"Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel"

Hóseás 2,3

Jákob és Ézsau története különös, de mégis sok tanulsággal szolgáló történet a családról.

Ikrek voltak és fiúk, együtt növekedtek az anyaméhben, különös kapcsolat volt az övék kezdettől fogva. Születésükkor is csak pár másodperc választotta el őket egymástól. A kisebbik fiú, Jakob talán ragaszkodásból, talán ösztönös hiányérzetből, amikor a másik megindult, utána nyúlt és megfogta a sarkát.

Nem is sejtették még akkor, milyen jelentősége lesz annak a pár másodpercnek. Az elsőszülöttség joga, és az atyai áldás öröksége azonban hamar éket vert a családba.

Amit az idősebb túl természetesnek és magától értetődőnek vett, mert az övé volt az a kisebb számára áhított, de elérhetetlen kincs maradt.

Mivel a szülők is különböző módon szerették őket, és mindegyiknek meg volt a maga kedvence, ez még inkább megnehezítette a békesség megőrzését a családban. Kialakultak a játszmák, amiket leginkább egymással játszottak, legtöbbször a másik bosszantására.

Ézsau volt a nagymenő, az örökös. Látszólag nemtörődöm büszkeséggel élvezte azt a helyzetet, ami az ölébe pottyant és nem is tudta értékelni azt. Ahelyett, hogy komolyan készült volna feladatára, tudniillik, hogy ő lesz a családfő atyja után, az életét léha szórakozással töltötte. Úgy gondolta minden csak játék és ő azt tesz, amit csak akar. Annyira túlzásba vitte szülei és testvére bosszantását, hogy teljesen semmibe vette a család hitét és értékrendszerét. Nem csoda, hogy Isten elvetette őt.

Jákob volt a jófiú, az anyuka kedvence, aki még főzni is megtanult a kedvéért. Mindig csak azt nézte, hogy miként juthat el a céljához. Nem számított neki semmi, sem a testvéri szeretet, sem a szülő iránti tisztelet. Akarta azt, ami a bátyjáé volt és gondolkodás nélkül kihasználta annak gyengeségeit.

Apja érzéseit, vágyait sem vette figyelembe. Nehezebben bár, de ráállt, hogy becsapja őt. Itt is annak gyengesége, hogy alig látott, segítette őt. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy mindenkin képes lett volna átgázolni?

Sajnos a gyermekek hibái a szülők miatt erősödhettek fel. A kétféle nevelés, mivel sok dologban nem értettek egyet, a gyerekeket sokszor próbálták a maguk oldalára állítani. Ez eleinte, míg Izsák erős volt, neki és a vadászó Ézsaunak kedvezett.

De a családfő betegségét a feleség is kihasználta, hogy férje ellenére, saját akarata szerint cselekedjen. Női praktikái, amire Jákóbot is megtanította, először idősebb fiánál, majd férjénél is az áhított cél felé segítette a kisebbet.

És ez alól még az sem menti fel, hogy Isten akarata szerint valóban választottjának kellett lennie az örökösnek. Mert  egy percig sem szabad elhinnünk, hogy az Úr akaratát szabad helytelen eszközökkel munkálni.

Hóseás két pillanatot emel ki a fiatalabb fivér életéből, - a születését és az Istennel folytatott küzdelmét - és ez nem véletlen. Születésekor testvéréhez való ösztönös ragaszkodása segítette az életre. Istennel való küzdelmében pedig az Úrhoz való őszinte ragaszkodása, kapaszkodása mentette meg életét.