Ferenc pápa az irgalmasság után most a reményről kezdett új sorozatot szerdai katekézisein. A Vatikáni Rádió olasz adásának munkatársa a VI. Pál teremben körkérdéseket intézett a világ sokféle tájáról érkezett zarándokokhoz a 2016-os év utolsó általános kihallgatásán, december 28-án.

Ferenc pápa szavai a reményről...

– Sokszor mi is felhagyunk a reményeinkkel, mindent sötéten látunk, pedig a pápa azt mondta, soha nem szabad elveszteni a reményt.

– Fiatal házaspár vagyunk, nemrég kötöttünk házasságot.

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."

Jelenések könyve 21:1

Elérkezett az óév utolsó napja. Ilyenkor mindenki ünnepel. De a sok nevetés és vidámság között azt is szokás megvitatni barátainkkal, vagy néha csak magányosan, saját magunkkal, hogy milyen volt az elmúló félben lévő év. Mi minden történt 2016-ban?

,,Jézus ezt kérdezte tőle:”Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!” 

János evangéliuma 20:29

Autóval utaztunk. Éjszaka volt, sűrű köd borította a tájat. Megfeszített figyelemmel követtük a felező vonalat. Egy-két méternél tovább nem láttunk. S ahogy így haladtunk, egyszer csak hirtelen elvágták a ködöt. Jóval az autónk fölött volt csak, és minden láthatóvá vált.

December 28-án délelőtt a szentatya Ábrahám alakját idézte fel a hitről és reményről szóló elmélkedésében az általános kihallgatáson. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében felidézi Ábrahám kimagasló alakját, hogy megmutassa nekünk a hit és a remény útját. Azt írja róla az apostol: „Hitt, szilárdan a reményben minden remény ellenére, és így sok nép atyja lett” (Róm 4,18).

Egy indiai vízhordó ember a vállára vetett rúd végeire akasztott két nagy vödörben hordta a vizet.

Az egyik vödrön volt egy kis hasadás, a másik viszont tökéletes állapotban volt, s mindig tele érkezett meg a hosszú út végén a gazda házához, míg a másik edény a fele vizet elcsorgatta útközben.

Így ment ez már két éve minden nap, a vízhordó ember mindig csak másfél vödör vizet vitt haza a gazdának. Az ép edény természetesen nagyon büszke volt magára és a teljesítményére, arra, hogy tökéletesen megfelel a célnak, amire készítették.

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

(János 5:28-29)

"Istenem!" - kiáltott fel a butik tulajdonosa, egy magas, szőke hölgy, német akcentussal. "Csodásan mutatna rajtad!" - magasra tartott egy vállfán lévő kiskabátot, még meg is forgatta előttem, hogy jól lássam a hátulját is.

„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.”

 (121. Zsoltár 7-8. vers)

„Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön az én segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet alkotta.” Ezekkel a sorokkal kezdődik a 121. sokunk egyik legkedvesebb zsoltára, mely a nehézségek közepette oly sokszor erőt ad.

Jó, ha minden nap tudatosítjuk magunkban, és hálát adunk azért, hogy az Örökkévaló gondoskodó szeretettel vesz körül bennünket életünk minden napján.

"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, 
gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!"
 (Zsoltárok 6: 3)

Meddig tart még?

Vannak olyan napok, amikor látszólag már nem bírjuk tovább. Minden szürke, a temérdek gond és probléma miatt úgy érezzük, mintha összecsapnának fejünk felett a hullámok. Ennek különböző okai lehetnek: egy sikertelen vizsga, egy tönkre ment barátság, vagy akár a saját magunkban való csalódás is. Felmerülhet bennünk ugyanez a kérdés a híreket nézve: meddig tart még?

December 26-án, az első vértanú, Szent István emléknapján tartott beszédében a szentatya hangsúlyozta, hogy ma sokkal több keresztényt üldöznek, mint az Egyház első századaiban. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A karácsony öröme ma is betölti szívünket, amikor a liturgiában Szent Istvánra, az első vértanúra emlékezünk, és befogadjuk áldozathozatalával ránk hagyott tanúságtételét. Ez a dicsőséges tanúságtétel jellemző a keresztény ember vértanúságára, amelyet Jézus Krisztus iránti szeretetből szenved el.

