A Szentatya csütörtök délben, Szent Péter és Pál apostol főünnepén is elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy mindkét apostolnak nehéz körülmények között kellet tanúságot tennie Krisztusról.

A Szentatya beszédének teljes fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az egyházatyák szerették Szent Péter és Pál apostolt két oszlophoz hasonlítani, amelyeken az Egyház látható épülete nyugszik.

„Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat.” 

1Korintus 13:11.

Az ugye természetes, hogy: Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. A baj ott van, ha ez továbbra is így marad. Pedig életem során de sok lelki fejlődésében megrekedt felnőtt kereszténnyel találkoztam.

Itt most nem azokra gondolok, akik örömmel nyugtázzák – 60 éves korukban – hogy igen, erre a történetre emlékszem, tanultam gyerekkoromban a hittanórán.

 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. 

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 

3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 

4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 

5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 

6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

"Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé."

Jeremiás 31:12

Hazatérés.

Jóléti és túlbiztosított társadalmunkban alig-alig érthetjük, mit jelenthetett ez Izraelnek a babiloni fogság után. Talán ezért is tűnik számunkra olyan távolinak a hazatérés Isten országába. Pedig nagyapáink, akik megjárták a Don-kanyart, sokat tudtak mesélni erről az érzésről (Vihar Béla: Egy katona megy a hóban):

„Tizenhét nap és tizenhét éjszaka és megint ugyanannyi...

A vértanúknak, a tanúságtevő tanítványoknak erőt adó reményről elmélkedett június 28-án délelőtt az általános kihallgatáson a Szentatya. Hangsúlyozta, hogy a keresztények főleg arra törekszenek, hogy Jézus életstílusát kövessék, hogy szeressenek, és ezáltal tegyenek tanúságot e bennük élő reményről.

A Szentatya a június 26-án, hétfőn bemutatott szentmisével befejezte az első félévi sorozatát, a nyári szünetben a reggeli szentmiséken nem mond nyilvános homíliákat a Szent Márta-ház kápolnájában.

„Nem kell nekünk horoszkóp, sem kuruzslók, hogy megismerjük a jövőt: az igazi keresztény nem az, aki berendezkedik itt, és mozdulatlan marad, hanem aki bízik az Istenben és nyitottan hagyja magát vezetni az úton az Úr meglepetései felé” – ez a gondolat állt Ferenc pápa homíliája középpontjában.

Egyszer egy hölgy jött oda hozzám és azt mondta:  a főnököm nem adja meg nekem azt a fizetésemelést, amit megérdemeltem. Átnéz rajtam és ez nem igazságos. Azt mondtam neki, amit most neked is elmondok, hogy ne engedje meg másoknak, hogy elrabolják boldogságát.

Nem kényszerítheted a főnököd, hogy helyesen cselekedjen, nem tudod megváltoztatni.

Úgy kell hozzáállnod, hogy mindegy mit tesz a főnököm, vagy mit nem tesz. Nem neki dolgozok, hanem Istennek.

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.

Mózes V. könyve 31,6

Mózes 31. fejezete két dologról szól. Az egyik, hogy az utódnak Józsuénak jelöli ki a feladatot, és a másik, hogy tudatosítja népével a szövetség fontosságát. Ez a vers, amit ma reggel olvashatunk éppúgy szól mindnyájunkhoz, mint a zsidókhoz.

A biztonság érzése… szeretjük.

Jézus Szívének tiszteletére 155. alkalommal tartottak búcsút Kalocsán június 23. és 25. között. Az ünnepi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrálta vasárnap a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban.

KÉPGALÉRIA ― klikk a képre!

A háromnapos programsorozat a kalocsai Szent István király-templomban zajlott, melyet annak idején a jezsuita atyák vezettek, 1860 óta. Ekkor hívta őket a városba az iskolaalapító Kunszt József érsek.

„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”

Pál levele a rómaiakhoz 15. fejezet 4. vers

Mostanában sokszor emlegetem nagymamámat, igazán bölcs asszony volt hiányzik. Szegény két éven át tartó tehetetlenség után pihent meg, abban a reményben, hogy Jézus Krisztus visszajövetelekor őt is feltámasztja majd, az igazakkal együtt.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7

Aggódtunk-e valamiért mostanában? Vagy kérdezhetnénk úgy is, volt-e olyan napunk az elmúlt héten, olyan óránk az elmúlt napban, amikor nem jutott eszünkben valami, ami veszélyt jelethet családunk, gyerekeink számára?

       Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett Jézus, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.  Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.  Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni."

Lk 12,1-3.

Június 25-én a délben a szentatya arról tartott elmélkedést a napi evangélium alapján, hogy Jézus felkészíti övéit az üldöztetésekre, de azt is megígéri, hogy sosem lesznek egyedül. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Mt 10,26–33) az Úr Jézus, miután meghívta és misszióba küldte tanítványait, tanítja és felkészíti őket a rájuk váró próbatételekre és üldöztetésekre.

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"

Krónikák 2. könyve 15,7

Nem könnyű olvasmány a Bibliában Izráel történelme. Rengeteg pártütésről, lázadásról, vérről, szenvedésről, hitehagyásról olvashatunk benne. Sokan megbotránkozva inkább el sem olvassák, átugorják. Pedig sok értékes tanulságot, lelki törvényszerűséget, bátorítást fedezhetünk fel benne. 

Salamon király uralkodásával véget ért az egységes királyság története, s Izráel kettévált.

Egy turistacsoport bejárta Európát, ellátogatva a történelmi helyekre. Lenyűgözte őket, hogy milyen sok kis falu volt nagy művészek, költők, zeneszerzők és politikai vezetők szülőhelye.

Amikor egy különösen festői szépségű falucskában sétáltak, az egyik turista odament egy férfihoz, aki az egyik épület előtt ült, és megkérdezte: "Elnézést... születtek ebben a faluban nagy emberek?"

Az idős ember egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: "Nem.

Nobel békedíj a legfőbb kitüntetés, amit azok kapnak, akik kivételesen nagymértékben járultak hozzá a világ megjobbításához. Más Nobel-díjakat azok kapnak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a bölcsészet- és természettudományok terén. Van azonban a Nobel-díjnak egy története, amit ritkán szoktak elmesélni. 

Alfred Nobel, egy svéd kémikus, azzal szerezte vagyonát, hogy rendkívül erős robbanószereket talált fel, és az engedélyt megvették tőle kormányok, hogy fegyvereket készítsenek.

Képzeld magad elé ezt a képet: Florida tengerpartján állsz. A nap épp most megy le, mint valami óriás narancssárga labda. Hűvös este van egy üres, elzárt tengerparti részen. A hullámok nyaldossák a partot, enyhe szellő fújdogál. Egy-két ember kocog errefelé, és páran horgásznak. A legtöbben már hazamentek.

Felnézel, és meglátsz egy hajlott hátú, bozontos szemöldökű, csontos öregembert, aki vödröt cipelve bandukol a part mentén.

A tökéletes életbiztosítás

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.” Amikor egy esetleges terrorcselekménytől való félelemmel ülnek fel az emberek a buszra vagy a metróra, amikor ezzel az aggódással mennek el koncertre, színházba vagy bármilyen eseményre, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze, sőt, amikor már lassan az utcára is félnek kimenni, akkor nem könnyű Jézusnak e szavaival biztatni és bátorítani őket.

Az élet élni akar, ösztönösen féltjük és óvjuk.

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”

János evangéliuma 5:28-29 

Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának.

„Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.”

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2:4-6

Nem azért, hogy tiszteljenek, nem is azért, hogy kivívd a szeretetüket, az elismerésüket.

Az Úr kiválasztott bennünket, és velünk jár az élet útján. Fiát adta, Fia életét adta értünk, mert szeret minket – fogalmazott homíliájában a pápa a Szent Márta-házban Jézus Szentséges Szíve ünnepén, június 23-án bemutatott reggeli szentmisén.

Homíliája elején a Szentatya utalt a napi első olvasmányra (MTörv 7,6–11), Mózes szavaira: Isten kiválasztott bennünket, hogy különleges népe legyünk a Föld népei között. Istent azért dicsőítjük, mert Jézus szívében nekünk adta a kegyelmet, hogy örömmel ünnepeljük üdvösségünk nagy misztériumait, irántunk érzett szeretetét, vagyis hitünket – mondta Ferenc pápa.

" Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat"

Jelenések 3,11

Amikor levelet írunk valakinek manapság igyekszünk szűkre szabni a mondandónkat. Az SMS világában, ahol szó szerint fizetünk a megosztott információért, megtanultunk tömören, akár szimbólumokban beszélni. Mindezért talán jobban is érdekel minket a Biblia talán legtömörebb könyve, a Jelenések könyve.

Tömör, mert a Szentírás egészének (Ó és Újszövetség) szimbólumrendszerével közöl nagyon fontos dolgokat.

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18

Balról hatalmas hullámok borítanak el minduntalan. Néha már levegőt is alig kapsz. A vállaid fájnak, a tenyered is zsibbad, és azt sem tudod, hogyan tempózz tovább, de menned kell, úsznod kell, és ha kiszállsz, a versenynek számodra vége. 

Egy-egy versenytárs előz le gyors csapásokkal, te is megelőzöl néhányat, de itt már nem a „hányadik lettél?” a lényeg, hanem hogy megcsináltad.

Egy pásztor legyen szenvedélyes, tudjon megkülönböztetni, és legyen képes elítélni a rosszat – mondta a pápa június 22-én, a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén. A pápa – megfogalmazása szerint – Szent Pálban találta meg az igazi pásztor alakját, aki nem hagyja el nyáját.

Homíliájában a Szentatya a napi első olvasmányból indult ki (2Kor 11,1–11), összegyűjtve azon tulajdonságokat, amelyekkel egy pásztornak rendelkeznie kell.

„Hát nem tudod, és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”  

Ézsaiás 40:28-31.

Szent László-freskók a Kárpát-medencében címmel Móser Zoltán fotóművész felvételeiből nyílt kiállítás június 19-én a nagyváradi vártemplomban, a június 19. és 25. között zajló Szent László Napok keretében.

Móser Zoltán fotóművész kiállítása tizenhárom tablóból áll, melyek – a bevezető és a leíró tablón kívül – egy-egy freskórészletet tartalmaznak a Kárpát-medence különböző templomaiból: a romániai gelencei Szent Imre római katolikus templomból, a homoródkarácsonyfalvi unitárius templomból, a székelyderzsi unitárius erődtemplomból, a szlovákiai karaszkói és a rimabánya evangélikus templomokból, a vitfalvi Szent Fülöp és Jakab-, a zsigrai Szentlélek-, a szepesmindszenti Mindenszentek-, a kakaslomnici Alexandriai Szent Katalin-, a tereskei Nagyboldogasszony- és a türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony római katolikus templomból.

"Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!"

Zsoltárok könyve 37:7

Bár mindenkinél bekövetkező nyilvánvaló fiziológiai folyamat, mégis saját magunknál csak ritkán tudatosul, hogy konfliktushelyzetben megemelkedik az ember pulzusszáma.

Egy átlagos ember percenkénti szívverése 65 és 85 között mozog. Ha azonban ez a szám 100 fölé emelkedik, komoly gátat gördíthet a konfliktusok hatékony megoldása elé.

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt."

Pál levele a filippiekhez 4:12

A sokat és a jót valahogy könnyebb megszokni és megszeretni. A keveset és nem jót szeretnénk inkább minél messzebbre elkerülni. De az életben nem tőlünk függnek ezek a változók. 

Bölcs dolog Pálhoz hasonlóan minden körülmények között elégedettnek lenni.

A Szentatya a Cremona és Mantova között fekvő Bozzolo és a Firenze közelében található Barbiana olasz településekre utazott félnapos magánlátogatásra június 20-án reggel. Bozzolóban felkereste Primo Mazzolari atya sírját, Barbianában pedig Lorenzo Milani atya sírjánál imádkozott.

Ferenc pápa Bozzolóban azt kérte, hogy az Egyház ne hagyja figyelmen kívül az olyan pásztorokat, mint Primo Mazzolari, aki úgymond „kényelmetlen” pap volt, mert közel állt a szegényekhez és mindig a „távollevőket” kereste.

Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!

És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, amelyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg!

Június 18-án este a szentatya a Lateráni Szent János-bazilika előtti téren mutatta be az úrnapi szentmisét. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy az Oltáriszentség az emlékezet és az egység szentsége.

