Fiatalos, mozgékony nagymamával beszélgettem nemrég, aki rajongva emlegette unokáit. Boldog nagymama: naponta viheti és hozhatja a kicsiket óvodába és haza. Sokszor főz is nekik. Mennyivel szerencsésebb a szomszédasszonyánál, akit a menye a gyerekek közelébe sem enged! „Csak a tanácsaimat nem fogadják meg a gyerekek” – teszi hozzá tétován.

Unokák és nagyszülők

Az emberek közötti kapcsolatokban a hozzátartozókhoz fűződő kapocs a legkézenfekvőbb.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.

Jézus mondja: 1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13 amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." 

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?

Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, 16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. 17 Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." 18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el.

 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 

2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 

5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 

7 Hova menjek lelked elől?

Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. (Zsolt 13,6)

A múltkor arra döbbentem rá, hogy csak előveszem a Bibliát, olvasom, és még el sem tudok csendesedni, már az imádságnál tartok, de szívben igazából még mindig nem vagyok ott, ahol kéne.

Olyan vagyok, mint a gyerek, aki leül tanulni, de csak nézi a betűket, a fejében pedig semmi nem marad.

,,Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. 

4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek!

Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. (Zsolt 16,2)

Nemrégiben megoperálták a térdem. Rögtön utána hihetetlen gyorsan gyógyultam. Másnap már segítséggel jártam, harmadnap segítő nélkül. Betegtársaim elámultak.

De gyors gyógyulásom oka nagyrészt az volt, hogy alig volt fájdalmam.

Azt hittem, ez azért van, mert nagyon erős vagyok, úgyhogy abbahagytam a fájdalomcsillapító szedését.

Két autó állt a jelzőlámpánál.

Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult. 

A nő düh rohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára.

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. (Zsid 13,7)

Édesanyámnak különleges hite volt. Ha képes volnék az összes leckét fölsorolni, amit tőle tanultam, a lista sok oldalt megtöltene.

Ehelyett csak egyet említek: megtanított naponta elmondani az Úr imádságát és Bibliát olvasni. Ilyen egyszerű, mégis alapvető tanítás vetette el bennem a hit magjait, melyek kifejlődve közelebb hoztak Istenhez.

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

Istentiszteleteink közben a gyermekek rendszerint összegyűlnek egy rövid tanításra a gyülekezet előtt.

A hölgy, aki ezeket az alkalmakat vezeti, kitűnően végzi a munkáját, mindig hagy időt a gyermekeknek, hogy kérdezzenek, gondolkodjanak és saját szavaikkal, jól hallhatóan feleljenek.

Szép nyári nap volt. A cipész műhelye előtt ült és szorgalmasan dolgozott egy pár agyonhasznált papucson. Feje fölött kalitka lógott, benne vidáman ugrált egy szarka. Mintha éppen a gazdájával beszélgetett volna.

-  Jancsikám – magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok, hiszen Isten olyan sok jóval ajándékozott meg.

Jézus megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,34-35)

A munkám miatt otthonról a városba költöztem, ami kétórás kocsiút volt a szüleim lakhelyétől. Háromhavonta látogattam meg őket, de telefonon folyamatosan kapcsolatban voltunk. 

Új otthonomban aludtam, amikor hajnali háromkor az édesapám hívott telefonon.

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)

A polcomon lévő legtöbb amerikai őslakosok által készített edényt azért vásároltam, mert művészi alkotásoknak tartom őket.

De a legértékesebb egy befejezetlen bögre. Ezt Marilyn, a hopi származású barátnőm ajándékozta nekem három évvel ezelőtt.

"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." (Jn 14,21)

Jézus utolsó beszédének középpontjában a szeretet áll: az Atya szeretete a Fiú iránt és az ember szeretete Jézus iránt, ami azt jelenti, hogy megtartjuk parancsait.

Akik hallgatták Jézust, azoknak nem volt nehéz felfedezniük, hogy szavaiban a Bölcsesség könyvének sorai visszhangoznak: „A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása” – „könnyen felismerik, akik szeretik”

.

