"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."
Máté evangéliuma 12,30
Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39
Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni? Olvassuk el a szövegkörnyezetet, és gondoljuk át!
Sokszor próbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk követni a saját kívánságainkat, terveinket úgy, hogy közben úgy tűnjön, mi azért önzetlen emberek vagyunk. Keressük a számunkra előnyös kompromisszumokat. Nagyon szeretnénk, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna...
Miközben önmagunkhoz gyakran így viszonyulunk, mások elé szívesen állítjuk - nem feltétlenül kimondva - azt a követelményt, hogy (pontosan) úgy éljék az életüket, (úgy kövessék Krisztust), ahogyan mi helyesnek látjuk, különben ellenségnek tekintjük...
Jézus szava világos: Nem lehet egyszerre két úton járni, két úrnak szolgálni, azaz nem lehetünk egyszerre Isten gyermekei és a magunk urai, vagy másként fogalmazva, önzőek és önzetlenek, bűnt szeretők és bűnt gyűlölők.
Azzal is szembesít Jézus, hogy amikor mégis megtesszük, akkor minden egyes esetben veszteség a következmény. Nem csupán mi veszítünk, de másoknak is kárt okozunk...
Jézus radikálisan közelíti meg a hit és engedelmesség kérdését, de irgalmas és nagylelkű az emberrel. A kettő között pedig semmi ellentmondás nincs!
Legyen áldott a napod!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE