„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”

Ézsaiás próféta könyve 43:19

Így év vége közeledtével, az ünnep egyre magával ragadóbb keserédes hangulatában érzed a késztetést a számvetésre. Mi is történt veled, mit hagytál magad mögött, milyen tapasztalatokon mentél keresztül? Pozitív vagy negatív a mérleg? Milyen nehézségeket éltél meg, milyen örömök tették elviselhetőbbé a szürke hétköznapokat?

 

 

 

„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.” 

(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 32-33. vers)

 

Így karácsony táján az ajándékozásról beszélni, olyan feleslegesnek tűnhet. Hiszen egyértelmű, ha valakit szeretünk, megbecsülünk, akkor azt meglepjük valamivel, amit aztán majd a másik is viszonoz.

 

Viszont, ha az ajándékozás szándékait kezdjük el vizsgálni, már sokkal árnyaltabb képet kapunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!”

Ezékiel könyve 18:32

Pedig te azt remélted, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző. Könnyebb, de legalábbis több örömmel teli, mint amit tavaly magad mögött hagytál. És ismét csalódtál, mert a kocka nem úgy fordult, és most már alig mersz remélni. 

Istennel hadilábon, éppen fegyverszünetben.

 

 

„…és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Pál levele a rómaiakhoz 12. fejezet 2. vers

Sokszor tűnődöm azon, hogy kiknek is írjuk ezt a reggeli blogot. Szeretnénk vigasztalni azokat, akiknek vigaszra van szüksége, szeretnénk bátorítani a keresőket, lelkesíteni a hívőket, és mindenek előtt szeretnénk mindenki figyelmét az Isten felé fordítani.

 

 

 

 

 

 

„Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”

 

Galata 4:26-27. Újfordítás

 

Vége az évnek. Rengeteg minden történt velünk, jó is, rossz is. Az előbbiből többet, az utóbbiból kevesebbet szeretnénk jövőre, de vajon hogyan érhetnénk el? Az újévi fogadalmak már a lejárt lemez kategóriájába tartoznak. Tudjuk, hogy úgyis megszegjük majd őket. Valami jobbra, valami erősebbre van szükségünk.

 

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.

A többiek nevettek és így szóltak: 

- Ilyen nincs.

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

János evangéliuma 17:20-21

 

Az utolsó vasárnap 2015-ben. Szinte el sem tudod hinni, hogy megint a végéhez közeledünk egy évnek, magunk mögött hagyva megannyi örömöt, fájdalmat, csodát és tanulságot. Ismét valami elmúlt, de kezdődik is egy új.

 

Az életem darabjaira esett szét. Pedig a férjem házasságtörésének pusztító hatásával szemben sokáig álltam a sarat. 17 év házasság után át kellett mennem egy váláson és mindazon, ami ezzel jár.

A lelkész feleségeként betöltött megbecsült pozícióm az identitásommal együtt semmivé lett.

Három fiatal gyermek egyedülálló anyjaként egy bizonytalan jövővel kellett szembenéznem, bármilyen biztos bevétel nélkül. Minden, amit korábban gondoltam, minden, ami korábban a biztonságot jelentette, szertefoszlott.

'Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus,

a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz.

Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg.

Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk.

 

Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget. Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva.

 

 

 

 

 

 

 

 

Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

 

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."

 

Galata 4,4-5

 

Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  (Prédikátor 3,1). Így vagyunk most a karácsonnyal is.

Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek.

Minden embernek, még a nem hívőknek is, ha van általános műveltsége, a karácsony a barlangot, az angyalokat, a pásztorokat, Máriát, Józsefet és a kis Jézust jelenti. Ez igaz, erről szólnak az éjféli és a hajnali szentmisék olvasmányai, amelyeket szent Lukács jegyzett le. Viszont a karácsonnyal kapcsolatos hittitok, a megtestesülés titkának a jobb, a mélyebben megértése végett, át kell gondolnunk a ma elhangzott Szent Jánosi evangéliumi részletet is. Bár egy kissé nehézkes ez a szöveg, de megéri, hogy foglalkozzunk vele.

