Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.  Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.  Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,  hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.  És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,  és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.  Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."  Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.  Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,  és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.  Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.  A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Lk 2,1-20.

ÖRÖM, AMELY MEGMARAD

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz." (Lk 2,10)

A postám között egy csinos kis borítékon egy fiatal hölgy széles mosollyal ajándékot tartott a kezében. A kép alatt az "Öröm" szó nagy, piros betűkkel volt írva. A borítékban olyan ajándékötleteket ajánlottak, amik nagy örömet szereznek. A hirdető azt állítja, hogy karácsonyi ajándékok vásárlása tartós örömöt hoz majd, de mi ezt másképp tudjuk. A tárgyak ajándékozása a legjobb esetben is csak múló örömöt adhat. 

Ellenben az angyalok üzenete olyan örömöt hirdet, amely megmarad. Megszületett a Megváltó! A pásztorok, akik hallották az üzenetet, Bethlehembe mentek, hogy lássák a gyermeket. Később a napkeleti bölcsek túláradó örömmel térdeltek le, áldották a gyermek Krisztust, és ajándékokat adtak neki. 

A bibliai üzenet az öröm forrására irányítja figyelmünket: tudjuk, hogy Isten szeret minket. Jézus azért jött, hogy megbocsátást és új életet hozzon. Meghív bennünket családjába, és biztosít afelől, hogy otthonunk lesz a mennyben. Krisztus valódi örömöt hoz mindazoknak, akik alázatos szívvel elfogadják őt. Bízva benne, benne maradva, engedelmeskedve és szolgálva az Urat, olyan örömet kapunk, amely életünk végéig, sőt azon túl is megmarad.

Imádság: : Úr Jézus, jöjj hozzánk és minden emberhez. Maradj velünk, és töltsd be szívünket szeretettel és örömmel. Ámen.

Ha Krisztus él a szívünkben, maradandó örömöt találunk. 

Harold Gniewotta (Alberta, Kanada)