„És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!”

Krónikák első könyve 29. fejezet 9-10.verse

Az önkéntesség, illetve az adakozás jó érzésekkel önti el a szívet, mert tudjuk, hogy tettünk valami jót.

Ferenc pápa november 27-től 30-ig tartózkodik a délkelet-ázsiai térség legnagyobb kiterjedésű államában. A Szentatya korábban kifejtette, reméli, mianmari látogatása a remény és a bátorítás ideje lesz.

„Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Jn 2,16

Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten adjon éleslátást, amivel felismerem az ellenség mesterkedéseit ellenem. Észre akarom venni, és el akarom kerülni a csapdáit.

Egyik válasz az imámra akkor jött szerintem, mikor egy nap Éva megkísértését tanulmányoztam a Teremtés könyve 3. részében, és összevetettem mai alapigénkkel: „Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2,16).

Ferenc pápa november 28-án, kedden Rangunból Nepjidába, Mianmar fővárosába repült, ahol találkozott az államfővel, majd az ország politikai és társadalmi vezetőivel.

Nepjida 2006-ban tavaszán lett az ország fővárosa, miután a kormány úgy döntött, hogy átköltözik ide Rangunból, Mianmar legnépesebb városából.

A pápa első útja az elnöki palotába vezetett, ahol magánbeszélgetést folytatott Htin Kjav államfővel. Helyi idő szerint fél ötkor találkozott a Nobel-békedíjas Aun Szan Szu Kji kormányfővel.

„Jézus rájuk szólt: ’Mit féltek, ti kicsinyhitűek?’ Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.” Mt 8,26

Megbuktam esküvőszervezőként.

Senkinek sem kell olyan szervező, akit úgy felbosszant a menyasszony idegbeteg anyukája, hogy elhányja magát a bejárati ösvény mellett, ahol érkeznek az első vendégek. Ez aztán az üdvözlés.

Megbuktam kütyüárusként.

Senkinek sem kell olyan ügynök, aki belevág a hüvelykujjába pizzaszeletelés közben, mialatt a vágóeszköz biztonságosságát ecseteli.

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”

(János evangéliuma 5. fejezet 24. vers)

Lelkészgyakornoki éveim egyik legszebb emléke Kastélyosdombóhoz köthető, ahol a Dráva kastélyban lakó szellemi fogyatékos fiataloknak tartottunk bibliaköri foglalkozást. Sohasem fogom elfelejteni, ahogy minden alkalommal milyen őszinte és szerető öleléssel fogadtak minket.

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15:58)

         Milyen valójában a szilárd, a rendíthetetlen ember? Kitartó, állhatatos. Bármilyen körülmény ellenére véghezviszi azt, amit eltervezett. Az akadályokat leküzdi. Nem tántorítja el semmi a céljától. Álljon itt előttünk egy példa a sport világából:

Élt egy magyar férfi, aki könnyen beállhatott volna a kifogásokat keresők sorába.

November 26-án a déli Mária-imádság előtt a Szentatya azt hangsúlyozta, hogy megítéltetésünk fő kritériuma a nehéz helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretet lesz. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A liturgikus év eme utolsó vasárnapján Krisztusnak, a mindenség királyának főünnepét tartjuk. Az ő királysága vezetés és szolgálat, ugyanakkor olyan királyi uralom, amely az idők végén ítélkezésként valósul meg.

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.” – a Mt 5:4 alapján

Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott.

Krisztus: királyom?!

Az egyházi év utolsó vasárnapjának ünnepe Krisztust mint királyt, a mindenség királyát állítja elénk.

S noha az ünnep még nincs száz esztendős sem, sőt, csak a II. vatikáni zsinat után rendeződött az egyházi év utolsó vasárnapjára, Krisztusnak királyként, a mindenség királyaként való megjelenítése igencsak régi hagyomány. Hiszen a keresztény egyházművészet – főleg Keleten, de Nyugaton is – már nagyon régóta állandó helyet talált a templomok apszisán a Pantokrátor-ábrázolásoknak.

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Akarom, hogy szeressenek az emberek. Kedvükre akarok tenni, és azt színlelem, hogy képes vagyok mindenki igényeit kielégíteni.

Ettől aztán teljesen összekuszálódik minden bennem is és körülöttem is.

Nem beszélve arról, hogy mialatt mindenkinek kedvében akarok járni, a hozzám legközelebb állók mindegyre énem rosszabbik oldalát tapasztalják meg.

Hallottál a kínai földműves történetéről, aki elvesztette a lovát? Az egyik változat szerint a földművesnek csak egy lova volt és ez a ló egy nap megszökött. A szomszédok részvétüket fejezték ki a rettenetes veszteség miatt. A földműves azt mondta:

Miért gondoljátok, hogy ez annyira rettenetes?

Egy hónappal később a ló visszatért, két szépséges vadló társaságában. A szomszédok fellelkesültek a földműves szerencséjén. Milyen erős és szép lovak!

A kulturális és ideológiai gyarmatosításnak mindenkor jellemzője a szabadság megvonása, az emlékezet eltörlése és a fiatalok ideológiai nevelése – hangsúlyozta a Szentatya homíliájában, melyet november 23-án mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.



Minden alkalommal, amikor új kulturális vagy ideológiai diktatúra alakul ki a földön, ugyanaz következik be, mint ami Isten népével történt: gyarmatosítás. Gondoljunk arra, hogy mit tettek a 20.

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az

égbe a legszebb könnycseppet. 

Az angyal bejárta az országot, világot. 

Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. 

Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. 

Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. 

Túl korán örvendezett. 

Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

"Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga - egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.

- Nem menne kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.

- Menjen maga - válaszolta a Sárga -, s különben is, talán köszönne!

Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.

,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.”

Filippi 2:3b,4

Mielőtt a fiúnk, Jaxon megszületett volna, valahányszor olyan valakire néztem, akit nem ismertem, mindig csak egy idegent láttam benne. Most már egy embert látok, egyedi történettel.

Mióta Jaxon kóros kisfejűséggel született (születési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a csecsemő feje kisebb a normálisnál), a feleségem, Brittany és én sokkal együttérzőbbek vagyunk a körülöttünk élőkkel.

Meggyőződésem, hogy bensőséges, közvetlen kapcsolatunk lehet Istennel, és ez lenne a normális. Egy kicsit tovább megyek, úgy gondolom, hogy ha nem találjuk meg ezt a kapcsolatot Istennel, akkor a szellemi életünk elsatnyul.

És ez kihatással lesz az életünk többi területére is. Nem találjuk meg az életet Isten nélkül, és nem találjuk meg Istent, ha nincs Vele egy bensőséges kapcsolatunk. Egy igerész a János evangéliumából megmutatja, mire gondolok.

Ferenc pápa november 19-re hirdette meg a szegények világnapját, melyet idén először tartottak meg az Egyházban. Ez alkalomból Budapesten, a Margit körúti ferences templomban Dobszay Benedek ferences tartományfőnök szentmisét mutatott be. Homíliájában a szegénységről beszélt.

Az Egyházban érdekes kettősséget tapasztalunk a szegénységgel kapcsolatban: tanításában egyrészt jelen van a szegénység evangéliumi tanácsa – vagyis a szegénységre való meghívás –, amelyet valamiképpen minden kereszténynek meg kell élnie, a szerzetesek hivatásához pedig egészen radikális módon tartozik hozzá.

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” 

János 8:32

Létezik egy egyszerű, mégis hihetetlenül veszélyes forgatókönyv, amivel sokan eljátszadozunk. Ezek lehetnek viszont azok a dolgok, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy elégedettek legyünk az Istennel való kapcsolatunkban. Ez egy hazugsággal összeszőtt forgatókönyv, ami valahogy így szól: Igazán boldog és elégedett lehetnék, ha lenne…

… egy vékonyabb testalkatom.

Mi a keresztény álláspont a meleg kapcsolatokról? Milyen nyelven szólás nevezhető biblikusnak? Keresztények ihatnak alkoholt? Néhány téma azok közül amik manapság gyakran okoznak heves ellentmondásokat gyülekezeteken belül.

Összeszedtük azt a 8 pontot, amely talán a legvitatottabb különböző gyülekezetek és felekezetek között. A keresztényeknek nagyon különböző véleménnyel vannak ezekről a problémákról és mindkét felek a Szentírással támasszák alá nézőpontjukat.

Talán már te is olvastál arról az igen szomorú, újabb tragédiáról, amikor Törökországban egy esküvőn ért támadás ünneplőket, és meghalt 51 ember, 69 pedig megsérült.

Az Iszlám állam egy öngyilkos, 12-14 éves gyereket küldött a násznép közé az eddigi információk szerint. Ned Price, az amerikai elnöki hivatal nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője kijelentette: "Az elkövetők e barbár tette, hogy egy esküvőt vettek célba, rendkívül gyáva és alattomos." A vőlegény testvére az alábbit nyilatkozta: "Alig láttunk valamit a merénylet után, csak testrészeket mindenfelé."

Elmondhatjuk, hogy egyre durvább eszközökhöz nyúl az Iszlám állam.

November 19-én délben a Szentatya először a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, az Úrangyala elimádkozása után pedig többek között azon óhajának adott hangot, hogy a szegények álljanak közösségeink középpontjában. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, a liturgikus év utolsó előtti vasárnapján az evangéliumban a talentumokról szóló példázatot hallhatjuk (vö. Mt 25,14–30). 

Egy ember, mielőtt elutazna, talentumokat ad szolgáinak, amelyek abban a korban jelentős értékű pénzérmék voltak: az egyik szolgának öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet ad, képességeik szerint.

Az iráni kormány minden erőfeszítése ellenére a kereszténység egyre jobban terjed az országban, különösen a fiatalok körében. A vezetők mindent megtesznek, hogy elnyomják a keresztény hitet, de minden igyekezetük ellenére belátták, hogy egyre többen akarják Jézus Krisztust követni.

Iránban a kereszténység az üldözések számával exponenciálisan nőtt az elmúlt néhány évtizedben.

"Be kell ismernünk, hogy egyre több fiatal választja a keresztény hitet.

„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.” És 64,3

Nem ismerek olyan embert, aki szeret várni. 

Műszakilag fejlett világunk arra tanít, hogy nem kell várakozni. Hogy mást ne mondjak, pillanatokkal az után, hogy megosztottad a szociális médián, már az egész világ láthatja a képeket, amiken a barátnőddel ebédelsz.

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 15:58

Egy olyan hitközségben nőttem föl, ahol az ifjúságvezető sok gondot fordított arra, hogy a fiatalok közel kerüljenek Istenhez.

November 19-én, amikor első alkalommal tartottuk meg a szegények világnapját az Egyházban, a Szentatya által vezetett ünnepi szentmisén négyezer szegény ember vett részt a Szent Péter-bazilikában.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Örömünkre szolgál, hogy megtörhetjük Isten igéjének kenyerét, nemsokára pedig megtörhetjük és magunkhoz vehetjük az eucharisztikus kenyeret: eledelek életutunkhoz. Kivétel nélkül mindnyájunknak szüksége van rájuk, mert mindnyájan a lényeginek koldusai vagyunk, Isten szeretetének koldusai, aki megadja életünk értelmét és a véget nem érő életet.

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt.

„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” 2 Tim 1:7

Ott álltam a sziklafal szélén, mindkét kezemmel a vékony rúdba kapaszkodva. Egy régi gyermekdal jutott eszembe, ahogy túl a szikla peremén a két működő vulkánból előtörő füstcsíkokat néztem.

Cidri cica, cidri cica...

El Salvadorban voltam a polgárháborúban árván maradt gyermekekkel. King Castle volt a kedvenc helyük, s egy nehéz nap végén néhány gyermek és egy segítő felcipelt engem is a káprázatos látványt ígérő sziklára.

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.” 

Rómaiakhoz írt levél 14:7-9.

Pál apostol szavai nyomán a következő kérdéseket tettem fel magamnak: Hogyan tekintek az életemre? Kinek a dicsőségére élek?

Mindannyian kaptunk talentumot

Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt Zsolt 18,17

Emlékszel még, mikor igaznak hitted a tündérmeséket? Ugye, néha jó lenne még mindig hinni bennük?

Hároméves unokahúgom, Ellie, egész nap a mesékben élt. Királykisasszonynak öltözött reggelihez. Végigálmodozta, énekelte, pörögte-forogta, táncolta a napokat.

Mikor óvodába került, társai csúfolni kezdték. Kövérnek, csúnyának nevezték, pedig egyik se volt.

Unokaöcsém rettenthetetlen hős akart lenni, de az iskolában nehezen ment neki a tanulás.

Évről évre ünnepel novemberben Nagyszombat és környéke, Mária csodás közbenjárására emlékezve. November 18-án a nagyszombati Szent Miklós-bazilikában magyar nyelvű szentmisét mutat be Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

„Máriát dicsérni, hívek, jöjjetek!” – Templomokban, zarándokhelyeken, búcsúkon gyakran felcsendül e kedvelt Mária-ének, amelynek első szavai meghívásként is szolgálhatnak számunkra.

Gyakran eltévedek. Itthon és külföldön, városban és az erdőben. Ismerős helyen és ismeretlenen. Eltévedek a kapcsolataimban, az emberek és a fogalmak között. Még Isten Országában is.

Nagyon sok időbe, 40 évembe tellett, hogy ilyenkor ne ijedjek meg nagyon. Ne kezdjek el kapkodni, csapkodni, segítségért kiabálni. Hanem álljak meg, és figyeljek. Keressek egy ismerős pontot, egy ismerős érzést, amiből kiindulva lecsendesedhet a lelkem, és kitusztulhat újra a kép.

,,A megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne.” 

Ézsaiás 30:15 b

Vannak napok, amikor inkább átírnám a ,,Lelkem kíván téged” című régi énekünket valami hasonlóra…

Csak téged, csak is téged,

Jézus, csak is téged,

Csak téged kíván lelkem,

Minden percben, Uram!

Ó, az az érzés, amikor kétségbeesetten vágysz Jézus után!

Csak ülök, és emlékezem. A holtakra - mint az öregekre. Sorra, ahogy eszembe jutnak. 

Lajosra, a legokosabb osztálytársunkra a gimnáziumban. Dolgozatairól írtuk le a matematikafeladatokat.

Mert mi, maturandusz urak, udvaroltunk. Ő nem. Kicsi, torz növésű és csúnya volt. Ő tanult. 

Mindenkin segített. Sosem fogadott el semmit. Tornából felmentették. De lejött a tornaterembe - bennünket nézni. Egyszer a tornatanárunk az öltözőben beleszaladt.

Isten országa nem holmi látványosság, sem pedig farsangi mulatság, nem kedveli a reklámot: a Szentlélek által növekszik, nem pedig a lelkipásztori terveken keresztül – fogalmazott homíliájában Ferenc pápa november 16-án, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

,,Majd azt mondta az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt (...) Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el.”

1 Sámuel 16:1

Érezted már valaha annyira kedvtelennek magadat, hogy legszívesebben csak feküdtél volna az ágyban, magadra húzva a takarót? Lehet éppen most vagy így.

Én is rejtőztem már el a takaró alatt egy-két alkalommal. Na jó, lehet volt az több is kettőnél.

Nos, akkor hogyan merészkedünk ki mégis? Hogyan győzzük le a kedvtelenséget, és megyünk tovább újra?

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

 (Kolossebeliekhez írt levél 4. fejezet 6. vers)

Úgy hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már, hogy egy elhamarkodottan, meggondolatlanul kicsúszott szó, vagy egy félresikerült hangsúly milyen mély sebeket képes ejteni kapcsolatainkban. Ezért valóban jó lenne megtanulni végre, hogy mikor, hol, kinek, és hogyan szóljunk.

Áldott az Úr..., hogy elém küldött most téged... megakadályoztál ma a vérontásban... 

 (1Sám 25,32-33)

Különös, ahogyan Isten szervezi a dolgokat. Ahogyan irányít embereket, időzíti az eseményeket, felhasznál bárkit tudta nélkül is az ő jó céljainak megvalósítására.

Dávid, amikor még Saul elől bujdosott, sok jót tett egy Nábál nevű gazda pásztoraival.

2017. november 15. szerda 18:31
November 15-én, szerdán reggel Beer Miklós váci megyéspüspök a fóti római katolikus templomban szentmise keretében adott hálát a Károlyi István Gyermekközpont (korábban Fóti Gyermekváros) hatvan évéért, a gondoskodó szeretetért.

A püspök homíliája elején felidézte, hogy maga is éppen hatvan éve kezdte el Vácon a gimnáziumot, és figyelmeztetett, hogy fontos észrevenni és megköszönni Isten gondoskodó szeretetét. A teremtő Isten egymásra bíz bennünket, hogy nagylelkűségünkkel, féltő szeretetünkkel közvetítsük gondoskodását.

,,Az igazakat feddhetetlenségük vezeti, de a hitetleneket elpusztítja gonoszságuk.” Példabeszédek 11:3

Egy nemrégiben tett repülőutam során átlapoztam egy magazint, amit valaki ottfelejtett. Felfigyeltem az egyik cikk címére. ,,A kinézet a minden”- jelentette ki a szerző. Azon kaptam magam, hogy néhány percig még egyet is értek a szerző kijelentésével. 

Aztán a Szent Lélek azt súgta: ,,Vizsgáld meg a magatartásodat!”-és én tudtam, hogy ez mit akar jelenti.

A magyar szentek, boldogok és vértanúk tiszteletére szenteltek római katolikus kápolnát november 13-án a székelyföldi Csíkszentkirályon. A jeles eseményen ünnepi szentmisét mutatott be Jakubinyi György gyulafehérvári érsek.

A száz fő befogadására alkalmas kápolnát közadakozásból építtette a falu katolikus közössége egy olyan településrész kiszolgálására, mely távol esett a központi római katolikus templomtól.

Az új kápolna oltárképén – melyet Barabás Márton festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja festett – Jézus alakja mellett Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Margit, Szent Erzsébet, Szent László, Szent Gellért, valamint több 20.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7

Aggódtunk-e valamiért mostanában

„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Mózes 15,2A)

Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel.

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől.

Lehetetlen, hogy ne forduljanak elő botrányok, de jaj annak, aki okozza őket – idézte Ferenc pápa Jézus szavait november 13-án a napi evangéliumi szakaszból (Lk 17,1–6) a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmiséjén.

Az Úr figyelmezteti tanítványait: „Vigyázzatok magatokra – vagyis ügyeljetek arra, hogy ne okozzatok botrányokat.” A botrány azért rossz, mert sebet ejt, megsebzi Isten népének érzékenységét, gyengeségét. Gyakran ezeket a sebeket egész életünkön át magunkon viseljük.

Toni Bernhard 2001. május 22-én párizsi nyaralásra indult a férjével, azonban a második napon elkapott egy fertőzést, és a vakáció nagy részét ágyban töltötte. 10 évvel később állapota szinte változatlan volt. Ekkor szedte össze azokat az életbölcsességeket, amelyeket a betegsége alatt megtanult, és amelyekből beteg és egészséges emberek egyaránt okulhatnak. Íme, néhány a leginkább elgondolkodtatóak közül.

Bronnie Ware egy nővér, aki éveket töltött halálos betegek ápolásával, az életük utolsó 12 hetében. Összegyűjtötte a haldokló emberek vallomásait, az "5 dolog amit megbánsz a halálos ágyadon" c. könyvben. Azok közül, akiket megkérdeztek, hogy mit bántak meg leginkább, vagy mit csináltak volna másképpen, a legtöbben ugyanazokat a válaszokat adták.

Ware beszámolója szerint az emberek sokat fejlődnek, amikor hirtelen szembesülnek saját halandóságukkal.

,,Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” I.Kor.2:2

Telefonon beszéletem egyszer az ALS utolsó stádiumában küszködő keresztény nővel, keresve a szavakat, melyekkel megnyugtathatnám. Végül rájöttem, hogy a legtöbb, amit adhatok, az Jézus vigasztalása, ezért elénekeltem az egyik kedvenc énekemet:

Jézusnak kell elmondanom minden próbámat, nem bírom egyedül ezeket a terheket;

Gyötrelmeim közt Ő segítségemre siet, Ő örökké szereti és törődik övéivel.

Kettőt csöngettek. Ismerte jól ezt a kettős, rövid berregést. Csak Janó, öreg barátja lehetett. Félretolta az írógépet, amelyen a vasárnapi igehirdetését kalapálta. Amíg megnyomta a kapunyitó-gombot, sóhajnyi fohásszal türelmet kért Gazdájától, hogy hatodszor is végig tudja hallgatni barátja gázolásának történetét s hogy végre valami gyógyító szót mondhasson neki, különben a zárt osztályra kerül.

November 12-én Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt a tíz szűzről szóló példabeszédhez fűzött elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy hitünk lámpásához a jótettekkel tudunk elegendő olajat felhalmozni. A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapon az evangélium (vö. Mt 25,1–13) azt mutatja meg számunkra, milyen feltétellel léphetünk a mennyek országába, és ezt a tíz szűzről szóló példabeszéddel teszi: koszorúslányokról van szó, akik azt a feladatot kapták, hogy fogadják és az esküvői szertartásra elkísérjék a vőlegényt, és mivel abban a korban éjszaka tartották az esküvőt, a koszorúslányok lámpásokkal szerelkeztek fel.

„Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!”

 (69. Zsoltár 30. vers)

Azért szeretem a zsoltárok könyvét, mert a leírt élethelyzetek és a rájuk adott emberi reakciók minden korban egyformán aktuálisak. Ugyanakkor ez a könyv megtanít arra, hogy örömben, bánatban, betegségben, egészségben, üldöztetés közepette, vagy a szabadulás idején, hálánkkal vagy kéréseinkkel bátran forduljunk Istenhez.

S mai zsoltárunk azért is érdekes, mert az evangéliumokban ezt a zsoltárt idézik a legtöbbször, például: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem” (5.vers) ezt, mint próféciát idézi János 15:25 a vérszomjas főemberekre mutatva.

Csak ülök, és emlékezem. A holtakra - mint az öregekre. Sorra, ahogy eszembe jutnak. 

Lajosra, a legokosabb osztálytársunkra a gimnáziumban. Dolgozatairól írtuk le a matematikafeladatokat.

Mert mi, maturandusz urak, udvaroltunk. Ő nem. Kicsi, torz növésű és csúnya volt. Ő tanult. 

Mindenkin segített. Sosem fogadott el semmit. Tornából felmentették. De lejött a tornaterembe - bennünket nézni. Egyszer a tornatanárunk az öltözőben beleszaladt.

Karnyújtásnyi távolságra

Az évközi idő utolsó vasárnapjain Jézus utolsó példabeszédeit halljuk Máté evangéliumából. A késlekedő, de végül mégis megérkező vőlegényről (Mt 25,1–13), az idegenből hazatérő és talentumainak befektetését számon kérő emberről (Mt 25,14–30), valamint az egykor álruhás, most pedig dicsőségesen érkező és ítélő királyról (Mt 25,31–46) szóló példabeszédek egyrészt az idők előrejelezhetetlenül és váratlanul bekövetkező végére tekintenek előre, másrészt viszont – az evangélium szerkezetét tekintve – nagyon is konkrét időben, a Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő szakasz előtt hangzanak el.

Már a lakás egészen tiszta volt. Az asszony, mikor megkapta a levelet, hogy Mihály jön, csak még négy hetet az internálótáborban kell töltenie, napokig nem bírt a remegésével. Örült, hogy jön az ura.

Négy hétig takarította a kis házat. Kihordott minden bútort, kimeszelte, kitapasztotta. Az egérlyukakat üvegcserepekkel tömte meg, a kemencét újra tapasztotta. […] Még a mennyezetgerendákat s a deszkákat is forró lúggal sikálta meg. Cserép muskátlikat rakott és virágzó fuksziákat.

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”

Máté írása szerinti evangélium 16:24-25

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye Michael Ende A végtelen történet volt. A történet Fantázia országban játszódik, ahol a főhősnek, Atrejunak egy kalandos küldetést kell teljesítenie.

Egy napon, amikor vége volt a halhús csomagoló szakmunkás munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.

Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta. A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat.

Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.

A történelem főszereplője a koldus. A történelem így a legszegényebbekkel íródik, és ők az üdvtörténet főszereplői. Ezt állapította meg Ferenc pápa a „Miatyánk” című olasz televíziós műsor harmadik adásában, amelyet november 8-án este sugárzott a TV2000 katolikus csatorna.

A Szentatya a műsort vezető padovai börtönlelkésszel, Marco Pozza atyával beszélgetett. Jézus a szegényekkel van és mindenkivel, amikor a menyegzőre hív, azt mondja: jöjjön mindenki, jók és rosszak egyaránt.

„Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”

(Máté 17,5)

Lehetetlennek tűnt – esélytelennek, reménytelennek. Nem volt rá időm, beszűkültek a készségeim, segítséget se találtam, hogy tényleg megtörténhessen. Végül is nem vagyok egy fényes jelölt.

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt.

Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe.

Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna.

Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni.

Tanulságos történet amely egy órásműhelyben játszódik. Egy fiatal óra két idősebb társa közé kerül. Az egyik aggodalmat kelt benne a jövőjével kapcsolatban, míg a másik jó tanácsokkal oldja fel aggodalmát.

Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.

- Úgy, most tehát rajtad a sor – mondta az egyik a kettő közül. – Sajnállak!

Építeni, óvni és megtisztítani az Egyházat – ezekre az irányelvekre alapozta homíliáját november 9-én reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

,,Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.” Jakab 1: 2-4

Néha eléggé félénk tudok lenni.

Kérlek, ne igyál, ha vezetsz. Még nem vagy felkészülve arra, hogy engem láss.

El tudod képzelni, mennyibe kerülne a levegő, ha valaki más szolgáltatná?

Mit kell tennem, hogy felkeltsem a figyelmedet? Adjak fel egy újsághirdetést?

Földi emberek, ne bánjatok velem úgy, mint egy marslakóval.

Azt gondoltam, hogy a világot fekete-fehérnek teremtem. Aztán azt mondtam ... neeem!

Ha azt gondolod, hogy Gioconda bámulatos, látnod kell az én mesterdarabomat… a tükörben.

Néhány évvel ezelőtt egy angol nagyvárosban hirdettem több estén át az evangéliumot. Az utolsó esti összejövetel után beszédbe elegyedtem egy idősebb úrral, aki ismert ügyvéd volt. Elbeszélte nekem, hogy az előtte való napon mit élt át.

 Tegnap reggel útban a vasútállomás felé láttam egy kisfiút, aki cipőtisztítással akart néhány fillért keresni. Mivel a cipőm nem volt éppen fényes, igénybe vettem szolgálatát. Mikor készen lett, felállt, érdeklődve rám nézett és megkérdezte:

-Uram, szereti az Istent?

November 7-én reggel a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában Apor Vilmosra, Győr vértanú püspökére emlékeztek, akit II. János Pál pápa húsz évvel ezelőtt, 1997. november 9-én avatott boldoggá. A szentmisét Németh László prelátus, az olaszországi magyarok főlelkésze mutatta be.

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Gal 6,9

Fásultnak éreztem magam. Tudtam, hogy meg kell újítanom elkötelezettségemet az adakozás iránt.

Hiába csodáltam mindig a nagylelkű embereket, és közéjük szerettem volna tartozni, a szívemben valamilyen ellenállást kezdtem érezni a jókedvű adakozó-léttel szemben életem minden területén, legyen szó az időmről, a képességeimről, anyagiakról.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”

 (Máté evangéliuma 7. fejezet 1-2. vers)

FIGYELEM! Az alábbi pár sor csupán a képzelet szüleménye. Az élethelyzetek kitaláltak. A valósággal történő bármiféle egyezés csak a véletlen műve!

Sosemvolt gyülekezet, sosemvolt tagjainak soha el nem hangzott mondatai:

Már megint nekem kell nyitni!

Néhány nappal ezelőtt az egyik barátom beszámolt egy próbáról, ami rengeteg nehézséget okozott neki a nyár folyamán. Sok reménykedés és ima után végre megtalálták álmaik otthonát.

Azonban, amikor eljött az idő, hogy aláírják a szerződést egyik probléma jött a másik után. Hónapokig tartott a huzavona, és már úgy nézett ki, hogy az álmaiknak lőttek.