„A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: »Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.«"

Efézusi levél 4:7-8

Az ajándékok elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a karácsonyhoz, és ez különösen gyerekkorban jelent nagy élményt. Édesanyám nagy gonddal leste már év közben fiai elszórt utalásait, hogy aztán karácsonykor mindenki a legmegfelelőbb ajándékot kapja.

Az angyal pedig ezt mondta nekik:

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács2:10-11)

Jézus Isten ajándéka számunkra. Nézzük meg ezt a csodálatos ajándékot.

„Ma": ajándék a jelenben

Istent nem köti az idő és a tér.

A pásztorokkal együtt lépjünk be az igazi karácsonyba, vigyük el Jézusnak, amik vagyunk, a kirekesztettségeinket, a be nem gyógyult sebeinket – hangsúlyozta Ferenc pápa a szenteste a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén.

December 21-én, a karácsony előtti utolsó általános kihallgatáson a szentatya ismét a keresztény reményről elmélkedett, mégpedig Jézus születésének várásával kapcsolta azt össze, és az otthoni kis betlehemünk melletti imádságos szemlélődésre biztatott. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Az elmúlt évek hagyományait követve december 18-án délután – a Miskolci Gráciák Egyesületének köszönhetően – megérkezett a betlehemi láng a miskolci Nagyboldogasszony minorita templomba.

Sokak számára a december egy különösen kritikus hónap, a közelgő ünnep gondolata ugyanis felerősítheti magányukat, szomorúságukat. A Hajdúdorogi Főegyházmegye összefoglalója Ormay István pszichiáter „Ezért több az öngyilkosság karácsonykor” című írása alapján készült.

Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat ránk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.

János apostol 1. levele 4:6

Gyakran tapasztaljuk, hogy hívő emberek a saját nézeteiket vagy éppen önmagukat tekintik az igazság kizárólagos letéteményesének és mércéjének. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy János apostol is ebbe a hibába esik, amikor azt tekinti az istenismeret bizonyítékának, hogy hallgat-e rájuk valaki vagy nem.

Pár nap volt karácsonyig. Az erkélyeken ott bújtak már a fenyők, délutánonként furcsa, szürke homály úszott a levegőben. Az asszonyok derűs pánikkal hordták haza kosaraikban az ünneprevalót. 

Gonddal vették számba a család apraját, nagyját, hogy legyen mindenkinek valami kedvére való az ünnepi asztalon. 

A kirakatok előtt gyerekek ácsorogtak , szemükben vágy és gond. A kirakat őrzi még, amit maguknak szeretnének, és drága kincsként rejtegeti, amit édesanyának, apának, testvérnek szánnak - ha elég a pénz.

- Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? - A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá az embermagasságú fenyő legfelsőbb ágára.

- Naná, hogy elmondja - kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Ő már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. - Ugye elmondod, apu? A szentestén a szenteste történetét..

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke."

Ézsaiás próféta könyve 11:1-2

Georg Friedrich Händel 1741-ben, mindössze 24 nap alatt vetette papírra oratóriumát, a Messiást. A mű Jézus életét tekinti át (születését, gyógyításait, perbe fogását, kivégzését és feltámadását).

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak;  és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,  aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.  Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."  Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 

 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 

 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 

 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 

 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 

 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez.

Isteni álmok

Keresztény lelki műhelyeken, spirituális alkalmakon, lelkigyakorlatokon szokás körüljárni azt a gondolatot, hogy Istennek minden egyes emberi személy életével kapcsolatosan van egy szeretetteli álma. Ez az álom ugyanakkor nem az egyetlen „eltalálandó” életutat írja elő, nem predesztinál egy bizonyos sorsra, hanem szabadon hagy, vagyis az ember teljes, boldog, üdvözítő életet élhet akkor is, ha útja épp más ösvényeken keresztül vezet végül.

Vajon ha Szent József találkozott volna ezzel a gondolattal, hogyan vélekedett volna minderről?

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezít­láb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette.

Mert a papucs nagy volt, igen nagy az édesanyja hordta valamikor, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs.

