Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

Jeremiás Siralmai 3. fejezet 24. vers

Amikor ezt a reggeli gondolatot írom, egy 4 éves kisfiú ütögeti a számítógépem és a karom felváltva és kérdezgeti: „Mit csinálsz? Miért? Én is akarom.” Közben kórus próba, és hogyan foglaljunk le egy ilyen ifjú titánt? Gondoltam ez a vers elég rövid ahhoz, hogy egy-két perc alatt elsajátítsa.

„És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” 1Jn 4,16

Mindig listákat írok. A hűtőn egy mágneses jegyzettömbre vezetem a bevásárló listát. Az éjjeliszekrényemen lévő jegyzetfüzetbe az ötleteimet irkálom. A táskámban van egy határidőnapló, amibe a rövid- és hosszabbtávú tennivalókat sorakoztatom.

Nekünk és az arkangyaloknak ugyanaz a hivatásunk: „működjünk együtt Isten üdvözítő tervében” – ezt a hívek imájában szereplő gondolatot mélyítette el Ferenc pápa homíliájában, a szeptember 29-én, Mihály, Gábriel és Rafael arkangyal ünnepe reggelén bemutatott misén a Szent Márta-ház kápolnájában.



Testvérek vagyunk a hivatásban. Az arkangyalok az Úr előtt állnak, hogy szolgálják, imádják Őt, és hogy szemléljék az Úr arcának dicsőségét. Az angyalok elmélyült szemlélődők.

„Ne féljünk kimondani az igazságot az életünkről, vállaljuk bűneinket, és gyónjuk meg az Úrnak, hogy megbocsásson!” – buzdított szentbeszédében Ferenc pápa szeptember 28-án reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A mai evangélium Heródes reakcióját írja le, akit nyugtalanít Krisztus igehirdetése. A Szentatya emlékeztetett, hogy egyesek Jézust Keresztelő Jánossal és Illéssel azonosították, míg mások prófétának tartották.

„És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”

(János 14,13)

Néhány éve úton voltam hazafelé, miután befejeztem a dolgom. Amint a szomszédságba értem, megcsörrent a telefonom.

– Szia, anyu, Kennedy vagyok. Hol vagy?

– Szia, kicsim. Elintéztem pár dolgot, és mindjárt otthon vagyok.

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” 

(Példabeszédek 11,25)

Az egész egy fürdőruhával kezdődött. Vennem kellett egyet. 

Dannel Charlestonba vittük a gyerekeket és az unokákat egy hét nyaralásra. Tengerpart, úszómedence, élményfürdő – ez volt a terv, és én meg is akartam valósítani. Hölgyeim, tudom, hogy ti megértitek, milyen borzasztó nehéz olyan fürdőruhát találni, ami méretben is jó, és jól is áll.

A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom.

Dániel könyvének 7. fejezete 27. verse

Igazán idilli képet fest elénk Dániel próféta. Azok, akik Krisztus oldalán állnak valamennyien várják ezt a pillanatot.

Jézus szavai: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.

„Akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják” – így határozza meg Jézus a család fogalmát. Ez a család tágabb, mint az, amelyben a világra jövünk – mutatott rá a pápa a szeptember 26-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.

„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.”

‭‭Prédikátor könyve‬ ‭12:13-14‬ ‭(Károli fordításban 12:15-16)

Pörög az élet körülötted és nincs megállás. Család, munka, vallási közösség, magánélet, önkéntesség, hobbi, szórakozás, „énidő”, és a sornak messze nincs vége.

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” 

    Jn 15,9

Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.

Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.

Saját értékemet a teljesítményemmel mértem.

"Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek."

Róma 12,10

Amikor gyerek voltam, olyan szerettem volna lenni, mint a bátyám. Ő nagy volt és erős és bátor. Olyan igazi vagány. Emlékszem, hogyan védett meg másoktól, akik meg akartak verni. Arra is emlékszem, hogy igyekeztem a nyomában lenni mindig, ha a nagyfiúkkal játszott, mindig bele akartam férni a csapatba. Ha focizott, fociztam, ha csatázott csatáztam, ha madárlesre ment, vele mentem.

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:3-4

Egy alkalommal lekéstem a vonatcsatlakozást, és – mivel a következő járat csak nagy sokára jött volna – arra gondoltam, életemben először kipróbálom az autóstoppot. Legnagyobb meglepetésemre hamar fölvett egy kamion, és hamarabb úti célomhoz értem, mintha a lekésett vonattal mentem volna.

Szeptember 24-én délben a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd alapján arról elmélkedett a Szentatya, hogy Isten országába mindenki meghívást kapott, és mivel Isten jutalmazási logikája teljesen eltér a miénktől, azon kell lennünk, hogy a mennyei Atya szemével nézzük egymást.

,,Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak."

Lukács evangéliuma 10:21

Bonyolult világban élünk. A technika fejlődése is ezt hozta magával: gombok, választási lehetőségek sokasága jellemzi még a legegyszerűbb gépeket is. Sőt, a pénzügyi válság kapcsán is arról panaszkodnak, hogy annyira összetett a rendszer, hogy egy-egy vezető saját banki felelősségén túl az egész világ gazdaságára hatással van.

„Hol nincs első és nincs utolsó vendég”

Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példabeszédét (Mt 20,1–16) Máté evangéliumának nagy narratívája szerint Péternek köszönhetjük. Péternek, annak a tanítványnak, aki elsőként hagyja el mindenét Jézusért (Mt 4,18), és aki kérdéseivel és közbevetéseivel, felzúdulásaival és értetlenkedésével mintha egyúttal az ellenszegülés szimbóluma is volna az evangéliumban. Jézusnak a diabolosszal való szópárbaja után (Mt 4,1–11) ő az első evangéliumi szereplő, akinek a neve elhangzik (Mt 4,18), s ez a közelség a kísértőhöz egész evangéliumi pályafutásán végigkíséri őt: „El innét, Sátán!

Bánatos lelkű asszony vagyok. ... a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.

Sámuel I. könyve 1:15

Az Ószövetségben, Sámuel könyve bemutatja nekünk Hannát, egy istenfélő asszonyt, akinek komoly gondjai voltak. És ezek nem aprócska vagy egyszerű problémák voltak csupán, hanem hosszú éveken áthúzódó gondokkal küzdött, melyek űrt és kétségbeesést hagytak lelkében.

Hogy mikor és milyen formában kezdünk Istennel foglalkozni, az nagyban függ a neveltetésünktől. Nagyrészt a család felelőssége, hogy a gyermeket milyen mértékben avatja be a vallásba, és mennyire írja elő, hogy a családi hagyományt kövesse. De mi van akkor, amikor felnőtt emberekre próbálják meg szabályszerűen ráerőszakolni a vallásosságot? Szentesi Éva saját betegségének szemszögéből feszegeti ezt a kérdést, miután visszanyúl gyermekkori élményeihez.

Képzelj el egy embert, aki helyesen él, másokkal jól bánik, nem él ösztönei és vágyai szerint, nem kedvez senkinek a másik kárára, „a törvényeimhez ragaszkodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz és biztosan életben marad, mondja az Úr, az Isten.” Ezékiel 18:5-9

Előfordult már, hogy elrohantál venni valami új cuccot, mert úgy gondoltad, nincs mit magadra vegyél? Vagy vásárolni voltál a barátnőddel, megláttál egy hú-de-milyen-trendi felsőt, megvetted, s otthon jöttél rá, hogy semmihez sem tudod felvenni – azóta is ott lóg a szekrényedben, nyakán az árcédulával?

Egy ősi kínai történet:

Egy földművesnek egyetlen öreg lova volt, amit földje megmunkálására használt. Egy nap a ló elfutott a hegyekbe, és amikor a földműves szomszédai meghallották, sopánkodtak a földműves balszerencséjén. ,,Balszerencse? Jószerencse? Ki tudja?" - mondta a földműves.

Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből egy egész ménessel, és ezúttal a szomszédok gratuláltak a földművesnek a jószerencséjéhez.

„Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.” 

Ézsaiás 48:18.

Ahogy ma reggel elolvastam a fenti Igét, őszintén szólva, nem nagyon értettem. Hogyan lehet az engedelmességet, az Istenre figyelést a folyóvízhez hasonlítani. Nekem a folyóvízről a méltóságteljes hömpölygés, a folyamatosság és az üde zöld környezet képe ugrik be elsőként.

Aztán több fordításban is elolvastam ezt a bibliaverset, és egyikben így találtam: „Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!

Szeptember 19-én tartották meg a globális fenntarthatóság nemzetközi szimpóziumát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében a Római Magyar Akadémián.

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek18:21)

Régebben hallottam egy történetet egy második osztályos kislányról, aki nyúlajakkal született. Emiatt furcsa volt a szája és a mosolya.

Mivel más volt, mint a többiek, senki sem akart vele játszani.

A visszautasítás miatt nagyon alacsony lett az önbecsülése. Visszahúzódóvá és félénkké vált a társaival szemben.

„Az ajtó, amelyen keresztül találkozhatunk Jézussal, akkor nyílik meg, ha elismerjük bűnösségünket” – mondta Ferenc pápa szeptember 21-én, csütörtök reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Az Egyház ma emlékezik Szent Máté megtérésére, amelynek jelenetét a híres festő, Caravaggio is megörökítette – ez a kép különösen kedves a Szentatya számára. A mai evangélium elbeszéli Máté meghívását: a történet három fő eleme a találkozás, az ünnep és a botrány. 

„Jézus ránézett Mátéra, és azt mondta: »Kövess engem!« Ő pedig fölkelt, és követte, ahogy a mai evangélium elbeszéli.

„Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.” Zsolt 85,9

Nagyon éberen alszom. Ha mindegyre felébredünk éjjel a különböző zajokra, egyenes út vezet a kimerüléshez. Ezért szeretem annyira a „fehér zaj” gépemet, ami egy kis lekerekített, elektronikus kütyü az éjjeliszekrényemen. Ő az ép elmém éjszakai őrzője.

Mielőtt hozzájutottam ehhez a kis készülékhez, nem hagyott aludni a férjem horkolása vagy valamelyik tinédzser gyermekem éjféli nassolása.

Örökkévaló szövetséget kötött velem az Úr, mindennel

ellátva és állandót. Mert az én teljes üdvösségemet és

minden kívánságomat előhozza Õ. (2Sám. 23,5.)

Megemlékezem az Úrról, az én Istenemről, mert ő az,

aki erőt ad nekem a gazdagságnak megszerzésére, hogy

megerősítse az ő szövetségét. (5Móz. 8,18.)

Áldást parancsol mellém az Úr mindenben, amire ráteszem

kezem.

"Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." Szof 3,17

A csendtől megrettenve feltápászkodtam az ágyban, hogy lássam az ébresztőórámon a piros neonfényű számokat – hajnali három óra, ideje megetetnem a picit. De Andrew hallgat. Valami baja van? Vagy létezik, hogy átalussza az éjszakát??

Pánik és öröm közt hánykódva mentem át a hallon a gyermekszobába, s odahajoltam Andrew bölcsője fölé.

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”

Pál második levele a korinthusiakhoz

5:17

Szeretnél új életet kezdeni, de ez nem könnyű lépés. Akkora a csomag a hátadon, hogy azt már nem lehet észrevétlenül a szőnyeg alá söpörni. De ezt az életet sem bírod már tovább. Valami új kell. Egy új kezdet, egy új cél, egy új Ember. De hogyan?

Egy fantasy regényben olvastam erre egy egészen különleges megoldást: memória szérum.

Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.  Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!  De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?

Imádkozzunk a kegyelemért, hogy együttérezzünk a szenvedőkkel, odamenjünk hozzájuk, és elvigyük őket arra a méltó helyre, ahová Isten szánja őket – buzdított a pápa reggeli homíliájában szeptember 19-én, kedden, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Lukács evangéliumának mai szakasza (Lk 7,11–17) a naimi özvegyasszony fiának feltámasztásáról szól. Ezzel kapcsolatban a Szentatya rámutatott, hogy az Ószövetségben az özvegyasszonyok, az árvák és a külföldiek (idegenek) még a rabszolgáknál is szegényebbeknek számítottak.

"Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.''

Galata 5:26 

Nemrég kezembe került egy régi fotó, ami akkor készült, amikor férjemmel, Scottal még csak randiztunk. A képen Scott átkarolja a derekamat. Én mosolygok, de nem tűnik túl őszintének. Emlékszem, hogy miért volt így. A randi előtt izgatottan álltam a tükör előtt, a szempillámat próbáltam festeni és azt kívántam, bárcsak egy kicsit más lennék. 

Húsz évvel később, a képet nézve kicsit sajnáltam fiatal énemet.

 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.  Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,  és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.  Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,  vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.

Mint amikor a víz elkezd szivárogni (egy gáton lévő résből), olyan a viszály kezdete; azért mielőtt rosszabbá válna, és a veszekedés kitörne, hagyd el a perpatvart.

- Példabeszédek 17:14[1]

Isten az egész Bibliában figyelmeztet a viszálykodás veszélyeire. Mégis ez az egyik leggyakoribb probléma a hívők között. Beengedjük az otthonunkba, a munkahelyünkre, a gyülekezetünkbe. mindenhova!

Természetesen nem szándékosan tesszük. Nem úgy kelünk fel reggel, hogy azt mondjuk, "azt hiszem, ma kirobbantok egy jó nagy viszályt".

Ferenc pápa: Imádkozzunk vezetőinkért, még ha hibáznak is!

A keresztények imáikkal kísérjék a közhatalom gyakorlóit, még ha hibáznak is – buzdította Ferenc pápa szeptember 18-án, hétfőn reggel a híveket a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa a napi szentleckéből és az evangéliumi szakaszból kiindulva elmélkedett homíliájában. Szent Pál Timóteusnak írt első levelében azt tanácsolja, hogy imádkozzon az elöljárókért, az evangélium pedig egy imádkozó elöljáróról szól: a kafarnaumi századosról, akinek beteg az egyik szolgája.

„Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszentelésre.”

(Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 19.vers)

Az egész Rómabeliekhez írt levelet átjárja a törvény és/vagy a kegyelem, a cselekedet és/vagy a hit kérdése körüli bizonytalanság tisztázása

Szeptember 17-én délben a Szentatya a nagylelkű királyról és a kegyetlen szolgáról szóló jézusi példabeszéd alapján tartott elmélkedést az állandó megbocsátás, a tartozáselengedés fontosságáról. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Egy a hatszázezerhez

Egy a hatszázezerhez, ez az arány a Jézustól halott példabeszédben szereplő két szolga adóssága között. Az egyiké, a tízezer talentum, olyan hatalmas összeg, hogy a mai világban csak az államadósságokhoz lehetne hasonlítani. Ekkora tartozást visszafizetni egy embernek képtelenség. Még ha rabszolgának adták volna el őt és a családját, sőt, akár a családjának a családját is, az akkor is csupán egy jelentéktelen töredékét fedezte volna az adósságának.

„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” Zsolt 20,8

Nemrég arról beszélgettünk a férjemmel, hogy milyen nehezen tudunk egy vésztartalékot összegyűjteni és fenntartani. Különféle bonyodalmak, kocsijavítás, a légkondicionáló rendszer kicserélése, a férjem hathónapos munkanélkülisége felemésztették minden félretett pénzünket. Amint úgy tűnt, hogy sikerült valamennyit megtakarítani, mindig történt valami, ami elvitte.

„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.”

2 Kor 1:20

Gyerek voltam, nagyon szerettem volna elmenni vasárnap délután a cirkuszba, aminek érkezése felbolygatta mindannyiunk fantáziáját. A hatalmas sátor a focipálya közepén. A különleges állatok, amiket addig csak a tévében láttam.

Szeptember 15-én, pénteken a pápa a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén a kereszt tövénél álló Fájdalmas Szűzanyáról elmélkedett, akinek ma tartja liturgikus emléknapját az Egyház.

„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” 2Kor 5,17

Tipikus családi jelenet volt, a szüleimnél nyaraltunk. Anyám, kicsit hamisan, dúdolt valamit a konyhában. Apa a kopott kék nyugágyon heverészett. A férjem, a bátyám és az öcsém a tévében közvetített focimeccsről beszélgettek. A kisebb gyerekek társasoztak, a nagyobbak megtárgyalták a lányom sikeres felvételijét a főiskolára.

Néztem őket, és hirtelen rácsodálkoztam a jelenetre.

"Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel."

Zsidókhoz írt levél 12:28

Hála, tisztelet és félelem.

Mi a hála? Amikor észreveszem azt is, ami természetes, amit már régen megszoktam, ami mondig része volt az életemnek. A hála az, amikor nem a saját ügyességemet, vagy a szerencsét, hanem Isten ajándékát látom mindenben, amit az életben megkapok - én nagyon sokat kapunk!

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mond a nyelv.” Péld 16,1

„Én is szeretnék szövegkönyvet kapni”, vallotta be kislányom, mialatt a színházterem bejáratánál álltunk, és néztük a gyerekek színpadig kígyózó sorát.

Vándortársulat érkezett a városunkba, és a helybéli gyerekeket kérték fel, hogy segítsenek egy musical színrevitelében.

A pápa a nyári szünet után folytatja a reggeli szentmisék bemutatását a vatikáni Szent Márta-házban. Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén arról elmélkedett, hogyan közelíthetjük meg helyesen a szeretet misztériumát, Krisztus keresztjét.

A liturgia úgy említi a keresztet mint nemes és hűséges fát. Ferenc pápa homíliájában kiemelte, hogy nem mindig könnyű megérteni a keresztet. Csak a szemlélődéssel lehet belépni e szeretetmisztériumba.

„Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram”

Zsoltárok könyve 26:2-6

Vannak az életben olyan dolgok, melyekről nem dönthetsz, még ha ez sokszor talán nem is tetszik neked.

Balázs megkeseredetten baktatott hazafelé. A fejét konokul leszegte, cipője orrával dühösen rugdosta a kavicsokat, az egész világra haragudott. Miért kell mindent elrontani? Hát neki már soha semmi öröm nem jár az életben? Minden percében köteles hálás gyerekként a családja körül ugrálni? Huh, legszívesebben otthagyná őket most! Szegény Jutka, mit gondolhat magában, talán szóba sem áll vele többet. Anya olyan feltűnően durcás volt vele, pedig nem volt igaza.

Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! 

Zsoltár 61:1-4 

Van úgy, hogy időnként magányosnak érzed magad?

„Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.”

János 7:38.

Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat.

Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla.

A Szentatya szeptember 10-én délután mutatta be utolsó szentmiséjét kolumbiai apostoli útján. A személy méltósága és az emberi jogok melletti elköteleződés fontosságát hangsúlyozta.

Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem;

(Ap.csel. 17:26-27)

Milyen messzire megy el Isten az emberért, hogy megszólítsa? Vegyük példaként Kumiko, egy fiatal japán nő történetét. Férjét a cége áthelyezte egy kicsi Winsconsin-i városkába.

„Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ. Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!”

(37. Zsoltár 7-8. vers)

Minap reggel, futás helyett gondoltam elmegyek egy másfél órát kerékpározni. Tényő felé vettem az irányt, arra ilyenkor, mikor még a nap is éppen csak araszol felfelé az égen gyér a forgalom. Beértem a faluba, majd a templomnál balra, felfelé a Sokoró, irány az erdő, át Pátkára.

Ferenc pápa: Imádkozzunk, hogy fel tudjuk fedezni testvéreinkben Isten képmását!
2017. szeptember 11. hétfő 18:53
Szeptember 10-én, kolumbiai apostoli útjának utolsó napján a Szentatya Cartagenában, a Claver Szent Péternek szentelt templom melletti téren imádkozta el az Úrangyalát a téren egybegyűlt hívekkel. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Kevéssel azelőtt, hogy beléptem ebbe a templomba, ahol Claver Szent Péter ereklyéit őrzik, megáldottam rendkívüli szegénységben élő emberek ellátására szánt két intézmény alapkövét, és meglátogattam Lorenza asszony házát, ahol ő mindennap számos fivérünket és nővérünket fogadja, hogy ételt és szeretetet adjon nekik.

Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! (1Sám 1,28)

A gyermeket váró, gyermeket nevelő szülők jellegzetes típusai: Az aggódó szülő így gondolkodik: jaj, mennyi veszély leselkedik rád, gyermekem. Gonosz világba érkezel, rajtunk kívül senkire sem számíthatsz, de mi sem tudunk mindentől megóvni. Annyi mindennek ki vagy szolgáltatva. Ki fog vigyázni rád?

Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok.

„Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: ’Kiáltozzatok, mert nektek adta az Úr a várost!’” Józs 6,16

Valahányszor házasságom történetéről mesélek, megosztom azt a pillanatot, amikor bizonyossá vált számomra, hogy maradjak benne, pedig már-már ki akartam lépni belőle. A jerikói csatáról olvastam éppen Józsué könyvének 6. fejezetében. A fent idézett vers ugrott elém. Pontosabban egyetlen szó belőle: „adta”.

Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. 

 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.  Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek.

Nemzeti kegyhelyünk főbúcsúján, Kisboldogasszony ünnepén Mátraverebély-Szentkúton köszönthették Szent László fejereklyéjét. Szeptember 10-én a búcsú katekézisét Veres András püspök mondta, a szentmise főcelebránsa Stanisław Dziwisz bíboros volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szép napra virradt Kisboldogasszony búcsúján Mátraverebély-Szentkút. A nyárutó tiszta kék éggel, napsütéssel ajándékozta meg az ünneplőket. Zarándokok sokasága – több mint négyezer ember – töltötte meg a barlang előtti teret.

„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” Jak 4,14

„Minek örülnél jobban, ha egyik vagy mindkét szülőddel együtt tölthetnél egy hétvégét, vagy ha kapnál egy 200 dolláros vásárlási utalványt?”

Rákattintottam a Küldés fülre, és többszáz tinédzsernek elküldtem a fenti kérdést. Három gyermek anyjaként a vizsgálat, amelyre egy könyvhöz volt szükség, legalább olyan fontos volt számomra, mint a kiadónak.

Önvédelem vagy szeretet?

A cím ellentmondása ott feszül már egy hittancsoport, egy plébániai közösség életében is: Mindenkit be és el kell fogadnia, mindenkitől mindent el kell viselnie egy keresztény közösségnek, mert attól jézusi? Vagy megilleti a „jogos önvédelem” lehetősége?

Jézus Isten országáról tanít, abban pedig az őt követők (vagyis a keresztény közösség tagjai) számára útmutatást ad azzal kapcsolatban, hogyan éljenek. A szöveg egy kissé félreérthető, mert a „ha testvéred vétkezik ellened” kifejezés azt a jelentést sejteti: ha valamiben megbánt téged.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5

A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet.

Tankolnom kell, de nincs hol.

Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!

Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.

Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket.

Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.

Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

A szentatya szeptember 7-én délután a bogotái Simón Bolívar Parkban mutatta be első szentmiséjét, amelyben főképpen a békéért és az igazságosságért imádkoztak a hívek. A szentbeszédet teljes terjedelmében közöljük.

Az evangélista emlékeztet minket, hogy az első tanítványok meghívása a Genezáreti-tó partján történt, ott, ahol összesereglettek az emberek, hogy egy nekik irányt mutató és őket megvilágosító hangot hallgassanak; ez ugyanaz a hely, ahol a halászok befejezik fáradságos napjaikat, melyek során megélhetésük megteremtésére törekszenek, hogy szükséget nem szenvedő, méltóságteljes és boldog életet éljenek.

"De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!”

Zsolt 31,15

A hírtől, amit kaptam, úgy megfájdult a szívem, mint még soha. Semmi sem lesz többé olyan, mint eddig.