A szentatya homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Úrnapjának főünnepén többször is előkerül az emlékezés témája: „Emlékezz az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened vezetett […]. Ne felejtsd el az Urat, […] aki a pusztában mannával táplált” (vö.

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Márk szerinti evangélium 10. fejezet 45. vers

Feledékenység, talán ismerős. Sok elintéznivaló, új felelősség vállalása. Még egy 12 éves gyereknek is annyi dolga van egy nap, hogy öt után ér haza teljesen kifáradva fizikailag, lelkileg kimerülve, mert edzés volt, meg számítástechnika vagy netán rajz szakkör a néptánc után.

Június 18-án délben a szentatya arról elmélkedett, hogy az Oltáriszentség milyen fontos szerepet tölt be életünkben, az Angelus elimádkozása után pedig a menekültekkel való személyes találkozás szükségességét emelte ki.

Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Olaszországban és sok más országban a mai vasárnapon tartják Krisztus testének és vérének ünnepét, gyakran latinul így nevezik: Corpus Domini vagy Corpus Christi.

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” János evangélium 6:35

A manna, mint mennyei kenyér olyan isteni csoda volt, amire a pusztai vándorlás óta emlékezhettek az Izraeliták. Isten napi gondoskodása nélkül semmilyen esélyük nem lett volna a túlélésre. A pusztában víz, és élelem nélkül bolyongva nem tehettek mást, minthogy rábízták magukat Isten gondviselésére. 

Amikor Jézus megvendégelte az ötezer férfit (plusz nők és gyerekek), az Őt követő tömeg látva a korábbi jeleket, és megtapasztalva a kenyérszaporítás csodáját, felidézhették a régi manna-csodát.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe, Úrnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 6,51–58)

Jézusnak az élő kenyérről mondott szavai, amelyeket úrnapján felolvasunk (Jn 6,51–58), egy nagyobb egység részeként állnak a János-evangélium 6. fejezetében. Elég egyszerű az itt elbeszélt eseménysor: Jézus a Galileai-tenger túlsó partján kenyérrel és hallal jóllakatja az őt követő sokaságot, mire az emberek félreértik és királlyá akarják tenni (Jn 6,1–15).

„Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.”

Mózes első könyve 9:16 

Azt hiszem, túl sok történetet tudnék mesélni arról, amikor elfelejtettem valamit. Elfelejtettem bepakolni és elvinni egy-egy utazásra olyan dolgokat, amire nekem, vagy életem párjának lett volna szüksége.

„Egyébként pedig, testvéreim, ami

igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

Pál levele a filippiekhez 4:8

A döntés a Te kezedben van. Vitatkozhatsz a félig üres - félig tele poháron, vagy megláthatod benne a lehetőséget a felfrissülésre, más felfrissítésére, vagy egy régi népszokás gyakorlására a meglepetés erejével, hogy mosolyt csalj egy barátod arcára.

Ébredjünk tudatára, hogy gyengék, sebezhetők és bűnösek vagyunk: csak Isten ereje üdvözít és gyógyít – Ferenc pápa ezekkel a szavakkal buzdította a híveket június 16-án reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Egyikünk sem üdvözülhet saját maga erejéből, szükségünk van Isten hatalmára, hogy üdvözüljünk. Ferenc pápa elmélkedését Szent Pál Korinthusiakhoz írt második levelének egy szakaszához fűzte (2Kor 4,7–15). Az apostol Krisztus misztériumáról mondja: „kincsünk cserépedényben van”.

"Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;"

2Kir 20,4

"Isten Igéje oktatást ad a betegek gyógyulása érdekében mondott különleges imára. Azonban az ilyen ima felajánlása a legünnepélyesebb cselekmény, ezért ne vállaljuk gondos megfontolás nélkül.

Június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén az esztergomi ferences rendház és templom közössége újjáéledésének 300. évfordulóján ünnepi menetben vitték a szerzetesek a konventkeresztet a városon át a ferences templomhoz, ahol szentmisét mutattak be a jubileum alkalmából.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre! 

Épp háromszáz évvel ezelőtt vonultak be a mariánus ferencesek a török dúlások során elpusztult, majd barokk stílusban újjáépített esztergomi kolostorukba és templomukba.