Többször találkozhatsz vele a Szentírásban. Mózes a legkisebb gyermek volt családjában, és Isten általa vezetett ki több mint két millió embert Egyiptomból az Ígéret földjére.

 

Dávid a legkisebb volt testvérei között, de Isten ismerte szívét és Izrael legnagyobb királyává lett.

Pál apostol magát a legkisebbek között tartotta nyilván, mégis a pogányok apostola, a legnagyobb misszionárius volt.

Mária is, József is eléggé ismeretlenek voltak korukban, mégis őket érte az a megtiszteltetés, hogy az Isten Fiának földi szülei legyenek.

Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked,

nem lesz becsomagolva,

s nem lesz rajta szalag sem,

nem a posta hozza,

nem kerül egy fityingbe sem.

De a lista hosszú és szívemből jön,

ahogy kitárom előtted.

 

Mit is adnék?:

-Örömöt, ami hálából fakad,

a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,

az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,

amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön barátod,

bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,

és megbocsásd mások ballépéseit,

együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,

és nem úgy, ahogy te újra alkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,

erőt, hogy sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,

és gyengéden élhess a jelennek,

hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass,

aminek csak a szeretet számít.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 

 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 

 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 

 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 

 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 

 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 

 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

 

 

 

Zakariás, az öreg pap nem tudta elhinni, hogy nekik, Erzsébettel, még születhet fiuk. Ezért megnémult. Némasága nem pusztán jel volt, hanem azért nem szólalt meg, mert aki Istennel küzd, az nem tud sem vele sem mással beszélni, és az nem tud énekelni. Csak akinek lelke szabad és igent mond Istennek, az tud beszélni, és abból fakadhat ének. Fia, János születése után azonban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve. Hálaéneke megoldódott nyelvének első szava.

A szentírás szerint, Isten a nyugalomban lévő emberhez közeledik. Ádám alszik, nyugalomban van, s megszületik Éva. Lehetne sorolni az Ószövetség nagyjait, mindannyian valahogy nyugalmi állapotban találkoznak Istenükkel. Ábrahám a sátrában pihen mikor meglátogatja őt az Úr, Mózes a fáraó udvarából elsodródva, a pusztában mindentől elszakadva találkozik az égő csipkebokornál Teremtőjével! Érdekes a kármelhegyi remete, Illés próféta története, annál is inkább, mert maga Nagy Szent Teréz a karmelita nővér!

 

 

 

„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”

(Galatabeliekhez írt levél 5. fejezet 25-26. vers)

 

Az internet világában biztos sokan ismerik Bódis Miklós hátszegi református lelkipásztor igehirdetéseit. Az egyik prédikációjában arról beszélt, hogy nem érti a Szentlelket. Mert a munkatársai és az egyháztagjai közül is egyik a másik után azzal kereste fel:

 

Kedves Bódis testvér, elköszönni jöttem.

Nagy Szent Teréz kezünket fogva vezet az imádság útján, a mi Urunk Jézus Krisztus színe elé! Lépjünk tovább bizalommal, mert még hosszú és gyönyörű, sok-sok csodával kikövezett út vár ránk! Ha magunkat elkezdjük figyelni, rájövünk, hogy a belső nyugtalanság, a megzabolázatlan vágyak mily gyakran rángatnak sokszor össze - vissza!

Nem fogunk haladni a lelki életben ha félelem, szorongás, különféle kontrollálatlan indulatok, hangulatok, vagy ha akár "szent törődések" is terhelik az Isten tiszteletére szentelt imádságos időt!

Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.

Jelenések könyve 12. fejezet 10-11. verse

 

 

Az üdvösség egy olyan biztos pont az életünkben, amire bátran építhetünk.

