Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 

Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 

Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 

Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta. Most pedig mit tegyek - így szól az ÚR -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta - így szól az ÚR -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! 

Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 

Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 

Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 

Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.

Ézs 52,1-10.

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (Zsolt 30,6)

Nem tudtam a barátnőmnek azt mondani, hogy "Boldog Karácsonyt!", mert tudtam, hogy az ünnepet beárnyékolja a gyermekéért való aggódás. Amikor az "Ó jöjj, ó jöjj, Immánuel" című énekben arról énekeltünk, hogy Izráel a száműzetésben sóhajtozva, Istenhez kiáltott szabadításért, a barátnőm és gyermeke jutottak eszembe.

Ők is fogságban voltak, száműzve a karácsonyi időszak örömétől. 

Az is eszembe jutott, hogy míg az egyház életében az advent egy hónap, addig a mi személyes életünkben a várakozási időszak sokkal tovább tarthat. Ha van egy problémás gyermekünk, halálos beteg házastársunk, ha depresszióban, súlyos betegségben szenvedünk, ha tönkremegy a házasságunk, elveszítjük az állásunkat, vagy bármi megrázó fordulat következik be az életünkben, Izráelhez hasonlóan a száműzetésben Isten Fiához kiáltunk, hogy lépjen be az életünkbe. 

Életem gondterhes időszakaira visszagondolva azon tűnődtem, vajon az Úrhoz való kiáltás csak a kétségbeesés vagy a remény kiáltása? Ösztönösen tudtam, hogy a reményt nem adom fel soha, mert a remény segít átvészelni az elhagyatottság heteit, hónapjait, éveit, és a reménység hozza el a Jézus Krisztusban megígért békességet, szeretetet és örömöt.

Imádság: Drága Urunk, add, hogy legyen bátorságunk remélni, és kitartani életünk nehéz időszakában, hogy megismerhessük azt az örömöt, amit te kínálsz. Ámen.

"Meglásd, meglásd, ó Izráel, hogy eljövend Immánuel!" 

Cindy Love (Texas, USA)