…biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket…

(1Thesszalonika 5,14)

Biztosan ismersz olyan embereket, akik mindig feldobnak, ha találkozol velük. Mindig van egy bátorító szavuk, biztatnak, lelkesítenek, és mindig jobban érzed magad a velük való találkozás után, mint előtte. Nem mintha ezek az emberek mindenre tudnák a megoldást, minden kérdésre tudnák a választ, egyszerűen csak képesek kihozni belőled a legjobbat.

 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Máté11:28-30)

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor semmi sem úgy történik, ahogy terveztük.

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."

(Zsoltárok 90:12)

 Napjaink néha olyan zsúfoltak, mozgalmasak, hogy elfelejtjük mennyire törékeny az élet valójában. Könnyen megesik, hogy megengedjük, apró dolgok elrabolják békénket, örömünket. Valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, vagy valaki megbánt. Még a forgalom is elterelheti figyelmünket, ha hagyjuk. Emlékeznünk kell rá, hogy minden nap egy ajándék! Ha arra figyelünk, ami rossz, akkor elmulasztjuk azt a szépséget, melyet minden egyes nap felkínál nekünk.

Olvastam egy történetet egy emberről, aki aprócska lakásában, nagy szegénységben halt meg. Életének egy bizonyos szakaszában még hajléktalan is volt és az utcán tengette az életét. Csak egy arc volt a tömegből: így élt és így is halt meg.

A temetése után néhány rokona elment a lepusztult lakásába, hogy átnézzék a holmiját. Találtak egy festményt, és elhatározták, hogy valami bolhapiacon eladják. Az asszony, aki megvette a képet, elvitte a helyi galériába felbecsültetni.

 "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9:24)

Azt mondja a Biblia, hogy Isten megindul a gyengeségeinken. Ez azt jelenti, hogy ha nekünk valami fáj, akkor Neki is fáj. Amikor csalódást érzünk, Isten is átérzi a fájdalmunkat. Amikor elcsüggedsz, azt is megérti. Jézus is átélte. Amikor a Gecsemáné kertben volt a keresztre feszítése előtti éjszakán, annyira Rá nehezedett mindaz, amivel másnap szembe kellett néznie, hogy vért izzadt.

,, Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." ( Lukács19:10)

Éreztél már valaha úgy, mintha valami hiányozna az életedből, vagy mintha valamit elveszítettél volna? Még megtérésünk után is előfordulhat, hogy egy belső ürességet érzünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Amikor nehézségekkel kell szembe néznünk, könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy állandóan azon töprengünk, bárcsak valamit máshogy csináltunk volna.

A Biblia azt mondja: „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid” (Példabeszédek 16:3).

Nem azt mondja, hogy „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így meglesz minden, amit akarsz.” Nem, azt tanítja nekünk, hogy bízzuk az Úrra a dolgainkat, és hagyjuk, hogy Ő irányítsa a lépteinket.

Tudnunk kell, hogy Isten már előre terveket állított fel számunkra. A kérdés az, hogy vajon az Ő terveiben járunk, vagy a saját fejünk után megyünk?

 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához… (Zsidók4:13)

Kaptál már olyan meghívót, aminek az alján megjegyezték, hogy milyen jellegű ruhát illik az adott alkalmon viselni? Egyszer a férjemmel meghívást kaptunk a Fehér Házba, és a meghívó alján jelezték, hogyan kell megjelennünk. Ennek nagyon örültem, mert sokkal könnyebb egy eseményre készülődni, ha tudjuk, miben kell megjelennünk.

A szellemi életünkben egy nagyon különleges alkalomra kaptunk meghívást – a világ legfontosabb eseményére.

Nagyon kedvelem József történetét. Józsefet nagyon szerette édesapja. Megkülönböztetett figyelme bizonyítékaként, egy csodálatos színes köntöst ajándékozott neki, tizenkét fia közül a legkisebbnek.

A köntös József kiválasztottságát, valamint édesapja szeretetét és jóindulatát szimbolizálja, azonban Isten védelmét és kenetét is jelképezi.

Gondolhatod, hogy József bátyjai milyen féltékenyek voltak. Egyébként sem nagyon kedvelték őt.

 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Máté11:28-30)

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor semmi sem úgy történik, ahogy terveztük. Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, nem tudunk megfelelni, nem tudjuk teljesíteni az adott nap feladatait, vagy amikor a dolgok egyszerűen kicsúsznak a kezünkből.

 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.