„Nem szabad elveszíteni azt a képességünket, hogy szeretve érezzük magunkat. A szeretni tudás képességét vissza lehet szerezni, ám ha már nem tudjuk szeretve érezni magunkat, minden elvész” – hangsúlyozta homíliájában a pápa november 7-én, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Lukács evangéliumának mai szakaszában (Lk 14,15–24) Jézus egy példabeszédet mond el, magyarázat nélkül, mellyel az asztalnál ülő egyik vendég mondatára válaszol: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!” Az Úr azt tanácsolja, hogy aki vendéget akar hívni, olyanokat hívjon, akik nem tudják viszonozni a meghívást.

„Ruházata erő és méltóság” (Péld.31:25a)

Hogy viselkedhettem így? Hogy süllyedhettem odáig, hogy hangosan veszekedjem tíz év alatti lányommal: „De nem!” „De igen!”

Mikor kijöttem az iskolaudvarról, éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet. Elvileg én volnék a felnőtt, nem? Érett, jámbor, a Példabeszédek 31. fejezete szerinti asszony? Hát abban a pillanatban minden voltam, csak az nem.

Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok."

1Thess 5,17-18

Az özvegynek semmi esélye sem volt több okból is. Először is asszony volt, egy nőnek nincs szava az igazságszolgáltatásban, mindig csak a férfiak szava számít. Özvegy is volt. ez azt jelentette, hogy nincs támogatója, nincs senkije sem, aki szót emelhetne érte.

Biztos, hogy anyagiakban is a rászorulók közé tartozik.

„Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk.” Eféz.1:18

Iszonyatos pusztulás látványa a képernyőn. Agyam nem is tudta mindazt befogadni, ami Haitin történt a földrengés után. A rengeteg szenvedést és fájdalmat.

"Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!"

Józsué könyve 24:14-15

Most, mert nem tudhatod, hogy a holnap a tiéd-e.

„Isten nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását” – tanítja Pál apostol a mai szentleckében. A pápa ehhez az isteni adományhoz és meghíváshoz fűzte gondolatait november 6-án a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmisén.

Ha el szeretnénk jutni a megelégedettségre a próbák és bizonytalanságok között, akkor úgy kell elfogadnunk körülményeinket, hogy azokat a szerető Isten személyesen és céltudatosan engedte meg életünkben. Legtöbbünknek ez azt jelenti, hogy távol tartjuk magunka a Bárcsak kívánságok által okozott betegségtől.

Jim nem fertőződött meg a Bárcsak betegséggel, annak ellenére, hogy folyamatosan szembe kellett néznie vele.

A Biblia azt mondja: „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid” (Példabeszédek 16:3).

Nem azt mondja, hogy „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így meglesz minden, amit akarsz.” Nem, azt tanítja nekünk, hogy bízzuk az Úrra a dolgainkat, és hagyjuk, hogy Ő irányítsa a lépteinket.

Tudnunk kell, hogy Isten már előre terveket állított fel számunkra. A kérdés az, hogy vajon az Ő terveiben járunk, vagy a saját fejünk után megyünk?

A Szentatya november 5-én a déli Mária-imádság előtt a hatalomgyakorlás veszélyeire és kísértéseire hívta fel a figyelmet.



Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium jelenete (vö. Mt 23,1–12) Jézus életének utolsó napjaiban, Jeruzsálemben zajlik. Ezek a napok tele vannak várakozásokkal, de feszültségekkel is. Jézus egyfelől éles kritikával illeti az írástudókat és a farizeusokat, másfelől fontos parancsokat fogalmaz meg minden idők keresztényeinek, tehát nekünk is.

Volt egyszer egy öreg kolostor, amelyre nehéz idők jártak. Évszázadokkal korábban ez egy virágzó kolostor volt, ahol sok odaszánt szerzetes élt és dolgozott, és nagy hatással volt a birodalomra. Most azonban mindössze öt szerzetes élt itt, akik már mindnyájan hetven év felettiek voltak. Ez nyilvánvalóan egy halálraítélt rend volt.

Pár mérföldnyire a kolostortól lakott egy öreg remete, akiről sokan azt tartották, hogy próféta. Egy napon, amikor a szerzetesek rendjük küszöbön álló kihalása miatt gyötrődtek, elhatározták, hogy meglátogatják a remetét, hátha valami jó tanáccsal tud szolgálni.

„Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.” 1Kor 15,58

Törölgettem a homlokomról az izzadságot, miközben az autó felé toltam a bevásárlókocsit. Gyorsan átrámoltam mindent a csomagtartóba, beültem a kormány mögé, remélve, hogy ott majd jobb lesz. De a hőség utánam jött. Bekapcsoltam a légkondicionálást, s kitolattam az áruház mögötti parkolóból.

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem, lelkemet felüdíti.” 

Zsolt 23,1-3

A szék mindig nyikorog, ahogy klienseim fészkelődnek benne. A karok túl közel állnak egymáshoz, hogy kényelmes legyen, mintha direkt ki akarnák sajtolni a fájdalmat azokból, akik tanácsadásra jönnek hozzám. Ez jutott eszembe akkor is, mikor a barátnőm látogatott meg.