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,18)

Néhány évvel ezelőtt elkezdtem vezetni egy hálaadó-naplót. Reggelenként a csendességemben visszagondolok az előző napra, és lejegyzem, mi mindenért vagyok hálás. Időnként könnyen jön a gondolat, néha beletelik egy kis időbe, mire eszembe jut valami.

Van, amikor sok hálaadásra indító esemény jön elém, máskor alig tudok valamit írni.

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)

Gyakran visszagondolok életem múltbeli eseményeire. Néhányat könnyű fölidézni. De amikor a jövőre gondolok, csak találgatni tudok. 

Pál apostol is számba vette a múltat és az eljövendőt.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14)

Az élet olyan, mint egy labirintus, könnyű eltévedni benne. Minden irányból jön a nyomás, hogy másokat próbáljunk boldoggá tenni. Tanulmányozzuk a számunkra fontos embereket, és folyton azon tűnődünk, mit akarhatnak tőlünk, és hogyan adjuk azt meg nekik – mindeközben pedig elveszítjük önmagunkat.

Meg kell állnod, és fel kell tenned a kérdést: „Kiért élek én? Miért teszem azt, amit teszek?”

Pál azt írja: „…különböző ajándékaink vannak… használjuk azokat…” (Róma 12:6 AMP).

Sokáig kerestem, hogy tulajdonképpen mi a különbség a homo sapiens, az eszes ember és a homo christianus, a keresztyén ember között. Előadás-sorozatot is tartottam erről, amelynek a végén valaki megkért arra, hogy ne huszonhét igehirdetésben, hanem egy mondatban mondjam meg, mi a különbség?

Mostanra már egyetlen szóval tudom érzékeltetni a különbséget; ez a szó: a HÁLA. 

Elolvasásra: Mk 6,30-44. 

Sok-sok ember haladt Jeruzsálem felé és ezek a vándorok, zarándokok találkoztak Jézussal, körülvették Őt és hallgatták Igéjét, egész nap.

JÉZUS LEVELE HOZZÁD :

Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek. 

Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned.

Megvallom, sohasem mertem volna a lelkészséget vállalni, és hosszú évtizedeken át végezni, ha nem ilyenek volnának az Isten élvonalbeli szolgái, akár az Ó, akár az Újtestamentumban. Olykor éppen az ejt bámulatba, hogy Isten nem angyalokkal, hanem ilyen Illés-félékkel viszi végbe a maga üdvtervét. 

“Amikor Aháb elmondta Jezabelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: »Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!

Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek... úgy az adakozásban is legyetek bőkezűek. (2Kor 8,7)

Újraolvastam a levelet, amely a nagyvonalú ajándékot tartalmazta - elegendő pénzt ahhoz, hogy családunk Japánba utazhasson.

Az özvegy, akitől kaptuk, azt mondta, mind az ajándék, mind az összeg Isten ötlete volt, ő csupán engedelmeskedett neki.

Micsoda áldás számunkra, s micsoda lecke nekem! 

Az özvegy nagylelkűsége megváltoztatta az adakozáshoz, s különösen a pénzügyekhez való hozzáállásomat.

Öröm. Öröm… öröm… örüljetek. A Filippi-levél szinte minden sorából ez az üzenet szól hozzánk. Egy alkalommal prédikációs sorozatban magyaráztam végig az egész levelet, ezzel a címmel: A MÉGIS-öröm. Hogyan lehetséges ez? 

Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

szeptember 13.

AZ ODASZÁNT ÉRTELEM

"Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az õ elméjüknek hiábavalóságában." Efézus 4,17

Az Úr szeretné, ha értelmed odaszánt értelem lehetne. "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes... elmédbõl" (Mk 12,30). Ha Isten értelmet adott az embernek, akkor azt használni is akarja. Ez a különbség az Ördög-használta és az Isten-használta ember között. Isten nem értelem nélküli lényeket használ, hanem az egész embert.

