Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 

És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. 

 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. 

 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. 

 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 

 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" 

 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 

 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. 

 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

Mt 28,1-10.

MEGLEPETÉS!

Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt..." (Mt 28,5-6)

Húsvét reggelének állandó eleme az evangéliumokban, hogy mindenki nagyon meglepődött. Senki sem számított az üres sírra, és sokkal kevésbé a feltámadt Jézus megjelenésére. A sírhoz érkező asszonyoknak is jó okuk volt a meglepődésre. Végignézték Jézus haláltusáját. Látták, amint vérző és élettelen testét leveszik a keresztről. Követték Józsefet egészen a sírig. Hallották a nehéz kő tompa hangját, amit a sír szájára hengerítettek. Jól tudták, hogy Jézus meghalt. 

A feltámadás meglepetését átérezni csak egyetlen módon lehet, ha szembenézünk a halál valóságával. Húsvét reggelére egyetlen módon készülhetünk fel, éspedig ha átéljük a nagyhét eseményeit és érzéseit. 

Lelkipásztorként rájöttem, hogy az embereket nem nagyon kell hívogatni a húsvét vasárnapi istentiszteletre. Viszont minden évben arra bátorítom a gyülekezetet, hogy jöjjenek el nagycsütörtökön, hogy Jézussal és a tanítványokkal együtt átéljük az utolsó vacsorát; és nagypénteken, hogy megtapasztaljuk milyen sötétség borult a világra, amikor Jézus meghalt. Ha már végigjártuk a kereszthez vezető utat, sokkal mélyebb élményt jelenthet a húsvét reggel meglepetésének csodája.

Imádság: Istenünk, köszönjük a húsvét dicsőséges meglepetését, és a Jézusban megnyilvánult szeretetet. Ámen.

Hogyan járom végig a kereszthez vezető utat? 

James A. Harnish (Florida, USA)