Munkánk során emberi tragédiák tucatjainak szemtanúi vagyunk, melyek- valljuk be, bizony megviselnek bennünket, néha a szakadás határáig feszítve idegrendszerünk láthatatlan húrjait.

     Egy forró nyári délutánon játszódott le ez a tragikus történet, mely mély nyomot hagyott nemcsak bennem és bajtársaimban, de a helyszínen lévő tűzoltókban, rendőrökben is.

     Egy szívbeteg ellátása és kórházba szállítása után lassan haladtunk állomáshelyünk irányába.

A nehézségek, vagy szívszaggató tragédiák  közepette eldönthetjük, hogy Istent keressük, vagy a dolgok megértését. A kettőt együtt ritkán találjuk meg. Idővel Isten megértést is adhat, azonban ez általában nem a vihar idején történik. A viharban keresd Istent. A magyarázat majd később jön. Bízz a Nagyobb történetben.

Ha nem a Nagyobb történetben élsz, akkor valami mindig ki fogja tölteni az űrt.

 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.

 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. (Zsoltárok20:8-9)

A tévében láttam egy riportot, amiben egy hölgy beszámolt arról, hogy milyen nagy összeget veszített egy pénzügyi akción.

Teljesen felháborodva mondta a riporternek: „A bizalmamat a rendszerbe vetettem – a pénzügyi rendszerbe, a politikai rendszerbe és az igazságszolgáltatás rendszerébe, és cserbenhagytak.”

Nem ismerem a történet részleteit, hogy pontosan min ment keresztül a hölgy.

A nyári vakáció egyik reggelén, csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?"

A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni szüleihez. Hazavittük a Dévától 200 km-re lévő otthonába, pár nap után visszajött, mert - telefonáltam!

"Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?

Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani. Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes. Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.

Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű koncertzongora állt.

„Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!”

Zsoltárok könyve 74:19-20

 „Erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai” – ez a mondat akár egy helyi sajtótermékből is származhatna. Ukrajna a tűzszünetet nem képesek betartani. Szíriában és Irakban az Iszlám Állam emberei végzik kegyetlen akcióikat keresztyének és siíta muszlimok ellen

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”

Ézsaiás könyve 57:15

Nemrég megkérdezte tőlem kisfiam: „Anyuci, mit jelent az, hogy 'kezét védőn kiterjeszti életed fölött'?” Egy ének szavait ismételte, és igyekezett megfejteni az értelmét. Az ének Isten gondviseléséről szólt.

„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”

(János evangéliuma 13:3-5)

Azt mesélik, Mátyás király sokszor levetette cifra fejedelmi ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy úgy járva az országot megnézze, hogy s mint mennek a dolgok.