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.”

Zsidókhoz írt levél 12:14

1945-ben talán azt gondolta a világ, hogy soha többet nem kell faji diszkriminációról beszélni.

Mindössze 3 évvel később azonban Dél-Afrikában hatalomra került egy olyan kormány, amely nyíltan vállalta szimpátiáját a náci ideológiával.

A többségi feketék (az 1950-es években 70%) alsóbbrendűségét törvényben rögzítették.

Jézus mondja:  "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.  Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.  Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.  Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.

Június 14-én a délelőtti általános kihallgatás keretében a szentatya a keresztény hit azon központi igazságáról elmélkedett, hogy sohasem szűnünk meg Isten szeretett gyermekei lenni, Isten feltétlen, ingyenes, anyai-apai szeretettel szeret mindannyiunkat. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai kihallgatást két helyen tartjuk, de az óriáskivetítők összekötnek minket: a betegek, hogy ne szenvedjenek annyira a melegtől, a VI.

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."

János evangéliuma 15:1-5

Bizonyára sokan ismerik Louis de Funès Szárnyát vagy combját?

Június 14-én a délelőtti általános kihallgatás keretében a szentatya a keresztény hit azon központi igazságáról elmélkedett, hogy sohasem szűnünk meg Isten szeretett gyermekei lenni, Isten feltétlen, ingyenes, anyai-apai szeretettel szeret mindannyiunkat. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

A hegyi beszéd buzdítása szerint legyünk a föld sója és a világ világossága, Szent Pál szavait követve törekedjünk Isten „igen”-jévé válni – állt a pápa reggeli homíliájának középpontjában a június 13-án a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

„Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

János evangéliuma 14:14

Akinek „szokásává” vált az imádság, az szinte mindig odailleszti a végére: „Jézus nevében, Ámen”. Egyrészről nagyon jól tesszük, hiszen a Bibliában arra bátorít Jézus, hogy az Ő nevében kérjünk az Atyától imáinkban. Ebben a magatartásban benne van Krisztus közvetítői szerepének elismerése és igénylése.

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”

 (Malakiás könyve 3. fejezet 10. vers)

Senki sem szereti, ha a pénztárcájában kotorásznak. Talán éppen ezért az egyik legnehezebb a tizedfizetés és az adakozás gyakorlásáról szóló bibliai tanítás.

„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” 

(Péld 31,25)

Szerintem génjeimben van az aggódás. Biztosan anyukámtól örököltem. Mint a halványkék szememet, enyhén görbülő mosolyomat.

Fiatalabb koromban nem tűnt fel. Kamaszként sosem értettem, miért nem tud anyu elaludni, amíg haza nem érek.

Aztán nekem is lettek kamaszaim, és most rajtam a sor: ülök a díványom, mintha nézném a tévét, de a gondolataim a mentők, kórházak, sőt egy elképzelt temetés körül járnak.

A vigasztalás Isten ajándéka és szolgálat mások iránt: megtapasztalásához nyitott szívre van szükség, a lélekben szegények szívére, s nem az igaztalanok zárt szívére – ezt az üzenetet bízta a hívekre Ferenc pápa homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén június 12-én.

A Korintusiaknak írt második levélben (2Kor 1,1–7) Szent Pál apostol az isteni vigasztalásról beszél. A mindössze tizenkilenc soros szakasz nyolc ízben említi a vigasztalást – emlékeztetett a szentatya.

"Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban"

Példabeszédek könyve 18.9

Nagypapám mesélt egy munkatársáról, aki bármilyen helyzetben képes volt elaludni. Időnként meg kellett keresniük a gyártelepen, mert elküldték valamiért, de nem jött vissza, útközben elaludt valahol. Persze elmondta azt is, hogy beteg volt az illető, ezért történtek ilyenek vele. 

Ez a bibliavers azt a kérdést veti fel, hogyan állunk hozzá a feladatainkhoz?

 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:  Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 

 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,  aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.

Június 11-én délben a Szentháromság misztériumáról elmélkedett a szentatya az úrangyala elimádkozása előtt.

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 

 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 

 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

Zsolt 1,1-3.

