„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Máté evangéliuma 10:32-33

Egy keresztyén csoport – a kémhálózat és az üldöztetések ellenére – úgy döntött, hogy titokban összegyűlnek az egyik testvér házának alagsorában. Hétről hétre találkoztak, imádkoztak, tanulmányozták az igét és – mivel a terem jól el volt zárva a külvilágtól – sokat énekeltek. A titkos gyűlések joggal az őskeresztyének katakombáira emlékeztették őket, és ez a büszkeséggel töltötte el őket. Az egyik ilyen összejövetelen azonban három fegyveres katona rontott be a helységbe. Az istentisztelet félbeszakadt, és mindenki reszketve meredt a betolakodókra. „Ez itt a vég!” – gondolták sokan. Az egyik katona durván rákiáltott a gyülekezetre:

– Ki az, aki itt nem gondolja komolyan ezt a Jézus-dolgot?

Feszült néma csend következett. Majd az utolsó előtti sorban lassan fölemelkedett egy ősz hajú vékony ember:

– Én nem vagyok Jézus követője! – rebegte megszeppenve.

– Rendben, akkor tűnj el innen! – recsegte a fegyveres.

Az ősz hajú hamar kisurrant a teremből. Ez után a katona megint elkiáltotta magát:

– Nos, ki az, akinek Jézus nem jelent semmit?

Néhány másodperc után két másik ember is fölállt. A katona csak a fejével intett, hogy mehetnek. Majd harmadszor és negyedszer is föltette a kérdést, miközben gépfegyverét élesre töltve az emberekre tartotta. Az első távozók bátorságot adtak a többieknek is. Sorra egymás után álltak föl az emberek, idősek és fiatalok, nők és férfiak, és amilyen gyorsan csak lehetett, kisurrantak az ajtón. A két másik katona még lódított is egyiken-másikon, hogy gyorsabban távozzanak.

Néhány perc múlva már csak egy tucat ember maradt, akik azonban ülve maradtak. Ekkor a fegyveres külön-külön mindegyikhez odalépett, gépfegyverét egyenesen a mellkasuknak nyomta:

– Te követed Jézust?

– Igen! – hangzott a csöndes válasz.

– És te? Most még elmehetsz! – rivallt rá a másikra – Te követed Jézust?

Az ember lassan, de határozottan bólintott. A katona mindegyikhez odalépett, de – ki halkabban, ki bátrabban – mindenki megvallotta Jézust. Ekkor a fegyveres intett másik két társának, akik durván becsukták az ajtót. Nem sok jót várhattak az ülve maradtak. Ekkor azonban meglepő dolog történt. A három katona falnak támasztotta gépfegyverét, kettő leült a sorok közé, a harmadik pedig így szólt:

– Kedves testvérek! Énekeljük el közösen az „Én csak Jézus lábnyomában járok” kezdetű éneket!