrahámért!"

Mózes első könyve 26:24

"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy."

Zsoltárok könyve 23:4

"Ha félek is, benned bízom!

Jézus mondja:  "Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.  Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.  Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."

Jn 4,36-38.

A FOLYTONOSSÁG BIZTOSÍTÉKA

Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.

Ez egy kedves történet a mai és az elmult idők változásairól. 

Egy emlékkönyvben bukkantam rá és úgy éreztem, hogy meg kell osszam veletek. 

Olvassuk és tanuljunk belőle, hiszen a jelennek is vannak értékei. 

'Egy este egy amerikai otthonban az unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekről. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.  Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.

 Újból és újból becsukódik mögöttünk egy ajtó, de előttünk kinyílik egy másik. Nagy baj, ha valaki hátrafordulva nyűgösen rángatja 

a bezáródott ajtó kilincsét, és nem lép tovább.'

'Vannak, akik letérnek a szeretet útjáról. Az ő bűnük azonban nem jogosít fel arra, hogy én is letérjek a szeretet útjáról! Én látom a magam útját, amelyen tudatosan tovább kell mennem.'

'Ha a veteményest nem gazoljuk, nem egyelünk, nem öntözünk, hamarosan látszik a mulasztás következménye: tönkremegy a termés.

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok.  Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.  Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.  Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve:

Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz? 

Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog.

Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia.  A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.  Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.  Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.

,,És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is. Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kivonultak az

asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és háromhúrú hangszeren játszva. A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!

 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 

 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. 

 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: 

 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 

 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted.

 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. (Zsoltárok84:12)

Mit szeretnél az Úrtól? Békességre, gondoskodásra, vezetésre van szükséged? Isten Igéje azt mondja, hogy Isten semmi jót nem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül élnek Előtte. Most azt gondolhatod: „Én nem vagyok tökéletes. Hogy lehetnék feddhetetlen Isten előtt?”

A JÓHÍR az, hogy amikor elfogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, Ő automatikusan feddhetetlenné tett téged.

Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 

 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 

 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 

 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára.

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."  Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.

Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,  és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.  Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.  Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.  Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.

"Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem?

Ott toporogtak a szélfogó ajtajában, két gyerek rongyos, kinőtt kabátban.

- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja?

Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs...míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső.

- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót!

Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón. Kakaóval és vajas-lekváros pirítóssal vendégeltem meg őket, hogy kicsit átmelegedjenek, hisz majd megvette őket az Isten hidege.

 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.  Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,  mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 

 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.

Móricz János kutatásainak múltja, jelene és jövője (avagy az aranykori tudás iránti sóvárgásunk csapdája) – Előadás

Előadó: Varga Zoltán

43 éves geológus, a Móricz János Kulturális Egyesület elnöke.

Szeretem a tengert. Van benne valami, amitől teljesen megnyugszom. Még nem jöttem rá, mi az, ami ennyire megérint benne. Csak azt tudom, hogy a legnagyobb békesség pillanatait mindig akkor éltem át, amikor a tengerben állva éreztem a kontrasztot a saját törékenységem és az ellenállhatatlan víztömeg nagysága között.

Nem értem teljesen, honnan jön ez a titkos szerelem a víz iránt, de azt tudom, hogy az idő múltával egyre mélyül.

Az ima kéztartása

Az ima kéztartása (a két kéz ujjhegyeinek összeillesztése, vagy az egymásba kapcsolódó ujjak) a legismertebb egyházi jel.
Megnyugtat, segíti az elmélyülést, testi-lelki-szellemi harmonizáló, energetizáló.
A tisztelet jele harmonizálja az ember biomagnetikus mezőjét. A mellkas előtt egyesített kezek és ujjak a vallásos gyakorlatokból ismert imatartás póza úgy konfigurálja az ember energiaszerkezetét, hogy megkönnyítse az erők cseréjét a mikro- és makrokozmikus világok között.

Majdnem-ember majdnem ott volt mindenhol, de végül sehová sem jutott el.

Majdnem-ember nagy hévvel, irigylésre méltó lelkesedéssel vetette bele magát mindenbe, de végül mégsem vágott bele, vagy ha belevágott, hamar abbahagyta.

Majdnem-ember majdnem kezdett valamit a sokféle tehetségével, de mindig, amikor döntenie kellett volna, hogy mi az, amit előnyben részesít a lehetőségei közül, nem döntött, és minden csak sikerül neki.

Majdnem-ember mindennel így volt. Ha úszott, egy méterrel a medence másik vége előtt abbahagyta az úszást, mondván, hogy már nem bírja, kihúzták.

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át,  és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.  Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,  és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.  De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.  Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.

A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. (Ézsaiás 57:10)

Isten Ézsaiás prófétán keresztül szól választott népéhez, Izraelhez, amikor az minden erőfeszítést megtesz, hogy megbékítse magával az őt körülvevő ellenséget.

Tárgyalásokkal, ajándékokkal, megállapodásokkal és megvesztegetéssel próbálják távol tartani a támadó csapatokat.

 Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! - akkor haragra gerjedt.  Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben.  De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt.  A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak.

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,

ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.

Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,

most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.

Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,

örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.

Keress barátokat, bánatodat oszd meg.

Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.

Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,

mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.

Légy vidám - mert teljesen mindegy -

az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.

 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. (Zsoltárok1:3)

Mózes első könyvében olvashatunk Jákob fiáról, Józsefről. Amikor fiatal fiú volt színes köntöst viselt, amit az édesapjától kapott. Isten jóindulatát élvezte. Az élete jó volt. Az élete „fent” volt. Azután féltékeny bátyjai egy verembe dobták. Az élete „lent” volt. Eladták rabszolgának és egy Putifár nevezetű embernek dolgozott.