AZ ÚRRAL ELTÖLTÖTT IDŐ

Jézus kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.

Isten neve

Egyszer egy gyerekcsapat a hittanóráról ment hazafelé, ahol Istenről tanultak. Az úton arról kezdtek társalogni, hogy ha mindenkinek két neve van, egy család- és egy keresztneve, akkor Istennek miért van csak egy. A jókedvű gyerekek elkezdtek második nevet keresni Istennek. Az első ötlet az volt, hogy legyen Isten második neve Nap, mert az meleget ad, világít, elűzi a sötétet. Rögtön ezután következett a második gondolat: legyen Isten neve Föld, mert az táplál és eledelt ad.

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;  és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

A legrosszabb pillanatokban, a szomorúság és a fájdalom idején, még a sértésekkel szemben is válasszuk az imádság, a türelem és az Istenbe vetett remény útját anélkül, hogy a hiúság kelepcéjébe esnénk – mondta péntek reggeli homíliájában, a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén a pápa.

A mai olvasmány (Tób 11,5–17) Tóbiás könyvéből Tóbit próbatételét és meggyógyítását beszéli el. Ehhez fűzve gondolatait a szentatya megállapította, hogy teljesen normális történetről, egy apósról és menyéről van szó: Tóbit – Tóbiás apja, aki megvakult – és Sára, Tóbiás felesége a főszereplő, akit korábban gyilkossággal vádoltak.

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

Róma 8,26

"A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a Lélek esedezik értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. "A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek"; és a Lélek - mivel Ő is Isten - tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe.

„Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel. Hányjátok el az Isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen, és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok. Akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvízen, akár az emóreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok.

Ha nagyon szent választ akarsz adni erre a kérdésre, azt mondod: Persze, hogy van! Jézus az én Barátom. Helyes! „Ó, mily hű Barátunk Jézus…” – énekeled. De azért tedd szívedre a kezedet, nem a telefonodhoz nyúlsz először, ha valami baj ér?

És ha segítségre van szükséged, vajon először nem a telefonkönyvedben keresgélsz a barátaid között, hogy ebben az esetben ki tudna most hirtelen rajtad segíteni?

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25).

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától. Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.

A szentatya június 7-én délelőtt folytatta a keresztény reményről szóló katekézissorozatát, most a Miatyánk első szaváról, Isten megszólításáról, az ő különleges apaságáról elmélkedett. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Volt valami lenyűgöző abban, ahogyan Jézus imádkozott; olyannyira lenyűgöző, hogy egy napon a tanítványai meg is kérték, hogy vezesse be őket imájába.

"Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem."

51. zsoltár 8. verse

Egy halom fejtetlen zöldborsó hevert a konyhaasztalon. Bátyámmal egymásra kacsintottunk, leültünk, tálat vettünk az ölünkbe, és – anélkül, hogy egyetlen szülői utasítást kaptunk volna erre nézve – elkezdtük szépen sorjában kifejteni őket

"Ha tehát áldozatodat a templomba az oltárhoz viszed és hirtelen eszedbe jut valaki, akinek panasza lehet ellened, hagyd ott az áldozatod az oltárnál. Menj és békülj ki azzal az emberrel. Aztán gyere és ajánld fel áldozatodat." Máté 5,23-24 

A mondás szerint "az idő begyógyítja a sebeket." Pedig ez tévhit! Az idő semmilyen sebet nem gyógyít be. Az egyetlen megoldás a konfliktusok kezelésére az, ha szembenézünk velük.

Amikor szeretsz valakit, igyekeztek elsimítani a problémákat.

A képmutatás nem Jézus kifejezésmódja, és nem lehet a keresztényeké sem, mert a képmutató ember képes elpusztítani egy közösséget – mutatott rá a pápa június 6-án, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén mondott homíliájában.

A keresztények kifejezésmódja Jézus nyomán az igazság kell, hogy legyen. Óvakodjunk a képmutatás és a hízelgés kísértésétől – figyelmeztetett a szentatya. – Álnok, kétszínű, képmutató – ezekkel a jelzővel illeti gyakran Jézus az írástudókat.

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.”