Mi a logikus istentisztelet? Ha nemcsak templomba megyünk, hanem a templomba hozzuk a templomunkat. Ebbe a szomorú világba legalább mi keresztények vigyük bele a bizalmat, a hitet, a reménységet, annak ellenére, hogy. Mert ez a hit! Nem arra néz ami van, hanem arra, Aki van. Aki megtartott bennünket, nagyon nehéz időkben, élet és halál mezsgyéjén.  Az elmúlt héten meglátogattam egy kedves öreg barátomat, egy szerzetes lelkészt. Sok személyes probléma mellett egyházaink dolgai is előjöttek; a római katolikus egyház élete is meg a mienk is.

szeptember 12.

AZ ODASZÁNT SZÍV

"Monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?" János 21,15

Az életünk külsõ ajtaja a fül, belsõ ajtaja pedig a szív. Szeretnénk megnézni, hol van a hiba, ha nálad a fül és szív között megáll az Ige. Az ajtónál van a baj, mert akit szeretek, azt beengedem, annak elmondok mindent. Isten a szívedet nem foglalja el erõvel. Várja, hallod-e az Igét, és mozdul-e a szíved? A Bibliában egy parancs van: "Szeresd az Urat, a te Istenedet!" A felebarát csak "és".

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16,33)

Csípős, hűvös idővel indult a nap. Megkönnyebbültünk a késő nyári hőség után. A 2001. szeptember 11-i vihar előtti nyugalom volt. A gyerekek iskolában voltak. Rengeteg elintéznivalóm volt, s férjem, aki pilóta, a repülőtérre tartott.

szeptember 11.

AZ ODASZÁNT FÜL

"Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam." Ézsaiás 50,5

Valaki azt mondotta, hogy két szervére kell az embernek vigyázni: a térdére és a szájára. Azt mondja az Ige, hogy minden száj vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr, és minden térd Néki hajlik meg. De vigyázni kell a fülre is, mit hallok, és mit nem hallok meg. Ha a fül megkövéredik, nem hallok. Általában annak az embernek kövéredik meg a füle és szíve, aki sokat hall Igét.

Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? (Eszt 4,14)

"Imádkoztam, hogy bárcsak megállna segíteni" - mondta a hölgy, aki éppen egy kilövellő gejzírré változott törött gyepöntöző szórófej mellett állt. Megszakítva reggeli sétámat felajánlottam segítségemet a baj elhárításában, de nemcsak fizikai segítségre volt szükség.

szeptember 10.

DIOTREFESZ

"Diotrefesz, aki elsõséget kíván közöttünk, nem fogad el minket." 3János 9

Diotrefeszrõl azt mondja az Ige, hogy elsõséget kíván. Az ádámi természet ez, amelyik már a Biblia elsõ lapjain is megnyilvánul. Az Ördög oltja ezt az ember szívébe, mert õ maga is ezen bukott el. Így mondta: székemet az Isten angyalai fölé helyezem. Az embernek is azt mondta: olyan leszel, mint Isten. A legtöbb emberi kapcsolatot ez teszi tönkre, hogy mindenki elsõséget kíván, nagyobb akar lenni.

Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. (Mt 6,8)

Gyakran olyan sok mindenért szeretnénk imádkozni, hogy azt sem tudjuk, hogyan és hol kezdjük el.

Imádság közben összezavarodunk, miközben megpróbáljuk Isten elé tárni szükségeinket és mindazt, amiről azt gondoljuk, tudnia kell róla. 

Nem szabad félnünk.

Isten mindenkit személy szerint ismer: ismeri félelmeinket, bűneinket, tudja, hogy alkalmatlannak tartjuk magunkat, hogy néha nem érezzük magunkat biztonságban.

szeptember 9.

DÉMÁS

"Démás engem elhagyott, e jelenlevõ világhoz ragasz- kodván." 2Timótheus 4,10

Pál apostolnak az utolsó levele ez, amit szolgatársának, Timótheusnak ír. Pál tudta, hogy végére ért annak a munkának, szolgálatnak, amit az Úr rábízott. Ebben a levélben van egy szomorú mondat: "Démás engem elhagyott, e jelenlevõ világhoz ragaszkodván." Jó volna megnézni, nem vagyok-e az a Démás, aki valahol elhagytam az Urat? Mert vagy az Úrhoz ragaszkodom teljes szívvel, vagy a jelenlevõ világhoz.

