"Hogy megismerjétek."

( Efézus 1: 17 )

Jézus tanítványa számíthat rendkívüli növekedésre a tanulás folyamatában.

Figyeld meg, mit kínál Isten azoknak, akik tanulnak ( eljutnak a megismerésre ):

"Az ő felhívásának reménységét."

Krisztusban nagyszerű kilátásaid vannak. Aki elhívott téged, képes meg is tartani, s majd hibátlanul és tökéletesen az Atya elé állítani életutad végén.

"Az ő dicsőségének gazdagságát."

Ha az Úrban vetetted a bizodalmadat az üdvösségedet illetően, örökséged van a mennyben.

Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?  Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."  De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.  Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,  sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.

A többiek nevettek és így szóltak: 

- Ilyen nincs.

- De igen!

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."  Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.

Áldott Békés Szeretetben gazdag

Boldog Karácsonyt kivánok!

Karácsony édes ünnepén!!

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

„Ne gyerekeskedj!”

Ezt felénk szokták mondani, amikor valaki nem volt képes felnőni, vagy „lassan nőtt be a feje lágya”.

Ez jutott ma eszembe, amikor a reggeli Igét olvastam. Elgondolkodtam azon, hogy mennyi-mennyi évforduló van már mögöttem. Hányszor kívántak nekem, és én másoknak Boldog Új Évet! Vajon mennyit nőttünk az elmúlt évek, évtizedek alatt? Vajon Jézus jelleméhez hasonlóvá alakult-e jellemünk?

KÉRDÉSEK:

,, Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté11:28)

A Bibliában Jézus elmesél nekünk egy történetet egy fiatalemberről, aki kikérte az örökségét, elhagyta atyja házát, és az összes pénzét bulikra, nőkre és mindenféle vad dolgokra költötte.

Mindenét eltékozolta és végül a disznók között találta magát.

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti:nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Máté evangéliuma 6,24

Az adventi várakozásban álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el ezen a szakaszon. Az egész keresztény világ megemlékezik Jézus születéséről, és az utolsó pillanatokat is kihasználják az emberek arra, hogy a lehető legszebb ajándékkal lepjük meg szeretteinket.

„Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.”

Mózes 5. könyve 32. fejezet 3-4. verse

Jó dolog babakocsit tologatni, kisgyermekekkel sétálni. Nem csak azért, mert friss levegőn vagyunk és élvezzük a mozgás jótékony hatását, hanem azért is, mert így felfedezhetjük környezetünket, városunkat. Sok szép és érdekes dolgot figyelhetünk meg, amit személygépkocsiból vagy buszból talán nem láthatunk.

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak.

Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.

„És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.”

Lukács 24:46

Itt van újra a karácsony. Ünnep, csillogás, izgalom, ajándék, öröm, emlékezés; ez az, ami ránk vár most egy pár napig, no meg a jó kis családi vacsorák. Gondolkodtunk már azon, hogyha szeretet van a szívünkben, akkor néha előfordul, hogy nincs választásunk és tesszük, amit tennünk kell? Így van ez az év e szakaszában is.

A vásárlás sok nyűggel jár, a főzőcske sok fáradsággal, a szervezés aggódással, de mégis tesszük önként és örömmel, nem muszájból.

URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 

 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 

 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Zsolt 139,1-5.

ISTEN ISMER BENNÜNKET

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

Amikor útban volt Jézus Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.  Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,  és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.  És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.  Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;  és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."  A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent".

Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.  Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.  Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.  Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.  Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."  Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

"Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága."

János évangéliuma 1:3-4

Milyen jó azt tudni, hogy van egy teremtőnk! Nem vagyunk magunkra a világegyetemben, van valaki, aki ismeri teljes lényünket, aki ilyen csodálatosan megalkotott. Nincs két egyforma szempár, nincs két egyforma mosoly, nincs két egyforma ember. Isten egyedinek és különlegesnek teremtett.

Nem a véletlen műve, hogy vagy és az sem, hogy ilyen vagy.

"Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."

Apostolok cselekedetei 5:29

Lehet, hogy első ránézésre nem kifizetődő. Lehet, hogy te jársz rosszabbul, lehet, hogy a jelenben nem lesz semmilyen pozitív eredménye. Mégis megéri. Lehet, hogy sokan eszetlennek fognak tartani, őrültnek vagy maradinak, talán még gyávának is, pedig pont ebben rejlik a bátorság. Tenni, szólni, kiállni, dönteni, amikor ez nem népszerű.

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,  és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért,  mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.  Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.  Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.

Egy fiatal lány – szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában – 

egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.

Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány: 

– Isten szavát, uram!

De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát: 

– Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?

A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: 

– Isten maga.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.  Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.”

Zsoltárok könyve 5:12-13

Az 5. zsoltárban Dávid egy reggeli imádságát olvashatjuk (szemben a 4. zsoltár esti imádságával).

– Az első részben érdekesen ötvözi egymásba a hangos kiáltást (3. vers) a csöndes várakozással (4. vers), kifejezve evvel azt, hogy az ima valóban egy kommunikáció.

Ha legközelebb úgy érzed, hogy téged Isten nem tud használni, akkor csak emlékezz arra, hogy:

Ábrahám túl öreg volt,

Izsák letagadta a feleségét.

Jákób hazudott,

Lea pedig csúnya volt.

József idegesítette a testvéreit,

Mózes meg dadogott.

Gedeon félt,

Sámson meg túlságosan szerette a nőket.

Ráháb egy prostituált volt,

Jeremiás és Timóteus pedig túl fiatal.

Dávid megcsalta a feleségét és gyilkolt,

Illés pedig annyira depressziós lett, hogy elege lett az

életből.

És amikor asztalhoz telepedett velük Jézus, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.  Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.  

Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.  

Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et!

Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et!

Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn 15 -öt!

Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et!

Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6:19-34-et!

Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!

Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!

Ha hitednek erősítésre van szüksége , hívd a Zsid 11-et!

Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!

Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.  Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,  akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”

Ézsaiás könyve 57:15

Nemrég megkérdezte tőlem kisfiam: „Anyuci, mit jelent az, hogy 'kezét védőn kiterjeszti életed fölött'?” Egy ének szavait ismételte, és igyekezett megfejteni az értelmét. Az ének Isten gondviseléséről szólt.

Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához,  hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. 

 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.  Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,  de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

Az alkonyathoz érkeztem, Istenem. Életemnek fáradt óramutatói körbejárták ezerszer már, az ismerős utat.

           Köszönöm mindazt, ami lassan már mind a hátam mögé kerül. Életemet, ezt a csodálatos nagy ajándékot. Köszönöm az örömöt és a szomorúságot. A társakat és a magányt. A munkát és a pihenést. Az erőt és az egészséget.

           Köszönöm a sok boldog élet-titokra nyíló ajtót. És most már azt is köszönöm, hogy a sok ajtó kitartó kopogtatásom ellenére is mindig zárva maradt előttem.

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Postára indultunk. Délelőtt volt, és szokatlanul sokan várakoztak. Három hosszú sor kígyózott előttünk. „Két kicsivel kivárni bármelyiket lélelpróbálónak bizonyulhat” - gondoltam magamban. De nincs külön kisgyermekes anyáknak fenntartott ügyfélszolgálati ablak, így beálltunk az egyik sorba.

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 

 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 

 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! 

 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 

 Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.