A mi Urunk Istenünk elénk állítja az akaratos gyerekeket, akik az apostolok rosszalló csitítására sem hagyták abba a pihenő Jézus ajtaján való zörgetést, kopogtatást. Mesterünk, tanítványait megintve ezt mondja: „Hadd jöjjenek ide hozzám a kisgyermekek! Ne akadályozzátok meg őket ebben! Mert azoké Isten országa, akik olyanok, mint ezek a gyermekek. Márk 10, 14

 

 

Nagy Szent Teréz is kihangsúlyozza az imádsággal kapcsolatosan az emberi akarat fontosságát!

“Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.” 

János evangéliuma 13:19

 

“Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19). 

 

 Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe.

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

János evangéliuma 14:6 

 

"Az út zárva van. A Holtak vágták bele a sziklába. És a Holtak őrzik. Az út zárva van." (A Gyűrűk Ura, A Király Visszatér) A J.R.R. Tolkien által alkotott fatáziavilágban él egy legenda, miszerint Középfölde másodkorában a dúnföldi emberek szövetséget kötöttek Isildurral, a királlyal, és megfogadták, hogy örökké hűségesek maradnak hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Gábriel!”

 

Már maga a Király hangja is melegséggel töltötte el a szívemet. Bejárati őrhelyemet elhagyva, bementem a trónterembe. A tőlem balra lévő asztalon feküdt az Élet Könyve.

 

Előttem pedig, a Mindenható Isten trónja állt. Beléptem az örökké tündöklő Fény szférájába, szárnyaimmal eltakartam az arcomat és letérdeltem Előtte.

 

„Igen, Uram?”

 

„Mindig is jól szolgáltad a királyságot.

Adventi koszorúnkon meggyújtottuk a negyedik gyertyát is, s a szentmise evangéliumának témája a vizitáció, Mária Erzsébetnél tett látogatása. E téma nem valamiféle szokványos rokoni látogatás megörökítése, hanem jelképes megfogalmazása annak, hogy a prófétai jövendölések lassan valóra válnak és a népéhez közeledő Messiás néhány ember szívében máris otthonra, elfogadásra talált.

 

„Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett”.

 

 

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19-dik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.

 

Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor nem értjük Istent:

 József pedig… úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Máté1:24)

Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele.

Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia.

' Milyen értékek mozgatnak engemet?'

 

'Isten angyala szól Józsefnek: ne félj, vedd az anyát, és gyermekét, menekülj vele Egyiptomba. 

Szent Józsefnek döntenie kell, választania kell, egyik felől ott van Nazaret, a barátok, ismerősök, másfelől az élet, a Kisjézus, a család. Józsefnek van ereje az élet, a család mellett dönteni, és útra kelni. 

Háta mögött hagyja a házat, a klienseket, a vállalkozást, mindent, mert számára mindennél fontosabb az élet, a család.

 

 

 

 

 

 

 

Édesapám egy igazán áldott jó ember volt. Egy alkalommal férjem kereste őt a faluban, s megkérdezte az akkori TSZ elnököt:

„Nem láttad valahol az apósomat?”

Az elnök azt válaszolta:

„Indulj el abba az irányba, és ahol énekszót vagy fütyörészést hallasz, ott van az apósod”

Hiteles keresztény volt.

Nemcsak mondta, hanem tette is. Tényleg mindenki szerette.

 

Sokszor vonult el a nagy diófa alá a Bibliával és kedvenc könyveivel és olvasott.

Jeremiás korában Irzael válságban volt, ahogyan most országunk és tulajdonképpen az emberiség válságban van. Sok mindenben különbözik a helyzetünk, de van egy fontos közös is, az úgynevezett "erkölcsi válság", ami társult az akkori és a mostani problémákhoz is.

Az Ószövetségben ezeket sosem választották ketté, a háború, éhínség, betegség mindig az erkölcsi válság következménye volt. A próféták mindig azt hirdették, hogy a baj forrása az Istentől való elfordulás.