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1Jn 2,17)

Egy nap, a kora reggeli órákban

elkezdtem gondolkodni János apostol fenti szavain. Vajon hogyan értette? A kérdésen elmélkedve rájöttem, hogy Isten azt szeretné, ha figyelmünket az örökkévaló értékekre irányítanánk. A mai szakasz a világ múlandó értékeit veti össze Isten örök értékeivel. Ez a világ, a maga sokféle kívánságával elmúlásra ítéltetett, de azok, akik Isten akaratát cselekszik, örökké élni fognak. 

Mi a helyzet ma velem?

Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy en­gem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani, csak csöndben vagyunk. És VAGYUNK. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot. 

A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról.

szeptember 8.

APOLLÓS

"Ami pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem õt, hogy menjen el hozzátok... de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen." 1Korinthus 16,12

Az Ige elmondja Apollósról, hogy zsidó származású, görög mûveltségben tanuló, ékesen szóló férfiú volt. Tanulta az Igét, jó képességei voltak. Mai szóval úgy mondhatnánk: vallásos ember volt. Ismerte Jézust, hirdette is, és mégis testi ember maradt. Világosan elmondja az Ige, hogy "nem volt kedve".

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Az orvos szavai úgy hatottak, mint egy gyomorszájon ütés: "Ön Parkinson-kórban szenved."

Nem ezt szerettem volna hallani. Arra sem számítottam, amit néhány hónappal később mondtak, hogy egy halálos gén folyamatosan rombolja fiam összes belső szervét. Négy nap múlva az intenzív osztályról a mennyei hazába költözött.

szeptember 7.

JÁNOS MÁRK

"Barnabás és Saulus pedig visszatértek Jeruzsálembõl, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk." ApCsel 12,25

Márk elindult az Úr követésében, és komoly hívõ testvérekkel szolgált együtt. Elérkeztek egy városba, ahol az Ördög elsõ komoly támadásával találkoznak. Ahol Isten Igéje hirdettetik, ott az Ördög is jelen van. Itt Elimáson keresztül mondott ellent a Sátán az Igének. Nagy ütközet lehetett, amikor Pál kiûzte Elimásból a gonosz lelket, és azt mondta: "Vak leszel, és nem látod a napot egy ideig.

91.- ZSOLTÁR

szeptember 6.

MEGTÉRÉSSEL MEGKAPHATÓ

"Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodik õvele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." 1Mózes 32,24

Egy történésekkel teli éjszaka. Az elsõ, amit Jákób ezen az éjszakán tesz, hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel kezdi: feleségeivel. Rákhel volt a bálványfeleség, akit mindenkinél jobban szeretett.

Mikor Jézus először kér valami szolgálatot valakitől, nem szokott nagy dolgot kérni. Bár legkisebb kérése is ha valaki teljesíti döntővé válik a kérést teljesítő életében. Lehet, hogy valakitől ma csak annyit kér: mától kezdve ne hagyd ki a Miatyánkból: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Sőt: így mondd: amiképpen én is megbocsátok. 

„Ő pedig az egyik hajóra szállva, amelyik Simoné volt, kérte, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól.

szeptember 5.

MUNKÁVAL NEM LEHET MEGSZEREZNI

"És monda néki Lábán: Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr." 1Mózes 30,27

Jákóbért áldotta meg Isten Lábánt családdal, unokákkal, gazdagsággal. És mégsem volt Jákóbé az áldás. Sokféle áldás van. Jézus maga az áldás! Akié õ, azé az áldás. Istennek sok szolgája komolyan dolgozik, látogat, beszélget, és nincs áldás. Az áldást munkával sem lehet megszerezni. Jákóbnak hiába volt meg az elsõszülöttségi joga, nem volt meg az elsõszülöttségi áldás.

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak.

Közben örül, hogy neki van az, amit szeret. 

Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit. 

Te mit gyűjtesz? 