 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. (Zsoltárok20:8-9)

A tévében láttam egy riportot, amiben egy hölgy beszámolt arról, hogy milyen nagy összeget veszített egy pénzügyi akción.

Teljesen felháborodva mondta a riporternek: „A bizalmamat a rendszerbe vetettem – a pénzügyi rendszerbe, a politikai rendszerbe és az igazságszolgáltatás rendszerébe, és cserbenhagytak.”

Nem ismerem a történet részleteit, hogy pontosan min ment keresztül a hölgy.

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához… (Zsidók4:13)

Kaptál már olyan meghívót, aminek az alján megjegyezték, hogy milyen jellegű ruhát illik az adott alkalmon viselni? Egyszer a férjemmel meghívást kaptunk a Fehér Házba, és a meghívó alján jelezték, hogyan kell megjelennünk. Ennek nagyon örültem, mert sokkal könnyebb egy eseményre készülődni, ha tudjuk, miben kell megjelennünk.

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével. Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol. Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani: „Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”.

Ne vesd meg a kicsiny kezdet napját, mert az Úr örül a megkezdett munka láttán. (Zakariás4:12)

Ha olyan vagy, mint én, akkor biztosan most is a közeledben van a tennivalók listája. Nem feltétlenül papírra leírva, lehet, hogy a fejedben cikáznak az elvégzendő feladatok körüli gondolatok.

Úgy vettem észre, hogy annyira lefoglalnak minket a teendőinkkel kapcsolatos gondolatok, hogy kiszívják az energiánkat és teljesen lenyomnak minket.

 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm! (Zsoltárok19:15)

Ha jók akarunk lenni valamiben – bármi legyen is az – gyakorlásra van szükségünk. Ha jó akarsz lenni az Isten Igéjén való elmélkedésben, akkor gyakorolnod kell.

Mint egy jó edző, aki időt szán arra, hogy a csapatát bátorítsa, és a gondolataikat a megfelelő irányba terelje a nagy mérkőzés előtt, neked is minden reggel edzened kell a gondolataidat.

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak... (Róma-8:1)

Az Újszövetségben olvashatjuk annak az asszonynak a történetét, akit házasságtörésen értek. Korának vallásos vezetői, már elítélték őt az elméjükben, és törvényeik szerint meg kellett kövezni az ilyet. Kíváncsiságból Jézus elé vitték az asszonyt, hogy vajon Ő mit fog tenni vele. Azonban Jézusnak a helyzetre adott válasza mindnyájukat meglepte.

"Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra." (I. Mózes 13;14.)

Isten már elkészítette a győzelmedet a mai napra! Lehet, hogy kihívásokkal nézel szembe. Lehet, hogy körülnézel és reménytelennek látod a helyzetet magad körül. Természetes szinten úgy tűnhet, hogy ezek talán soha nem fognak megváltozni. De Isten azt üzeni ma Neked, hogy "Vedd le a figyelmedet a körülményeidről és nézz fel! Emeld fel a szemeidet és nézz túl a pillanatnyi nehézségeiden, mert amerre csak a szem ellát, győzelem vár."

Jusson eszedbe, hogy azok a dolgok, amikkel ma szembe kell nézned, csak átmenetiek.

 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához… (Zsidók4:16)

Kaptál már olyan meghívót, aminek az alján megjegyezték, hogy milyen jellegű ruhát illik az adott alkalmon viselni? Egyszer a férjemmel meghívást kaptunk a Fehér Házba, és a meghívó alján jelezték, hogyan kell megjelennünk. Ennek nagyon örültem, mert sokkal könnyebb egy eseményre készülődni, ha tudjuk, miben kell megjelennünk.

A szellemi életünkben egy nagyon különleges alkalomra kaptunk meghívást – a világ legfontosabb eseményére.

 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel. (2 János1:3)

Az évnek ez az időszaka mindig melegséggel tölti el a szívemet, és eszembe jutnak a családi és baráti körben eltöltött csodálatos karácsonyok.

Azonban, ha nem vigyázok, azon kapom magam, hogy beleveszek a tennivalók, ajándékvásárlások, látogatások nyüzsgésébe. Azt hiszem, ezzel legtöbben így vagyunk. Sokan teljes fordulaton pörögnek, már az ünnepi készülődést megelőzően is.

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével.

Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol.

Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani:

„Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”.

 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?"

A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 10,52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." (Márk)

Márk evangéliumának tízedik fejezete bemutat nekünk egy vak embert, aki Jézushoz fordult segítségért.

Jézus ezt kérdezte tőle: ,,Mit kívánsz, mit tegyek veled?"