Beültem az automba, bekattintottam a biztonsági övet, és nekiindultam a sötét országútnak. Tiszta volt az éjszakai égbolt, de alig láttam valamit a könnyektől, amik ellepték a szememet, s végigcsurogtak az arcomon.

Énekkel és tánccal köszöntötték a kolumbiaiak Ferenc pápát, aki szeptember 6-án, helyi idő szerint délután négy órakor – magyar idő szerint este tizenegy óra után – érkezett meg a dél-amerikai ország fővárosába, Bogotába.

Huszonnégy éves koromban azt határoztam el magamban, hogy megbarátkozom a leszbikus életvitellel. Már belefáradtam abba, hogy mindig tönkre mennek a férfiakkal való kapcsolataim. De ami ennél is fontosabb volt, úgy éreztem, hogy mindig a könnyebb utat választottam akkor, amikor férfiakkal randevúztam. Egész életem során jobban vonzódtam a nőkhöz, mint a férfiakhoz, éppen ezért a nők társaságában inkább félszeg és félénk voltam. Emiatt természetesen könnyebb volt barátságot kialakítanom férfiakkal, mely barátságokból később kapcsolatok alakultak ki.

„Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt139,16b

Azt mondják, érzékeink közül a szaglás az, ami leginkább felidézi az emlékeket. Ezt megtapasztaltam. A muskátlik illata visszavarázsol egy nyugat-texasi kis tornácra, ahol az egész életében földet művelő nagymamám nevelgette virágait. Magam előtt látom a locsolócsővel a kezében, ahogy a ház előtt az udvart locsolja, hogy megszabadítsa az izzó nyári délután hőségétől és szálló porától.

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

Korinthusi 1. levél 16:13-14

Mintha egy hadvezér vezényszavait hallanánk:

– Vigyázzatok! – mindjárt becsapódik az ellenséges sereg.

– Álljatok szorosan egymás mellett! Pajzsaitok között ne engedjetek rést ütni!

– Legyetek férfiak! Meg ne hátráljatok!

– Majd ha kifulladt az ellenség első rohama, kezdjetek erős ellentámadásba!

Teréz anya a kalkuttai főegyházmegye társvédőszentje lett szeptember 5-én, a szent liturgikus emléknapján – jelentette be Thomas D’Souza, a város érseke.

„Hiszen Isten országa … igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Róm 14,17

Ahogy múlnak az évek, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a hitben való életet békesség és öröm jellemzi. Az természetes, hogy az igazság is hozzá tartozik. Ha megkérdezel valakit, milyen a valódi keresztény élet, azt fogja felelni, hogy „igaz”. De az igazság, a megigazultság nem minden.

Ha csak egyszerűen „igaz” vagy – tehát azt teszed, ami morálisan helyes -, de hiányzik belőled az Istenbe vetett bizalom békessége és a Fölötte érzett öröm, igaz voltod könnyen legalizmussá válhat.

"És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket."

2 Krónika 7,14

Sokszor érezzük, látjuk, gondoljuk, hogy Isten hátat fordított nekünk, de mi az igazság? Ha a Biblia alapján gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz.

A morzsa is kenyér.

Légy több, mint aminek látszol.

Isten árnyéka átjárja a természetet.

A hit megfutamítja a félelmet.

Az idő: drága szövet - szépen hímezd ki!

A szenvedés: a hűség árnyéka.

Légy napóra: csak a derűs órákat mutasd!

A tiszta arany nem fél az olvasztókemencétől.

A hit kikötője: Isten hűsége.

Ha vizet iszol, gondolj a forrásra!

Ahol éj van, csillag is van.

Minden tengerben van gyöngy.

Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt a koszovói katolikus kisebbség számára, hogy katedrális épüljön Pristinában. Már állnak a kéttornyosra tervezett főtemplom falai s egyik tornya. A székesegyház szeptember 5-én, Teréz anya emléknapján hivatalosan is megkapta patrónusa nevét.

A korábbi katolikus püspök, Marko Sopi és az akkori koszovói elnök, Ibrahim Rugova is szerette volna, hogy katedrálist építsenek Koszovó fővárosában.

