"Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem."
51. zsoltár 8. verse
Egy halom fejtetlen zöldborsó hevert a konyhaasztalon. Bátyámmal egymásra kacsintottunk, leültünk, tálat vettünk az ölünkbe, és – anélkül, hogy egyetlen szülői utasítást kaptunk volna erre nézve – elkezdtük szépen sorjában kifejteni őket. Egy darabig csendben dolgoztunk, miközben én egyre sűrűbben ki-kilestem a konyhaajtón. Ez a kukucskálás egyre feltűnőbb lett, a végén már a munkámban is hátráltatott, így bátyám megkérdezte:
– Miért nézel ki állandóan?
– Várom, hogy anya bejöjjön, és megdicsérjen minket.
Persze a felnőttek nem a borsófejtésért várják az elismerést. A felnőttek nagyban játszanak. Azt mondják, hogy ha valamilyen hatást akarsz kifejteni a körülötted élőkre, mint politikus, mint közéleti személyiség, mint lelkész, pedagógus, orvos, jogász, üzletember, akkor nyíltan beszélj arról és látványosan mutasd meg, hogy te egy „jó ember” vagy.
Bár azt is hozzá kell ehhez a jó tanácshoz tennem, hogy a legnagyobb társadalmi megbecsültség mellett is, Isten kizárólag „a szívben lévő igazságot kedveli”. Így a Mindenható szemüvegén keresztül nézve, sokszor a „jó emberek” olyan gazfickók, akik – bár látszólag tényleg sok ember sorsát javítják meg – belül kegyetlenül önzőek és hidegen számítóak. Azok az emberek pedig, akik megfogadják Isten „bölcsességének titkait” – bár látszólag jelentéktelen és hétköznapi személyek – belül melegszívűek, és jó a társaságukban lenni.
Tégy ma úgy jót az emberekkel, hogy senki se vegyen észre! Elég az, ha Isten látja „a szívedben lévő igazságot”.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE