„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.” 

1János 3:1-2.

Másfél évvel ezelőtt szinte az egész világot lázba hozta egy kisfiú várható születése.

Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.

(Példabeszédek könyve 13. fejezet 18. vers)

Erős kijelentés! A fiatalok pont ilyenek! Szülők, ti is pont így tapasztaltátok igaz? Kedves fiatal barátaim, szeretitek, ha megfeddenek? Hiába az egy jó tanács, amelyet megfogadva pozitív irányba változhatna az életed, nem szívesen teszi senki.

Én még nem vagyok apuka, de azért én is voltam gyerek, és nem szerettem a feddést.

De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad,  mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.  A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;  hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Pál első levele a korinthusiakhoz 10:13

Hatalmas volt a csábítás, és te nem érezted magadban az erőt arra, hogy nemet mondj. Vagy talán nem is akartál, mert évtizedeid álma állt éppen előtted, és bájosan hívogatott maga felé. Csak még egy lépés, csak még egy, és a tiéd lehet.

 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.  És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"  Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik."  De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz."  Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!"  Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."  Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram!

-Miatyánk, aki a mennyekben vagy..

-Igen?

-Ne szakíts félbe, imádkozom!

-De – ENGEM szólítottál!

-Téged szólítottalak? Én ugyan nem.Én csak imádkozom.

-Miatyánk aki a mennyekben vagy..

-Na, már megint!

-Mit megint?

-ENGEM szólítottál.  Azt mondtad. „Miatyánk aki a mennyekben vagy”. Nos, itt vagyok. Mit szeretnél?

-Ó, én igazán nem akartam semmit. Tudod, egyszerűen csak elmondtam a napi imámat. Mindig elmondom a Miatyánkot.

„Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?”

Habár sok gonoszságot láttam már a világban és sokszor éreztem, hogy a bűnösnek lakoznia kell, elgondolkodtattak Ezékiel szavai. Isten nem leli örömét abban, ha a vétkes elnyeri méltó büntetését. Miért? Talán azért, amit Moldova György úgy fogalmazott meg, hogy: „Isten nem tud különb poklot kitalálni, mint amilyent a lelkiismeret-furdalás teremt a magunk számára.” Nagyon is igaz, hogy az önmarcangolás kínzó vermében élni igazi gyötrelem, de csak addig gondoljuk, hogy a másik megérdemli, míg magunk is nem hibázunk egy nagyot és nem kerülünk ugyan oda.

"Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket."

 (1. János levél 4:19)

Tiszta, önzetlen kapcsolat az emberek között csak úgy lehetséges, ha Isten tiszta és önzetlen szeretetén alapszik.

 Isten szeretete képessé tesz bennünket úgy szeretni, hogy semmit ne várjunk cserébe, függetlenül attól, hogy hogyan érezzük magunkat, vagy mi könnyebb számunkra.

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál.

Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tünt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.

A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta.

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.

Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok.  

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.  Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.

„Nem adnak! - szólt Jeremiás. - Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!”

Jeremiás próféta könyve 38:20

Jeremiás Isten prófétája volt, úgyhogy amit ő mondott, az úgy is volt. Bizonyára Jeremiás tudta miről beszél, és feltehető, hogy saját tapasztalatát osztotta meg a királlyal. Valószínűleg ő egész életében hallgatott az Úr szavára, és így mindig jól járt – hiszen erről beszél. Engedelmeskedett a Mindenhatónak, és ezért cserébe Isten megáldotta őt, hogy ne legyenek anyagi problémái – ugye?

Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.

Péter második levele 1,5-8

11 éves korom óta vezetek autót.

Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra."  

Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.  

Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.  

Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt.

Ma már minden nagyobb élelmiszerüzletben találkozhatsz ezzel a furcsa külsejű és belsejű gyümölccsel, amely különleges egészségvédő hatásokkal rendelkezik.

A gránátalma legnagyobb mennyiségben C-vitamint tartalmaz. Száz grammban nagyjából tíz milligrammot. Ez nem tűnik soknak, de valójában ez majdnem a napi szükségletünk negyedét jelenti, tehát napi egy gránátalma nagyon jó ebben a szürke téli, hideg időben, hogy megelőzzük a betegségeket.

Különösen gazdag polifenolokban, azaz erős antioxidáns.

"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt."

Kolossé 3:8-9

Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed.

Amikor mindenki kíváncsian néz, áhítattal hódol a szépség előtt, mikor már mindenki számára elfogadott a szexualitás ilyen módon való felhasználása, mikor teljesen természetes, hogy a vágyaidnak élj: te elveted.

