Az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) által 1986-ban elindított akcióban minden évben Jézus születésének helyéről, a Születés-bazilika örökmécseséről viszik el a világ minden pontjára a betlehemi békelángot.

A lángot cserkészek viszik szét a világba, hogy advent harmadik vasárnapjától már mindenki számára elérhetővé váljon, és emlékeztessen arra, hogy Isten egykor emberré lett, és szeret minket.

A láng a béke hírnöke is, hiszen Betlehemben Jézus születésekor az angyalok énekükben békességet kívántak minden embernek.

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, 

 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 

 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 

 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 

 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 

 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 

 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 

 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 

 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 

 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

Lk 1,46-55.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) november 25-i dátummal közleményt adott ki, amely Ferenc pápa „Misericordia et misera” kezdetű apostoli levele kapcsán, valamint a Zsoltárok könyve „Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet” (Zsolt 22,23) gondolatának jegyében született.

Mire jó a diploma?

Természetesen arra, hogy bekeretezzem, és felakasszam a falra, eltakarva vele egy kis tapétázási hibát.

Mire való az ismeret, a tudás? Hogy kérkedjek vele? Hogy lenézzek másokat, akiknek kevesebb van?

Mire való a pénz? Hogy felhalmozzam, semmit ne vegyek a legszükségesebbeken kívül, és évről évre kérkedjek vele, mennyit sikerült megint összekuporgatnom?

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." 

1Pét 2,9

Félek. Elárultak. Eldobtak. Nem kellek. Nem szeretnek. Értéktelen vagyok.

A múltból itt maradt árnyak, melyek üldöztek éveken, évtizedeken át. A múlt, mely fogva tartott, és nem engedte, hogy egészen Isten szeretetének világosságában éljek.

„Maradjatok én bennem és én ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

 (János evangéliuma 15. fejezet 4-5. vers)

"Én vagyok a Szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15:5) - mondotta Krisztus tanítványainak… Krisztus azt mondta, hogy a vessző összeköttetése a szőlőtővel képviseli azt a kapcsolatot, amelyet nekik fenn kell tartaniuk vele.

"Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,"

(Jelenések könyve 1:16,17)

Minden évben igyekszem elmélyedni a Jelenések könyvében (még akkor is, ha az olvasása időnként ijesztőnek tűnik). Ilyenkor arra kérem Istent, hogy egy új felismeréssel ajándékozzon meg Önmagáról.

November 18-án jelent meg az Avvenire katolikus napilapban Stefania Falasca interjúja a Szentatyával, amelyben a lezáródó szentévről, a keresztény egység kereséséről, a zsinat recepciójáról, az egyházat fenyegető kísértésekről beszélgettek. A bevezetőt kivéve a cikket teljes terjedelmében közöljük.

A megbeszélt találkozóra korábban érkezem. Belépek a fiammal, miközben kinn esik az eső. De ő már ott vár minket az ajtóban. Mint már a korábbi alkalmakkor is, ott találom a küszöbön, mint a mindenkori atyát, mint amikor elsőször találkoztam vele nem kevés évvel ezelőtt.

valóság vs. képmutatás

Ember lenni mindég, minden körülményben."

(Arany János: Domokos napra) 

Férfiak, ki ne hallott volna már olyan mondatot a rokonaitól/barátaitól/nőktől, hogy „légy már férfi”, „egy férfi nem csinál ilyet”, „nem vagy elég férfias nekem” stb. És lányok, ki ne akart volna már nőiesebb lenni, „igazi nőként” viselkedni? 

Milyen érdekes, hogy ezeket a „címeket”, mint az igazi nő vagy férfi, ki kell érdemelni... Oviban még úgy alakul a kiscsoportosok nemi identitása, hogy konkrét, megfogható jeleket keresnek.

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (Zsoltárok91:1-2)

Frusztráltságunk gyakran abból fakad, hogy a saját erőnkből akarunk valamit megtenni, ahelyett, hogy Istenben bíznánk, és befogadnánk az Ő kegyelmét és segítségét.

Meg kell tanulnunk imádkozni azért, amiben változást szeretnénk, majd Istenre vetni a gondjainkat.

„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Zsidókhoz írt levél 10:37-39 

Tudom, hogy képes vagy rá! Meg tudod csinálni! Én hiszek benned! 

Mikor hallottad utoljára ezeket vagy ehhez hasonló mondatokat, kedves Olvasó?

Krisztus, a világmindenség királya

Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust a világmindenség királyaként ünnepeljük. Az ünnep viszonylag új keletű: XII. Piusz pápa rendelte el az 1925-ös szentév végén, amelynek mottója ez volt: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” Eredetileg mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra.

Ellentmondásosnak tűnik, hogy Krisztus a világmindenség királya, hiszen az evangéliumokból úgy ismertük meg Jézust, mint aki soha nem törekedett hatalomra.

"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja."

Jakab 1,5

"Nem személyválogató az az Isten, akit szolgálunk. Aki Salamonnak bölcs ítélőképességet adott, ma is kész ugyanezt az áldást adni gyermekeinek. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége – jelenti ki Igéje –, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1:5).

Az emberek nem bocsátják meg, ha egy pap ragaszkodik a pénzhez. Az Úr adja meg a keresztény szegénység kegyelmét nekik – fohászkodott november 18-i, péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A szertartáson jelen voltak az apostoli nunciatúrák titkárai, akik a vatikáni államtitkárság által szervezett szentévi jubileum alkalmából érkeztek az örök városba a pápai képviseletek munkatársaival együtt.

A napi evangéliumban (Lk 19,45–48) azt olvassuk, hogy Jézus kiűzi a kufárokat a templomból, akik Isten házát, az imádság helyét rablók barlangjává tették.

Mielőtt orvosi rendelőt nyitottam, egy kórházban alorvos voltam. Ott nagyon sok szenvedő, kétségbeesett emberrel találkoztam, de hívő emberekkel is. Ezeknek életében felcsillant valami, amit édesanyám életében mindig csodáltam. Édesanyám jámbor asszony volt. Sokszor beszélt velem Jézus szeretetéről. Hallottam az imáit; sokszor tusakodott mások lelki üdvösségéért. De mindez reám hatástalan maradt, sőt egyre keményebb lettem.

Spafford egy gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt, keresztény családapa. 1871-ben egy tűzeset következtében szinte teljesen tönkrement a vállalkozása, mindene odaveszett. Nem sokkal ezután úgy döntött, családjával együtt áthajózik egy időre Európába, hogy ott segítsenek egy missziós munkában, amit eddig anyagilag támogatott.

Azonban egy ügyintézés miatt neki maradnia kellett picit tovább, így a családját előre küldte a S.S. Ville Du Havre hajóval.

„Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok meg örökkévalók.” 2.Korintusi levél 4: 17-18.

Ha csak a látható dolgokra nézünk, akkor folyamatosan lehorgasztott fejjel járhatnánk. De milyen kegyelmes a mi Istenünk. Elkészítette számunkra az örök életet.

A valódi vigasztalás az Úr szabadító tetteire való rámutatás.

Isten „őrült szeretete népe iránt” és a mi hűtlenségünk – e két gondolat köré épült Ferenc pápa homíliája, amelyet november 17-én, csütörtökön reggel mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Jézus sírva fakadt, amikor meglátta Jeruzsálemet, mert nem ismerte föl az időt, amikor Isten meglátogatta – utalt a pápa a napi evangéliumi szakaszra (Lk 19,41-44). A Jeruzsálemet sirató Jézus képéből indult ki elmélkedésében a Szentatya, és a sírás okait kutatva így fogalmazott: Jézus azért sír, mert visszaemlékezik népe történetére, melyben láthatjuk Isten határtalan szeretetét népe iránt, másfelől pedig az önző, bizalmatlan, házasságtörő, bálványimádó nép válaszát.

„Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”

Lk 12,6-7

Ők csak haszontalan ócskaságnak látták. De nekem értékes kincs volt.

Évekkel ezelőtt egy hideg téli reggelen a konyhaasztalnál ültünk a gyerekekkel, és arról beszélgettünk, ki mit szeretne karácsonyra. Mikor kislányom elmondta, hogy ő egy új babára vágyik, régmúlt emlékek törtek fel bennem.

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.”

Pál levele Efézusba 2:14

Nemrég kollégáimmal egy tengeri hajóútra készültünk. A terv az volt, hogy a törökországi Kuşadasi kikötőjéből kora hajnalban indulnánk, hogy mintegy 4 és fél órás hajóút után elérjük Pátmoszt, azt a szigetet, ahol János apostol megírta a Jelenések könyvét.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”

Lukács evangéliuma 19:10

Minden bibliaolvasó ember előtt jól ismert Zákeus, a fővámszedő története, akinek, miután Jézussal találkozott radikálisan megváltozott az élete. Addig magára gondolva, többet is elvett az emberektől, mint amennyit a törvény előírt, de a Jézussal együtt töltött idő rávilágított arra, hogy milyen területeken van szüksége változásokra.

„Legyen bár olyan teljes a hitem, hogy hegyeket mozdíthatok el, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.”

1 Kor 13:2b

Ahogy közelednek az ünnepek, vigyáznom kell, hogy ne gondolkozzam felületesen a szeretetről. Néha olyan magas szeretetmércét állítok a karácsony elé, hogy a végén csak csalódottságot és ingerültséget érzek. Veled történt már ilyen

„Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.””

Pál levele az efezusiakhoz 5:14

Eltelt ismét egy hét, és minden maradt a régiben. Ugyanúgy kelsz fel, ugyanúgy fekszel le, ugyanazokat a szokásokat éled, ugyanazok a dolgok aggasztanak, ugyanazok éltetnek, és ugyanazokra a változásokra vágysz.

„Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!” 

Zsolt 68,36

Költözködtünk, dobozokban volt az életünk. Férjem egyik államban végezte a munkáját, én a másikban árultam a házunkat. Megfáztam, éjszakánként aludni sem tudtam a köhögéstől. Olyan fáradt voltam, hogy a szemem alatti karikák is karikások lettek.

Mikor férjem azt indítványozta, hogy tegyük félre a költözést, a házeladást, az utazgatást, és pihenjünk egy kicsit, rögtön sorolni kezdtem az okokat, miért nem tehetjük meg.

Vagy Isten, vagy az a másik hatalom. Nevezhetjük Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak. Mindenképpen a mérleg ellenkező serpenyőjében áll.

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai”

Rómabeliekhez írt levél 8:14.

 Ha ez a képlet igaz, akkor a másik is igaz. Akiket a Vádoló, Kísértő, Ördög, Sátán lelke vezérel, azok a Vádolónak, Kísértőnek, Ördögnek, Sátánnak fiai.

 „Mert Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.”

(Apostolok cselekedete 22. fejezet 16. vers)

Nem vallásos családban nőttem fel, de mindig is éreztem és hittem, hogy ’Valaki’ figyel és vigyáz rám. Majd egy szép napon egy régészeti-bibliai előadásra szóló meghívót találtam a postaládában.

Már az első előadásokon magával ragadott az előadó közvetlensége, tudása, no meg a türelme, hogy végighallgatta és megválaszolta bugyuta kérdéseimet.

Egy családnak volt egy valódi antik vázája, amit egyik nemzedék örökölt a másiktól. Valóságos kincs volt, amit a kandallópárkányon tartottak, hogy mindig élvezhessék a látványát.

Egy nap, amikor a szülők hazaértek, tizenéves lányuk az ajtóban várta őket.

„Apa, anya, tudjátok, az antik váza, amiről meséltétek, hogy egyik nemzedék adta tovább a másiknak...

„Igen?" - feleltek a szülők.

„Nos, apa és anya... a mi nemzedékünk az előbb leejtette."

Sokat hallunk mostanában arról, milyen nagy bajban van a világ.

A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke.

Csinos, kedves, aranyos teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette.

„Íme eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt, még akik őt általszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.”

 (Jelenések könyve 1. fejezet 7-8. vers)

Egyszer egy lelkésznek feltették a kérdést; Miért van az, hogy a Biblia olyan sok helyen beszél a bűn következményéről, a szenvedésről, a halálról és ezzel szemben csupán alig szól a mennyországról és az új földről, amit a hűségesek örökölnek majd.

"Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam." Ugye ismerős? Az ember rendkívüli tettekre képes. Láttam egy nőt futni úgy, hogy a lábfejei helyén ruganyos fémprotézis volt. Egy cunami után egy öttagú család megtalálja egymást a tragédia utáni káoszban és mind túlélik. Valaki túlél egy halálos betegséget. Az esélytelen csapat csodás meccseket vív a nemzetközi versenyen. Páran megélik, hogy legmerészebb álmaik válnak valóra... Mi van e dolgok mögött?

A mondat folytatása. 

Évekig jártam heti rendszerességgel az egyik nagy magyarországi börtön fegyház részébe. Közvetlen kapcsolatba kerültem néhány kemény fickóval.

Ők már nem kispályás bűnözők voltak. Mindegyikük jóval több, mint tíz évet kapott. Gyilkosság, rablás és hasonló súlyú bűnökért voltak elítélve. Voltak köztük néhányan, akik nagyon sajnálták, és bántotta őket, hogy a haverok bűnét most nekik kellett elszenvedni, hogy igazságtalan, részrehajló volt a bíró, nagyon sajnálták, hogy gyenge ügyvédet kaptak és azt is sajnálták, hogy nem voltak elég figyelmesek a tett elkövetésekor, ezért buktak le.

Bizonyára mindenki jól ismeri a Hová mész te kis nyulacska kezdetű gyerekdalt.

Hová mégy, te kis nyulacska?

Ingyom, bingyom, táliber,

tutáliber, máliber,

az erdőbe!

Minek mégy te az erdőbe?

Ingyom, bingyom, táliber,

tutáliber, máliber,

vesszőcskéért!

Minek néked az a vessző?

Ingyom, bingyom, táliber,

tutáliber, máliber,

kertecskének!

Minek néked az a kis kert?

Ingyom, bingyom, táliber,

tutáliber, máliber,

virágoknak!

Minek néked az a virág?

A Szentatya a Malmőben bemutatott szentmisével fejezte be svédországi apostoli látogatását november 1-jén. Homíliájában a nyolc boldogságról elmélkedve hat új boldogságmondást fogalmazott meg. Olyan modern élethelyzeteket jelölt meg, „melyeket megújult és mindig időszerű lelkülettel kell megélnünk”.

Boldogok, akik hittel eltűrik a mások által nekik okozott rosszat, és szívből megbocsátanak.

Boldogok, akik az elutasítottak és kirekesztettek szemébe néznek, és megéreztetik velük közelségüket.