Köszönetmondás az új évért

Köszönjük Néked, örök Isten,

Hogy egy új évvel megáldottál,

Hogy szolgálhat a lelkünk Néked,

S megláthatunk a csillagoknál.

Leborulunk a hideg kőre,

Tiszta szívünket felmutatjuk,

Köszönő szavunk csendes mégis:

Tudjuk, hogy válaszod megkapjuk.

Az élet ezer útvesztője

Ez új évet is megkísérti

Add, hogyha elköszönünk tőle

Szívünk maradjon tiszta, égi.

/Kárász Izabella/

„Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk.”

( 1 Tim 2,1-2)

Örökkévaló Isten!

 Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.

Legyél önmmagad.

Ha nem vagy Önmagad
szabad sem vagy, a félelem irányítja az életedet és a kapcsolataidat,
a látszat fontosabb számodra, játszmákban élsz, elégedetlen vagy,
erõtlennek érzed magad, élõsködõvé válsz, borúlátásoddal fertõzöd a környezetedet,
energiát szívsz el a másik embertõl, befolyásolható, zsarolható vagy,
ködös a jövõképed, hitehagyott vagy, a céljaid szétfoszlanak, kudarcok érnek,
ítélkezõen viszonyulsz a világhoz, nem tudsz határozott döntéseket hozni,
hintázol a lehetõségek között, amíg mindegyik kicsúszik a kezedbõl,
sodródsz, másnak adod át az irányítást, függõségben élsz, sajnáltatod magad,
szeretetéhes vagy, de a feléd irányuló szeretetet nem tudod befogadni, a saját szeretetedet feltételekhez
kötöd, érdekeid és szükségleteid szerint születik meg vagy hamvad el benned az érzet,
a másik ember eszközzé válik számodra, pótszerekkel pótolod a valódi életet,
Istent nem érzed – legfeljebb tudod, hogy van.

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt.

 Jézus pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: 

Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 

 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 

 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."Lk 11,2-4.

MI ATYÁNK

Atyánk, szenteltessék meg a te neved.

(Lk 11,2)

Szeretett nagymamámról sok tiszta emlékem maradt. Mindig bejött a szobámba lefekvés előtt, csak hogy meggyőződjön róla, elmondom-e az esti imámat. 

Legtöbbször így imádkoztam:

"Atyám, aki a mennyekben vagy." 

Nagymamám finoman kijavította "Mi Atyánk"-ra. 

Én mégis úgy éreztem, Isten csak az én Istenem.

Ha Jézus a Szentírás segítségével állt ellen az Ördög kisértéseinek,mennyive inkább nekünk is erre kell támaszkodnunk! Jézus így szólt hozzá :

,,Eredj el Sátán ! Mert meg van írva : ,,Istent a te Istenedet imádd,és egyedül neki végezz szent szolgálatot " ( Máté 4 : 10 ) .Ha szeretnénk ellenállni az ördögnek és csatlósainak,akkor először is el kell határoznunk,hogy megismerjük Isten alapelveit,és teljes mértékben ragaszkodunk hozzájuk.

Már sok ember érzett indíttatást arra,hogy a Biblia alapelvei szerint éljen,miután tanulmányozta a Szentírást,és megismerte Isten bölcsességét  és igazságosságát.Igen.

  Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 

 Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 

 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 

 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 

 Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. 

 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 

 Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 

 Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Szentestén történt.

A szülők hat pirospozs­gás gyermekükkel a gyertyafényes kará­csonyfa körül álltak. A fa alatt egy asztalkán hat színes tányér sorakozott, rajta alma, dió, édességek. Édesapa elolvasta a Bib­liából a karácsonyi történetet.

Imádság után felcsendült az ének: »Csendes éj, szentséges éj ... « aztán a másik: »Szép rózsabimbó nyílt ki... «

A négyéves kis Karcsi nem tudott olvasni és neki már hosszú volt az éneklés. Megragad­ták szemét a ragyogó diók a karácsonyfán.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.

