A wormsi birodalmi gyűlés 400 éves évfordulójára

Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,

Zöldből szürkébe halványult remény,

Kiábrándulás, te keserű füst:

Oltárok romján imbolyogva szálló,

Gyász, mely hamuban tépi önmagát,

Gyengeség, melyre egy világ zuhant,

Törpék mi mind, akiknek óriások álmát

Álmodni adta Isten:

Jertek ma velem.

Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!

Ki hát az óriás?

Az, kinek homlokán

Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg:

Ha kell: egy világ ellen egyedül.

Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517.

október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése s és igyekezetétõl indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendõ Luther Márton atya, a szabad mûvészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes elõadója elnökletével.

Október 29-én a Szentatya a főparancsról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett, amikor elimádkozta a déli Mária-imát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim jó napot kívánok!

A mai vasárnapon egy rövid, de nagyon fontos evangéliumot hallunk a szentmisében (vö. Mt 22,34–40). Máté evangélista elbeszélése szerint a farizeusok összegyűlnek, hogy próbára tegyék Jézust. Egyikük, egy törvénytudó, a következő kérdéssel fordul hozzá: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” (Mt 22,36).

„Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.” Préd 4:12

Negyed százada már, hogy egy földre tipró, ide-oda rángató harcba bonyolódtam. Néha úgy érzem, az apró, mindennapi viadalokban teljesen alul maradok, tehetetlenül, remény nélkül. És nagyon egyedül vagyok a harcban.

Hogy mi ez a harc, ami felőröl? Egy olyan küzdelem, amit nagyon sok asszony vív napról napra.

„Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene."

Jeremiás próféta könyve 15:16 (EFO)

Voltál úgy már, hogy gyűlölted azt, amit csinálnod kellett? Volt már, hogy utáltál iskolába járni? Érezted már úgy, hogy gyűlölöd a munkádat? Gyomorgörccsel mentél be a tanterembe, vagy a munkahelyedre? Nos, ha igen, akkor Jeremiás próféta könyve tetszene neked.

Zsinórmérték

A zsinórmérték, a kifeszített zsinór segít bennünket abban, hogy két pont között mindent egyenlő módon mérhessünk. Az evangéliumban a főparancs így szól: szeretni Istent és a felebarátot. A zsinórmérték egyik vége – szeretni Istent – vitán felül állt már Jézus korában is, és ma is magától értetődő a vallásos emberek számára. A zsidóság napjában kétszer elmondott imádsága, a Második Törvénykönyvben olvasható Smá Jiszraél (MTörv 6,4) is megingathatatlanul tanúsítja ezt: „Halljad, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk...” E szavak folytatását idézi Jézus: teljes szívvel, teljes lélekkel, egész értelemmel szeretni Istent.

"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez..."

Nehémiás könyve 2:4b

Állandóan úton voltunk, vagy tanácsadóhoz vagy orvoshoz mentünk. Minden erőfeszítésünk ellenére a fiam osztályzatai egyre romlottak. Az iskolából kapott tanári visszajelzések szétszórtként, figyelemhiányosként és fegyelmezhetetlenként jellemezték.

Mit csináltam rosszul? Többet kellett volna olvasnom neki?

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

(Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers)

Így az őszi betakarítás, a szüret idején az utakat ellepik, sokszor nem kis torlódást okozva a pótkocsis traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek. Egy ilyen araszolás közben merengtem el, hogy nem is oly rég, nem gépek, hanem emberek végezték a vetést, az aratást

Az október 27-i emlékkonferencián neves előadók segítségével járták körül Boldog Batthyány-Strattmann László, a családapa, a férj, az orvos és a hívő ember életét az önkormányzat Értékmegőrzési Bizottságának Egyházügyi Munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány szervezésében.

A szecessziós kecskeméti Városháza Székely Bertalan freskóival díszített termébe hívta össze az érdeklődőket az önkormányzat egyházügyi munkacsoportja.

„A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt. 13:23

Nekem, aki az arizonai sivatagban nőttem fel, más fogalmam van a vetésről, mint azoknak, akik az ország más részein laknak. Ezt azóta látom tisztán, mióta a gyönyörű és bőven termő Oregonban jártam pár évvel ezelőtt.

„... mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.”

Péter első levele 2:23

Ő nem úgy fizetett, ahogy sokszor szerintem könnyebb lett volna. Ő nem az „adjonisten-fogadjisten” elvét követte (Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten). Az Ő életének alaptörvényei egészen mások voltak a mieinknél. 

Ő meggyógyította azt is, akiről tudta, hogy sosem megy majd vissza megköszönni, sőt, talán egy napon szintén majd Barabbásra adja le szavazatát.

Pontosan négyszázötven évvel ezelőtt, 1564. május 27-én halt meg a világtörténelem egyik legnagyobb hatású alakja, Kálvin János.

A reformáció egyik kulcsfigurája, a református egyház alapítója olyan életpályát tudhatott magáénak, amelynek ugyan voltak ellentmondásos aktusai, mégis a végeredmény tekintetében az alkotót a történelmi folyamatokat döntően befolyásoló kiemelt szereplővé teszi.

Kálvin János tevékenysége nemcsak a koraújkori viszonyokban hozott változást, hanem egy immár több száz éve fennálló egyház alapítójaként emlékezünk rá.

Jézus arra hív minket, hogy változtassuk meg életünket, lépjünk új útra, térjünk meg. Ez azzal jár, hogy harcolunk a rossz ellen, a szívünkben is. Ez a harc nem hagy nyugton minket, mégis békével tölt el – magyarázta a Szentatya a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén október 26-án reggel.



A pápa homíliájában a mai evangéliumi szakaszról elmélkedett (Lk 12,49–53), amelyben Jézus azt mondja, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön.

Ez a tűz változást sürget.

A szeretet „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” 1 Kor. 13:7

Mikor a második fiúnkat vártam, távolról sem voltam jó formában. Egy rakás szerencsétlenség voltam. Floridában laktunk, Palm Beach Gardensben, nagyon szép, de egy várandós anyukának nagyon forró helyen. Állandóan melegem volt, olyan alacsonyra állítottam a légkondicionálót, hogy a víz kicsapódott az ablakon.

Ha szóba kerül a reformáció, márpedig ebben az évben rengeteg alkalommal beszélünk róla, akkor a legtöbb szó a 16. századról esik: Luther bátor kiállásáról, Kálvin gyülekezetszervezéséről és rendszerességéről, Zwingli Ulrik vitáiról rengeteg információt tárgyalnak újra. Mindez azt a téves benyomást is keltheti, hogy a reformáció a 16. század ügye, és azóta nem történt jelentős dogmafejlődés, nem születtek olyan meghatározó vezéregyéniségek, akik a reformátorokhoz hasonlóan megújulást hoztak volna az egyházba a saját idejükben.

A keresztény remény témájának szentelt katekézissorozat végére ért október 25-én a délelőtti általános kihallgatáson a Szentatya; a mennyországról, a keresztény ember végcéljáról elmélkedett.

Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ez az utolsó katekézis a keresztény remény témájáról, amely elkísért minket e liturgikus év kezdetétől. Befejezésül a paradicsomról mint reményünk végcéljáról beszélek.

„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” 

Ef. 1:4

Egyszer Firenzében egy művész megkérdezte a nagy reneszánsz szobrászt, Michelangelót, mit lát, amikor egy hatalmas márványtömbre tekint. „Egy csodálatos formát látok, mely a tömbben rejtőzik, és az én felelősségem, hogy fogjam a vésőmet és kalapácsomat és addig dolgozzam, míg a forma ki nem bontakozik.”

A Kolossé levél első fejezetének 27.

„Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Ef 4,32.

Épp befejeztem a konyha takarítását. Minden a helyén, ragyognak a pultok, a tűzhely, tökéletes tisztaság. Ekkor történt. Abban a percben, amikor épp munkám gyümölcsében gyönyörködtem, belépett a férjem.

Örülhettem volna, de nem ez történt. Tudtam, mi következik. Hazaugrott ebédelni, elkészíteni egyik kedvenc meleg szendvicsét.

Szinte mindenki ismeri Jézus csodatételét, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, melynek történetét a János 2: 1-11 részben olvashatjuk. A közelmúltban régészek felfedezték azt a műhelyt, ahol azokat az edényeket készítették, amelyekben a vizet, majd a csodatétel után a bort tárolták.

Az Izraeli Régészeti Ügynökség egy csoportja jelenleg Galileában végez kutatásokat, ahol egy olyan helyiséget tártak fel, amely több ezer kőből készült bögre, tál, egyéb tároló edény és az azok elkészítéséhez használt eszközök maradványait rejtette.

Kolumbusz Kristóf marranó volt? A tőle származó írások szerint igen!

A "marranók" azok az újkeresztények, akik a zsidóüldözések hatására ugyan megkeresztelkedtek, de örökösen annak a gyanúnak az árnyékában éltek, hogy titokban megtartották zsidó hitüket. Tény, hogy a legtöbb esetben ez a vád igaz volt.

Minél több történész tanulmányozza Kolumbusz Kristóf életét, annál több kérdés merül fel Amerika felfedezőjének származásával kapcsolatban.

Rendben van, hogy járunk misére, jó keresztények vagyunk, de a fő kérdés az, hogy beléptünk-e Jézus Krisztus misztériumába? – emlékeztetett október 24-én reggeli homíliájában Ferenc pápa.

„A mai szentlecke Szent Pál Rómaiaknak írt levele, melyben az apostol ellentmondásokat használ – bűn, engedetlenség, kegyelem, megbocsátás –, hogy megértessen velünk valamit. Érzi, hogy képtelen elmagyarázni azt, amit szeretne megvilágítani. Mivel nincs rá elég szó, hogy elmagyarázza Krisztust, Pál meglök minket, taszít egyet rajtunk, hogy beleessünk Krisztus misztériumába – magyarázta Ferenc pápa.

Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

János evangéliuma 6. fejezet 40. verse

Egyre inkább az jellemző a társadalomra, hogy csak magával törődik, senki semmit senkivel meg nem oszt inkább felháborodva nézi közelről vagy távolról az eseményeket. Nem adunk abból, ami a mienk, figyelünk rá nehogy valaki abból elvegyen. Jellemző a társadalomra a közöny, a hidegség, és az empátiának a hiánya.

Október 22-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt. Azt kérte, mindannyian tegyük fel magunknak a kérdést, kihez is tartozunk igazán. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Mt 22,15–21) egy újabb konfrontációt mutat be Jézus és ellenfelei között. A szóban forgó téma a császárnak fizetendő adó: ez a kényes kérdés arra vonatkozik, hogy szabad-e adót fizetni a római császárnak, akinek Palesztina alá volt vetve Jézus korában.

