Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 

a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

Láttam egy műsort a tévében, ami Saddam Hussein életét mutatta be. Érdekes volt megtudni nevének jelentését: „az, aki szembeszáll.” A műsorvezető rávilágított, hogy Saddam egész életében ennek megfelelően élt.

Anyja már terhessége alatt meg akart tőle szabadulni, úgy, hogy a hasát a falnak ütötte. Saját életének is megpróbált véget vetni, hogy a gyermek vele együtt pusztuljon el.

Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.

Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.

A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

Odamentek sorra minden emberhez.

 Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.  Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.  Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén.

Pilatus az evangéliumban habozik, töpreng Jézus halálra ítélése előtt, noha a történetírók leírásából egy olyan ember képe bontakozik ki, aki nem retten vissza ártatlanok százainak lemészárlásától sem, ha Róma érdeke úgy kívánja. Mit lehet tudni Jézus peréről?

Az evangéliumok elbeszélése szerint Jézust a Pészach előtti csütörtökről péntekre virradó éjjel a Gecsemáné kertben tartóztatták le. Ezt követően a Szanhedrin, a zsidóság legfontosabb testülete elé vezették, ahol talán két kihallgatás is történt.

Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?" 

Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.

Úgy érzed, mindig harcolnod kell valakivel, vagy valamivel? Mindannyiunk életében vannak csaták. De ha Istenbe vetjük a bizalmunkat és hagyjuk, hogy Ő harcolja a csatáinkat, akkor Ő győzelemre vezet. A Bibliában Jósáfát példáján keresztül láthatjuk ezt. Nézzük meg a 2 Krónikák 20:1-3-at.

Az első vers szerint Jósáfátnak sok ellenséggel kellett szembenéznie: „Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a moábiták, és az ammóniták a meúniták egy részével együtt.” Josáfát ellenségeit valamilyen „-iták”-nak hívták.

Nincsenek tiltott ételek – a fokozott kalciumbevitel mellett csak az egészséges táplálkozás szabályait kell betartanod. Mintaétrendünk segít, hogy megelőzd a csontritkulást!

A valamely betegség miatt javasolt diéta általában senkit nem tölt el boldogsággal, hiszen ki szeretne lemondani kedvenc falatkáinak bármelyikéről is? Ha azonban csontritkulás megelőzésére szeretnéd a tudatos étkezést bevetni, akkor szinte semmiről sem kell lemondanod. A csontok minőségének és mennyiségének megőrzéséhez elsősorban több kalciumra van szükséged, ami, valljuk be, a cukorbetegek diétájával szemben gyerekjáték.

Dicsérjétek az Urat! 

Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! 

Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! 

Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! 

Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! 

Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! 

Minden lélek dicsérje az URat!

Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni.

Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas és amellett fárasztó is.

Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.

Ha késsel, villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.

Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.

A felnőttek folyton csak azt mondják:

- Legyél jó ! 

Meg azt, hogy: 

- Ne legyél rossz !

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

„Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.

Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki, aki már nem tud mosolyogni!”

                                                                     Carnegie, Dale

  Egy János nevezetű ember egy nap egy meredek sziklafal tetején sétált, s egyszer csak túl közel került a pereméhez, és lezuhant. Zuhanás közben elkapott egy kiálló faágat, és azon lógott. Ahogy lenézett, iszonyattal látta, hogy még több mint háromszáz méteren át meredeken lejt a sziklafal. Tudta, hogy nem csünghet egy ágon a végtelenségig, de semmi lehetőség nem mutatkozott arra, hogy fel tudjon mászni a meredek falon.

Elkezdett hát segítségért kiáltani, remélve, hogy egy arra járó meghallja, és leereszt egy kötelet vagy valami mást.

 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (Józsué1:8)

Józsuénak sok ellenséggel kellett konfrontálódnia az úton. Úgy tűnt, soha nem akarnak elfogyni. De kérlek, vedd észre, hogy Isten azt mondta Józsuénak, hogy az Igét tartsa az elméjében és a szájában, nem pedig a problémát.

Ha mi is boldogulni akarunk és sikerrel járni, mint Józsué, akkor nekünk is másra kell terelni a gondolatainkat és a szavainkat, nem pedig az ellőttünk álló problémára.

Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is.

 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

 Ez az első és a nagy parancsolat.

A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté22:37-39)

Ez egy új nap, egy új hét és egy új év. Ez az a nap, hét és év, „amit az Úr rendelt, így hát örvendjünk és vigadjunk ezen”

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."

2Kor 9,7-10.

Jézus szavai: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." 

Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" 

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

 Isten gyermeke vagyok, mert romolhatatlan magból születtem, Isten élő és maradandó igéje által. (1 Péter 1:23)

Megbocsátást nyertem, minden bűnöm le lett mosva a Bárány vérében. (Efezusi 1:7, Zsidók 9:14, Kolossé 1:14, 1 János 2:12, 1 János 1:9)

Új teremtés vagyok. (2 Korinthus 5:17)

A Szent Szellem temploma vagyok. (1 Korinthus 6:19) Megszabadultam a sötétség hatalmából és Isten királyságához tartozom. (Kolossé 1:13)

Megszabadultam a törvény átkától.

A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem.

Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását.

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.

,,Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged." (János 17,3.)

Érted ezt az Igét? Hogy meglásd Őt. Fedetlen arccal lássad meg Őt, csodálatosnak lássad meg, kívánatosnak, szépnek. Hogy meglásd Őt úgy, ahogy az Ige mondja: Szebb, szebb vagy az emberek fiainál." Ha meglátod Őt, akkor el fogod dobni a régit. Azt fogod mondani elmúlt. Mindenestől elmúlt! 

Anélkül hogy Őt meglátnád, ez nem történhet meg. Először is nincs kivel összehasonlítani magad, nincs mit kívánnod.

 A másik Pártfogó ígérete "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek. (János14:12)

Van egy orvos barátom. Évekkel ezelőtt, amint késő éjszaka hazafelé vezetett az autópályán, látott egy balesetet és megállt, hátha tud segíteni. Halálos kimenetelűnek nézett ki.

Egy fiatalember feküdt a hordágyon, és a mentősök már hosszú ideje küzdöttek érte.

„…változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)

Valamilyen személyes problémával küzdesz, azt gondolva, ha ezen túl leszel, minden rendbe jön?

Nos, van egy jó és egy rossz hírem.

A jó hír az, hogy Isten kegyelméből le tudod győzni a problémát.

A rossz hír az, hogy mire túl leszel az adott gondon, egy másik már alig várja majd, hogy a helyébe lépjen.

Valamin mindig dolgoznod kell.

A lelki növekedés folyamatos munka.

Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Féld Istenedet, az URat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével)

Jöjj Szent Lélek!

Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit tűzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

Schvalm Rózsa

A hit tudósai néha több száz oldalas könyveket írtak és írnak a Szent Lélekrol, mi pedig néha azt gondoljuk, hogy a Szent Lélek dolga talán valóban olyan bonyolult, mint ezekben a könyvekben.

Pedig a Szent Lélek ügyénél alig van ami egyszerubb lehetne, mert amint az Isten egy és az Úr egy, azonképpen a Lélek is egy. Amikor tehát a Lélek ajándékairól elmélkedünk, mint például a nyelveken szólás, a lelkek megítélése, a betegek meggyógyítása, a prófétálás, ésatöbbi, akkor nem az ajándékok kívánatosságára érdemes koncentrálni, hanem arra, hogy az ajándékozó Egy.

 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,  hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.  Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.  Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

Egy barátom mesélte:

Tiz évvel ezelőtt lakást akartunk venni Csikszeredában/ újsághirdetés nyomán./

A tulajdonos éppen akkor ért haza.

A lépcsőházban találkoztunk.

Jókedvüen bemutatkozott:

"Ász vagyok"

Én is bemutatkoztam: "Ész vagyok "

Erre ő : "Nem értem "

-Hát akkor beszéljünk úgy,hogy értsük egymást-válaszoltam.

-Ön jogász,én lelkész-mondtam.

Lehet érdekesnek tünik ez a sztori.

A valóság azonban egészen más.Számomra elfogadhatók a következő megnevezések az emberek foglalkozását illetöen:erdész,gépész,gyógyszerész,jogász,ideggyógyász,halász,zenész,müvész stb.............................

Egy dolog általában azért válik sürgőssé, mert elhanyagoltad megtenni időben, vagy pedig nem készítettél tervet a végrehajtására. A legtöbb sürgős dolog határidőhöz van kötve, és mások szabták meg a határidőt, nem te.

A fontos dolgok általában a saját céljainkkal kapcsolatosak, azokat mi tűzzük ki célul magunknak és meg akarjuk valósítani, mert fontosnak tartjuk. Csakhogy a fontos dolgainknak van egy olyan természete is, hogy azok megvalósítására nem szoktunk határidőt felállítani.

De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni.

A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével.

A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre.

 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.(Filippi 4:19)

Nagyon sokat utaztam már életemben, és rengeteg bőröndöt pakoltam. Minden alkalommal, amikor végzek a pakolással, mielőtt becsukom a bőröndöt, felteszem magamnak a kérdést: „Nem felejtettem el valamit? Nem hiányzik semmi?”

Előfordul hogy, mindent kiszedek a bőröndből és még kétszer leellenőrzöm, megvan e minden.

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,

Tit 2,11-12

"Aki engem lát az Atyát látja." - mondja Jézus, s aki felismeri Krisztusban az Atya szerető lényegiségét, annak valóban megváltozik az élete. Változás áll be, mert nem tudja úgy látni a világot, benne a felebarátot, szeretteit, s önmagát is, mint eladdig látta.

Arra van szükségünk, hogy Jézus reményt leheljen belénk. Ahogy Pál imádkozta: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róma 15:13).

Igen, a remény a Szent Szellem ajándékainak egyike, és kegyelemből adatott nekünk. És csakúgy, mint a hit, a remény sem remény valamiben, vagy egy kívánatos végkifejletben, hanem egy Személyben. Nem a hitben hiszünk, ez butaság lenne; Istenben hiszünk.

Amikor huszonegy éves lett, a virginiai Roanokeban élő Tammy Harris elkezdte keresni vér szerinti édesanyját. Egy évig nem járt sikerrel. Azt nem tudta, hogy anyja, Joyce Schultz már húsz éve keresi őt.

A történet szerint, amely megjelent az ország összes újságjában, volt még valami, amit Tammy nem tudott. Édesanyja volt az egyik munkatársa az ábécében, ahol dolgozott. Egyik nap Joyce meghallotta, hogy Tammy egy másik munkatársukkal arról beszélget, hogyan próbálja megtalálni az édesanyját.

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."

Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

Victor Hugo Nyomorultak című regényében, Jean Valjean az éjszakát Digne püspökének otthonában tölti. A püspök jóindulata és nagylelkűsége ellenére Valjean az éjszaka közepén felkel és ellopja tőle ezüst értékeit. A püspök felébred, és rajtakapja Valjean-t. Erre Valjean leüti őt, majd elmenekül.

A következő nap rendőrök hozzák vissza Valjean-t bilincsbe verve a parókiára. „Uram, ez az ember azt állítja, hogy ön adta neki az ezüst tárgyakat” – mondja méltatlankodva az egyik rendőr.

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

Testvérem, Te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtő csoda vagy!

Nap mint nap oly sokan borulnak térdre, hogy Istenhez forduljanak gondjaikban, választ kapjanak gyötrő kérdéseikre, orvosságot bajaikra, fájdalmaikra. Keresik az emberek a különféle betegségek, a rák elleni orvosságot, a választ a társadalmunkat feszegető kérdésekre, a kiutat az értelmetlen háborúkból, katasztrófákból. Kérnek Istentől lelkesítő, erőt adó, szép verseket, irodalmi műalkotásokat, melyek szárnyalásra ösztönöznék a fiatalokat.

,,.. Megpróbálom kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van a ,,szó nélküli szeretet"- nek.

Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Velünk az Úr

Bár szem elől felhő rejtette,
velünk az Úr, amint ígérte.
Vigasztalást nyer, ki hisz benne,
követőinek mentő vértje.

Gonoszul támadhat az ellen,
megsebezhet, nem árthat mégse.
Sebeiben gyógyul a beteg,
életét áldozta fel érte.

A Szent Lélek által jelen van,
lakozást vesz népe szívében.
Minden időben védelmet ad,
visszatér égi dicsőségben.

Schvalm Rózsa

(2013-05-10)

A legszebb rózsacsokor sem beszél így, mint ez a néhány igevers (persze a tüskék néha szúrnak, de az eredmény megéri!): 

Ef 5:22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek (magatokat alárendeljétek, alávessétek), mint(ha csak) az Úrnak (tennétek). 

Ef 5:23 Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója (megváltója, megmentője, üdvözítője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója) a testnek. 

Ef 5:24 De miképpen (amint tehát) az egyház engedelmes (alá van vetve, alá van rendelve) a Krisztusnak, (úgy) azonképpen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben. 

Ef 5:25 Ti férfiak, szeressétek (agapaó=önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele.

•Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni. 

•Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni. 

•Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk. 

•Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra. 

•Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék. 

•És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat. 

•És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.

A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.

„Nem, kicsoda ön?" 

„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg.