Minden kedves klubtagnak áldásokban gazdag, boldog karácsonyt kívánok!

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.  Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz:

"Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

        Az a bizonyos este ugyanúgy kezdődött, mint a téli szünet bármely más estéje. A fehér háztetőkön ünnepélyesen csillogott a holdfény, minden csendes volt, csak a szomszéd kutyák csaholása hallatszott néha. Hetek óta vastag hó takarta a tájat.

Ahogyan minden este - és reggel-, a madarak most is odagyűltek a kisszoba ablakpárkányára, hogy felcsipegessék a magokat. Csőrükkel szapora ütemet doboltak a bádogon, mintha azt üzenték volna: 

        - Apró magot szórjál, jó tettedért jót várj! 

        Adrienn, a gondos kislány, most sem felejtette üresen az etetőt.

A karácsony különös ünnep: alig akad olyan ember, akinek ne enyhülne meg ilyenkor kicsit a szíve.

És ez akkor sincs másként, ha éppen a frontvonal a helyszín, szemben az ellenséggel, az időpont pedig 1914. december 24-e, az első világháború ideje.

Az első világháború egyik napról a másikra tört be a nemzetek életébe. 1914 nyarán még egyetlen német, skót vagy francia sem sejtette, hogy néhány hónap múlva a fagyos földön fekve, fegyverekkel a kezekben néznek egymással farkasszemet.

 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.  Ő kezdetben az Istennél volt.  Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.  Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.  Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.  Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.

Karácsonykor minden megtörténhet. Aki hisz Istenben, az a csodákban is, és ezek létét utóbbinak tulajdonítja, mások a különleges eseteket inkább a véletlenek számlájára írják.

Hogy kinek van igaza, nem tudjuk, és nem is akarjuk megfejteni. Az viszont biztos, hogy az évnek ebben a szakában bármi megtörténhet...

Az Amerikai Egyesült Államokban találhatóWisconsinban élő Mark R. Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként. A bevásárlóközpontban gyerekek tucatjai álltak sorba, hogy találkozzanak vele, közöttük egyik évben egy kisfiú, aki egy fényképet szorongatva várta, hogy végre kettesben lehessen a Télapóval.

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.  Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,  hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata.

Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag a Nagy Medve sem...                    

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett!

 Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.Zsolt.23

AZ ELSŐ DOLOG

Jézus mondja: "Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak...

"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.

Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: 

- Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem

Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel... Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?

 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,  akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.  Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;  és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.  És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."  A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent".

Schvalm Rózsa: Betlehemi csillag fénye

Ígéret szava, égi üzenet,

mit próféták ajka zengett,

eljött a nap, az Ige testté lett,

Isteni gyermek született!

Betlehemben csillagfényes este,

törékeny, emberi testben.

Isteni küldött, béke követe,

s az ember nem ismerte fel.

Szerényen és szegényen érkezett,

bölcsője barmok jászla lett.

Szeretete világot átölelt,

örök haláltól megmentett!

Tér-időn átível e szeretet,

ma is ment hívő lelkeket.

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi.

Borús, esős nap volt. Bár nem fagyott, az utcák mégis csúszósak voltak egy kicsit.

Henk letekerte az ablakot, és intett egy öregembernek, aki fázósan állt az ajtónyílásban.

– Maga kérte a taxit?

– Igen, én telefonáltam, de nem magamnak rendeltem, hanem a fenti lakónak, Meier mamának.

– Hívja hát le, a kocsi előállt. Az idős ember habozott.

– Nem tudna segíteni egy kicsit?

 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.  Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.  Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

Deres ágaikkal dermedten álltak az útmenti fák: némán örízték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték  szürke  füstjüket  a  metszően  tiszta  levegőbe.  

A  pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házíkó udvarán magasodó fenyöfa ágaira  fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet. 

   Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával:  Senkijük  sem  volt  egymáson  kívül  és  nagyon  szegények voltak. 

   Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt,ök a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával.

 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  indenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 

 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! 

 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 

Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.

,,... és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét.  De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.  De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.

 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, 

 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 

 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 

 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 

 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 

 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 

 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 

 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 

 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 

 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

Lk 1,46-55.

 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Az első, hideg téli napok, csillagos éjszakák után keményre fagyott a falu széli tó tükre. Egyik éjjel mesebeli havazás kezdődött, és az egész tájat mintha elvarázsolták volna. Hófehér lepel borított be mindent, csend ült a hegyoldalon, a fenyvesen és a házak közt.

Csak a kis Olivér hangoskodott, édesapja kabátszélét húzogatva.

- Annyira szeretnék korcsolyázni!

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.  Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

 Túrmezei Erzsébet
KENYÉRNEK JÖTTÉL

Kenyérnek jöttél éhező világba,
világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!

Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálraváltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk,
kis jászlad elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!

Jer 18,1-12.

 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak:  Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet.  Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon.  De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.  kkor így szólt hozzám az ÚR igéje:

 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas?

Kedves, csendes este volt Hófalván. Az ezüst holdacska kíváncsian kukucskált be a kicsiny városka művelődési házának ablakán. Vele tartottak a ragyogó csillagok is, akik örömükben táncot jártak az égbolton.

Bent nagy volt a sürgés-forgás, a karácsonyi ünnepekre készülődtek.

Az aulában díszes fenyő üdvözölte a vendégeket. Ágain csilingelő csengettyűk, színes gömbök, világító égők s ízletes szaloncukrok roskadoztak. Csúcsán pedig egy arany csillagocska díszelgett, s nyújtogatta karjait, hogy neki is kijusson a csodálkozó tekintetekből. 

A színházteremben pedig rengeteg gyertya gyűlt össze arra a konferenciára, amelyet Hit, Remény és Szeretet nevű gyertyák rendeztek.

 Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 

 Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 

 Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! 

 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme.

Vándor roskad le az útszél kövére.

Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!

De nem megy tovább! Hogyan érje el,

ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.

Azóta annyi minden összeomlott.

Magára maradt. Szép napoknak vége.

Keserves, árva lesz az öregsége.

Szívében ott a kérdés szüntelen:

Mért lett ilyen az út, én Istenem?!

Ahogy így töpreng, kicsordul könnye,

és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik.

 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,  egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.  Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"  Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.

Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük.

 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"  Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"  Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.

Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;  és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.

Ez a nap is csendesen, megint el múlt Istenem,

Semmi bajom nem esett Szentkezed védelmezett.

Ezért kérlek  jó Atyám vigyázz éjjel is reám!

S .ha új napra ébredek ,és tovább még élhetek.

Úgy vezessen Szentkezed, hogy szerethess engemet. ÁMEN .

 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett". (Jelenések4:11)

Szeretném nektek bemutatni egyik hűséges gyülekezeti tagunkat, Freddie Lamb-et. Freddie mindig mosolyog, mindig telve van hittel és örömmel. Mindig ott van a gyülekezetben. A kilencvenes években történt, hogy Freddie autója defektet kapott az autópályán.

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.

– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok.

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.  Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk:  az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.Róm 13,11-14.

A kereskedő felesége reggeli áhítatra indult a templomba. Ahogy kilépett a kapun, megbotlott egy kőben és teljes hosszában elvágódott. Várandós volt, terhességének harmadik hónapjában.

Sikoltására kiszaladtak a cselédek, felemelték az úrnőt, bevitték és lefektették.

– Hívjátok az uramat... – suttogta az asszony, de alig mozdultak a szolgálók, már sietve jött a házigazda is. Leült az ágyra, megsimogatta az asszony lecsüngő kezét.

– Doktort!

 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.

 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,  akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.  Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.