„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.”
Rómaiakhoz írt levél 14:7-9.
Pál apostol szavai nyomán a következő kérdéseket tettem fel magamnak: Hogyan tekintek az életemre? Kinek a dicsőségére élek? Kinek az akarata szerint élem az életemet? Kinek van joga beleszólni abba, hogyan élek vagy gondolkodom?
Pál az idézett szakaszban azzal biztat egymás befogadására és elfogadására, hogy elénk állítja azt, ami közös a hitre jutott keresztényekben, még akkor is, ha egy gyakorlati kérdésben gyökeresen eltérő következtetésre (vö. 6. vers) jutottak.
Amit tesznek azért teszik, mert hálásak Istennek, hogy elküldte egyszülött Fiát megmentésükre. Mivel megbecsülik Krisztus értük hozott áldozatát, ezért úgy tekintenek saját életükre, hogy az mindenkor az Úr tulajdona, már nem csupán a teremtés jogán, hanem a „drága vér” alapján is.
Ezért Krisztusnak adják a vezetés, uralkodás jogát és nem maguknak élnek, hanem Krisztus dicsőségére.
Kívánom, hogy ezen a napon ezzel a tudattal és vággyal a szívünkben induljunk el feladataink végzésére: Isten tulajdona vagyok, ezért Istennek szánom önmagamat, mert méltó rá!
Minden szavammal és tettemmel őt akarom dicsőíteni, s ha ma be kell fejeznem az életemet, akkor is őt akarom dicsérni!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE