Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.
- Úgy, most tehát rajtad a sor – mondta az egyik a kettő közül.
– Sajnállak! Most ugyan vidám vagy, de várj csak, majd ha egy évben több mint 31 milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.
- Micsoda, 31 milliószor ketyegni! – kiáltott ijedten az újonnan jött. – arra sosem volnék képes! – és kétségbeesésében azonnal meg is állt.
Ekkor beleszólt a beszélgetésbe a másik óra:
- Te buta jószág, minek hallgatsz ilyen szóbeszédre? Nincs semmi baj. Egyszerre mindig csak egyet kell ketyegned. Próbáld meg újra, ugye, ez nem is nehéz? És most még egyet, ezt is ugyanolyan könnyen, és most csak így mindig tovább.
- Ó, hát ez egyenként nem is nehéz! Akkor újra kezdem! – kiáltotta megkönnyebbülve az új óra. Összeszedte magát, és bátran ketyeget tovább, egyszerre mindig csak egyet. Nem számolta sem a napokat, sem a hónapokat, de év végére több mint 31 milliót ketyeget, és szinte észre sem vette.
Bárcsak mi, keresztények is csak egyik másodpercet a másik után vennénk, és nem az egész évet egyszerre! Az Úr imádságában a „mindennapi” szükségekről van szó (Mt. 6: 11). „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” – mondja az Úr (Mt. 6: 34). És az ígéret négyezer év után is érvényes: „… élteden át tartson erőd!” (5Móz. 33: 25)
Kapcsolódó bejegyzések:
KÉZ ,AMELY MEGTARTHAT /történet/
Tanulságos történet
Aki elveszítette önmagát.
TANULSÁGOS!