"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok (új eget és új földet - ld. 13. vers), igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok..."

2Pt 3,14-15

Mindennek van oka, minden valami okból történik, vagy kell történnie. Mivel várod az új eget, az új földet, mivel szeretnél az eljövendő ország polgára lenni, mivel szeretnéd az örök életet - mindennek hatással kell lennie az életedre.

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

(90. Zsoltár 12. vers)

Emlékszel még iskolai tanulmányaidra? Emlékszel, hogy sokszor milyen kínszenvedés volt bebiflázni a különböző definíciókat, képleteket, évszámokat, verseket, stb.?

És mennyi hasznod volt mindebből? Nem hiszem, hogy többségünknek szüksége lenne a mindennapokban tudni az Árpád-házi királyainkat uralkodási éveikkel és nem gondolom, hogy sokat profitálna bárki is Odüsszeusz utazásának ismeretéből.

Gyümölcs termés a Szent Lélek által...

SZERETET
"Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt." (1Jn 3:1)
János ezt mondja: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" Nincs szó, mely teljesen kifejezné ezt a szeretetet, csak bizonyos fokig tudjuk szavakba önteni ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet.

A lelkipásztorok igazat szóljanak, de fogadják el az embereket azzal együtt, amit adni tudnak. Ez az első lépés, a többiről gondoskodik az Úr – fogalmazott Ferenc pápa december 15-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa Keresztelő János alakját állította szentbeszédének középpontjába. Az adventi liturgia ezekben a napokban az ő szolgálatáról elmélkedik: egy férfiről, aki a sivatagban élt, prédikált és keresztelt

Már nagyon vártam a postást. Vártam, mint mindennap. 1961 tele volt, s én hétfőtől szombat délutánig Bélapátfalván, a gyógyszertárban dolgoztam. Családom, 13 unokatestvérem és a barátaim Egerben éltek.

Úgy ellensúlyoztam az egyedüllétet, hogy harminc emberrel leveleztem.

Amint nézelődtem, egyszer csak a szemközti közértből egy kisgyermeket dobtak ki a nagy hóba. Gallérjánál fogva penderítették ki.

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.”

Kolossé gyülekezetének írott levél 4:2-4.

Egyik barátom mentős sofőrként töltötte polgári szolgálatát. Elmesélte, hogy egyszer egy nagyon súlyos beteget szállítottak a kórházba.

Az aggódó elme egy megosztott elme. Az aggódás rátelepszik a gondolatainkra, kiszívja az energiánkat, elvonja a figyelmünket és eltérít a célunktól.

A Bibliában a leggyakrabban használt szó az aggódásra a görög „merimnate”, mely a „merimnao”-ból ered. A jelentése pedig: megosztani az elmét.

Aggódunk a múlt miatt, amiatt, amit mondtunk vagy tettünk, vagy éppen nem mondtunk és nem tettünk.

„Már csak 9 nap karácsonyig!” - villan fel a reklám a hírportál oldalsávján. Micsoda ócska marketingfogás; így rám ijeszteni december elején, hogy náluk vegyek ajándékot... A biztonság kedvéért gyors pillantás a naptárra, valamivel lassabb fejszámolás, és rémült felismerés, hogy de, mégis jól tudják...

A hideg vizes zuhany után megpróbálok listát készíteni arról, hogy kinek szeretnék ajándékot adni, és milyen ötleteim vannak.

„Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot; élvén él és meg nem hal.”

(Ezékiel könyve 33. fejezet 15. vers)

Állítólag David Livingstone-t, skót missziónárius orvost egy alkalommal közép-afrikai tartózkodása során egy törzsfőnök az alábbi kéréssel kereste fel: - Fehér doktor, adj nekem valami orvosságot, amitől szívemből eltűnik a harag, a gyűlölet, amitől megváltozik az életem!

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,

 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Ef.5:15-16)

Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben. Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem.

Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot.

És az ajándékkal együtt jár a felelősség.

A Biblia arra buzdít minket, hogy bölcsen használjuk az időt, és minden lehetőségből a legtöbbet hozzuk ki.

„azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Jakab apostol levele 4. fejezet 14-15. verse

Természetesnek veszünk szinte mindent. Egyre többet és többet akarunk.

Jobb telefont, jobb autót, jobb házat, sőt még jobb életet is. Nem becsüljük meg kellőképpen azt, amit tulajdonképpen Isten bízott a gondozásunkra, sokszor az életünket sem.

"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." 

Máté evangéliuma 12,30

Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39

Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni?

„Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre, hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján,míg megásták a vermet a hitetlennek.”

Zsoltárok könyve 94:12-13

Egy alkalommal fiatalokkal beszélgettünk arról, mi a boldogság, és arra kértük őket, próbálják meghatározni, mikor érezték magukat boldognak, illetve szerintük mi az igazi boldogság. Különböző meghatározások születtek. Mindegyikben volt egy közös vonás, éspedig az, hogy a boldogságot egy pozitív eseményhez, állapothoz vagy érzéshez kötötték.

hitvilág 

Archív felvétel

Forrás: eloszekelyfold.com

Márton Áron püspöki kinevezése 77. évfordulóján tartott csíksomlyói szentmisével zárult péntek este a Márton Áron-emlékév.

A csíksomlyói kegytemplomban tartott szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek személyes élményei alapján idézte fel a szent életű püspök alakját. Elmondta: római diákként maga is jelen volt, amikor az azóta boldoggá avatott VI. Pál pápa Márton Áron fogadása után az erdélyi fiatalokhoz fordult, és arra kérte őket, hogy szívleljék meg Márton Áron szavait, mert szent püspökük van.

Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni. Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján magállt New Orleans-ban.

Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába.

„Maga az Isten jön el”

Advent harmadik vasárnapján különös történetről szól az evangéliumi szakasz: a börtönben raboskodó Keresztelő János elküldi tanítványait, hogy kérdezzék meg Jézustól, ő-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjanak. János tette érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy ő keresztelte meg a Jordán vizében Jézust, s ő maga kérdezte: „Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Hogyan, mivel magyarázható ez a kettősség?

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt.

Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája.

Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."

Galata 2,20

Amikor meghaltam, vége az életemnek. Nem veszek levegőt, nem dobban meg többé a szívem, nem gondolok semmire, mert nem létezem. Amikor meghaltam, minden megszűnik, a világom, a terveim, a gondolataim, a tetteim. Akkor már nem lát senki, nem beszél hozzám senki, nem hall engem senki.

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.

Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.

Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.

A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.

„Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.

Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”

Zsoltár 73,21-26 Újfordítás

Gyermekkorom kedvenc meséje volt Fekete István Vuk című könyve.

December 7-én a szentatya új katekézissorozatot kezdett, mégpedig a kicsinyek erényéről, a keresztény reményről, amelyre a mai, hit válságába sodródott világ igencsak rászorul. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma új katekézissorozatot kezdünk, mégpedig a keresztény reményről. Roppant fontos dologról van szó, a remény ugyanis nem csal meg. Az optimizmus megcsal, de a remény nem. Igen nagy szükségünk van rá ezekben a sötétnek tetsző időkben, amikor sokszor riadtan állunk a körülöttünk tapasztalható rossz és erőszak előtt, sok testvérünk fájdalma előtt.

Behunyom a szememet, ülök a szobám mélyén a kedvenc karosszékemben, mellettem a kandallóban halkan serceg, pattog a tűz, ahogy a lustán izzó fahasábokat egyre jobban bekebelezi. És ekkor hirtelen fülembe nesszen a csengő hangja.

Az ajtóból kiabálás: „Uram! Csomagja érkezett!” Meglepetten érnek hozzám a szavak, hiszen tudtommal nem rendeltem semmit és senki nem szokott nekem csomagot küldeni.

A kíváncsiság pattintott ki a puha bőr jóleső melegéből, és kapkodva siettem az ajtó felé.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket.”

(Míkeás könyve 7. fejezet 18-19. vers)

Nem tudom, te hogy vagy a megbocsátással.

A Bariban található Facoltà Teologica Pugliese (Pugliai Teológiai Fakultás) Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkát tüntette ki a Szent Miklós-díjjal december 5-én. Az elismerés kapcsán Ferenc pápa is köszöntötte a pátriárkát.

Francesco Cacuccinak, Bari érsekének küldött táviratában a szentatya úgy fogalmazott: lélekben csatlakozik az ortodox pátriárkához a Miklós püspök iránti tisztelet kifejezésében. A díj elismerést és hálát fejez ki Bartholomaiosz pátriárka szolgálatáért, amelyet a Krisztus-hívők egyre nagyobb szeretetközösségének előmozdítása érdekében végez.

Az eset megtörtént. Világhálón kering ez a történet, amely egy

 valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott

egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és

gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a

végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.

Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.

Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”

Pál Filipiekhez írt levele 1. fejezet 6. verse

Pálnak ez a levele akkor keletkezett, amikor fogságban volt, és mégis az öröm levelének hívjuk. Az üdvözlés után Pál hálaadással kezdi a levelet, amiből egy verset olvashatunk e mai napon.

Szorongattatott helyzetben hálát adni példaadó cselekedet. Pedig a börtön sötétjében is az a tény, hogy egy Krisztus követő gyülekezet megalakult, csoda, tehát ok van a hálaadásra.

Hagyjuk, hogy Jézus átalakítson és újjáteremtsen bennünket, megszabadítva bűneiktől – foglalta össze Izajás próféta üzenetét Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában december 5-én, hétfőn bemutatott szentmiséjén mondott homíliájában.

Ferenc pápa óva intett attól, hogy „kozmetikázzuk”, elkendőzzük a bűneinket, anélkül hogy szívből szégyenkeznénk. A próféta a megújulást sürgeti, de csak ha nevén nevezzük a bűnt, akkor tud Isten új emberekké teremteni bennünket.

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.

- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon?

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Pál levele a rómaiakhoz 10:9

Már a második gyertyát készülsz meggyújtani az öt perc alatt összetákolt koszorún, mert kellett a jelkép a várakozáshoz, visszatekintéshez. Szívedben emlékek kavarognak, és a jövő eddig még nyitott kérdéseivel járják a keringőt. 

Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik.

Változó perspektíva

Máté evangéliumának harmadik fejezetében, amelyben Keresztelő János fellépéséről olvasunk, szinte forr a levegő. Hatalmas feszültségek vibrálnak, úgy, mint a vihar kitörése előtt. Fülledtté és fojtogatóvá válik a levegő, a fel-felkerekedő szél lökései pedig szinte az ember dobhártyáját tépik, mélyen, tompán, fájdalmasan és nem hallhatóan: és a helyzetben magában nincs feloldás. Ezt a feszültséget a szöveget szervező eljárások hozzák létre: a perspektíva változtatása, a történetmondás, valamint az is, amit konkrétan hallunk: Jánosnak az egyenes idézetekben megszólaló szavai.

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.”

(Máté evangéliuma 5. fejezet 23-24. vers)

Egyszer egy tanár azt a feladatot adta diákjainak, hogy vegyenek egy kartondobozt és a következő héten, ha valaki megbántja őket és nem tudnak megbocsátani, tegyenek bele egy barackot, és írják rá az illető nevét.

Győr-Újváros öt templomának közösségei november 25-től ismét együtt ülik meg az adventet, illetve a hanukát, a fények ünnepét.

Az Öt Templom Advent elnevezésű rendezvény gyülekezeti alkalmaira, koncertjeire, előadásaira, várostörténeti sétáira felekezeti hovatartozástól függetlenül várnak mindenkit. A győr-újvárosi evangélikus, görögkatolikus, katolikus, református és zsidó hitközség az ünnepekre való készülődés jegyében először 2011-ben tárta ki az ugyanabban az utcában lévő templomainak kapuit.

"Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van."

Zsidókhoz írt levél 10.35

Jó pár évvel ezelőtt hallottam egy történetet arról, hogy mi emberek mennyire rövidtávra tervezünk:

A tudósok bementek egy középiskolába azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják mennyire motiválhatók a tanulók a jutalmazással. Amikor bementek egy osztályba a következőt mondták:

"- Egy választást kínálunk ma nektek.

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?