Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.  Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,  és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.  Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,  vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.  Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt.  Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.  Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. 

16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,  mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

Róm 1,8-17.

A TANÚSÁG EREJE

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (Jn 10,16)

A számítógépemnél ültem a munkahelyemen, amikor megérkezett kolléganőm. Leült mellém, ahogy szokott, de a következő pár óra némaságban telt el. Kíváncsi voltam, mi baja. Hogy vagy? - kérdésemre áradni kezdett belőle a szó. Elmesélte, hogy megbántotta valaki, és mennyire lehangolt. Arckifejezését látva tudtam, milyen nyomorultul érzi magát. Kolléganőm élete kívülről üresnek tűnt, és láttam, nap mint nap hogyan próbálta valami világi örömmel megtölteni ezt az ürességet. A körülmények nem tették lehetővé, hogy odamenjek és megöleljem. Csak annyit tehettem, hogy meghallgattam, és arra gondoltam: Mennyivel másabb lenne az élete, ha befogadná Jézust. 

Az irodában sután éreztem magam, de este, mikor hazaérkeztem, tudtam, Isten mit vár tőlem. Azt akarta, hogy imádkozzam munkatársamért, és barátja legyek, mikor szüksége van rám. Mutassam meg neki a Krisztus szeretetét. Szeretném, ha életem az Isten jelenlétét tükrözné minden körülöttem élő embernek, hogy az elveszetteket Krisztushoz vezethessem, aki azért jött, hogy megmentsen minket.

Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy vannak emberek az életünkben, akikkel megoszthatjuk a te szeretetedet. Ámen.

Arra hívattunk, hogy életünk Isten szeretetét tükrözze. 

Jennifer Rebecca Anandanayagam (Nyugati-tartomány, Sri Lanka)