A vak ember habozás nélkül válaszolt: ,,Azt, hogy lássak!" A vak tudta mit akar, tudta, hogy Jézus képes megtenni, és elég bátor volt, hogy nagy dolgot kérjen Tőle.

Gyerekkorodban előfordult veled, hogy behívattak az igazgatói irodába? Az iskola folyosóján megtett séta az irodáig szinte végtelennek tűnt, miközben az ember gyereke végig azon tűnődik, vajon hogyan fog szembenézni az igazgató haragjával.

A barátnőm mesélte, hogy egyszer behívatták az igazgatóhoz, hogy jutalomban részesítsék, azonban ő nem tudott erről. Szörnyen félt, hogy olyasvalamivel fogják meggyanúsítani, amit el sem követett.

 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához… (Zsidók4:13)

Kaptál már olyan meghívót, aminek az alján megjegyezték, hogy milyen jellegű ruhát illik az adott alkalmon viselni? Egyszer a férjemmel meghívást kaptunk a Fehér Házba, és a meghívó alján jelezték, hogyan kell megjelennünk. Ennek nagyon örültem, mert sokkal könnyebb egy eseményre készülődni, ha tudjuk, miben kell megjelennünk.

A szellemi életünkben egy nagyon különleges alkalomra kaptunk meghívást – a világ legfontosabb eseményére.

 De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. (2Mózes4:2)

Voltál már olyan helyzetben, hogy teljesen alkalmatlannak érezted magad? Hát, ezzel nem vagy egyedül. Valójában a Bibliában említett nagyszerű férfiak és nők közül sokan küszködtek ugyanezzel a problémával. Amikor Mózesre gondolunk általában egy nagy szellemi vezető képe jelenik meg előttünk, aki kivezette Izrael népét a fogságból. De lássuk be, Mózes is kételkedett önmagában.

Istennél különböző időszakok vannak, és mindennek megvan a maga ideje. Megvan az ideje a vetésnek, és megvan az ideje az aratásnak. Megvan az ideje annak, hogy megáldjunk másokat, és megvan az ideje annak, hogy elvegyük Isten áldásait. Ha mindig csak kapni akarunk, és önmagunk körül forgunk, az olyan, mintha mély lélegzetet vennénk, és nem fújnánk ki a levegőt. Felborul az egyensúly.

Ha viszont az életünk mindig csak mások körül forog, megpróbáljuk megoldani minden problémájukat, betölteni minden szükségüket, akkor előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy kiüresedtünk.

 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.(Máté6:33)

A Lukács 10-ben arról olvashatunk, hogy Jézus ellátogatott két nővér házába. Nagyon különbözően viselkedtek, amikor náluk volt. Mária egyszerűen leült lábaihoz, és itta a szavait. Márta úgy döntött, hogy ő szolgál Jézusnak, és megállás nélkül serénykedett. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen.

Aztán egyre frusztráltabbá vált amiatt, hogy minden az ő nyakában van, nővére pedig csak üldögél.

 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.(5 Mózes33:27)

A Példabeszédek 3:5 ezt tanítja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Ezt nem mindig könnyű megtenni. Néha az tűnik természetesnek, hogy megpróbálunk mindent saját erőből megfejteni, és idegennek érezzük, hogy egyszerűen elengedjük a dolgot és Istenben bízzunk.

A bizalom egy döntéssel kezdődik. A szívedet teljesen át kell adnod a bizalomnak, az elméd, akaratod és az érzelmeid csak ezután fogják követni.

 Őt szeretitek, pedig nem láttátok, Őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek… (1 Péter1:8)

A fenti igében említett „kimondhatatlan, dicsőült öröm” számomra azt mondja, hogy az öröm több mint egy érzés. Több annál, mint hogy éppen elönt a boldogság.

Az öröm egy benned lévő természetfeletti erő. Mindig ott van. A Benned lakó Szent Szellem gyümölcse. Az öröm nem a körülmények gyümölcse.

 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,

de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:13-14)

Nagyon tetszik nekem ebben az igerészben, ahogy Pál arról beszél, miként megy előre Istennel. Alapjában véve ezt mondja: „Tudjátok, nem vagyok tökéletes. Még nem értem el mindent. De egy dolgot teszek: megyek előre!” Figyelmét arra összpontosítja, hogy előremenjen.

 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

 Ez az első és a nagy parancsolat.

A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté22:37-39)

Ez egy új nap, egy új hét és egy új év. Ez az a nap, hét és év, „amit az Úr rendelt, így hát örvendjünk és vigadjunk ezen”