 

 

 

 

 

 

„Isten azt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és dicsőséget, nem kérted gyűlölőid lelkét, és hosszú életet sem kértél magadnak, hanem bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd népemet, mely fölött királlyá tettelek, megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, kincset és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt az előtted való, és nem lesz az utánad való királyoknak sem.”

2Krónika 1:11-12

 

 A mesebeli szegény embernek az aranyhal megígérte, hogy három kívánságát teljesíti, ha visszadobja a vízbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dávid mondta Zsoltárok 3:1-ben: ,, Istenem, úgy néz ki, az ellenségeim megsokszorozódnak."

 

Történt már veled is, hogy túljutottál egy akadályon és úgy tűnt valami más áll utadba?

 

Kilábalsz egy betegségből és kiderül, hogy valami más nem jó.

Néha igyekszel jót tenni, fenntartani a békét, de rájössz, hogy azok, akiket barátaidnak gondolsz, a hátad mögött beszélnek.

'Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán.

Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket.

Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. 

Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk.

Isten számára mi fontosabbak vagyunk.

„Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő kezéből, míg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskednek.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az adventi előkészület utolsó hetébe léptünk. Felfokozódó vágyakozásunk kifejezői az esti zsolozsmában felhangzó Ó-antifónák, melyek sűrítve tartalmazzák az Ószövetség Jézusra vonatkoztatott szebbnél szebb képeit, s új meg új néven nevezve kérlelik az Eljövendőt, hogy jöjjön és szabadítsa meg népét.

 

"Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!"

Hóseás próféta könyve 14:9

 

 

Egy kedves barátom mesélt nekem gyerekkorából egy történetet. Falusi kissrác volt, mikor egyszer családjával Budapestre látogatott. Egy ismerőse vezette őket, és mutatta be a főváros nevezetességeit. A fiú ámulva haladt a még sosem látott hatalmas épületek között, és közben csak úgy itta az idegenvezető szavait.

 

 

 

 

 

Romantikus jelenetsor egy hollywoodi filmben. A kisfiú egy gép segítségével keresi eltűnt apukáját, azonban a szerkezet sokáig néma marad.

Ám egy amerikai szuperprodukcióban garantált a siker, az "apakereső" előbb-utóbb csipogni kezd: "apa megvan!". A világutazó riporter a Life.hu sztárszerzőjeként felidézi azokat a csodálatos pillanatokat, amikor részt vehetett apák és lányok, fiú- és lánytestvérek egymásra találásába.

 

Bizony, gombóc volt a torkomban, amikor a világ utolsó hadifoglya, Toma András, 56 évvel azután, hogy egy nyírségi tanya poros útjáról elhurcolták a II.

 

Nagy Szent Teréz, csodálatos bölcs gondolatokat fogalmaz meg az általunk tanulmányozott könyvének XXVI. fejezetében. Nem jó az embernek egyedül! Még imádkozni sem jó egyedül, keressünk társat magunk mellé - biztat Teréz, - de arra kér, hogy legyünk igényesek, ne érjük be akárkinek a társaságával!

 

 

A társkeresésben végül a segítségünkre siet egy jótanáccsal, az 5oo évvel ezelőtt született lelkivezetőnk: " ...ugyan kiben találhatnátok jobb társat, mint abban a Mesterben, aki maga tanított meg bennünket arra az imádságra, amelyet el akartok mondani!"

 

A sok lótás-futásban elfáradt ember szeret a csendbe visszavonulni, magányosan gubbasztani, sokszor jól el van magában mint a befőtt!

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.”

(Péter második levele 1. fejezet 16. vers)

 

Mikor Péter papírra veti e sorokat érzi nemsokára visszaadja életét Teremtőjének. „tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.” (14.vers)

 

S még élete utolsó napjaiban is azon igyekszik a kapernaumi emberhalász, hogy bátorítsa az üldözött keresztény közösséget.

A napokban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni.

 

Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte.

 

Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt és kezdték más szemmel nézni a világot.

 

Úgy gondolom, hogy a Jó Isten, ha akarná egyetlen éjszaka, egyetlen nap alatt le tudná vadászni az erdőből az összes farkast, az összes vadállatot, hogy az őzikéknek békés, nyugodt életük legyen. De talán ekkor az őzikék elsatnyulnának, elpuhulnának, és lassan leállna törzsfejlődésük, megszakadna az ő fajuk. 

 

A nehézségek, a gondok, a létért való küzdelem erősíti az embert. Annak a gyermeknek, aki a búra alatt nő fel, akinek nem kell szellemi, fizikai nehézségekkel megküzdenie, annak nem fog kialakulni se a fizikai, se a szellemi tűrőképessége, erőnléte.

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy hiszünk egy személyes, felénk forduló Istenben, akit az imádság csendjében átölelhetünk. A II. Vatikáni Zsinat után megfogalmazták többen is, hogy a jövő kereszténye vagy Istent kereső misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény, mert a szép szokások, hagyományok ha kiürülnek, ha a lényeg, a tartalom elveszik, akkor lassan a templomaink, a városaink is ki fognak ürülni!

 

Ezért 1970-ben, az Egyház ünnepélyesen Nagy Szent Terézt az imaélet doktorának nevezte ki!

Sajnos, ma a legtöbb ember mikor az imádságról beszélünk, erre a legegyszerűbb imamódra gondol. Gyerekként ezt tanultuk, szoktuk meg, este és reggel, esetleg evés előtt, evés után elmondunk egy verset, egy fohászt. Ezek az imák kedvesek az Isten előtt, de egészen biztos, hogy a mi Urunk ennél bensőségesebb találkozót szeretne, és az is biztos, hogy mi magunk is ennél sokkal többre vágyunk!

 

Ezért itt e fejezetben "...beszéljünk olyan lelkekhez, - mondja Nagy Szent Teréz - akik nem képesek magukat belsőleg összeszedni, sem pedig figyelmüket az elmélkedésre összpontosítani, vagy pedig szemlélődést végezni."

A lelki élet kezdetén, talán még ide oda csapongó gondolataink tánca mellett Istenünket, mint a kis gyermekek, verssel köszöntjük.

A sakkfigurákat felraktuk, talán már eljutottunk odáig, hogy nem zavar a világ csillogó-villogó sok csábító vágya, mohó kívánsága, de talán már a sértett hiúságunk vagy az elfojtott bosszúvágy sem űz, nem zavar sötét, bűnös utakra. Elménket így szépen megzabolázva, mint a lencse a fénysugarakat, tudatosan önvizsgálat után Teremtőnk szép arcára irányíthatjuk!

 

Nyugodtak vagyunk, békességesek, semmi sem zavar, semmi nem zaklat, nem fortyognak bennünk sötét indulatok, elfojtott vágyak, hanem higgadt nyugalommal, mielőtt imánkat elkezdenénk hosszan nézzünk magunkba, majd tekintetünket Teremtő Istenünkre emeljük, ki önmagát a mi Urunk Jézus Krisztusban fedte fel a maga teljes szépségében.

„A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

(Máté evangéliuma 25:40)

 

 

„Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki.

Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.

 

Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket.

Adj uram élő hitet nekünk!

 

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el. 

Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.

Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.

Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk. 

Pedig mi mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve, topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé. 

Meg-meg csillan Napunk, Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem vagyunk Istenek.

Kedves Testvéreim! Sajnos ma nem volt idő visszavonulni, csendben elmélkedést írni, ezért csak egyetlen gondolatot fűznék hozzá, Nagy Szent Teréz csodálatos írásához!

Gyerekként csodálva láttam a cirkuszban, a trapézon lógó artistát, ki pergő dobszóra készül a halálugrásra, meglökve magát, elkezd lengeni, majd elengedi magát és forogva a levegőben szál, és bátran elkapja társa kezét, s vele együtt újabb magaslatokba repül!!

 

 

A tökéletesség útjára lépő ember hasonlít a halálugrást végző artistához!!

 

 

„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!”

