Azt hiszem még nem említettem, hogy szeretem a sündisznókat. Megmagyarázni nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy ez is a gyerekkoromhoz kapcsolódik. A hátsó kertünkben mindig volt 2-3 süni, akik odajártak hozzánk rendszeresen kosztolni. Apukám, bár reggeltől-estig dolgozott,  mindig megkérdezte a bátyámtól vagy tőlem, hogy jártak-e nálunk aznap tüskés szomszédaink. Persze nem a mogorva XY-ékra gondolt, hanem a mi kis sünikéinkre.

Ezt a hozzáállást is otthonról hoztam, és a mai napig fontos, hogy előítéletek nélkül tudok az emberekhez fordulni. A segíteni tudást nem szelektálom, csak a mértékében húzom meg a határt. Ne várjátok, hogy megmagyarázzam, mert nem fogom tudni...., mindenki azt ért ezen, amit érteni akar! A hozzám hasonlók biztosan tudom, hogy megértik, minden magyarázkodás nélkül!

És akkor íme a kis történet:

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez velünk is emberekkel. Néhány tüskét, akaratlan szúrást kénytelenek vagyunk elfogadni, megérteni.

De még mindig jobb, mint  egyedüllétben élni, társtalanul. Elvégre nekünk is vannak tüskéink és a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. Ha él bennünk a megértés és a szeretet - e tüskeszúrások sosem okoznak maradandó és fájó sérüléseket!"

"Idővel minden (emberi) érték megkopik. Még azt is eltűröd, amit normális esetben nem fogadnál el. A békés együttélés felér a megbocsátással. De a megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk. Soha nem fogod ugyan megszeretni azt, amit/akit  gyűlölsz, de megtanulsz együtt élni vele."

Kérdezed, hogy mégis kinek kellene alkalmazkodni a másikhoz?...., a válasz borzasztóan egyszerű: mindkettőnek...., mindháromnak, és így tovább!

És ha rugalmas is vagy, és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki békéd a megváltozott hozzáállásodból származik, nem pedig a körülményektől. Látod, ennyire egyszerű ez!