Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel. (2 János1:3)

Az évnek ez az időszaka mindig melegséggel tölti el a szívemet, és eszembe jutnak a családi és baráti körben eltöltött csodálatos karácsonyok.

Azonban, ha nem vigyázok, azon kapom magam, hogy beleveszek a tennivalók, ajándékvásárlások, látogatások nyüzsgésébe. Azt hiszem, ezzel legtöbben így vagyunk. Sokan teljes fordulaton pörögnek, már az ünnepi készülődést megelőzően is.

Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 

 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 

 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 

 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 

 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé!

 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,  sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett;  amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,  mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."  És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.  Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?"  Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?"  Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK.

MINDEN KEDVES kULBTAGOKNAK.

ISTTENTŐL ÁLDOTT NAPOKAT.

 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 

 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 

 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 

 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 

 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?

Legyen a szívetek teljesen Istenünk iránt,azáltal,hogy rendelkezései szerint jártok,és megtartsátok parancsolatait,mint a mai napon  (1Kir 8 :61). 

Az imáinknak szívből kell fakadniuk,hogy Isten meghallgassa őket. Salamon is szívből imádkozott amikor a Királyok első könyve 8. fejezetében feljegyzettek szerint i. e. 1026 - ban a nép össze gyűlt Jeruzsálemben Isten templomának a felavatására.Miután a szövetségládát bevitték a szentek szentjében,és Isten felhője betöltötte a templomot,Salamon dicsérte Istent.Tanulmányozd a Salamon imáját,és figyeld meg mi mindent mondott a szívről.Elismerte ,hogy egyedül Isten ismeri az emberek szívét ( 1 Kir 8 : 38 .

Deres ágaikkal dermedten álltak az útmenti fák: némán örízték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték  szürke  füstjüket  a  metszően  tiszta  levegőbe.  A  pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házíkó udvarán magasodó fenyöfa ágaira  fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet. 

   Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával:  Senkijük  sem  volt  egymáson  kívül  és  nagyon  szegények voltak. 

   Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt,ök a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával.

Jézus mondja:  "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;  aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.  Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.  Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.

A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.

A kislánya földöntúli boldogsága a játékbaba, vagy a bababútor láttán.

Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.

Piciny szobácskában

Pislogó mécses ég,

Szegények így tartják meg

Karácsony ünnepét.

Nincs karácsonyfájuk,

Nem csillog, nem ragyog,

Csak megfeledkeztek

Róluk az angyalok?

Korhadt szalmazsákján

Beteg gyermek piheg,

Az anya szeméből

Könnyek árja pereg.

S megszólal a gyermek:

Miért sírsz, jó anyám?

Hiszen , ha meghalok

Megváltás lesz reám.

Nekünk itt e földön

Csak gond és nyomor terem,

Mondd, anyám! Nem jobb-e

Meghalni énnekem?

Ne sirass, anyácskám!

"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,  jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;  mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,  és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;  és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

„Mert született néktek ma a Megtartó, 2013. Karácsonyára.

ki az Úr Krisztus, a Dávid városában”

Lukács. 2, 11.

„Legboldogabb karácsonyunk

ha szívünk kis Betlehem,

s abban Jézust üdvözöljük,

s Ő bennünket mennybe fenn”

Ünnepi áldáskívánás, mindenkinek!

A fent idézett karácsonyi nagy örömhírrel és a 4 soros kis versemmel, áldott, kegyelemteljes Karácsonyt és békességgel teljes Új évek kívánok, minden lelki testvéremnek, rokonomnak, barátomnak és ismerősömnek, sok örömmel és boldogsággal.

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő                     

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett!

Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.  De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?!  Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

„Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek.”

(Példabeszédek 28,27)

                Lombos erdő közepében a nagy tisztáson egymagában büszkén állt egy sudár fenyő. Hatalmas ágai magasra nőttek, és körös-körül szabadon terpeszkedtek minden irányba. Semmi sem gátolta, semmi sem akadályozta növését. Kényelmesen nyújtózkodott a kora reggeli napsütésben, melengette arcát a délutáni sugarakkal.

A megszokott csendben gyakran hallgatta a suttogó szelet, vagy éppen fázósan húzta össze magát, ha tombolt a nagy erejű orkán.

 Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!  Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!  aradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.  smételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!  Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.

Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el! 

 Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsás; meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! 

 Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. 

 Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. 

 Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. 

 Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. 

 Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. 

 Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz.

A történet, amelyet szeretnék elmondani, advent első vasárnapján kezdődött. Az egész úgy történt, hogy Kissné hazatérve kutyájával a szokásos délutáni sétáról, a két emeletet végig lihegve, a kulcsot a zárba helyezve, a kilincsre akasztva egy kék színű csomagocskát talált piros szalaggal átkötve. Bizalmatlanul körültekintett és figyelt, de néma csend. Csak a szomszéd lakásából hallatszott karácsonyi ének.

Valaki közeleg

Örvendezzünk emberek
valaki halkan csendben közeleg
egyszerű gúnyában, mint
a hogy egykoron megszületett
rongyos istállóban.
Isten Jézus Krisztusban
közel jön újra hozzánk
és vár ránk
bármerről érkezünk az 
utunk csak az legyen
mely hozzá vezet el
hísz ő mindenkit epedve vár
és szívből szeret
emberalakot öltött fiában
valami újat tesz velünk
új fejezetet nyit
az életünkben 
új esélyt a további élethez
ez az igazi csodás ajándék
az angyal most is jön
hirdeti az örömüzenetét
meleg szállást keres 
mindnyájunk szívében
az áldott csodás ajándéknak
Isten egyszülött fiának
tárjuk neki ajtót ...amíg lehet
mert lehet ez lehet az utolsó
felkínált alkalom számunkra
gyúljanak a fények
a szívünk gyertyácskái 
csilingeljék szívritmusainkra
az élet csengőink
a karácsonyi csoda közeleg
örvendezzünk.

SOK SZERETETTEL KÜLDÖM A RECEPTET ♥♥
Karácsonyi süti

Végy 1 kg szívbéli szeretetet,

Szitáld át a türelem szitáján nehogy pletykamag kerüljön bele. 

Adj hozzá 1 liter bátorságot,

Adj hozzá 3 dl szorgalmat, 

Adj hozzá 1 dl jóságot, 

Gyúrd össze, 1 tojásnyi kedvességgel, 

takard le tiszta jókedvvel, 

Ha megkelt süsd ki a kitartás tűzénél, 

Szórd meg vidám mosollyal, 

tegyél rá pár csepp megbocsájtást,

Aztán vágd fel sok-sok darabra a karácsonyi sütit, hogy mindenkinek jusson belőle, aki szeretetre éhes!

Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! 

 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! 

 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 

 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! 

 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. 

 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.

Míg nekünk a legboldogabb, másnak a legmagányosabb időszak a szeretet ünnepe.

A legtöbben mosolyogva, vidáman készülünk a szentestére, és már alig várjuk, hogy végre együtt legyünk a családunkkal, barátainkkal, és nézhessük, ahogy ők is boldogan fecsegnek az ünnepi vacsora közben, majd csillogó szemekkel kibontják az ajándékokat.

Sajnos, azonban nem minden embernek ilyen szeretetbomba a december, és a karácsony.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.  A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!  Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;  és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Karácsonykor minden megtörténhet. Aki hisz Istenben, az a csodákban is, és ezek létét utóbbinak tulajdonítja, mások a különleges eseteket inkább a véletlenek számlájára írják.

Hogy kinek van igaza, nem tudjuk, és nem is akarjuk megfejteni. Az viszont biztos, hogy az évnek ebben a szakában bármi megtörténhet...

Amikor a remény a legjobb gyógyszer:

Az Amerikai Egyesült Államokban található Wisconsinban élő Mark R. Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként.

Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 

 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 

 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed.

Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idő!

Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!

   Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllő az úti cél,

bejárjuk a csodálatos, arborétumszerű birtokot és megnézzük

Sissy gyönyörű kastélyát. Jókedvűen indultunk, nem volt túl

meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!

   Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illő helyen, majd egy

röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.

De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)

Édesanyámmal és ötéves fiammal egyik délután elmentünk ügyet intézni. Kihasználtuk az időt, és pizzát ettünk ebédre. Aztán mikor befejeztük, és útban voltunk autónkhoz, azt mondtam anyukámnak és kisfiamnak, hogy várjanak meg az utca sarkán lévő padon, mivel édesanyám cukorbetegsége miatt csak lassan tud járni.

Kicsiny voltam még, alig hat esztendős. Düledező házikóban laktam, melynek téglás födelét kikezdelte a szél, oldalai pedig roskatag, öreg emberként félregörbültek. A ház padlója keményre taposott föld vala, melybe a szeges patkó - ha csak a hidegtől keményre nem fagyott - bele-beleharapott. A jégvirágok haragudtak a mi ablakunkra, mert a falubeli asztalos apró táblácskákból rakta össze léckeretbe szorítva, s a pompás leveleknek nagyon össze kellett zsugorodniok, úgy is szüken fértek el...

Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. 

 És amikor a föld egész növényzetét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 

 Megbánta ezt az ÚR: Nem történik meg! - mondta az ÚR. 

 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az ÚR, és az megemésztette a nagy mélységet.

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével.

Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol.

Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani:

„Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”.

Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott. Amikor megpróbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, ijedtében még nagyobb erővel repült neki az ablaknak.

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!

,,Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak."

Lukács evangéliuma 10:21

Bonyolult világban élünk. A technika fejlődése is ezt hozta magával: gombok, választási lehetőségek sokasága jellemzi még a legegyszerűbb gépeket is. Sőt, a pénzügyi válság kapcsán is arról panaszkodnak, hogy annyira összetett a rendszer, hogy egy-egy vezető saját banki felelősségén túl az egész világ gazdaságára hatással van.

„Ha rátaláltam igéidre,eledelemmé váltak;igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett;mert a te nevedet viselem,Uram, Seregek Istene!”

Jeremiás könyve 15:16

A neveknek az ókorban – épp úgy, mint az indián-regényekben – különös jelentőséget tulajdonítottak. Ádám „ember” jelent; Jákób születésekor a „csaló” jelentésű nevet kapja, de ezt Isten Izraelre, „győzőre” változtatja; Jézus neve „szabadítót” jelent – és még hosszan lehetne folytatni a sort.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,  szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.  Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.  Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.  Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.”

(Mózes ötödik könyve 31. fejezet 6. vers)

Egy vidéki körzetbe új lelkészcsalád költözött. Nagy lelkesedéssel vágtak bele az új misszióterület adta lehetőségekbe. Akkor sem estek zavarba, mikor megpillantották a korábbiakhoz képest puritánabb lakókörnyezetüket és az elöregedett szolgálati autót.

Ám, mikor éppen használatba vette volna a lelkész a kocsit, az sehogyan sem akart elindulni.

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.  Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.

Mennyire fontos megszabadulni a negatív gondolatoktól.

Mindannyiunknak vannak gyökerező gondolatai. Ezek azok a központi gondolatok, amiket önmagunkról hiszünk. Az önképünkkel kapcsolatosak, hogy hogyan közelítünk az élethez. Ezek a gondolatok elkísérnek, még ha nem is gondolunk rájuk. Olyan régóta hiszünk bennük, hogy automatikusan vezetnek bennünket. 

A probléma az, hogy néhány embernek negatívak a gyökerező gondolatai.

„Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”

Luk. 6:27-28

Füledben ott zúgnak a néhány nappal ezelőtti események. Szavak visszhangoznak benne, képek villannak fel az agyadban, érzések kavarognak a szívedben, kérdéseket próbálsz feltenni, de nincs rájuk válasz. A seb, az a régi, újból felszakad, mert valaki belevágta a deszantos kését.

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.  Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.  Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,  hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)

Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk:

1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot.

Ezen a gyalázatos napon, amikor 9 éve megtagadtuk testvéreinket…

letette valaki az 500 ezredik magyar állampolgársági esküt.

Böjte atya volt az.

Csaba testvér a könnyeivel küzdött a beszéde során.

„Az 50’es évek végén édesapám írt egy verset, amiben arról írt, hogy hideg van, farkasok üvöltenek, de ki kell tartani, mert eljön az áldott tavasz.

 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. 

 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. 

 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! 

 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!

Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.  Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.  Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Kedves, csendes este volt Hófalván. Az ezüst holdacska kíváncsian kukucskált be a kicsiny városka művelődési házának ablakán. Vele tartottak a ragyogó csillagok is, akik örömükben táncot jártak az égbolton.

Bent nagy volt a sürgés-forgás, a karácsonyi ünnepekre készülődtek.

Az aulában díszes fenyő üdvözölte a vendégeket. Ágain csilingelő csengettyűk, színes gömbök, világító égők s ízletes szaloncukrok roskadoztak.

,, Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézs.41:10)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól.

Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit.

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása,melyet az Isten adott neki,hogy megmutassa szolgáinak azokat, amiknek rővidesen meg kell lenni.És ő elküldte angyalát,és

általa jelekben bemutatta szolgáját Jánost ( Jel 1 : 1 ) .János apostol szép példa arra,hogyan tud valaki hűséges maradni a megváltozott körülményei és kora ellenére.Már közel 70 éve szolgálta Istent,amikor Pátmosz szigetére száműzték,mert az Istenről beszélt,és Jézus mellett tanúskodott ( Jel 1 : 9) De ezzel a munkája még nem ért véget.Minden amit a Bibliában János írt az élete utolsó éveiben írta!

 Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?”

A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél, ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz?

A filiszteus is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója.  Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű.  És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt.

 Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!