Október 22-én tartjuk idén a missziós világnapot, melyet 1926 óta minden évben megünnepel Egyházunk. Az alábbiakban közreadjuk Ferenc pápa „A misszió a keresztény hit szívében” címmel a világnapra írt üzenetét.

Kedves Testvérek!

A missziós világnap ebben az évben is Jézus személye köré gyűjt össze bennünket, aki „az örömhírnek első és legnagyobb hírnöke” (VI. Pál, Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítás, 7.), aki folyamatosan hív bennünket, hogy hirdessük az Atyaisten szeretetének örömhírét a Szentlélek erejében.

„amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője és a szövetség táblái.” Zsid. 9:4

Mások csak egy dohányzóasztalt látnak benne, egy jobb napokat látott, talán már divatjamúlt bútordarabot. De neki egyfajta oltár. A dohányzóasztal a hely, ahol találkozott Jézussal azon a napon, amikor új életet kapott Benne.

Anyám vásárolt azóta új asztalokat: olyanokat, amik illenek a szoba dekorációjához, olyanokat, amiket csinos tálalóasztallá lehet alakítani, üveglapút, amire dísztárgyakat rakhat.

Volt egyszer egy ember, aki egy kisvárosban a folyó felvonóhídját kezelte. A hídon vonatsín haladt át, és a hídkezelő feladata az volt, hogy amikor nem jött vonat, felvonva tartsa a hidat, hogy a hajók áthaladhassanak alatta. Amikor vonat közeledett, meg kellett fújnia a sípját, és leengedni a hidat.

Egy napsütéses szombat reggelen a férfi magával vitte hétéves kisfiát a munkahelyére.

A pénz vagy az Isten?




Ez a közismert evangéliumi szakasz mindig újra megdöbbent. Benne szembesülünk egyfelől az emberi gonoszág netovábbjával (amikor a nagy és szent dolgokról való beszéd az aljas, önző szándék kiszolgáló eszközévé lesz), másfelől pedig az egyszerű szó erejével (a fegyvertelenül tiszta jézusi mondás ereje még az agyafúrt ellenfeleket is csodálkozásra készteti).

Korunkban egyre aktuálisabbá válik a perikópában rejlő kettősség, hiszen rávilágít a küldetés (misszió) mibenlétére.

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”

Jeremiás könyve 23. fejezet 23-24. verse

Szívesen beszélgetnék ezekről a versekről egy kisebb körben, ki mit gondol, ki hogyan érez a bibliaversekkel kapcsolatban. Senkit nem szeretnék meggátolni a szabad gondolkozásban, csak leírom, hogy milyen érzésekkel töltenek el ezek a szavak engem.

„Adjatok, és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.” Lk. 6:38

9 éves kisfiam, Robbie, Sponge Bob-os pizsamában, papucsban, egy takaróval felmászott az ölembe egy kis lefekvés előtti összebújásra.

Januári este volt, nagyon hideg volt a kezem.

Negyven évi lelkigondozói szolgálatom alatt hányszor és hányszor hallottam őszülő fejű, valamikori gyermekektől: - Óh, hányszor beszélt az édesanyám vagy édesapám nekem Jézusról, és én hallgattam, mert úgy illett; vagy talán azt mondtam, hogy papa ne prédikálj, vagy mama ne lelkizz! Bár élnének, úgy szeretném nekik megmondani, hogy már én is olvasom az evangéliumot és nekem is van bibliám! 

A magvető az Igét hinti.

Az Úr adja meg nekünk a belső igazság kegyelmét – ezért fohászkodott Ferenc pápa október 20-án, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A mai liturgia Szent Pál Rómaiaknak írt leveléből (Róm 4,1–8) arra buzdít, hogy higgyünk Istenben, mert Isten valódi megbocsátása ingyenes, az ő kegyelméből, az ő akaratából történik, nem pedig tetteink által.

Tetteinkkel válaszolunk Isten ingyenes szeretetére, aki igazzá tett minket, és mindig megbocsát nekünk.

„Fordítsd el a szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!” Zsolt.119,37

Van hozzád ma egy kérésem: ne olvasd a Bibliát.

Meglepődtél? Megkönnyebbültél? Felbosszantottalak? Kíváncsi lettél?

Olvasd tovább, s meglátod, hogy értem.

Kereszténnyé válásom útján Isten sokáig a kötelességeim listáján szerepelt. Menetközben összeraktam egy listát különböző tennivalókról, tulajdonságokról, amelyek egy jó kereszténytől elvárhatók: imádkozik, olvassa a bibliát, templomba jár, kedves, nem káromkodik.

                                                   "Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene"

Zsoltár 68.20

Legtöbben nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot. Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha mindent ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Ha viszont mindent kézben tartunk, akkor könnyen szem elől tévesztjük azt, hogy Istentől függ az életünk. Akinek tele van a kamrája (testi és/vagy lelki értelemben), nem tudja igazán átélni, megérteni Jézus imádságról szóló tanításának ezt a részletét: "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként." (Lukács 11.3)

Amikor Izráel a pusztában vándorolt, teljes mértékben Isten gondviselésétől függött.

Isten közelségéről, az üdvösség ingyenességéről, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről beszélt homíliájában a Szentatya október 19-én, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Igyekezzünk olyan emberekké válni, akik segítik kinyitni az ajtót önmaguk és mások előtt – buzdított a pápa.

A napi liturgia Lukács evangéliumából (Lk 11,47–54) azt a jelenetet beszéli el, amikor a farizeusok és az írástudók ellenségesen viszonyulnak Jézushoz, igaznak tartva magukat.

Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette az ÚR népe fejedelmévé.

I Sámuel 13:14

Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit én helyesnek látok.

I.Királyok 14:8

Egyszer egy Mary Lance nevű hölgy megkérte az Urat, hogy ismertesse meg őt Isten legjobb barátaival. Mary szerette volna megismerni azokat a hívőket, akiken az Úr tetszése nyugodott, azokat az embereket, akiknek legfőbb vágyuk Isten szolgálata volt.

„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.”

107. zsoltár 13-15. versei

Azt szokták mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista. Persze milyen hit az ilyen?

Két meggyötört hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren.

„Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ur a – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt.”

Malakiás könyve 3:17 

Nem szabad! - hangzik el százszor, ezerszer egy nap. Azt a fiókot ne húzd ki, az apáé. Ne nyúlj a konektorba! Ne dobd a wcbe a fürdetőrongyot! Ne egyed a könyvtári könyvet! Ülj vissza az etetőszékbe, ott nem ugrabugrálunk! 

És te tudod, nagyon is tudod.

Egy hideg vasárnap történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe.

Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy nagyon kopott cipő volt rajta, amelyből már kilógtak a lábujjai.

Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről… (1 Mózes6:16)

Ha egy hatalmas hajót építenél, hová raknád az ablakot? Valószínűleg az oldalára, hogy az utasok és a legénység kiláthasson rajta, nem igaz?

Ezzel szemben Isten azt mondta Noénak, hogy a bárka tetejére tegye az ablakot.

Hiszem, Isten három okból nem akarta, hogy a bárkának az oldalán legyen az ablaka.

Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.  

(Lukács 4:40)

Lukács evangéliumának 4. fejezete szerint,  Jézus ha megjelent valahol, a környező vidékekről elindultak, és elvitték a betegeket Hozzá. A következőképpen is szólhatott volna a bibliai leírás:

Jézus rátekintett a tömegre és így szól: „A vak emberek üljenek ide. Mindazoknak, akiknek ragályos betegségük van, üljenek erre a területre.

Ne essünk az oktalanság hibájába, mert romlottá tesz minket, ha nem vagyunk képesek meghallgatni Isten szavát – erről prédikált Ferenc pápa október 17-én reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Jézus vágyakozva sír, amiért a szeretett nép oktalan módon eltávolodik, és inkább a látszatot, a bálványokat vagy ideológiákat választja. A Szentatya az oktalan szóból indult ki elmélkedésében, amely kétszer is előfordul a mai liturgiában.

„Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

Megmondom úgy, ahogy van. A „megállni” ige – „nem mozdulni” értelemben – hiányzik a szótáramból. Nyugton maradni? Nyugton ülni? Nyugton feküdni? Kizárt. Egyik lábamról a másikra állok, hintázom a széken, kétpercenként megfordulok az ágyban, hogy kényelmesebb legyen.

Így hát, mikor Isten azt mondja, álljak meg, gondban vagyok. Lehetne ennek nyugtató értelme is, ám a Szentírásban ez egy gyöngéd, de határozott számonkérés.

"A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket."

Példabeszédek 15:4

A világ teremtése Isten szavai nyomán ment végbe. A mi szavaink is teremtő erővel bírnak. Ez a hatalmas fegyver nem a kezünkben, hanem a szánkban lapul. Jót és rosszat is lehet vele okozni.

Nem kell más hangkészletet megtanulni, ha kedvesen akarunk szólni, csak másképp kell válogatni a meglévőből. Ugyanazokból a hangokból építkezünk. Még nyelviskolába sem kell járni megtanulni a kedves beszédet, csak bele kell képzelnünk magunkat a másik helyébe és úgy bánni vele, ahogyan mi is szeretnénk.

Október 11-én a Szentatya jelentős beszédet intézett az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez a vatikáni szinódusi teremben. Hangsúlyozta az egyház hagyományának dinamikus, élő jellegét, és kiemelte a tanfejlődést a halálbüntetés kérdésében.



Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Bíboros urak, kedves testvérek a püspökségben és papságban, nagykövet urak, tisztelt professzorok, testvérek és nővérek!

Október 15-én Ferenc pápa a Szent Péter téren mutatott be ünnepi szentmisét, melynek keretében szenteket is avatott. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

A példázat, melyet hallottunk, Isten országáról mint egy lakodalomról beszél (vö. Mt 22,1–14). A főszereplő a király fia, a vőlegény, akiben könnyen felfedezhetjük Jézust. A példázat viszont sosem említi a menyasszonyt, hanem csak a sok meghívottat, vágyottat, vártat: nekik kell magukra ölteniük a menyasszonyi ruhát.

"Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem."

Ézsaiás 55,11

Ha valamit el szeretnénk érni, mit teszünk először? Hangot adunk neki. Megfogalmazzuk, kimondjuk és a szavaink motiválnak másokat és bennünket. Régóta tudjuk, nem mindegy, mit beszélünk. Egy kritikus helyzetben mindig meg kell válogatni a szavainkat. Ilyenkor mindig átgondoljuk a mondandónkat.

„Ha tehát a száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz.” Róm 10:9

Nem kértem engedélyt, és még csak nem is szóltam szüleimnek, hova indulok. Abban a nagy stadionban lecsúsztam a székemről, s futni kezdtem a színpad felé. Jézushoz futottam. Édesanyám utánam szólt, kérte, álljak meg. Egy pillanatra visszanéztem, de a köztünk lévő távolságot egyre jobban feltöltötték az emberek.

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik… (János10:4)

Láttál már libapásztort? Úgy tereli a libákat, hogy utánuk megy, igaz? Na és a juhok pásztora?. A juhpásztor a nyáj előtt jár, a juhok pedig követik őt.

Jézus a mi pásztorunk, mi pedig az Ő nyája vagyunk. Ő nem űz, vagy hajt minket, hanem vezet. A törvénykező emberek hajtanak másokat. Jézus vezet. Ő előttünk megy. Nem olyan, mint az őrmester, aki azt mondja: „Emberek, keljenek át a tavon!

Meghívó az ünnepre

Életünk során számtalan meghívásban van részünk. Ezek a – személyes, rokoni vagy baráti – meghívások szólhatnak a társadalmi szerepünknek, hivatalunknak, és kifejezhetnek egyfajta érdeket is. Mérlegelés után tudjuk eldönteni, hogy elfogadjuk-e a nekünk szóló meghívást, vagy éppen elutasítjuk azt.

Olykor már a meghívás módja is egyértelművé teszi, hogy a meghívó komolyan gondolja-e, valóban szeretné-e, hogy jelen legyünk az általa fontosnak tartott alkalmon.

„Ekkor felkelt Jób, megszaggatta ruháit, megnyírta fejét, leborult a földre és így imádkozott:

(…)amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!” Jób 1:20-21

Mikor jó dolgok történnek veled, dicsőíted az Istent? És amikor rosszak? Én tudom, hogy nekem nem a dicsőítés az első gondolatom ilyenkor. Inkább a siránkozás. Siránkozom a kétségeim, a félelmeim, a hibáim miatt. Nyafogok azért, ami talán bekövetkezik. Panaszkodom, hogy milyen komisz az élet.

„A Lélek és a mennyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj!Aki szomjazik, jöjjön!Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”

Jelenések könyve 22:17

Ha kezünkbe veszünk egy újságot, ha elolvassuk vagy megnézzük a híreket, egyre inkább szembesülünk azzal, hogy a világ, amelyben élünk egyre nyugtalanabb, egyre bizonytalanabb hellyé válik.

Ferenc pápa az október 13-i, péntek reggeli szentmiséjében a Szent Márta-ház kápolnájában Lukács evangéliumának aznapi szakaszáról (Lk 11,15–26) elmélkedett.

Csak a keresztre feszített Krisztus ment meg minket a démonoktól, akik által lassan belecsúszunk az evilágiságba, illetve a „dőreségtől”, amelyről Szent Pál beszél a Galatákhoz írt levelében, továbbá a „csábítástól” – mutatott rá Ferenc pápa péntek reggeli homíliájában. A szentmisében felolvasott evangéliumi szakaszban Jézus így fogalmaz: „ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”.

„Áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.” Zsolt. 100:4b-5

Emlékszem arra a későesti beszélgetésre apámmal, amiért olyan sokat imádkoztam. Istenről, Jézusról, a megváltásról beszélgettünk. Én magam is alig pár hónappal azelőtt értettem meg ezeket a dolgokat, és most minden vágyam az volt, hogy apám is megértse őket. Sőt talán még a megértésnél is jobban szerettem volna, hogy felébredjen benne is a vágy, hogy érezze meg, élje át, tapasztalja meg saját maga is az igazságot.

Október 12-én délelőtt a Szentatya a Keleti Egyházak Kongregációja alapításának századik évfordulója alkalmából mutatott be szentmisét a római Santa Maria Maggiore-bazilikában. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Ma hálát adunk az Úrnak, amiért XV. Benedek pápa száz évvel ezelőtt, 1917-ben megalapította a Keleti Egyházak Kongregációját és a Pápai Keleti Intézetet. Akkor javában tombolt az I. világháború, ma pedig – amint volt már alkalmam kijelenteni – egy másik világháborúban vagyunk, még ha az darabokban zajlik is.

Melinda nevelt kislány volt. Édesapja elhagyta édesanyját mielőtt még megszületett volna, édesanyja pedig meghalt miután a kislány megszületett. Így édesanyja testvére, és férje elhatározták, hogy magukhoz veszik a gyereket, és ők fogják felnevelni.

A házaspár, Zoltán és Éva nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.

Melinda szépen cseperedett.

"Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, ..." 

Máté 19:13a

A szeretteinkért mondott ima az egyik legnagyobb ajándék, amit nekik adhatunk. Az ajándékozásnak pedig fontos részét képezi az, amikor tudatjuk velük, hogy imádkozunk értük. Ez az igazság a gyerekekre is vonatkozik.

Két unokánk Kansas-ben él, szóval elég gyakran láthatjuk őket. Férjemmel nagyon örülünk ennek, és mindig keressük az alkalmat, hogy velük lehessünk. 

Egyik alkalommal áthívtuk magunkhoz Justust és Hudsont, hogy bemutassuk nekik új lelkipásztorunkat és feleségét, akiknek gyönyörű hármasikreik és egy Hudson korabeli fiuk van.

"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”"

Timóteushoz írt 2. levél 2:19

Tudja, hogy mit tettél, és mit nem,

mit mulasztottál, és mit kellett volna kihagyni.

Tudja, hogy honnan jöttél, hova mész,

mikor születtél, és mikor fogsz meghalni.

Október 11-én Ferenc pápa a remény témakörén belül az éber várakozás fontosságáról elmélkedett a délelőtti általános kihallgatás keretében. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

A szerdai általános kihallgatáson részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, és Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök. Az öt kontinens több mint harminc országából érkezett hívek megtöltötték a teret.

„Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok!” 

(Zsidó 10,35 EFO)

Mentél már valaha keresztül olyan időszakon, amikor teljesen el voltál bizonytalanodva? Talán most is épp ilyenben vagy. Higgy nekem, egy cipőben járunk. Barlangba rejtőztem Illéssel, a tök alá Jónással és a sivatagba Mózessel.

Akkor lép fel a bátortalanság, ha nagy rés kerül az elképzeléseid és megtapasztalásaid közé – amikor rés kerül aközé, amit reméltél és ami valójában történt.

"Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."

2Korinthus 8,21

Mondhatjuk úgy is: Légy mindig hiteles! A tisztesség: ragaszkodás a becsületes elvekhez; erkölcsös viselkedés; tiszteletre méltó állapot; tiszteletadás; magas pozíció. - írják a szótárak. Becsületes ember az, aki ragaszkodik az elveihez minden körülmények között.

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” 

(Máté evangéliuma 10. fejezet 29-31. vers)

Gyermekként minden apró dologra rácsodálkozik és minden kis dolognak örül az ember. Csak ahogy növekedünk, az apró dolgok értéktelenné válnak, s helyükbe egyre nagyobb dolgok lépnek.

A liturgia már második napja a Jónás próféta könyvéből vett olvasmányt (Jón 3,1–10) tárja elénk, elgondolkodtatva Isten irgalmasságáról, amely megnyitja szívünket, és mindent legyőz. Ferenc pápa erről elmélkedett október 10-én reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.



Jónás keményfejű próféta volt, aki meg akarta tanítani Istennek, hogyan működnek a dolgok. A liturgia holnap beszéli el nekünk az utolsó fejezetet, de mindannyian jól ismerjük a történetet.

„Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.” Jób 37,5-6

Volt egy szakasza az életemnek, amikor minden igyekezetemmel azon voltam, hogy szakszerű, elegáns, rendezett egyéniségnek lássanak. Nadrágkosztümöt viseltem. Minden határidőt szigorúan betartottam, olyan feladatokat vállaltam el, amik másra voltak szabva.

És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz.

Jelenések könyve 22,4

A bibliában három igazán nagy történet van! Természetesen van több is, és egyik sem kisebb a másiknál, hiszen mindben Isten keze munkáját láthatjuk, de ez a három történet átöleli az egész föld történelmét.

Az első ilyen nagy történet a teremtés története, amikor Isten hat nap alatt megteremt mindent és a hetedik napon megpihen, és megáldja azt.

„Vegyük gondjainkba a sebesülteket, amint az irgalmas szamaritánus tette! Segítsünk a rászorulókon úgy, ahogy maga Krisztus tette, aki továbbra is »fizet« értünk!” – buzdított a Szent Márta-ház kápolnájában hétfő reggel elmondott homíliájában Ferenc pápa.

A mai evangéliumi szakasz Lukács könyvéből az irgalmas szamaritánus példabeszédéről szól, aki a paptól és a levitától eltérően megáll, és segítségére siet a rablók által halálosan megsebesített embernek.

„Mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” Zsolt 25,5b

Hónapokig dolgoztam rajta, sokat vártam tőle, tele voltam reményekkel. Aztán egy szempillantás alatt összeomlott az egész. Éles késként hasított szívembe a valóság, és apró szilánkokra szabdalta az álmaimat. Hatalmas csalódás volt; nehezen lettem úrrá az érzéseimen. Fáradhatatlanul dolgoztam ezen a terven, és most nemcsak csalódást, de elutasítást is éreztem.

 „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.”

(Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers.)

Egy idős testvér mesélte egyszer, hogy a régi világban, mikor még nem volt vezetékes ivóvíz, akkor az egyik kis hegyi faluban élt egy szegény ember, akinek még fúrt kút sem volt az udvarában, hanem nap, mint nap kijárt az erdőbe a forráshoz vízért.

Október 8-án Ferenc pápa az evangéliumi gonosz szőlőmunkásokról elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt. Hangsúlyozta, hogy akárhányszor utasítjuk is el Isten szeretetajánlatát, ő hűséges marad, továbbra is állandóan felkínálja nekünk szövetségét, szeretetét, irgalmát.

A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mostani vasárnap szertartása a szőlőmunkásokról szóló példázatot hallgattatja meg velünk.

 Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.  Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.  Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.  Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.  mikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."  Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.  Ő kezdetben az Istennél volt.  Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.  Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Jn 1,1-5.

A FÉNY FELÉ FORDULVA

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

„Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen/alázatosan járj Istennel.” Mikeás 6:8

A bátyám kiszállt a repülőgépből: két kisgyermek a két karján, kettő pedig a nyomában. Afrikába indult a Libériában dúló háborúban árván maradt három kisgyermekért – és néggyel érkezett haza.

Egy véletlen találkozás egy szegénységsújtotta faluban választás elé állította: megment egy éhhalál szélén álló csecsemőt, vagy hagyja meghalni.

Isten megteremtette Ádámot és Évát, majd uralmat adott nekik minden teremtménye fölött. Az uralom azt jelenti, hogy az első emberpár gondjaira bízta Isten a teremtett világot.

Hatalmat kaptak a föld felett, hogy azt a föld javára használják. Isten egy csodálatos kertbe helyezte őket, és így szólt: „Legyetek gyümölcsözőek és sokasodjatok.” A világon minden tökéletes volt, mígnem egy napon az ellenség belépett a területükre.

„Új, hatékony, megelőző, összefogáson alapuló védelmet kell biztosítani a kiskorúak számára a digitális világ káros hatásaival szemben, mely korunk egyik legsúlyosabb kihívása” – hangsúlyozta Ferenc pápa beszédében, melyet a „Gyermekek méltósága a digitális világban” címmel tartott római konferencia résztvevőihez intézett október 6-án a Vatikánban, a Kelemen teremben.

A Pápai Gergely Egyetem kiskorúak védelmével foglalkozó központja Hans Zollner jezsuita vezetésével és a WePROTECT világszövetséggel együtt október 3.

„De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.” Zsolt 31:14-15

„Gyorsan, anya …nézd azt a nőt!” Tizennégy éves, autóvezetést tanuló fiam kiáltott így rám, miközben a michigani US-27-esen haladtunk egy tennivalókkal zsúfolt csütörtök délután. „Ez a nő nem normális”, tette hozzá nyomatékkal.

Átnéztem a mellettünk haladó autóra, arra számítva, hogy a vezetési szabályokat még nagyon komolyan vevő gyermekemnek nem tetszik, ha valaki nem pontosan tíz óra-két óra pozícióban tartja a kezét a kormányon.

„Hallgass meg engem Uram, mert jó a Te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám. Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől!”

Zsoltár 69:17-19.

Ma reggel, amikor ezt a zsoltár szakaszt elolvastam, egy ének dallama ugrott be, amit megosztok most veled. Ha ismered, dúdolgasd, biztos, hogy sok erőt merítesz soraiból.

Minden gondomat rád vetem.

Ferenc pápa október 6-án reggel szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Márta-házban. A bűn természetéről elmélkedve a Szentatya megállapította, hogy Báruk próféciája szerint ez minden embert érint, papokat, királyokat, főembereket és atyáinkat egyaránt.

„Igazságos vagy, Urunk, Istenünk, a mi arcunkat pedig szégyenpír önti el” – mondja Báruk próféta a napi olvasmányban (Bár 1,15–22), amikor az isteni törvénynek való engedelmességről ír, valamint a bűnről, és egyben megjelöli, melyik út vezet a bocsánatkéréshez.

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsolt 90:12

Ahogy leszállt a gépem, azon töprengtem, ott lesz-e. Nélküle nem ugyanaz a lelkigyakorlat. Előadásom közben hiányozna bátorító mosolya, s a gyülekezet tagjainak is fájna a szíve, ha nem tudnák maguk között. Egész évben gondolkoztam a múlt ősszel mondott szavain, s nagyon szerettem volna még néhány lényegbevágó kérdésben kikérni a véleményét. Titka van, amit tudni szeretnék.

Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát!  Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve.

Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél.

Boldog az az ember, aki újra rátalál saját gyökereire. Ezzel szemben az, aki saját magát „pszichés száműzetésbe” küldi, sokat árt. Erről beszélt a Szentatya október 5-én, csütörtökön a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

Fontos, hogy visszataláljunk saját gyökereinkhez, ahogyan azt megvilágítja a mai olvasmány Nehémiás könyvéből való szakasza (Neh 8,1–4a.5–6.7b–12). Egy nagy liturgikus gyülekezetről olvashatunk benne, amely Jeruzsálemben a Víz-kapu előtti területen gyűlt össze.

Több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtt élt egy Ember, aki nem az élet törvényeinek megfelelően született.

Ez az Ember szegénységben élt, és ismeretlenül nőtt föl. Nem utazott sokat.

Csak egyszer lépte át szülőföldje határait - amikor gyermekkorában száműzetésbe kényszerült. Nem volt gazdag, sem befolyásos.

Rokonai jelentéktelen és képzetlen emberek voltak, akik nem részesültek szabályszerű oktatásban.

A Biblia azt mondja, Isten a szeretet. Ő nem csak szeret, Ő maga a szeretet. A bennünk lévő szeretet egy rész Istenből. Mikor elfogadod Jézust személyes megváltódnak, a Biblia azt mondja, hogy Ő tulajdonképpen beköltözik a szívedbe.

Csak gondolj bele egy percre!

A mindenségnek a teremtője, akit semmi be nem fogadhat, a te szíved belsejébe költözik.

Ami azt jelenti, hogy a tökéletes szeretet már ott van a bensődben. Mikor együtt működsz Istennel és alárendeled az akaratodat neki, akkor engeded, hogy az Ő tökéletes szeretete átáradjon rajtad.

Október 4-én Ferenc pápa folytatta a reményről szóló katekézissorozatát. Hangsúlyozta, hogy a feltámadt Jézus az ő Lelkével alakítja át a tanítványok életét, és ezért minden kereszténynek elsősorban a maga megváltozott életével kell tanúnak lennie.

A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai katekézis témája: „A remény misszionáriusai ma”. Örülök, hogy októberben beszélhetek erről, mert az Egyházban külön a misszióknak szenteljük ezt a hónapot, és annak is örülök, hogy éppen Assisi Szent Ferenc ünnepén beszélhetek erről, mert ő nagy misszionáriusa volt a reménynek.

"De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre." 

Zsoltárok 33:11

Mire felnőttem, már kész tervem volt az életemre. Közöttük volt, hogy jó jegyeket kapjak, elemi iskolai tanító legyek, hozzámenjek az aranyos fiúhoz a menő autóval és, hogy gyerekeim legyenek.

Az álmaim megvalósultak, kivéve egyet - hogy a házam gyerekekkel teljen meg. Nem számít, hogy mennyi vizsgálaton, tűszúráson mentem keresztül, vagy, hogy mennyi gyógymódot próbáltam, nem jött a baba. 

A vágy, hogy anya legyek, felemésztette a gondolataimat.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: 

Milyenek itt az emberek? tudakolódta. 

Hová valósi vagy? kérdezett vissza az öreg bölcs. 

Athéni vagyok. 

És felétek milyen nép lakik? kérdezett tovább az öreg. 

Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző.

„Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt…” – a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmisén október 3-án a Szentatya a napi evangéliumi szakasz kezdősoraira építette homíliáját.

Jézus „úton van tanítványaival Jeruzsálem felé, mert beteltek a napok, amikor majd felemeltetik a magasba. Szenvedése és a keresztje közeledtével Jézus két dolgot tesz: először is szilárd eltökéltséggel útra kel, vagyis elfogadja az Atya akaratát, és így megy tovább, másfelől pedig bejelenti mindezt az apostoloknak” – fogalmazott a kedd reggeli szentmisén a pápa.

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Máté evangéliuma 10:32-33

Egy keresztyén csoport – a kémhálózat és az üldöztetések ellenére – úgy döntött, hogy titokban összegyűlnek az egyik testvér házának alagsorában.

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.” 1Pt 5,6-7

Egyik barátnőm kihívást jelentő kérdéssel fordult felém néhány évvel ezelőtt. „Azért viselkedsz így, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?”

Lényegbevágó.

Azért tenni valamit, hogy szeressenek – olyan csapda, amibe sokan beleesünk. 

Indítékom eltorzult, ha azért teszek valamit, hogy a másik észrevegyen, értékeljen, mondjon valami szépet nekem, vagy hogy érdemeljem ki a tiszteletét. 

Figyelmem erősen magamra irányul.

„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. Ha valaki az övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” 

1Timóteus 5:4, 8.

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

Október 1-jén, vasárnap délben a Szentatya a munka világának képviselőivel találkozott, és a hozzájuk intézett beszéd után mondta el a szokásos déli Angelust.

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” 

(Kolossé 4,2)

A Southerland családnál komoly dolog a karácsony reggele. Az események sora nem nagyon változik: először kitesszük a zoknikat. Mindenkinek megvan a maga kis ajándékokkal tömött zoknija. És én nemcsak a régimódi zokni-dologról beszélek. Minden évben hallgatom és figyelem a gyerekeket és unokákat, ahogy ragyog a szemük, kivirágzik az arcuk.

„Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.

Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.”

Prédikátor könyve 3:12-15

Az iskolarendszer, amelyben felnőttünk, azt sugallja, hogy a tudás két tényező függvénye, észbeli képesség és kitartó szorgalom.

„Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.”

(130. Zsoltár 5-8. vers)

Várakozás és várakozás között óriási különbség van, hisz például másképp várjuk a születésnapunkat és másképp egy nehéz vizsgát, más fogtömésre várni a fogorvosi rendelőben és más várni szerelmünkre az első randevún, más várni hétfő reggel, hogy jön a főnök és más várni egy gyermek érkezésére.

„Ezért félelmemben elmentem, elástam a földbe, íme itt van, ami a tied.” Mt 25:25

A valóságshow-k a mai világ őrülete. Különböző amerikai műsorokban megnézheted, hogyan nevelik problémás gyermekeiket a legszigorúbb szülők; ha meguntad a feleségedet, lecserélheted egy időre, mialatt milliók lesik minden mozdulatodat. Már az alkohol- és drogelvonás legintimebb pillanatainak szemlélésére is meghívják az embereket.

Egyik legújabb valóságshow, ami terjed az éter hullámain, a Zsugorgatók.

Az Egyház ebben a történelmi pillanatban úgy érzi, meg kell újítania erőfeszítéseit és lelkesedését az evangelizálás örökös küldetésében. Erről beszélt Ferenc pápa szeptember 29-én az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa tagjainak, akik ezekben a napokban tartották ülésüket a Vatikánban.

A tettek vallása

„És így felelt: Kicsoda vagy, Uram? És az így felelt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” ApCsel 9:5-6

Lysa TerKeurst a színpadon állt, megosztotta velünk „A kiválóság nyomában” című tanúságtételét, de az én lelkem színpadának közepén a Szentlélek adott elő.