„Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.”

 (János evangéliuma 18. fejezet 37. vers)

Jézus kihallgatása során alig néhány szót szólt Kajafás és a nagytanács előtt. Heródes palotájában néma maradt. Pilátussal azonban négyszemközt hosszabban elbeszélgetett.

Ennek a beszélgetésnek a fő témája, hogy kicsoda Ő valójában és megállja-e a helyét a főpapi tanács vádja és ítélete, miszerint önmagát földi királynak kikiáltva Róma ellen vezeti Izraelt.

Pilátus nem volt könnyű helyzetben. Hiszen, mint Róma képviselője hivatalból le kellett számoljon minden gyanús elemmel, aki felkelést szíthat. Ugyanakkor ott volt felesége álma, és ott állt előtte egy meghurcolt ember, akiből a megszokott mentegetőzés és szitokszavak helyett a szelídség és a szeretet áradt.

Jézus kifejtette, hogy Ő nem földi értelemben vett király és királysága nem hatalomvágyra épül. Jövetelének célja, nemcsak elmondani, nemcsak filozofálgatni arról, hogy mi az igazság, hanem bemutatni az egyedül Igaz Istent.

Azt, aki kész megkegyelmezni a bűnös embernek, és a jogos ítéletet kész önmagára vállalni. Így Ő az a király, aki kész feláldozni önmagát nemcsak népéért, hanem az egész emberiségért, sőt magáért Pilátusért is.

Pilátus tragédiája, hogy bár átlátta a főpapi manipulációt mégsem meri nyíltan visszautasítani azt. Ehelyett egy ügyes politikai húzással kiáll ugyan a tömeg elé, elmondva, hogy Jézus a római jog szerint ártatlan, de hogy népszerűségét fenntartsa, a döntést a nép kezébe adja.

Ez pedig örök kérdés, melyre mindannyiunknak minden nap válaszolni kell. Ecce Homo; íme, az ember, olvassuk a Bibliában. Jézus pedig ott áll lelki szemeink előtt.

Mondd! Te mit válaszolsz erre? Teljes torokból kiáltod: Feszítsd meg, vagy Pilátushoz hasonlóan elfojtod lelked kiáltását, vagy elfogadod Őt életed urának és hallgatsz szavára.

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság." (1Ján.2:3-4)