A fa eleink gondolkodásában központi helyet foglalt el, ezt bizonyítja a Biblia. “És nevel az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó a gonosz tudásának fáját.” /Móz. 2.9./ 

A fa minden élő és élettelen dolognál jobban foglalkoztatta az embert, mert védelmet oltalmat ad lombkoronájával embernek, állatnak, a törzsében áramló oldat, a termése, a magja táplál és szomjat olt.

 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsoltárok34:20)

Milyen jó dolog tudni, hogy egy Szabadító Istent szolgálunk! Lehet, hogy nehézségekkel küzdesz, de Isten éppen ebben a pillanatban is munkálkodik, hogy kihozzon téged ebből a nehéz helyzetből. Lehet, hogy ez nem úgy fog történni, mint, ahogy azt elképzelted, de bízz benne, hogy Isten szívén viseli, mi a legjobb számodra.

A bajt úgy is definiálhatnánk, mint ami egy állandó fájdalom, vagy szomorúság okozója.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.

Minden, amit teszünk egy mag, ami magában hordoz valamit a következő nemzedék számára. Lehet, hogy úgy érzed, nem számítasz különösképpen, de Isten azt mondja, hogy ha helyesen élsz, akkor igenis hatással leszel másokra. Jézus azt mondta: „Világítson hitetek az emberek között, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.”

Vegyük észre, hogy nem azt mondta, hogy az emberek a szavainkra fognak figyelni, hanem az életünkre, arra, amit teszünk.

 …de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi3:14)

Évekkel ezelőtt egy kormányépületbe igyekeztem, ahol dupla fotocellás ajtó volt, egymástól négy méter távolságra. Ahhoz, hogy a második ajtó kinyíljon, az elsőnek teljesen be kellett csukódnia, ehhez pedig megfelelő mértékben el kellett távolodni tőle.

Addig, amíg túl közel voltam az első ajtóhoz, a második nem nyílt ki.

Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?

„Uram, állíts szájam elé őrséget, és

ajkam kapujához rendelj védelmet!”

(Zsolt 140, 3)

A hallgatás szelídség,

amikor nem szólsz, ha bántanak;

amikor nem keresed a magad igazát;

amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,

amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül,

hogy a történteket felemlegetnéd;

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,

amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést;

amikor nem keresel emberi vigaszt;

amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod,

hogy a „mag” kicsírázzék,

a hallgatás türelem,

A hallgatás alázat,

amikor nincs versengés;

amikor belátod, hogy a másik jobb nálad;

amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak,

növekedjenek és érlelődjenek;

amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért;

amikor cselekedeteidet félreértik;

amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,

a hallgatás alázat.

Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat!

1 Krón 22,19a

Dávid király ugyan összegyűjtette az ÚR házához szükséges építőanyagokat, de nem építhetett templomot... "így szólt hozzám az ÚR igéje - mondja Dávid - »Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél, nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre.«" Dávid, aki zsoltáraiban bizonyságot tesz a szabadító Istenéről, élete végéig hordja lelkében a gyalázatot, hogy Bethsabé szerelméért képes volt megöletni leghűségesebb szolgáját, saját testőreinek főparancsnokát, Úriást...

Egy vezető, aki kitaszított volt, aki parázna nő senki-sorsú gyermekeként Izrael vezetőjévé küzdötte fel magát. A gileádi Jefte erős vitéz volt. Ám mégsem hatalmas győzelme miatt maradt fenn a neve.

Egy döntése miatt lett Jefte igazán ismertté. Jefte feláldozta a lányát. Ábrahámtól Isten kérte – de elállt tőle. Jefte viszont maga ajánlotta fel. És Jefte lánya fogalommá vált nemzedékről nemzedékre. Évezredek távolából is tudják az emberek ki is volt a Jefte lánya és ismeri mindenki Jefte lányának a szívszorító történetét.

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak.

A Jairus leányának történetében szereplő mindkét bajbajutott helyzete reménytelen. Az asszony már 12 éve beteg. „Sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett” (5,25). —

A másik történetben a kislány nagyon súlyos beteg: haldoklik, amikor a segítséget kérik Jézustól. Kisvártatva már meg is hozzák a hírt, hogy a beteg gyermek meghalt, fölösleges tovább fárasztani a Mestert...

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.

Emelkedik a nap már a hegyek fölé...

Kelj föl párnáidról, özvegy Pókainé!

Tárogató harsan, tenger nép az utcán:

Szent-páli csatából jő Báthori István.

Fölkel és kitekint, semmit nem hall, nem lát,

Csak csörgő láncok közt két szerelmes fiát,

És csak annyit mondhat, több ereje nincsen:

"Báthori, Báthori, verjen meg az Isten!"

A két fiu hallgat, az ablakra fölnéz:

Büszke szabad homlok, sebzett arc, békós kéz,

Könny, sohaj, fájdalom, mélyen eltemetve,

Hogy a sokaságnak ne telhessék kedve.

Ötvenen túl az élet szereptorlódást hoz: a korábbi női feladatok mellé behozza a nagymamaságot és a szülőkről való gondoskodás terhét.

Marika egy alföldi kisvárosban él, több kitüntetéssel elismert tanítónő, egy éve nyugdíjas. Két lánya szerint „Anya” alaposan feladta nekik a leckét példamutatásban. Az a típus, aki az élet minden területén szeret megfelelni. Első gyermekét 27 évesen szülte, és ez mindkét lánya életében is pontosan így történt.

Gyengéd irányításod befolyásolt mindenben, amit tettem, amit teszek, és amit valaha tenni fogok. 

Jóságod kitörölhetetlenül rányomta pecsétjét mindenre, ami voltam, ami 

vagyok és ami valaha leszek. 

Ily módon részese vagy mindennek, amit elértem, és amivé válok. 

Amikor segítek a szomszédomnak, ott van a te segítő kezed is. 

Amikor enyhítek barátom fájdalmán, ezért ő neked is tartozik. 

Amikor szavakkal vagy példamutatással helyes utat mutatok egy gyereknek,elsősorban te vagy a tanítója. 

Minden, amit teszek, a tőled tanult értékrendet tükrözi vissza.

…énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. (Efezusi5:19)

Egy ötéves kisfiú fantasztikus történetét szeretném elmesélni. Amikor az anyukája elmondta neki, hogy kisbabát vár, és Michael-nek kishúga lesz, a kisfiú majd kiugrott a bőréből az izgalomtól. Alig várta, hogy megpillanthassa kishúgát. Naponta többször odarohant anyukájához és énekelt pocaklakó kistestvérének: „Te vagy a napsugár, az én kis napsugaram!”

Ez így ment napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra.

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

- Úgy értem – magyarázta a hivatalnok.

– Van munkája, vagy csak...

- Persze, hogy van munkám – csattant fel a nő. – Anya vagyok.

- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó – hangsúlyozta a hivatalnok.

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami szívben van.1 Sámuel 16,7c

Néha még azt se... Hiszen hányszor megesik, hogy az ember nem lát az "orránál tovább" vagy hogy "nem látja a fától az erdőt". Ilyenek vagyunk, mást látunk, mint a valóság. Megdöbbentő az a negyvenéves nők között végzett reprezentatív felmérés, mely szerint az "élet értelméről" a megkérdezettek közel nyolcvan (!) százaléka még soha nem gondolkodott el... (Csak gyanítom, ha férfiakat is megkérdeztek volna, náluk még rosszabb "eredmény" született volna.)Túl az "élet delén" nemcsak alapvető kérdés átgondolni "Miért is vagyok ebben a világban?", de egyben lehetőség a megújulásra.

De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.

 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs.41:10)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól. Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit.

Az ÚR szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.

Ruth 2,12

Aki ma sikeres akar lenni, az biztonságot ígér. Adódik ez bizonyára abból, hogy az emberek nagy bizonytalanságban élnek. Anyagi egzisztenciális is sújt sajnos sokakat, de a lelki bizonytalanság sokkal elszomorítóbb. Az az ember, aki magányos és bizonytalan, annak élete nem szomorú, hanem maga a szomorúság... Akinek lélekben bizonytalan, azt kihasználják az élet minden területén. Nemcsak Jézus vagy különösen Mohamed próféta követelte az özvegyek és árvák össztársadalmi védelmét (Mohamed a maga életén tapasztalta mit jelent az árvaság), de igazából akkor erős egy ország, ha abban a kicsit, az elesettet nem kihasználják, eltiporják, hanem hordozzák.

Jézus mondja: "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."Mt 5,13-16.

Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.

Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit, nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”

Ha mi hiszünk a Mindenhatóban, akkor még ha száraz időszakokon is megyünk keresztül, még ha szűkös idők is jönnek és a dolgok nem a mi javunkat szolgálják és természetünknél fogva hajlanánk a csüggedésre, most tudjuk, hogy mivel gyökerünk mélyre lemegy, ezért nem fog ránk hatni.

Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.