„A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.” Péld 22,1

Annyi mindent szerettem volna mondani a kislányomnak ebben a fontos pillanatban. Tartsak beszédet? Vagy idézzek egy híres embert? Álljak elő egy kidolgozott, szépen megfogalmazott lelki útravalóval?

Holnap lesz élete első napja az egyetemen. Tudom, hogy nemsokára döntéseket kell, hogy hozzon, fontos döntéseket, amilyenek még nem voltak az életében.

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról.

Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben.

Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.

- Úgy, most tehát rajtad a sor – mondta az egyik a kettő közül.

– Sajnállak! Most ugyan vidám vagy, de várj csak, majd ha egy évben több mint 31 milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.

- Micsoda, 31 milliószor ketyegni! – kiáltott ijedten az újonnan jött. – arra sosem volnék képes!

Szeptember 3-án a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Mária-imádságot megelőzően, utána pedig megemlékezett a természeti csapások által sújtott térségek lakosairól. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.

Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra.

Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

A tízéves érettségi találkozóra a többség házastársával együtt jött el. Voltak egyedülállók is, és voltak, akik férjüket, vagy feleségüket osztály-, vagy iskolatársaik közül választották. Mindnyájan nagy örömmel jöttek feleleveníteni a közös élményeket, elbeszélni az elmúlt tíz évben történteket.

Nemrégiben egy újság szalagcíme ezt hirdette: "Egy hiányzó kötőjelet okolnak a rakéta meghibásodásáért."

Nehéz volt elhinni, hogy egy számítógépes kiolvasásban egyetlen kis kötőjel tönkretehet egy óriási, erős rakétát.

Lehet, hogy hallottad már a régi mondást: "Egy szög miatt elveszett egy patkó, egy patkó miatt elveszett egy ló, egy ló miatt elveszett egy lovas, egy lovas miatt elveszett egy csata, egy csata miatt elveszett a háború".

A Biblia üzenete

Jézus a Krisztus, a Messiás, az Istenfiú – ez a péteri hitvallás visszhangzik a fülünkben. Az első apostol azonban hirtelen „Sátánná” válik. Miért? A válasz tömören így fogalmazható meg: azért, mert vette a bátorságot, hogy megpróbálja „felülírni” az isteni szándékot. Péter nem tudja, nem akarja elfogadni az isteni megváltás kereszt általi útját, ehelyett – emberi okoskodásból kiindulva – szeretné kijavítani azt.

„Az orvos azt mondta, három hét van hátra az életemből, ez pedig túlságosan kevés idő ahhoz, amit – néhány jó ember szerint – még meg kellene tennem.”

Egy húszéves lány szavai ezek, amelyek a kórházi ágyán hangzottak el.

Amikor a látogatója egészségi állapota felől érdeklődött, a lány teljes nyíltsággal elmondta az orvos véleményét.

– Gondolom, akkor sokat töprengsz azon, hova fogsz kerülni a halálod után.

Ez az első alkalom, hogy Ferenc pápa és Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka közös üzenetben kérnek minden jó szándékú embert, hogy imádkozzon a teremtett világért, törekedjen egyszerűbb, másokkal szolidárisabb életvitelre, és felelősen bánjon a Föld javaival.

A közös üzenetet teljes terjedelmében közöljük.

A teremtésről szóló elbeszélés átfogó képet tár elénk a világról. Az Írás kijelenti, hogy Isten „kezdetben” úgy tervezte meg az emberiséget, hogy az együttműködjön a természeti környezet megóvásában és védelmében.

Augusztus 25-én, a piarista rend alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek az emléknapján a nagykárolyi közösség is ünnepelt. A Szent József piarista templomban bemutatott szentmise főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök, ünnepi szónoka Martos Balázs Levente biblikus teológus volt.

A résztvevők hálát adtak azért a kegyelemért, hogy a piaristák tevékenysége alakította és alakítja ma is a település életét. „Kalazanci Szent József által Isten nagyon sok kegyelmet adott a világnak, de egyházmegyénknek, és városunknak, Nagykárolynak is” – emelte ki köszöntő beszédében Schönberger Jenő.