Aki önmagát megalázza…

A fent jelzett evangéliumi szakasz arról a belső irányultságról szól, amellyel az ember vagy a földi elismerést keresi, és ezzel elveszíti az örök dicsőséget, vagy bensőleg az alázat és a szerénység az elérendő célja, és ezzel Isten elismerését és jutalmát vívja ki. No, de hogyan? 

Miként lehet alázatosan élni úgy, hogy az ne legyen bárgyúság? Hogyan alázzam meg magam, hogy az ne tűnjön álszentségnek? Humorral, tudatosan és Istennel!

Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.

(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)

Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak. A Biblia-kör látja a vezetőjét.

A Bethezda fürdő romjai a szent Anna templom szomszédságában találhatók. 1866-ban, a templom restaurálása kapcsán találtak rá. Addig, annak ellenére, hogy szent János evangélista említi, kétségbe vonták a fürdő létezését.

Az ide vonatkozó evangéliumi idézet: "Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és fölkavarta a vizet. Aki felkavarása után elsőként lépett be a vízbe, az meggyógyult” (Jn 5,3b–4).

„Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből.” 

(Lukács 13,12)

Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy Isten tudja a neved? Megkérdőjelezted-e már valaha gondoskodását, amikor keresztül mentél valami nehézségen? Érezted már magad teljesen egyedül és értéktelenül? Én igen. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal az asszonnyal, aki a Lukács 13-ban jelenik meg. Talán nem ugyanazok a problémáink, de az érzések és indulatok igen – így hát a válaszok is.

80 éve, 1937-ben áldották meg a római Santa Maria dell’Anima templom emlékkápolnáját, amely alatt, az altemplomban az osztrák-magyar hadsereg I. világháborúban meghalt 456 katonáját temették el, köztük magyarokat is. A templomban halottak napján, november 2-án jubileumi megemlékezést tartottak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az elhunyt katonák földi maradványait a római és Róma környéki temetőkből helyezték át az Osztrák–Magyar Monarchiához és a Habsburg-házhoz egykor szorosan kötődő templomba, amely egyben a német ajkú római közösség temploma.

"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él" János 11,25-26

"És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal" János 11,27 .- Ez a második mondat, amit az Úr most mond.

Az élet nem erőlködés, hogy próbálok, igyekszem más lenni.

A szemem magától lát, a fülem magától hall, nem kerül erőlködésbe

Ferenc pápa november 2-án felkereste a nettunói katonai temetőt, ahol a második világháborúban elesett amerikai katonák nyugszanak, és a Fosse Ardeatine római kőbányát, ahol 1944-ben a nácik hajtottak végre tömegmészárlást. A Szentatya Nettunóban elmondott homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Ma itt mindannyian reményben gyűltünk egybe. Mindannyian megismételhetjük szívünkben Jób szavait, melyeket az olvasmányban hallottunk: „Tudom, hogy Megváltóm él, és a végső napon feltámadok a földből” [Jób 19,25].

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” Zsolt 27:14

A várakozás egy képesség, amire nagyon vágyom, de nem igazán sikerült elsajátítanom. Te hogy állsz vele?

Rohanó, kell-nekem, most-kell kultúránk agymosásának hatására úgy érezzük, a várakozás valami rossz, amit nem kéne megérnünk. Másodpercek alatt megtudjuk, milyen az időjárás Dél-Mongóliában, rendelünk egy csinos felsőt valamelyik felkapott áruházból, szkájpolunk a kontinens túlsó felén lakó barátnőnkkel.

„Az Örökkévaló Isten hajlékod

    és menedéked,

örök karja felkarol

    és megtart téged.” (5 Mózes 33:27)

Mennyei Atyáddal együtt töltött örök életre lettél teremtve. Ez a világ átmeneti otthonod. Nem leszel itt mindig. Istennél van örökkévaló otthonod.

Egyszer egy ismerősöm arról mesélt, hogy misszionáriusként egy nagyon veszélyes, igencsak lepusztult környéken lakott.

November elsején a Szentatya a mindenki számára lehetséges szent életről, és az evangéliumban hallott boldogságokról mint a keresztény élet térképéről elmélkedett a déli Mária-imádság keretében. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Ahhoz, hogy növekedjen Isten országa, bátran el kell vetni a mustármagot. Ehelyett azonban sokszor a „konzerválást” részesítik előnyben a lelkipásztorok – a pápa erről az ellentétről beszélt október 31-én, kedd reggel homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Lukács evangéliumának ma felolvasott részében (Lk 13,18–21) Jézus Isten országát mustármaghoz és kovászhoz hasonlítja. Két apró dologhoz, ami azonban belül erős, és növekszik – mutatott rá a Szentatya.