Senki sem tudta már pontosan, mikor is tűnt fel először az építkezésen. Eléggé az elején lehetett, amikor körülkerítették a terepet. Ott álldogált, és csak figyelt a durva rácsfonaton keresztül. Arra sem emlékezett már senki, hogy ki is engedte meg neki a belépést. Az építőmunkások számára Karcsi egyszerűen hozzátartozott az építkezéshez. Ott botorkált a pezsgő munka közepette, többnyire egy nehéz gerendát cipelt, és mindenkinek felajánlotta szolgálatait.

Jézus mondja:  "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;  áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.  Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza.

Két ember ment imádkozni az imaházba.az egyik fiatal,a másik idős.

A fiatal megállt,és így imádkozott magában:

 Istenem! Hálát adok neked,hogy nem vagyok olyan,mint a többi ember

életunt,panaszkodó,vagy mint ez az idős is:

 csak megszokottságból imádkozó,kákán is csomót kereső.

Új énekekkel dicsérlek

nap mint nap...

Az idős pedig térdre borulva,szinte magába roskadva így szólt:

Istenem,elfáradtam

hitharcomban,légy irgalmas hozzám!

Mondom nektek,ez megigazulva ment haza,nem úgy,mint amaz.

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.

Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd: 

- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem.

Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.  Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg.  Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.  Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,  aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.

Van egy kedves barátunk, egy utazó lelkipásztor, aki az egész világon szolgál. Évekkel ezelőtt történt, hogy a lánya letért a jó útról. Apja mindig megpróbálta őt kiigazítani és visszatéríteni a jó útra, de sehogy sem sikerült.

Egy nap így imádkozott: „Istenem, mikor fogsz már végre segíteni a lányommal kapcsolatban?" Majd a szívében érezte Isten válaszát: „Abban a pillanatban, amint elkezded őt szeretni." „De Istenem, mit értesz ez alatt? Hiszen teljes szívemből szeretem őt." „Nos, akkor hagyj fel azzal, hogy állandóan azzal fenyegeted, hogy megbünteted, és kezdd el megmutatni neki, hogy szereted."

Ettől a naptól kezdve az apa soha nem vágott kemény szavakat a lány fejéhez.

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.  Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.  Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.  A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,  bálványi mádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;  irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.

Egy napon a Király meghívta palotájába Valaki urat és azt mondta, hogy egy olyan szívházat fog neki adni, amit teljesen be kell rendeznie.

Valaki úr lesz a felelős azért, hogy ezt a lakhelyet makulátlanul tisztán tartsa, mert egyszer a Király el fogja küldeni a fiát, a Herceget, hogy látogassa meg.

Ha sikerül a házat addig tisztán tartania, amíg eljön a Herceg, a Király meghívja majd a palotájába Valaki urat, hogy vele éljen.

Valaki úr elment tehát abba a szívházba lakni.

 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 

 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 

 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 

 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.

"De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén."

( Zsoltárok 27: 13 )

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.  Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.  Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.  Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.

Az amerikai déli államok egyikében egy hitetlen embernek volt egy néger rabszolgája, aki Isten-félő volt. Egy napon vadkacsavadászatra indult a gazda, és magával vitte a rabszolgáját is. Útközben a gazda odafordult szolgájához, s ezt kérdezte tőle:

- Mondd meg nekem, Sam, miért nem bánt engem az ördög soha a kísértéseivel, de téged folyton gyötör? Jobban szereti kísérteni a keresztyéneket, mint a hitetleneket?

Mielőtt választ adhatott volna a rabszolga, elrepült egy csoport vadkacsa a fejük felett.

A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,  hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.

Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.

Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk.

Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”

Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk.

Melinda nevelt kislány volt. Édesapja elhagyta édesanyját mielőtt még megszületett volna, édesanyja pedig meghalt miután a kislány megszületett. Így édesanyja testvére, és férje elhatározták, hogy magukhoz veszik a gyereket, és ők fogják felnevelni.

A házaspár, Zoltán és Éva nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.

Melinda szépen cseperedett. Szülei mindent megadtak kislányuknak amire csak szüksége volt.

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.  Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.

Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között.

Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.

Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek.

Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. 

 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. 

 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. 

 Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. 

 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. 

 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.

Zsolt 119,43-48.

ISTEN SZAVA

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

Ám első férje előbb meghal, mint gyermeket nemzene. Ónán kénytelen elvenni a feleségét, de nem akar gyermeket támasztani testvére feleségének. Hamarosan Ónán is meghal. Támár helyzete egyre kínosabb, vakmerő tettre szánja el magát. Szajhának öltözve elcsábítja apósát, Júdát, és megfogan. Júda beismerve keményszívűségét, felvállalja a megszületett ikreket.

A kései boldog anyaság

A lelkésznő kitér a későn teherbe esett Erzsébet, Zakariás édesanyja örömteli anyaságára, aki Keresztelő Szent János édesanyja lesz, vagy Mózes első könyvében szereplő Lea sokgyermekes anyai büszkeségre.

Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.  Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott.  Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt.  Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok.

Akkoriban pénztáros voltam egy pesti MÁV-állomáson. Korán hajnalban kezdtük a szolgálatot – vasárnap is -, sok volt az utas, egymás után mentek a vonatok. Ha volt egy kis szünet, rendbe kellett rakni a jegyeket, pótolni az eladottakat, és csak 10 óra után volt egy kis idő evésre, és kicsit felállni az ablakból. Reggel négyen dolgoztunk, de 10.05 után már csak egyedül voltam.

Végre elfogytak az utasok, elment a vonat, kezem az alsó kisablakon volt, hogy lecsukjam, és végre reggelizzem.

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között.  De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?  Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.  Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?

Hiszem, 

Hogy a jó erősebb a gonosznál 

A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél 

A megbocsátás erősebb a bosszúnál

Hiszek 

Az ember jóságában mely minden hamisságon, 

Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon, 

Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.

MERT HISZEM, HOGY AZ EMBER EREDENDŐEN JÓ.

Jobb annál, mint amit tesz, 

igazabb annál, mint amit mond, 

finomabb annál, mint amilyennek látszik

(Henri Boulad: A szeretet győzedelmeskedik!

A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. 

 Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. 

 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: 

 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 

 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! 

 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! 

 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. 

 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! 

 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! 

 A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. 

 Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. 

 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.

Egyik ismerősöm feltette nekem a következő kérdést: „Nem gondolod, hogy nagyon nehéz dolog kereszténynek lenni?" Évekkel ezelőtt igennel válaszoltam volna a kérdésére. Azonban ez még azelőtt volt, mielőtt megtanultam, hogy Istent szolgálni egyáltalán nem bonyolult.

Mi nagyon bonyolultak tudunk lenni és túlbonyolítjuk a szolgálatot. Mielőtt erre ráébredtem, hajlamos voltam még a legegyszerűbb dolgot is túlkomplikálni.

Hálás vagyok, hogy Isten megtanított, hogyan tegyem egyszerűbbé a dolgokat, és még most is folyamatosan tanulom ezt.

Akkor Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?"  Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.  Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.  Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.  Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen.

Január 10., reggel 9,30. Rekedten, kapkodva koppantak a szavak: Anyu meghalt, majd hívlak. Nem szóltam, nem is kellett. A süket telefonnal a kezemben egyedül maradtam a hír rettenetes, vállakat roppantó súlyával. Hallottam, lassan megértettem. A torkom összeszorult, a vér dobogott a fülemben és lassan folyni kezdett a könnyem, oldva a torkom szorítását. Magamat sirattam. Valaki elment, örökre lezárva azt az utat, azt a lehetőséget, hogy pótoljam az ellene elkövetett hiányosságokat, elmaradt beszélgetéseket. 

Nem fogunk többet találkozni, már nem tudom neki sürgető hangon bizonygatni, hogy az Úrra van szüksége.

Egyszer Betlehemben esküvő volt. Az esküvő mindenütt érdekkeltő és fontos esemény s így volt ez örökké, mióta csak emberek élnek a földön. Sehol sem voltak azonban az esküvők ünnepélyesebbek, mint Judaeában. Nagyon sok tennivaló volt, mielőtt a fiatal pár, szépen kiállítva, egybekelhetett. A menyasszony szüleinek tanácsát ki kellett kérni a házasság felől. Az öregebbek összejöttek és megbeszélték. Szokásban volt pénzt fizetni, mégpedig vagy az ifjak adtak a menyasszony atyjának, vagy emez osztott ki közöttük.

Évekkel ezelőtt egy kis középnyugati városkában egy embernek az volt a dolga, hogy figyelje a vasúti átjárót. Ha vonat közeledett éjszaka, meg kellett lengetnie egy lámpást, hogy figyelmeztesse a keskeny úton arra járó autósokat a vonat közeledtére, hogy megálljanak, amíg a vonat elhalad.

Egy bizonyos estén szokás szerint arra jött a vonat, és a férfi elfoglalta helyét, hogy figyelmeztesse az arra haladó autókat. Látta is, hogy messziről közeledik egy autó a vasúti sínek felé, így hát elkezdte lengetni lámpását a holdsütötte estében.

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. 

 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! 

 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! 

 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.

Életed legfontosabb döntése, hogy elfogadod-e Jézus Krisztust Megváltódként. A második pedig a társválasztás.

Vannak, akik nem akarnak házasodni. Ez is elfogadható, a többség azonban családban szeretne élni. Összeházasodni könnyű, de a boldog és sikeres házasságot elérni nem könnyű. Nem csak szerencse kell hozzá. Vannak bizonyos dolgok, amiket megtehetsz, hogy megnöveld a sikeres házasság esélyeit. Öt ezek közül:

1. Értsd meg, mi a Biblia szerinti házasság!

 „…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

A jó ötletek Istentől jönnek, ezért Tőle kérj egyet! A világ azok által nyert áldást, akik ezt megtették.

Gondolj például az anesztéziára: hogy éreznéd magad, ha nem altatásban műtenének? Pedig ez volt a módja, amíg egy James Young Simpson nevű skót orvos be nem vezette azt, amit ő „mesterséges alvásnak” nevezett.

Az Edinburgh-i Egyetem tanulójaként a sebészet érdekelte, mert aggasztotta őt a fájdalom és a magas műtéti halálozási arány.

Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR után.  Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az ÚRhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből.

MIT  MONDA BIBLIA  ÖNMAGÁROL?

I.Pét. 20-21. „Tudván először azt,hogy az irásban,egy prófétai szó sem támadt saját magyarázatbol.Mert sohasem ember akaratábol származott a prófétai szó, hanem a Szent Lélektöl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”

II.Tim. 3, 16-17. „A teljes írás Istentöl ihletett,és hasznos a tanításra a feddésre, a megjobbításra,és az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere,

minden jó cselekedetre felkészített.”

Ésaiás.34,16.

A legtöbb fiatal sokat álmodozik házasságról, de a boldog házassághoz vezető úton sok csapda szedi áldozatait. A csapda általában egy jól álcázott verem. Látszólag ártalmatlan, de amikor rálépsz, mély gödörbe esel. A Sátán szakértő a csapdák felállításában. Gondosan álcázott csapdái ártalmatlanoknak tűnnek, de halálos veszedelmet jelentenek. Néhány közülük megakadályozza, hogy valaha is boldog házasságban és örömteljes otthonban élhess.

Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.  Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!"  Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." 

 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

Arra van szükségünk, hogy Jézus reményt leheljen belénk. Ahogy Pál imádkozta: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róma 15:13).

Igen, a remény a Szent Szellem ajándékainak egyike, és kegyelemből adatott nekünk. És csakúgy, mint a hit, a remény sem remény valamiben, vagy egy kívánatos végkifejletben, hanem egy Személyben. Nem a hitben hiszünk, ez butaság lenne; Istenben hiszünk.

Kell-e böjtölni? A Hegyi Beszédben Jézus nagyon világosan tanít erről.

Akkor a tanítványoknak nem kellett, hiszen annál közelebb nem lehetett hozzájuk, mint amennyire így volt.

S a böjt arra való, hogy ha eltávolodtunk, közelebb kerüljünk Istenhez. Nekünk azonban lehet, hogy időnként szükségünk van rá. Lehet, hogy éppen egy ünnep a legszentebb lehetőség erre nézve.

Vannak, akik úgy,hogy vasárnap nem reggeliznek az istentisztelet előtt. Mert teljes szívvel akarnak készülni.

 „…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

Dr. Victor Pearce, egy oxfordi professzor írta meg a ,,Mit köszönhet a világ a keresztyéneknek" című könyvében az írógép történetét.

„Az írógép volt a modern szövegszerkesztő előfutára. De mire kellett egy kereszténynek, hogy ilyet találjon fel? Hogy prédikációkat írjon le vele.

Komolyan mondom!

Christopher Sholes aggódott lelkipásztora miatt, akit egész héten lefoglalt, hogy egy járvány áldozatait látogatta, vigasztalta a gyászolókat, és elvégezte a temetési szertartásokat.

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. 

 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. 

 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. 

 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. 

 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. 

 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. 

 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. 

 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

Íme egy megfogalmazás a több mint 100 évvel ezelőtti keresztény női ideálról, zengzetes, még a Károly fordításhoz szokott fülnek is szokatlanul archaikus, mégis élvezetes stílusban. 

Részlet: 

És íme, e szóval, szinte észrevétlenül, meghatároztam a nő hivatását: élni másokért, a mások boldogságában keresni a magáét. 

Szinte papi hivatás az övé is, a pap kötelességeivel, csodálatraméltó magasságban, hova a teremtő Isten kívánta őt helyezni alkotásában. 

Élni másokért s a mások boldogságában keresni a magáét!

Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.  Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk.  Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Azt hiszem még nem említettem, hogy szeretem a sündisznókat. Megmagyarázni nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy ez is a gyerekkoromhoz kapcsolódik. A hátsó kertünkben mindig volt 2-3 süni, akik odajártak hozzánk rendszeresen kosztolni. Apukám, bár reggeltől-estig dolgozott,  mindig megkérdezte a bátyámtól vagy tőlem, hogy jártak-e nálunk aznap tüskés szomszédaink. Persze nem a mogorva XY-ékra gondolt, hanem a mi kis sünikéinkre.

Ezt a hozzáállást is otthonról hoztam, és a mai napig fontos, hogy előítéletek nélkül tudok az emberekhez fordulni.

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.  Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.  A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.  Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.

Életünk nagy részében ugyanazokat a dolgokat tesszük. Felkelünk. Reggelit készítünk. Leadjuk a határidős feladatot. Pelenkát cserélünk. Kifizetjük a számlákat. Mindennapos rutin. Néha több küszködés, mint öröm.

Talán azt gondoltad, hogy a házasság egy életen át tartó randi? Vagy azt hitted, hogy a gyereknevelés olyan, mint a bébiszitterkedés? Azt gondoltad, hogy a cég, ahol alkalmazásban állsz, kíváncsi lesz az összes ötletedre, amit az egyetemen kigondoltál?

 Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. 

 Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! 

 Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 

 Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! 

 Ajkam fölsorolja szád minden döntését. 

 Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. 

 Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. 

 Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.

Nagyon szeretem a régi városokat, ódon templomokat. Ha tehetem, gyakran utazgatok. Különösen egy kis angol városka, Stowmarket él elevenen emlékezetemben.

Templomtornyából egy széphangú harang hívogatja Isten házába a híveket. A harang, több, mint 300 esztendős, de még mindig olyan tiszta, érces csengéssel szól, mint mikor Darbie János harangöntő mester századokkal ezelőtt megöntötte. Ez a mester Isten dicsőségére valami szépet, maradandót akart alkotni.

Ma is így kellene dolgozni minden keresztyén embernek.

„Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:” 

(Ézsaiás könyve 43. fejezet 4. vers)

Annyit gondolkodtam azon, hogyan is fogalmazhatnám meg, hogyan tehetném is kézzel foghatóvá Isten szeretetét. Igéket kerestem, példákat a Gondviselő Atyáról, a Megváltóról…

Majd a minap meglátogattam egy rákos beteget. Míg a házához értem, kerestem a szavakat, melyekkel bátoríthatom. Nem közhelyes, hanem a valódi reménységről akartam vele beszélni.

Jézus szavai:  "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.  Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.  A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja."  "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.

Amikor az egyik napon tanított Jézus, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt.  És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre.

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott "félig üres vagy félig teli?" kérdésre számított.

Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: 

Milyen nehéz ez a pohárvíz?

A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus azonban így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma.

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus,  mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.  És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.  Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság,  aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete.

.

 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához… (Zsidók4:16)

Kaptál már olyan meghívót, aminek az alján megjegyezték, hogy milyen jellegű ruhát illik az adott alkalmon viselni? Egyszer a férjemmel meghívást kaptunk a Fehér Házba, és a meghívó alján jelezték, hogyan kell megjelennünk. Ennek nagyon örültem, mert sokkal könnyebb egy eseményre készülődni, ha tudjuk, miben kell megjelennünk.

A szellemi életünkben egy nagyon különleges alkalomra kaptunk meghívást – a világ legfontosabb eseményére.

Jézus mondja:  "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.  Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?  És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.  Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat."  Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?"  Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.