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér. 

Szíveket gyűjtök. 

A szív jelkép. Az embert jelenti. 

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek.

szeptember 4.

CSALÁSSAL NEM LEHET MEGKAPNI

"És lett, amint elvégezte Izsák Jákóbnak megáldását... az õ bátyja, Ézsau is megjött vadászásából." 1Mózes 27,30

Izsák komolyan kezdte életét az Úrral. Isten ígéretét mégis megváltoztatta az õ gondolatai szerint. Elfelejtett vagy megváltoztatott ígéretek. Meghomályosodott szem. Vajon úgy látsz-e most is, mint amikor az Urat megismerted? Izsákban a lelki ember kisebbedett, a testi nõtt. Rebeka mindegyikünkben ott van.

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.

Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. (ApCsel 3:1-2)

A templomba igyekvő tanítványokról nem tudjuk, hogy milyen messze laktak Isten házától és mi mindent láttak útközben, de a templom közvetlen közelében ott volt a nyomorúság.

Hívő és hitetlen egyaránt szenved ezen a földön. “Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” (Róm 8,22) Gyakran a keresztények is felteszik a kérdést. “Ha Jézust követem, miért nem lehet gondtalan életem a földön?” Jézus soha nem ígért nekünk ilyen életet. De azt igen, hogy küzdelmes életünknek jutalma lesz az örökkévalóságban. 

Az a különös ajándék adatott meg nekem az elmúlt tíz napban, hogy nagyon sok emberrel találkozhattam a Krisztusban!

Keresztet a földön minden ember kap,

Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.

Születhet kunyhóban vagy palotában,

Elkészítve várja az ő keresztfája.

Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,

Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.

Van, aki alázattal és lehajtott fővel

Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.

Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud

Még a másik zokog, és le a földre rogy!

szeptember 3.

VERSENGÉSSEL NEM LEHET MEGSZEREZNI

"És beteltek az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök voltak az õ méhében." 1Mózes 25,24

Az isteni rendben a nagyobb szolgál a kisebbnek. Minél kisebb leszel, annál inkább tied az áldás. Jákób is mindent megtett az áldásért. A versengés már az anyaméhben megkezdõdött. Jákób már akkor elõzni akart. Megszületik Ézsau, hozza magával az óriási elõnyt, az elsõszülöttségi jogot. Az Ige szerint minden elsõszülött az Úré.

szeptember 2.

KAPCSOLAT AZ ÚRRAL

"Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak." Zsoltár 133,1

Hogy milyen bõséges az áldás, azt láthatjuk, amikor Jézus az öt kenyeret megáldja, és ötezer ember lakik jól belõle. Az áldás mindig annyit jelent, hogy a kicsibõl óriási lesz. Péter egyetlen prédikációjára háromezer ember tér meg. Ez áldás! Nem ahhoz mérten jön az áldás, amim van vagy amit tudok. Mérték nélkül jön. Le-szel-e az az ember, aki várja az áldást?

Ó igen, hallottam Jézusról. Jó ember volt és nagy tanító! - halljuk gyakran az elismerő szavakat. De legtöbben itt meg is állnak. Nemrég jártam az ún. ezotérikus könyvesboltban. Megdöbbentem milyen sok könyv foglalkozik Jézus Krisztus személyével. De csak avval! A legfontosabb tényt – Jézus küldetését, Megváltói mivoltát – ügyesen kikerülik. Tudni Jézusról, vagy Vele járni, hallani róla, vagy ismerni Őt?

szeptember 1.

AZ ÁLDÁS

"Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem." Róma 9,13

Sokáig nem értettem, és igazságtalannak tartottam ezt az Igét. Aztán megértettem, hogy emberek a Bibliában egy-egy embercsoportnak a jellemzõi. Van Jákób-féle, és van Ézsau-féle ember. Jákób az a fajta ember volt, aki mindent megtett az áldásért. Az elsõszülötté volt az áldás, az Istennel való kapcsolat. Jákób ezt kereste. Életünkben minden az áldástól függ. Nem az ügyességünktõl, nem a szorgalmunktól.