május 31.

ENGEDELMESSÉG

"És monda a király Isten emberének: Jere haza velem, és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni. " 1Kir 13,7

Jeroboám egy ebéddel akarja megfizetni Isten emberét azért, amit tett. Milyen felháborító! Semmit nem végzett benne az, ami történt. Még mindig õ ül a trónon, aki kegyeskedik Isten emberét meghívni. Gyere, szegény próféta, egyél egy jó ebédet nálam: én vagyok a király! Mi lett volna, ha a próféta azt mondja: nem mulaszthatok el egy jó ebédet, úgysem ettem még ma.

május 30.

MEGSZÁRADT KÉZ

"És megszáradt az õ keze, amelyet kinyújtott volt, és nem tudta azt magához visszavonni." 1Királyok 13,4b

A hívõ ember keze a hite, amivel elveheti Isten ajándékait. Amit eddig kaptál Istentõl, mind hit által nyerted. Rettenetes, ha megszáradt hitû emberek leszünk. Sok embernek csak emlékei vannak, hogy milyen boldog volt, hogy tudott imádkozni, mennyi mindent adhatott neki Isten. Most megszáradt a keze, megszáradt az imaélete. Az elsõ, amit az ember észrevesz, hogy nem tudok már úgy imádkozni, nem szól hozzám az Úr, mint azelõtt.

 

 

Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20)

 

 

Ha megnézed az Úr imáját, látni fogod, hogy közös imára utal: „Mi Atyánk … add meg nekünk … a mi mindennapi kenyerünket … bocsásd meg nekünk vétkeinket … ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek … ne vígy minket a kísértésbe … szabadíts meg minket....” (Máté 6:9-13)

Sok ember azért nélkülöz annyi mindent, mert csak magukban imádkoznak.

Ezer év után még nem írtak nyolcszázat, 

Hanem legfölebb csak nyolcvan-egynehányat, 

Mikor László király, magyarok királya, 

Pogány kun hadakkal háborúba szála. 

 

Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak, 

Tőle a vizek is mind megáradtanak, 

A mező síkvér lett, mint valamely tenger, 

Sziget benne a sok halomra ölt ember. 

 

Kivel sebje nem bírt, az vérbe fúladott, 

A félig elevent megfojtá a halott. 

Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba, 

Egy maradt hírvinni messze Kunországba. 

 

Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag, 

A magyar vitézek ezeken osztoztak, 

Osztoztak, lakoztak, nagy vígan valának, 

Itták áldomását a nehéz csatának. 

 

A király ellenben csöndes sátorában 

Buzgón imádkozva térdepelt magában, 

Fényes győzedelmét nem tartá övének, 

Hálát adva érte Ura Istenének. 

 

De nem hallgatá meg a felséges Isten, 

Véres háborúkban mivel kedve nincsen, 

Véres háborúkban, emberáldozatban 

Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban? 

 

Hiába, hogy a vért szomjas föld felissza, 

Bosszúért kiált az az egekre vissza, 

S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, 

Kit a bosszúálló Isten meglátogat! 

 

Akkor is elküldte öldöklő angyalát, 

Széles e hazában támaszta döghalált, 

Rendre hullott a nép, mint midőn kaszálnak, 

Hull a fű előtte az éles kaszának. 

 

A vérnek mezején bűzödöző testek 

Fojtó páráikkal lettek a győztesek, 

A magyarok pedig omlottak szüntelen, 

Keserű lett nékik a szép győzedelem. 

 

Minden utca és ház telve döghalottal, 

De, hogy eltemetné, nincsen ember ottan, 

Másszor a holt-testet hordták a mezőre, 

Most az élő ember futott oda tőle. 

 

Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze, 

Hamvából kialudt a barátság tüze, 

Megszűnt a rokonság, nincs testvér, atyafi, 

Elhagyták az apát fölnevelt magzati. 

 

Édes anya, látván hogy ajaka kékül, 

Sikoltva szaladt el beteg gyermekétől, 

De futósabb lőn a halál sárga lába, 

Elfogá s leverte az anyát futtába. 

 

A reménység is, mely fogytig ki nem fárad, 

Rövidebbre fogta most a kantárszárat, 

Másszor az esztendőt hatvanával mérte, 

Most, ha volt egy napja, azzal is beérte. 

 

Ki-ki mit gyakorlott, arra ment a szája, 

Vagy imádkozásra, vagy káromkodásra, 

Mindegy, akármelyik haljon meg hamarabb, 

Mi öröme annak, aki élve marad?

május 29.

ISTEN EMBERE

"Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére... És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár!" 1Királyok 13,12

Jeroboám azért csinált oltárt, mert az volt a félelme, hogy a nép visszatér Jeruzsálembe. A világ mindent megtesz, mindennel elhalmozza az embereket, csak Jézushoz ne térjenek. Nem tudom, nálad hány oltár van, amin áldozol, mennyi bálvány? A Biblia szerint bálvány az, akiért és akire nézve van minden az életedben.

 Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt.

 

Ilyenkor mindig csillaglesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése. 

-Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál, minden embernek van külön, saját csillaga ? 

-De még mennyire válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa, ám csak annak a csillaga ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet élt, és fényt árasztott maga körül. 

-Fényt árasztani ?

május 28.

SOK NÉKTEK

"Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel." 1Királyok 12,28b

Nagyon sokszor bennünket is ezzel állít meg az Ördög. Minek mindig templomba menni, otthon is lehet imádkozni! Sok ez a reggeli csendesség. Tíz perc is elég. Miért ilyenekre pazarolni az erõdet, idõdet? Van éppen elég tennivaló a család körül. Mire jó ez a szenteskedés? Mire jó, hogy még betegeket is látogass? Nem kell ezt túlzásba vinni - mondja a világ.

d6rfclf6k, hogy vette9tek a fe1radse1got e9s digitalize1lte1tok Tame1s szolge1latait. Ne9he1ny felve9telem nekem is mvgean. Bizonye1ra van olyan is, ami itt nem szerepel.Isten e1ldja meg munke1tokat e9s ime1itokat.SzeretettelGyf6rgy

„Amikor az egész nép mindenestől átkelt a Jordánon, azt mondta az Úr Józsuénak: Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.”

Józsué: 4, 1-3

 

Minden változik, de az Isten nem változik meg soha. Milyen bátorító ez a kijelentés.

május 25.

KRISZTUS ILLATA

"Az Õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Krisztus jó illatja vagyunk." 2Kor 2,14-15

Jézus ismeretét nem csak hallani lehet, nem csak beszélni róla, hanem érezni az illatját. Minél jobban megismered Õt, annál jobban érzed. Mindenkibõl valami légkör árad. Haragnak, szeretetlenségnek illatja, esetleg az öndicséret szaga. Körülötted illat van, vagy az éned kellemetlen szaga? Ha megszólalsz, kíséri-e beszéded a Krisztus jó illatja?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

május 24.

KRISZTUS TÖRVÉNYE

"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6,2

Akik már az Úrra vetették terheiket, azok teher nélkül járnak ebben a világban, és mindig készek arra, hogy mások terheit meglássák. Vajon úgy élünk-e, hogy nem a magunk terhén jajgatunk, hanem képesek vagyunk fölvenni a másik ember terhét? Két ember ment egy nagyon nehéz úton és hideg vidéken. Egy összeesett embert találtak. Az egyik azt mondta: fölveszem a hátamra és viszem.

 

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

 

Az apostol tulajdonképpen azt kéri a filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! 

Ezzel nem azt mondja, hogy majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is.

Egy régi szép ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.

május 23.

HISZED-É EZT?

"És felelt az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat." 2Krónika 25,9

Mindig van ráfizetés, ha valaki az Úr mellett dönt. Itt a száz tálentum ezüst volt. Ha mindent elengedsz, ha mindent visszacsinálsz, amirõl tudod, hogy nem Isten kezdte - hiszed-e, hogy neked annál sokkal többet adhat? Jézus sorban mondja: "...senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet" (Lk 18,29-30).

Nem is gondolod, milyen gyakran gyógyulnak meg tört szívek, és egyenesednek fel rokkant ember-lelkek, csak azért, mert szóba állsz velük.

Ha gondolnád, többször beszélgetnél az emberekkel... 

 

Nem is sejted, hányan gyógyulnak meg körülötted csak azért, mert elmondhatják Neked kisebb-nagyobb bánataikat.

 

Ha sejtenéd, gyakrabban hallgatnád meg az embereket...

 

Fogalmad sincs arról, hányan örvendenek ismerőseid és barátaid közül, mert pár sort írsz nekik vagy néha felhívod őket.

május 22.

FIGYELMEZTETÉS

"Óh, király! Ne menjen el teveled az Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel." 2Krónika 25,7

Amásia messze elmaradt már az Istennek való engedelmességtõl. Lehet, te is kiskirály vagy a saját birodalmadban, ahol uralkodni akarsz. Az Ige hozzád küldetett most Isten emberén keresztül, aki leírta a Krónikák könyvét. "Ne menjen el veled az Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel." Hagyd el a felemás igát, küldd el azokat, akikkel nincs Isten.

Nem fagy van az. Azt me1r kore1bban is mondta azsesm Navracsics vagy melyik droid, hogy tessenek bizalmat szavazni a tf6rve9nynek, azte1n ha menet kf6zben kiderfcl, hogy nem jf3, ők istenbizony finomedtanak majd rajta. Most is csak ezt isme9telte9k meg: nem kfclff6ldi nyome1sra ke9szek mf3dosedtani, hanem a tapasztalatok nyome1n.A hajlandf3se1g nyomate9kosedte1sa persze nyilve1n nem ve9letlen:)Egye9bke9nt edgy fasza tf6rve9nyeket alkotni: nem baj, ha elsőre szar, majd legff6ljebb csere9ljfck ke9sőbb.

május 20.

ANNAK FELETTE

"Összegyûjté azért Amásia Júda népét, és választott közülük... fegyverfoghatókat... Annak felette az Izraeliták közül százezer erõs vitézt fogadott fel, száz tálentum ezüstön." 2Krónika 25,5-6

Amásia rendet tesz országában. Elõbb a múltat rendezte, most a birodalmát. Rend van-e abban a szolgálatban, birodalomban, amit rád bízott az Úr? Elsõsorban férj és feleség között. A rád bízottak a házad népe. 1Tim 3,5 mondja: "Ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?" Hogy állsz meg gyermekeid között?

május 19.

MAGASLATOK

"És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt; de nem tiszta szívbõl." 2Krónika 25,2

Egyéb fordítások így mondják: "nem teljes szívbõl." Sok ember megtér, odaadja magát az Úrnak, de nem teljes szívbõl. Itt volt a baj Jósiásnál, és megtanulta tõle Amásia is: nem rontotta le a magaslatokat, azok megmaradtak az életében. Minden az Úrnak, az Úr szerint, és közben állnak a magaslatok, amin áldoznak. Az is-is életveszélyesebb, mint az Istentõl teljesen elfordult élet.

 

William Barclay írt egy katonai szakaszról, melynek tagjai a második világháború egyik csatájában elveszítették egyik barátjukat, és szerették volna tisztességgel eltemetni. 

 

Találtak egy templomot, mögötte temetővel, amit fehér kerítés vett körül. Megkeresték a papot, és megkérdezték, hogy eltemethetik-e barátjukat a templom temetőjében. 

 

„Katolikus volt?” – kérdezte a pap. 

„Nem.” – felelték a katonák. 

„Akkor nagyon sajnálom.

május 18.

KEDVES DOLOG

"Huszonöt esztendõs korában kezdett Amásia uralkodni Jeruzsálemben... És kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt." 2Krónika 25,1-2

Amásia olyan király volt, aki kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt. Mindannyiunk életében az egyetlen komoly kérdés, hogy amit teszünk, kedves-e Istennek? Emberek elõtt cselekszünk olyat is, ami nem tetszik nekik. De vajon Isten szemszögébõl nézzük-e a dolgokat? Lehet, hogy a hívõk mind elégedettek volnának vele.

május 17.

KINEK PANASZKODSZ?

"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom." Zsoltár 64,2

Ebben a rövid versben nagyon megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom". Szoktál-e panaszkodni, és kinek? Mindenkinek, akirõl úgy érzed, hogy megért. Nem vetted még észre, hogy az embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra, amit mondasz. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki is megvan a maga baja. Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az övéhez képest.

 

Úr Jézus, aki mennybe fölmentél,

Ott nékünk helyet készítettél.

Örök otthon vár mireánk,

Azért dicsér most imánk.

 

Úr Jézus, áraszd ki erődet:

Szólhasson bizonyságot néped.

Megtalálva a helyét,

Néked szánja életét!

 

Úr Jézus, hisszük: eljössz ismét,

S hódol majd a világmindenség.

Leborulunk előtted,

Úgy dicsérjük szent Neved.

 

Úr Jézus, így áldunk, így várunk.

 

Siklós József

Úr Jézus Istennek,ama Báránya
Aki elveszed a világ bűneit,miénket is
Drága véredet adtad értünk mégis ...
Engedetlenek,értetlenek vagyunk
Isten ígéjét méltatlanul megkritizáljuk!
Kérünk szépen légy irgalmas Pásztorunk
Mutasd nekünk a tiszta forráshoz utunk!
A legelő és forrás a Te írott szavad
Abból táplálkozzunk,ne igyunk mocsarat!
Nem véletlenül kapjuk a "kemény eledelt"
Megakarsz edzeni a nehéz időkre bennünket!
Mert ami ott le van írva be fog következni
Erre akarsz minket érdekünkben megedzeni!

május 16.

SZÓZAT AZ ÉGBÕL

"Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled." Dániel 4,28

Már nem Dániel beszél. Szózat lett a mennybõl - nincs tovább! A birodalom elvétetett. Nem fog: elvétetett - múlt idõben. Mi lenne, ha most neked szólna, hogy a családod, a szolgálatod elvétetett tõled? Elég volt! Most már végrehajtatik az ítélet. Szörnyû az, ami a királlyal történik. Kivettetik az emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és a poklokra kerül.

május 15.

A NAGY FA

"Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága rendkívüli volt." Dániel 4,7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög neki: "Az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!" Bátorítja, mondd hát el! "Az álom szálljon a te gyûlölõidre", mondja Dániel. Azután élesen elmond mindent. Isten szolgája nem sikkasztja el az ítéletet, nem szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten üzenetét.

május 14.

NAGYOK JELEI, CSODÁI

"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni... Az Õ országa örökkévaló ország." Dániel 3,32-33; 4. rész

A királlyal történt valami. Már nem mondja, hogy "parancsolom", hanem: "illendõ dolognak tartom megjelenteni". Nem rendelet, nem parancs - bizonyságtétel. Itt már nem az arany állóképrõl, hanem a kéz érintése nélkül megmozduló kõrõl, Isten országáról beszél.

május 13.

KI TUD SZABADÍTANI

"Szántszándékkal nem tisztelitek-é az én istenemet, és nem imádjátok-é az arany állóképet?" Dániel 3,14

Dániel három társának a vizsgaidõszakát látjuk most. Õk is igazgatók voltak, de nem hajoltak meg az állókép elõtt. Elhangzott a kérdés: Szántszándékkal nem hajoltatok meg? Ajánlatot is kapnak: "Ha tehát készek vagytok..." Sokszor ad a világ még egy lehetõséget. Még kibújhatsz! Nem kell menned a tüzes kemencébe, máglyára.

május 12.

TÜZES KEMENCE

"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ tüzes kemencébõl..." Dániel 3,17

Nézd Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három férfit: "nem becsülnek téged, oh király", haragra gerjed. Ha észreveszed, hogy nem becsülnek a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha meghallod, hogy valaki mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy felé ítélettel. Ha valaki nem becsül, felhevíted magad.

május 11.

JELLEMVONÁSAINK

"Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején..." Dániel 3,1

A királyt nem a kéz érintése nélkül leszakadó kõ, nem az Isten országa érdekelte. Arra használta fel a kijelentést, hogy arany állóképet készíttetett, és felállíttatta azt. Ilyen az ember! A kijelentésbõl az marad meg, ami rám vonatkozik. Az ígéret annyira az enyém, amennyire enyém Jézus.

Csak problémákat szül, ha bizottságra bízzuk a döntést! (Murdoch, Rupert 1931-, amerikai médiamogul)

 

 

Miért élek? Hogy majd egyszer meghaljak? Legyek

Hát öngyilkos? Képtelen vagyok rá, félek. Várjam

A halált? Ettöl még jobban félek. Tehát nincs más választásom: élnem kell, de miért? Ördögi kör ez, melyből képtelen vagyok kiszabadulni.

Lev Tolsztoj: Egy vallomás

 

Hány meg hány emberi lény sőt fiatal vallomásává válhatnak ezen gondolatok

május 10.

A TITOK

"Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét." Dániel 2,19

Dánielék irgalmasságot kértek az egek Istenétõl, hogy el ne veszszenek a babiloni bölcsekkel együtt. Dániel átalussza életének minden valószínûség szerinti utolsó éjszakáját. Erre a gyermeki bizalomra Isten válaszol. Õ nem teheti meg, hogy aki így bízik benne, cserbenhagyja. A titok álomban jelentetett meg neki. Dániel áldja az egek Istenét.

május 9.

IDÕT KÉR

"Bement Dániel, kéré a királyt, hogy adjon néki idõt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak." Dániel 2,16

El sem tudjuk képzelni, mekkora volt Nabukodonozor világbirodalma. Láthatjuk, hogy a hatalmas túlerõvel szemben a négy ifjú gyõzelmes életet tudott élni. Isten a király álmában elénk festi ezt a bizonytalan világot, amelyiknek nincs vezetése. Elvesztette Isten kezét, és álmokra figyel. Akinek nincs talaj a lába alatt, az mindig fél.

május 8.

TÉGY PRÓBÁT

"Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt." Dániel 1,9

Akinek a szíve egyenes, azzal csoda történik. "És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt." Isten mellé áll annak az embernek, aki ragaszkodik Õhozzá. Még az ellenségét is jóakarójává teszi. Az udvarmesterek fejedelme, akinek minden rangja megvolt, félt a királytól. A négy ifjú pedig nem.

május 7.

ELTÖKÉLT SZÍV

"Dániel eltökélte az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével." Dániel 1,8a

Isten nem nézi el népe életében a bûnt. Megtörténik a lehetetlennek hitt dolog: a babiloniai király megszállja Jeruzsálemet, és elviszi az Úr házának edényeit. Magukkal vitték az ifjakat is, akikben semmi fogyatkozás nem volt. Dánieltõl kezdve napjainkig ugyanaz maradt a világ, az ifjak, a szépek kellenek, azokat kell megtanítani, átképezni.

május 6.

ATYA-ANYA ISTEN

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem." Ézsaiás 49,15

Az Atya Istennek anyai szíve van. Egyben mind a kettõ. A földi legnagyobb szeretet az anyai szeretet. A földön senki nem fog így szeretni. De az a mennyei szeretet, az Atya-Anya Istennek a szeretete sokkalta, összehasonlíthatatlanul nagyobb. Hihetetlen szeretet volt Istenben, amikor embert teremtett.

Love this challenge this week! I did make a mitakse when posting to Mr.Linky. The first time #168 has the wrong link with it. Post 170 is the right link. Sorry for any problems this may cause. I do love the DT cards!!!! Just beautiful and fun!Thanks, Moshie

május 4.

ELHAL

"Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12,24b

Úgy örülök, amikor a magvetésrõl beszélhetek, és a magvetést végezhetem. Bekerül a mag a földbe, és kezdõdik a munka. A föld nedvessége és minden, ami a földben van, támadja a belsõ magot. Talán mondod is, hogy mindenki engem támad és ellenemre van. Hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni? A többiekkel szemben támasztott jogaidra, igényeidre nézve. Mert azért annyit én is megkövetelhetek, hogy néha egy kis csend legyen körülöttem.

I would love to have Too Close. With IVF #2 right around the crnoer I would love to have a good humorous book to read during the dreaded TWW. Thanks for hosting such a great giveaway!

május 3.

FÖLDBE ESETT GABONAMAG

"Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad." János 12,24a

Számunkra a körülmények, a család, a munkahely az a föld, amibe Isten vetett. Nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Nem véletlenül születtünk abba a családba, amelyikbe beleszülettünk. Mint gabonamag beleestél-e már abba a földbe, ahová Isten vetett? Van olyan ember, aki nem vállalja a földjét. Lázad ellene, mindig úgy érzi, ezt nem lehet kibírni.

 

 

 

 

május 2.

A SZENTÉLY

"Akik Õrá néznek, azok felvidulnak." Zsoltár 34,6

A Sátán nem akarja, hogy ragyogó arccal járj ebben a világban. Mindent megtesz, hogy Isten közelébe ne juss. Vajon ha kijössz a csendességedbõl, meglátják-e, hogy ez az ember világosságot hozott? A világosság szentek szentjébõl átsugárzik a szentélybe, és onnan a pitvarba. A szentély a lelked, az érzelemvilágod, az akaratod, a gondolataid. Ha Jézus benned lakik, az egész gondolkozásod más lesz.

május 1.

LÁTNI AKARJUK A JÉZUST

"Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Filephez mentek és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust." János 12,20-21

A görögök, akik eljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, azt a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz: látni akarják Jézust. Látni, és nem hallani. Pedig: "A hit hallásból van" (Róm 10,17). Vegyük komolyan a világnak felénk való igényét.