„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”

 (Malakiás könyve 3. fejezet 10. vers)

Senki sem szereti, ha a pénztárcájában kotorásznak. Talán éppen ezért az egyik legnehezebb a tizedfizetés és az adakozás gyakorlásáról szóló bibliai tanítás. Ám a problémát nem a százalékszámítás matematikai művelete okozza, hanem az önzés, a kapzsiság, a megtéretlenség.

Tudom, ezek kemény szavak és nekem is mondták már; „A tized csak az Ószövetségben volt érvényes, ahogy olvassuk is, ez volt a papok és a léviták járandósága, akik nem kaptak törzsi területet. (3Móz 27:30-32; 4Móz 18:24, 26, 28; 5Móz 12:6, 11, 17) S mivel az Újszövetség szerint, mindannyian papok vagyunk (1Pét.2:9) ezért elég, ha nekünk tetsző módon és időben „jókedvűen adakozunk” a rászorulóknak és a gyülekezetnek (1Kor.9:7).

S mit mondok erre? Igazad van. Hiszen az Isten rád áradó áldásaihoz képest valóban túl csekély, hogy csak a jövedelmed 10%-át adjad vissza az Úr kezébe. Nem kell tizedet fizetned! Nyugodtan lehetsz nagylelkűbb és adhatsz 20 vagy akár 30 százalékot is!

Bizony, olyan szomorú, hogy a mammon istene magához láncol megannyi keresztényt, akik azt hiszik, hogy Isten ki akarja rabolni őket a tizeddel, akik ugyanúgy, mint Júdás, pazarlásnak vélik, és megszólják a másikat, ha a legdrágább kincsét odaajándékozza az Úrnak.

Ezért lenne jó a kapzsiság elleni védekezésként többször elolvasni és tudatosítani magunkban: „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”

(1Tim.6:6-11)

„Isten sáfárai vagyunk. Időt és alkalmakat, képességeket és javakat, a föld áldásait és erőforrásait Isten ránk bízta. Felelősséggel tartozunk Neki ezeknek helyes használatáért. Isten és embertársaink hűséges szolgálatával, a tizedfizetéssel, és adakozással – ami az evangélium hirdetését és az egyház támogatását, gyarapítását szolgálja – elismerjük Isten mindenre kiterjedő tulajdonságát.

A sáfárság kiváltság, amit azért kaptunk Istentől, hogy szeretettel munkálkodjunk embertársainkért, és önzésünkön, mohóságunkon győzedelmeskedjünk. A sáfár örül azoknak az áldásoknak, amelyeket hűséges szolgálata által mások kapnak.” (Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei, 21. hitelv – A sáfárság)

Legyél az a szolga, „akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!” (Luk.12:43)