Pál levele az efezusiakhoz 2:4-5

 

Nem érdemelted meg. Te sem és én sem. Ettél a gyümölcsből, nem kell Ádámot és Évát okolnod, hiszen te magad döntöttél így. Te döntötted el, hogy megy egyedül is, hogy nem kell Isten, hogy rá csak a gyengéknek van szüksége, de te már felnőtt ember vagy, nem kell a kezedet fognia senkinek sem.

 

"Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel"

Hóseás 2,3

 

Jákob és Ézsau története különös, de mégis sok tanulsággal szolgáló történet a családról.

 

Ikrek voltak és fiúk, együtt növekedtek az anyaméhben, különös kapcsolat volt az övék kezdettől fogva. Születésükkor is csak pár másodperc választotta el őket egymástól. A kisebbik fiú, Jakob talán ragaszkodásból, talán ösztönös hiányérzetből, amikor a másik megindult, utána nyúlt és megfogta a sarkát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Marc Koska célja, hogy megállítsa a végzetes betegséget. Meglepő megoldást választott

Írta Susannah Hickling

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Marc Koska jóvoltából

 

 

Egy csinos zöld ruhát viselő kislány bemegy egy tanzániai klinikára, hogy védőoltást kapjon. A nővér elővesz egy fecskendőt, és beadja a négyéves gyereknek az egyszerű injekciót. A következő beteg egy HIV-pozitív fiatalember, aki intramuszkuláris injekciót kap – ezzel kezelik a szifiliszét.

 

 

„Kőszikla Ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz, és egyenes Ő.” 

5Mózes 32:4.

 

TEREMTŐ  ISTEN

Megnyílt az ég.

Csak egy vakító fényesség látszott.

És dörgött olyan végtelen erővel,

hogy az idegeimben is megrázott.

Kerestem a villámok útjait, de

nem tudta követni emberi szemem.

Vihar tombolt,

csavarta a fákat:

rólad beszélt hatalmas Istenem!

Én gyönyörködtem

végtelen erődben,

lelkem az alázat útjait kereste,

s a mindenséget rázó dörgések hangjába

az ajkam imáját, csak beleremegte.

Döbbenetes látni, olvasni, hogy igazából ötszáz évvel ezelőtt is mikor még nem volt internet, televízió, de még könyvek sem erőst voltak, Nagy Szent Teréznek akkor is biztatnia, bátorítania kellett az embereket, hogy imádkozzanak, a jó Istennel csendesen, szeretettel beszélgessenek! Igen, e világban vízszintes irányban képesek vagyunk körbeszaladni a földet, hatalmas fárasztó utakat megteszünk, de függőleges irányba, alázattal az ég felé sajnos olyan nehezen szánjuk magunkat rá  egyetlen lépésre is, sokszor még tekintetünket is nehéz felfelé emelni.

A tökéletesség útján járó ember nem siet, nem türelmetlenkedik, nem elégedetlenkedik, de nem is lazsál ráérősen! Megy egyszerűen, kitartóan azon az úton, melyen őt Teremtő szent fölsége vezeti. Nagy Szent Teréz mindannyiunknak mondja: "nagyon fontos észben tartanunk, hogy az Úr nem vezet mindenkit egyazon úton s esetleg az olyan, aki saját nézete szerint nagyon alacsonyan jár, a legmagasabb úton van az Úr szemében."

A tökéletesség útjának kósza vándora bízik Mesterében és nyugodtan halad!

 

"Ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből.

Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled."

Mózes 5. könyve 30:10-11

 

 

Sok esetben úgy éljük meg a parancsokat, szabályokat, mint amelyek gúzsba kötik az embert, és semmiképpen nem úgy, mint amelyek „nem túl nehezek”, illetve „nincsenek távol tőlünk”.

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok, s terhelve vagytok, s én megnyugtatlak titeket” (Mt 11,28).

Jézus jóságos, szerető, értünk aggódó lelkét tárja föl előttünk e szavakban; e szívbeli jóságon áttetszik az a lélek, ki napját fölkelti jók s gonoszok fölött s esőt ad bűnösnek és igazaknak egyaránt. Ez a nagystílű szeretet, melyet a kislelkű emberi igazság vagy gonoszság nem tud lehűteni; elénkbe áll mindnyájunknak, akár bűnösök, akár igazak vagyunk s mondja: Fáradtak s terheltek vagytok, jöjjetek hozzám, én segítek rajtatok.

Nagy Szent Teréz a XVI. fejezetben egy érdekes dolgot mond: "az eddigiekben, amint mondani szokták még csak fölraktam a sakkfigurákat." Az imádkozó ember célja, alázattal Isten lábához ülni és ott elcsendesedve szemlélni Teremtője végtelen hitét, reményét, szeretetét, jóságát, bölcsességét és a többi szép erényét!

 

Az imádság útjára lépő lélek tanulni akar Mesterétől, újból és újból megfürödni az Ő áldott, gyógyító, erőt adó szent jelenlétében!

 

 

 

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Máté evangéliuma 7. fejezet 13-14. verse

 

Talán még emlékszünk, hogy nem olyan régen, nyakon öntötte magát egy kanna hideg vízzel a facebook felhasználok nem tudom hány százaléka, pusztán azért mert ez állítólag nagyon vicces.

 

 

Erények! Ma divatos bátran kimondani, hogy én ilyen vagyok és mindenki fogadjon el ilyennek amilyen éppen vagyok, s magunkat egy cseppet sem türtőztetve vagdalkozunk, fájdalmat, sebeket okozva éljük életünket, érvényt szerzünk sokszor önző akaratunknak és még büszkék is vagyunk "határozottságunkra"! A keresztény ember tudja, hogy élete egy szent utazás a semmiből a végtelen felé, és ahogyan a teste, az izomzata fejlődik, ugyanúgy a lelki életben is van előrehaladás és erőfeszítéssel, gyakorlással az ember sok-sok jó tulajdonságot, erényt megszerezhet!

 

 

 

“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” 

János evangéliuma 17:3-4

 

Nemrég elvesztettem édesapámat. Sok kérdéssel szembesül ilyenkor az ember, kérdésekkel, amelyekre nem, vagy alig kap választ. Szoros kapcsolat fűzött hozzá, s ez még fájdalmasabbá tette az elválást.

„... és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

János első levele 4:16-17

 

 

A remény gyertyája lobban ma fel sokak otthonában. A második. Remény, ami sosem csal meg. Remény, amit Isten adott az embernek.

Az életvégi számvetésről, valamint a gyászoló hozzátartozók és a haldokló betegek kíséréséről hallgathattak meg előadásokat a közelmúltban a budapesti református teológia lelkésznövendékei.

 

 

„Nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.”

2Korinthus 10:18.

 

Biztosan találkoztál már olyan emberrel, aki szinte mindig csak önmaga körül forog. „Én megmondtam…” „Tudtam, hogy ezt vagy azt kellett volna tenni.” „Én biztos, hogy jobban meg tudtam volna csinálni!” És folytathatnánk a sort.

 

Egy idő után az ilyen ember nevetséges lesz, csak mosolygunk rajta. A fontoskodó. A minden lében két kanál. Annyira tele van pótolhatatlanságának tudatával, hogy a végén már saját maga is elhiszi, hogy nélküle nem forogna a Göncölszekér, és megállna a Nap az égen.

 

Jobb, ha tudjátok, nem volt bolti szaloncukor, zselés meg marcipános.

 

 

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."

Máté evangéliuma 10:32-33

 

Egy keresztyén csoport – a kémhálózat és az üldöztetések ellenére – úgy döntött, hogy titokban összegyűlnek az egyik testvér házának alagsorában. Hétről hétre találkoztak, imádkoztak, tanulmányozták az igét és – mivel a terem jól el volt zárva a külvilágtól – sokat énekeltek.