 (János első levele 2. fejezet, 1-2. vers)

János, a szeretett tanítvány itt az első levelében egy tárgyalóterembe kalauzol el bennünket: Képzeld csak el, ahogy ott állsz a mennyei bíróság előtt. Körös-körül angyalok ülnek hófehér ruhákban, Középen az Atya, előtte az élet könyve, melyben az üdvözültek neve van beírva, majd a te életed könyve, melyben nemcsak a cselekedeteid, a szavaid vannak feljegyezve, hanem az indítékaid is.

„Megváltoztathatjuk a világot, ha megnyitjuk a szívünket mások felé. Sohase válaszoljunk rosszal a rosszra!” Így buzdította június 2-án, pénteken Ferenc pápa a hatezer fiatalt, akik keresztény nevelési módszert alkalmazó iskolákból érkeztek a Vatikánba.

A diákok a „Graal” és a „Cavalieri” (Lovag) keresztény nevelési módszert alkalmazó iskolák felső tagozatos diákjai. A vatikáni VI. Pál teremben megrendezett találkozón a szentatya válaszolt három fiatal kérdésére.

„...hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!”

Jeremiás könyve 7. fejezet 23. verse

Viszonylag egyszerű a választás hogy melyik úton kell járni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy milyen döntéseket kell hozni: „ami jó nekem”.

„Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet.”

Mózes 5. könyve 15:10

A „szombatév” lehet, hogy nem sokat mond számunkra, de az ószövetségi Izrael életében ez volt a szociális rendszer egyik alapja. Minden hetedék év, az „elengedés” ideje volt, ami több dolgot is jelentett.

Csaknem egyórás késéssel érkezett Nagyváradra június 1-jén dél körül a csíksomlyói búcsúba tartó Boldogasszony-zarándokvonat. A Szent László-évhez kapcsolódva a zarándokok szentmisén vettek részt a lovagkirály alapította püspökség székesegyházában.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Többtucatnyian várták a vonatot a nagyváradi pályaudvaron. Néhányan a Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott szentmise után csatlakoztak is a zarándoklathoz.

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak."

Prédikátor 3,1

Különleges viszonyban vagyunk az idővel, vagyis azzal, hogy a velünk kapcsolatos dolgok mikor történjenek és mikor ne történjenek meg.

Amikor gyermek voltam, nem volt türelmem kivárni a dolgokat, mindent azonnal akartam. Anya azonnal legyen itt! Most akarom megkapni a szülinapi ajándékom!

"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!"

     Máté 5:44.

Lehetetlen megvalósítani! Kiráz a hideg, ha ránézek, megfojtanám egy kanál vízben, átkozott, de legalábbis megátkoznám, ha bírnám! Ezek a szavak közelebb állnak egy megbántott, gyűlölt, kigúnyolt, megvetett emberhez.

Ma ezt üzeni nekünk az Úr:

„Ha valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja.”

Jakab apostol levele 1. rész 5. vers

Tudás, vagy bölcsesség? A kettő nem ugyanaz. Sokszor elgondolkodtam, de jó lenne mindent, sok-sok mindent tudni. Kémiából, matekból, földrajzból. Jó lenne a világ legokosabb emberének lenni.

 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 

 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 

 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 

 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 

Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.

Ferenc pápa május 31-én, szerdán az általános kihallgatás keretében fogadta Rómában a Szent László-év tanácsadó testületének és az Országos Lengyel Önkormányzatnak a tagjait, és megáldotta a Szent László-lángot.

Gaal Gergely, a testület elnöke, a delegáció vezetője az MTI-nek telefonon elmondta: Ferenc pápa a kihallgatáson megáldotta a Magyarországon élő lengyel közösség önkormányzata által elindított Szent László-lángot, amely a tervek szerint idén bejárja a lovagkirály nevéhez kötődő kárpát-medencei és lengyelországi helyeket.

"...és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon."

Jelenések könyve 22:4

Egyszer meglátogattam egy embert, aki valamikor az egyház aktív tagja volt. Egy lemez-házikóban élt, minimális bevétellel, az alkohollal küszködve, mindenkitől elhagyatva. Elmesélte életét, tönkrement házasságát, csalódásait, keserűségeit. Mikor a legnagyobb szüksége lett volna támogatásra, azok is cserbenhagyták, akiket barátainak gondolt.