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.”

Jakab levele 1:5-6

Állsz a kereszteződés előtt, és nem tudod, merre, hogyan tovább. Annyi tiszteletkört tettél már, és még mindig nem tudod a helyes irányt. Mögötted morognak, mutogatnak, kinevetnek, és ez egyre jobban frusztrál.

„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

János evangéliuma 10:7-10

„Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már, lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár.

Jákobra gondolok a Szentírásból. Nem sok karaktere volt. Csaló volt, őszintétlen, még a saját bátyját is becsapta. Isten nem használna fel őt, biztosan találna valaki tökéletesebbet. De Isten nem úgy ítéli meg az embereket, mint mi.

Isten kegyes. Ő meglát olyasmit az emberekben, amit mi nem. Valahogy Jákobban is benne volt, hogy ez nem az, ami én igazából vagyok. Nem vagyok csaló, hamis. Igen, elkövettem hibákat, de tudom, hogy én jobb vagyok ennél.

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”

(119. Zsoltár 11. vers)

A bűn hatalmáról felesleges írni, hiszen mindannyian nap, mint nap szemtanúi és sokszor részesei vagyunk pusztító következményének.

De hogyan lehet kivédeni, hogy ne kövessünk el bűnt? Hogyan lehetünk bűntelenek?

Ha megzabolázom vágyaimat és betartom Isten minden parancsolatát -, mivel írva van: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (1Ján.3:4)

- akkor sikerülhet?

Hit vagy cselekedet? Mintegy 2000 éve próbálnak erre az egyszerűnek tűnő kérdésre választ adni nagy teológusok. 

Pelagius, egy brit aszketikus szerzetes az 5. század elején például azt állította, hogy egyedül az számít, mit teszünk. Ha tetteink jók, üdvözülünk, ha rosszak elkárhozunk.

Vele szállt vitába kortársa, az észak-afrikai püspök, Augustinus, aki szerint bármennyi jó cselekedetet hajtunk is végre, elkárhozunk, hacsak nem ajándékozott meg Isten bennünket a hittel. 

Néhány évszázaddal később Petrus Abelardus, egy kalandos életű középkori szerzetes az üdvösséget egy kincshez hasonlítja, amelyet bárki megvásárolhat, ha kifizeti az árát.

Jézus magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.  Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?  Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. 

 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 

 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 

 De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Ézs 40,28-31.

FELETTÉBB DIADALMASKODNI

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;  és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

Az elmúlt években egyre növekedett az érdeklődés a zabpehely, és annak egészségügyi előnyei iránt. Már kis mennyiség fogyasztása is észrevehetően csökkenti a koleszterinszintet, köszönhetően oldható rost tartalmának, valamint segít megelőzni a szívbetegségeket alacsony zsírtartalmú étrend mellett.

A zabpehely sok sportoló étrendjében is központi szerepet tölt be, különösen az erősportolók között.

Az oldható rosttartalom képes az emésztést lassítani, így stabilizálja a vércukorszintet.

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 

 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 

 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet.  Isten elküldi szeretetét és hűségét. 

 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 

 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 

 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet.

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”

Pál levele a galatákhoz 3:26-29

Nem jó ez így. Isten teremtett egy csodálatos világot, mely minden ízében él.

Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe,  azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.  Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.  Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." 

 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál?

„De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.”

2 Thessalonika 3,3-5

Megtenni, amit Ő mond, mi késztetne erre? Általában az ember megpróbálja motiválni a másikat, hogy az a kedvére tegyen. De a motiváció leggyakrabban arra ösztönöz, amivel motiválnak minket.

A szilva (Prunus domestica) a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcsünk.

Számtalan fajtájának és változatának megkülönböztetése nem könnyű feladat, hiszen könnyen kereszteződnek egymással. A gyümölcs említésekor általában a liláskék vagy sötétkék szemű fajták – például a zamatos, viszonylag kicsi szemű Besztercei – jutnak eszünkbe, s ezek éretlenül, azaz “zölden” pirosas árnyalatúak, de vannak már éretten is zöldes, pirosas és sárgás változatok.

Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!  Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.  És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.  Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.

Ne vesd meg a kicsiny kezdet napját, mert az Úr örül a megkezdett munka láttán. (Zakariás4:12)

Ha olyan vagy, mint én, akkor biztosan most is a közeledben van a tennivalók listája. Nem feltétlenül papírra leírva, lehet, hogy a fejedben cikáznak az elvégzendő feladatok körüli gondolatok.

Úgy vettem észre, hogy annyira lefoglalnak minket a teendőinkkel kapcsolatos gondolatok, hogy kiszívják az energiánkat és teljesen lenyomnak minket.

Olvastam egyszer, hogy egy hatéves kislány átment a szomszédba, ahol kis barátnőjét gyászolta a család, aki egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Amikor hazament, megkérdezte tőle az édesanyja:

-          Hol voltál kislányom?

-          A szomszédban

-          És mit csináltál ott?

-          Megvigasztaltam a Marika nénit.

Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom", de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,”

Pál levele a Filippiben élő keresztyéneknek 2:12

Egyszer gyerekkoromban bátyámmal borsót pucoltunk a konyhában. Munka közben egyre csak a szüleimet lestem, akik éppen valahol máshol tartózkodtak. Bátyám meg is kérdezte:

– Miért keresed őket?

– Hát hogy meglássák – válaszoltam – milyen szorgalmasan dolgozunk, és megdicsérjenek bennünket.

Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. 

 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. 

 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. 

 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. 

 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. 

 Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”

 (Jelenések könyve 3. fejezet 18-19. vers)

Lehet a cím és a jól ismert Laodíceai üzenet láttán sokan már böngésznek is tovább.

Kedves Network

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

 Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? 

 Most mégis ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy fegyver, éhínség és dögvész folytán a babilóniai király kezébe kerül:  Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban.

Jaj, édes gyermekem, régen volt az már, amit elmondok. Avatag időknek szép története; szép, de szomorú története. Ha így körülnézek a faluban, meg a környéken, alig találok egy-két magamfajta öreg legényt, ki akkor fegyverbiró volt.

Idestova kerek ötven esztendeje, de még annál is több kettővel, mikor én húsz esztendős voltam. A kezem hozzá nőtt az eke szarvához, suhogott a kaszám, s dült előttem szépen hosszában a sarjúrend,... mert munka nélkül pipadohányt sem ér az élet.

Aztán, várjatok csak gyerekek, hadd gondolkozzam, mi is történt aztán?... Igen, minket a tiszturak haza küldöttek, azt mondották, hogy most már nincs Háromszéken ellenség, majd ha lesz, újra hívnak.

Az édes anyám reá borult a vállamra, mikor meglátott, és sirdogált:

- Jaj, be jó az Isten, hogy visszavezérelt téged, édes fiam!

Nekem pedig valami azt súgta, hogy nem sokáig maradok otthon, megint csak fel kell kötni a kardot, megint el kell menni oda, hol ágyu mennydörög, kard csattog, hol nagyon olcsó az élet, s nagyon drága a dicsőség.

Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék.

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.”

1 Timótheus 2:1

- Beszéltem rólad a barátomnak! – állt meg a fiú a koldus előtt.

- És mit mondtál neki? – kérdezte az öreg barátságosan.

- Azt, hogy szoktunk beszélgetni, meg hogy nem könnyű neked.

A hajléktalan egy darabig nem szólt. Az első találkozására gondolt a furcsa gyerekkel. Már régen megszokta a kötekedőket, a cinikus megjegyzéseket, a lenéző tekinteteket.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

Jézus mondja:  "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.  Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.  Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,  hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

Mt 6,1-4.

Heltai Jenő:

Marianne emlékkönyvébe

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.

A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt.

Így szólt: - Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?

Nevettem, és lelkesen válaszoltam:

- Még szép, hogy meg!

Erre ő barátságosan megszorongatott.

A lelkész egy fiatalembert szólított, hogy bizonyságot tegyen. Valamikor annak a gyülekezetnek a tagja volt. Elmondta, hogy hívõk a szülei, sõt, az édesapja lelkészként szolgált.

Erdélybõl jött át, s rögtön gyülekezetet keresett, mert ezt nagyon fontosnak érezte. Aztán valahogy, lassacskán elmaradt a gyülekezetbõl. S talán azért, mert egyedül élt itt - a családja nélkül -, rossz társaságba került.

Két-három éven belül belekeveredett egy betöréses lopásba, amiért börtönbüntetést kapott.

Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult. 

A nő düh rohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára.

Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély!

Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény.

Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem.

Felidézem, amit láttam egy régi versenyen.

Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut.

Újjá születni érzem a régi kisfiút.

Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen.

Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem.

A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt.

Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második?

A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa.